Molnár Gusztáv az ítéletéről: A bíróság egy olyan ember felett ítélkezett, aki már meghalt
Ahogy megírtuk, tegnap a bíróság kiskorú veszélyeztetése miatt egy év, két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Molnár Gusztávot. A színész a tárgyaláson nem ismerte el bűnösségét, de sajnálatát fejezte ki. Ma egy Facebook-bejegyzésben reagált az ítéletre.
„Tegnap a bíróság pontot tett egy olyan történet végére, amely valójában nem ma, hanem közel hat évvel ezelőtt, az életem legsötétebb krízisidőszakában íródott. Az ítélet megszületett: egy év szabadságvesztés, két évre felfüggesztve” – kezdi Molnár Gusztáv az értékelést, aki leszögezi, nem magyarázkodni vagy vádolni akar, hanem felnőtt emberként felelősséget vállalni.
Arról ír, hogy 2020 és 2021 között, az aktív alkoholizmusa csúcsán elbukott emberként és apaként is.
A színész úgy folytatja, a viselkedésével és a szétesettségével
Hozzáteszi, a pofonért már évekkel ezelőtt bocsánatot kért a fiától és a nyilvánosság előtt, nem törvényi kötelezettségből, hanem mert a lelkiismerete diktálta. A tárgyaláson is az volt számára a legfontosabb, hogy a fia megkapja tőle azt, amit ő a saját apjától soha: az elismerést, hogy sajnálja és megérti a fájdalmát.
„Az az ember ott, a függősége mélyén, meghalt. Meghalt azon a 9 hónapon, a 265 napos zárt terápián, amit a Leo Amici Alapítványnál, Komlón végigcsináltam” – fogalmazott, hozzátéve, ott szembesült azzal, hogy felnőttként felelősséget kell vállalnia a tetteiért.
Visszautasítja a bíró szavait is, miszerint az ítélet segítené a józanságát. „A józanságomat nem a bürokrácia tartja meg, hanem a hitem, a belső fegyelmem és a családom. Hogy gyűlésre járok, hogy minden nap dolgozom magamon.”
A színész a jelenét szilárdnak és tisztának írja le, feleségével és 10 hetes kislányával.
Úgy látja, a döntés nem egy múltbeli elkövetőt sújt, hanem
Molnár a bejegyzése végén arról ír, hogy a fia felé a kapuja örökre nyitva áll. Bízik benne, hogy fia kamaszként, felnőve a saját szemével látja majd a valóságot. „És amikor eljön az idő, itt fog találni engem: egy józan, stabil, sikeres és szerető édesapát, aki nem a múltja, hanem a jelene által lett az, aki.”
Kijelenti, az ítélet nincs hatással az életére, és már hálás a függőségéért, mert választás elé állította. „Én döntöm el, hogy kinek hiszek! Elhiszem, hogy aki [sic] rosszat tettem, az sosem változik, vagy elhiszem, hogy van ereje a józanságnak!” – zárja gondolatait, megköszönve feleségének a támogatást, és kiemelve, hogy „392 napja van választásom”.
