Mit tehetsz, ha az anyósod csak idegesíteni tud?
Az újdonsült feleség az imádott és tökéletessé érett fiatalember oldalán általában nem tud elég jó lenni, sőt, semmit nem tud eléggé jól - a párunk édesanyja ellenben az, aki mindent helyesen tud, legalábbis azt, hogy az ő drága kisfiának mi és hogyan jó.
A nők 60 százaléka szenved az anyósa miatt
Terri Apter cambrdige-i szociológus kutatásában arra jutott, hogy a nők 60 százaléka szenved kisebb-nagyobb mértékben az anyósa miatt. Ezzel szemben a férfi a felesége édesanyjával sokkal jobban kijön.
- Még akkor is, ha ez nem tudatos, de
egy idő után az anyós és meny odáig jut, hogy elkezdenek egymással versengeni
- magyarázza Felicitas Heyne német pszichológus. – Ne csodálkozzunk, hiszen az anya az első nő, akivel a fiú életében először kapcsolatot létesít - fűzi hozzá Claudia Viganske kölni párterapeuta.
Ginger Palmisano képe a Pixabay -en.
A rivalizálás során
a férfi édesanyja általában azért szenved, mert ő maga már nem olyan fiatal, "nem tudja olyan jól a dolgokat", mint a menye, és már nem ő a legfontosabb nő a fia életében,
és mindennek a fiatalasszony issza meg a levét.
A fiatal feleségek rendszerint arról számolnak be, hogy
az anyós túlságosan beleavatkozik az új család életébe,
rendezkedik a lakásban, felrúgja a családi megállapodásokat, mérgezi a párkapcsolatot, belefolyik olyan ügyekbe is, ami végképp nem rá tartozik.
Pszichológus: az anyós általában nem szándékosan akar rosszat
Felicitas Heyne pszichológusnő szerint - aki az anyósokat sopánkodó-kapaszkodó-intrikus és még további kategóriákba sorolja -, a legtöbb esetben
a férfiak édesanyjai nem szándékosan akarnak rosszat a fiataloknak,
és nem merő rosszindulatból vannak jelen a család éltében.
Fotó: cottonbro/Pexels
A pszichológus azt tanácsolja, hogy a fiatal nő már az első találkozásnál tudatosítsa magában, hogy a párja édesanyja egy teljesen más generáció, más értékekkel, más elképzelésekkel, eltérő ízléssel, véleményekkel.
A szakértő mindenkit toleranciára és nyugalomra int:
ha a párunk édesanyja kezdetben kéretlen tanácsot adna, akkor elfogadóan mondjunk egészen egyszerűen annyit, hogy "köszönöm".
Felejtsük el azt a tévképzetet, hogy az anyósunkkal teljes egyetértésben barátnők leszünk, vagy, hogy a gyerekünk tökéletes nagymamája lesz,
adjunk alább az elvárásainkból.
Kiválasztottunk magunknak egy férfit, akihez hozzámentünk, és akihez az édesanyja ugyanúgy hozzátartozik.
