KULT
A Rovatból

Most már biztos: ez az év Herceg Erikáról fog szólni – X-Faktor Mentorház, 2. adás

Vitathatatlanul Herceg Erika válogatta össze magának a legerősebb csapatot, ebből viszont sajnos az is következik, hogy több olyan versenyzőtől búcsúznunk kellett, akiknél vannak rosszabbak a fiúk versenyzői között.


Vannak dalok, amiket szerintem már nem volna szabad elénekelni. Ilyen a The Sound of Silence is. Az eredeti Simon and Garfunkel változat is borzasztó erős, és amit feldolgozásban ki lehetett még hozni belőle, azt kihozták.

Ráadásul nagyon nehéz olyan hitelesen előadni, hogy ne váljon közhelyessé.

Puskás Peti versenyzőjének, Miszlai Mártonnak sem sikerült igazán. Olyan volt számomra, mintha összekeverte volna a különböző változatokat az eredetitől a Pentatonixon át a Disturbedig.

A mentorok megtapsolták, amire előző nap nem volt sok példa, és dicsérték is, de ezúttal ByeAlex véleménye állt hozzám a legközelebb, aki szerint semmilyen volt.

Marcira Marci a válasz: Boros Marci most is saját rappel készült, címe 17. Saját bevallása szerint nagyon félt, és ez rá is nyomta bélyegét a produkcióra.

Bármennyire is szimpatikus és tehetséges is Marci, nagy kérdés, tud-e mást is, mint hogy a saját kis rapdalait adja elő, és ha nem tud, ez mire lesz elég az élő adásokban.

Bevallom amúgy, nekem sokkal jobban tetszettek a tehetségkutatók akkor, amikor minden fordulóban egy adott stílusból, vagy akár egy eladó dalaiból kellett mindenkinek produkciót választani, és az igazán sokoldalúak jutottak tovább.

Beretka Ádám fura hatással van a mentorokra. Most először nem kísérhette magát gitáron. Alexnek ezért most először nem tetszett, Lacinak viszont most tetszett meg igazán. Nekem is jobban bejött a produkciója, amikor gitározott, de így legalább végre megmozdult.

Beri Zsolt alias Berry nagyon kapkodva énekelt, Alex nyögdécselésnek nevezte, Gáspár Laci szerint egyenesen mellényúlás volt elhozni ezt a fiút a Mentorházba. A szöveget is eléggé elharapta,

nekem olyan benyomásom volt, mint amikor kareoke-versenyt rendeznek a sarki kocsmában, a tizedik sör után.

Kornis Anna produkcióján Laci sírva fakadt. Pedig annyira azért nem volt rossz. Erika szemmel áláthatóan nem értette, mi meghatót talált kollégája a produkcióban. Laci is elbizonytalanodott, mert pár mondaton belül legalább háromféle indokot mondott.

Kiss Kevin maradt a végére. Akárcsak Ádám, ő is egy kicsit elveszettnek tűnt a gitárja nélkül, és ezúttal a saját dal sem volt valami nagy durranás. Viszont az vitán felül áll, hogy Kevin született tehetség, és rendkívül érdekes egyéniség.

Végül Berry és Miszlai Marci ment haza, Ádám és Anna reménykedhetett, hogy a többi mentor kimenti, Dávid és Boros Marci pedig örülhetett, mert bekerül Puskás Peti döntős csapatába.

Sokszor dicsértem már Herceg Erikát – aki a saját mentorházas fordulójára valamiért Slave Leiának öltözött –, mert az előválogatók alatt az volt a benyomásom, ő hozza a szakmailag legmegalapozottabb döntéseket, és sokkal ritkábban megy el a hülyéskedés felé, mint a srácok.

Ennek meg is lett az eredménye. Míg a fiúk mentorházas köre arról szólt, hogyan válasszák ki a bénázó versenyzők közül azt, aki nem bakizott akkorát, és talán még menthető,

Erikának talán ha egy olyan versenyzője volt, akiről egyértelműen kiderült, hogy mennie kell.

Mindjárt az elsőként színre lépő Lakatos Liliána hatalmasat énekelt.

A Bucca Brothers nem lett a szívem csücske, hiszen jóképű, fiatal, olasz srácok, és a feleségemnek is bejöttek.

Most viszont olyan zseniálisan dolgozták fel Billie Eilish Bad Guy című számát, hogy kénytelen voltam behódolni.

Mindig öröm számomra, ha egy versenyző nem igazán X-Faktorba illő dalt választ. Sajnos Nagy Gréta remegő lábakkal énekelte az Ain’t No Sunshine-t Bill Witherstől, és bár később sok vita volt a személye körül, Erika csapatában egyértelműen voltak nála jobbak.

Krága Renének  beletört a bicskája Bruno Marsba – de legalább nem hagyta egy matrózban, mit Fülig Jimmy.

Az idei évad egyik favoritja Bodrogi Enikő, aki Elvis Presleyt énekelt. Bevallom, a Király az egyik gyengém,

legyen akármilyen nyálas, oda vagyok a hangjáért.

Nekem tetszett a Can’t Help Folling in Love Enikő előadásában. A mentorok is lelkesek voltak, kivéve persze Alexet, bár bevallom, nála és Lacinál néha az az érzésem, olykor szándékosan próbálja elbizonytalanítani a versenytársakat egy-egy erős versenyzővel kapcsolatban.

Erika körét az általa gründolt lánycsapat zárta, akik a Sinergy nevet választották. Az az első pillanattól nyilvánvaló volt: nekik nagyon-nagyon rossznak kell lenniük ahhoz, hogy Erika – már csak hiúságból is – ne vigye őket magával az élő showba.

Így valójában a tét csupán az volt, hogy ki lesz a második egyeneságon továbbjutó versenyzője.

Mellettük Enikő örülhetett. René hazament, Gréta és Liliána kapott egy talánt –sajnos itt nem érvényes az örökbecsű mondás, miszerint ha egy úrinő talánt mond, az azt jelenti igen –, és nagy meglepetésemre a Bocca Brothersnek is távoznia kellett, pedig a mostani produkciójuk az egyik kedvencem a magyar X-Faktor teljes történetéből.

Hátra volt még a vigaszágra szorult versenyzők kiválogatása. Az új szabály szerint a mentorok által tartalékba tett 2-2 versenyzőből a többi mentor választhatott magának egyet. Alex és Peti gyorsan és határozottan választott, Laci és Erika viszont heves vitába keveredett Szofi miatt. Erika azt szerette volna, ha ő viheti Szofit, Laci pedig Grétát választja, hogy ne essen ki, és úgy tűnt,

nem is érti, kollégája miért ragaszkodik annyira a jogához, hogy ő választhassa meg, kivel szeretne dolgozni.

Végül azonban megadta magát. Így Lacihoz került Szofi, Erika Alexával egészítette ki a csapatát – amit őszintén szólva nem egészen értek –, Peti nagy örömömre megmentette Ábelt, Alex pedig a dalszerző gitáros Ádámot.

Kialakult tehát a döntő mezőnye. A Mentorház előtt úgy gondoltam, ez lehet minden idők egyik legszínvonalasabb X-Faktor évada, most viszont elbizonytalanodtam. Erika csapatán kívül jóformán senki nem győzött meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk