KULT
A Rovatból

Most már biztos: ez az év Herceg Erikáról fog szólni – X-Faktor Mentorház, 2. adás

Vitathatatlanul Herceg Erika válogatta össze magának a legerősebb csapatot, ebből viszont sajnos az is következik, hogy több olyan versenyzőtől búcsúznunk kellett, akiknél vannak rosszabbak a fiúk versenyzői között.

Link másolása

Vannak dalok, amiket szerintem már nem volna szabad elénekelni. Ilyen a The Sound of Silence is. Az eredeti Simon and Garfunkel változat is borzasztó erős, és amit feldolgozásban ki lehetett még hozni belőle, azt kihozták.

Ráadásul nagyon nehéz olyan hitelesen előadni, hogy ne váljon közhelyessé.

Puskás Peti versenyzőjének, Miszlai Mártonnak sem sikerült igazán. Olyan volt számomra, mintha összekeverte volna a különböző változatokat az eredetitől a Pentatonixon át a Disturbedig.

A mentorok megtapsolták, amire előző nap nem volt sok példa, és dicsérték is, de ezúttal ByeAlex véleménye állt hozzám a legközelebb, aki szerint semmilyen volt.

Marcira Marci a válasz: Boros Marci most is saját rappel készült, címe 17. Saját bevallása szerint nagyon félt, és ez rá is nyomta bélyegét a produkcióra.

Bármennyire is szimpatikus és tehetséges is Marci, nagy kérdés, tud-e mást is, mint hogy a saját kis rapdalait adja elő, és ha nem tud, ez mire lesz elég az élő adásokban.

Bevallom amúgy, nekem sokkal jobban tetszettek a tehetségkutatók akkor, amikor minden fordulóban egy adott stílusból, vagy akár egy eladó dalaiból kellett mindenkinek produkciót választani, és az igazán sokoldalúak jutottak tovább.

Beretka Ádám fura hatással van a mentorokra. Most először nem kísérhette magát gitáron. Alexnek ezért most először nem tetszett, Lacinak viszont most tetszett meg igazán. Nekem is jobban bejött a produkciója, amikor gitározott, de így legalább végre megmozdult.

Beri Zsolt alias Berry nagyon kapkodva énekelt, Alex nyögdécselésnek nevezte, Gáspár Laci szerint egyenesen mellényúlás volt elhozni ezt a fiút a Mentorházba. A szöveget is eléggé elharapta,

nekem olyan benyomásom volt, mint amikor kareoke-versenyt rendeznek a sarki kocsmában, a tizedik sör után.

Kornis Anna produkcióján Laci sírva fakadt. Pedig annyira azért nem volt rossz. Erika szemmel áláthatóan nem értette, mi meghatót talált kollégája a produkcióban. Laci is elbizonytalanodott, mert pár mondaton belül legalább háromféle indokot mondott.

Kiss Kevin maradt a végére. Akárcsak Ádám, ő is egy kicsit elveszettnek tűnt a gitárja nélkül, és ezúttal a saját dal sem volt valami nagy durranás. Viszont az vitán felül áll, hogy Kevin született tehetség, és rendkívül érdekes egyéniség.

Végül Berry és Miszlai Marci ment haza, Ádám és Anna reménykedhetett, hogy a többi mentor kimenti, Dávid és Boros Marci pedig örülhetett, mert bekerül Puskás Peti döntős csapatába.

Sokszor dicsértem már Herceg Erikát – aki a saját mentorházas fordulójára valamiért Slave Leiának öltözött –, mert az előválogatók alatt az volt a benyomásom, ő hozza a szakmailag legmegalapozottabb döntéseket, és sokkal ritkábban megy el a hülyéskedés felé, mint a srácok.

Ennek meg is lett az eredménye. Míg a fiúk mentorházas köre arról szólt, hogyan válasszák ki a bénázó versenyzők közül azt, aki nem bakizott akkorát, és talán még menthető,

Erikának talán ha egy olyan versenyzője volt, akiről egyértelműen kiderült, hogy mennie kell.

Mindjárt az elsőként színre lépő Lakatos Liliána hatalmasat énekelt.

A Bucca Brothers nem lett a szívem csücske, hiszen jóképű, fiatal, olasz srácok, és a feleségemnek is bejöttek.

Most viszont olyan zseniálisan dolgozták fel Billie Eilish Bad Guy című számát, hogy kénytelen voltam behódolni.

Mindig öröm számomra, ha egy versenyző nem igazán X-Faktorba illő dalt választ. Sajnos Nagy Gréta remegő lábakkal énekelte az Ain’t No Sunshine-t Bill Witherstől, és bár később sok vita volt a személye körül, Erika csapatában egyértelműen voltak nála jobbak.

Krága Renének  beletört a bicskája Bruno Marsba – de legalább nem hagyta egy matrózban, mit Fülig Jimmy.

Az idei évad egyik favoritja Bodrogi Enikő, aki Elvis Presleyt énekelt. Bevallom, a Király az egyik gyengém,

legyen akármilyen nyálas, oda vagyok a hangjáért.

Nekem tetszett a Can’t Help Folling in Love Enikő előadásában. A mentorok is lelkesek voltak, kivéve persze Alexet, bár bevallom, nála és Lacinál néha az az érzésem, olykor szándékosan próbálja elbizonytalanítani a versenytársakat egy-egy erős versenyzővel kapcsolatban.

Erika körét az általa gründolt lánycsapat zárta, akik a Sinergy nevet választották. Az az első pillanattól nyilvánvaló volt: nekik nagyon-nagyon rossznak kell lenniük ahhoz, hogy Erika – már csak hiúságból is – ne vigye őket magával az élő showba.

Így valójában a tét csupán az volt, hogy ki lesz a második egyeneságon továbbjutó versenyzője.

Mellettük Enikő örülhetett. René hazament, Gréta és Liliána kapott egy talánt –sajnos itt nem érvényes az örökbecsű mondás, miszerint ha egy úrinő talánt mond, az azt jelenti igen –, és nagy meglepetésemre a Bocca Brothersnek is távoznia kellett, pedig a mostani produkciójuk az egyik kedvencem a magyar X-Faktor teljes történetéből.

Hátra volt még a vigaszágra szorult versenyzők kiválogatása. Az új szabály szerint a mentorok által tartalékba tett 2-2 versenyzőből a többi mentor választhatott magának egyet. Alex és Peti gyorsan és határozottan választott, Laci és Erika viszont heves vitába keveredett Szofi miatt. Erika azt szerette volna, ha ő viheti Szofit, Laci pedig Grétát választja, hogy ne essen ki, és úgy tűnt,

nem is érti, kollégája miért ragaszkodik annyira a jogához, hogy ő választhassa meg, kivel szeretne dolgozni.

Végül azonban megadta magát. Így Lacihoz került Szofi, Erika Alexával egészítette ki a csapatát – amit őszintén szólva nem egészen értek –, Peti nagy örömömre megmentette Ábelt, Alex pedig a dalszerző gitáros Ádámot.

Kialakult tehát a döntő mezőnye. A Mentorház előtt úgy gondoltam, ez lehet minden idők egyik legszínvonalasabb X-Faktor évada, most viszont elbizonytalanodtam. Erika csapatán kívül jóformán senki nem győzött meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: