EGÉSZSÉG
A Rovatból

Mit érnek az oltások most? – Kemenesi Gábor szerint ezerszer jobb helyzetben vagyunk

A szakember szerint olyan variáns nem fordulhat elő, ami ellen teljesen elveszítenénk a megszerzett adaptív immunitásunkat.


A koronavírus-járvány kezdeti, kaotikus szakaszát már magunk mögött hagytuk ugyan, de a vírus velünk él ma is, és rendre kisebb-nagyobb hullámokat okoz. Arról, hogy mire elég az eddigi oltás, kik a veszélyeztetettek, kell-e aggódni még a covid miatt - többek között erről is kérdezte Kemenesi Gábor virológust az Egy című portál.

Azt reméltük, hogy a szezonális influenza szintjére szelídül a koronavírus, de ez még nem következett be. Ugyanakkor a long Covidra is gondolni kell, sokan a fertőzés után hónapokban is komoly tünetekkel küzdenek. A mostani hullám már tetőzött, a betegek száma csökken.

„Fontos, hogy ezerszer jobb helyzetben vagyunk a koronavírus első két évéhez képest. Közel sem tud akkora nyomást gyakorolni a kórházakra. Azt még nem jelenthetjük ki, hogy belesimult volna a többi szezonális vírus közé, részben még mindig kiszámíthatatlan, mikor, hol, mennyire fog terjedni, milyen variánsai dominálnak majd.

Ez a rész még káoszos, ahogy azt Kína esete mutatja, ahol a nagyon szigorú lezárás után végül most elengedték a vírust, és az láthatóan súlyos járványba torkollt" - mondta a szakértő.

Az influenzánál már jobban tudnak a szakemberek tervezni az oltással, mert a várható mutációk alapján gyártják le azt minden évben. A koronavírusnál erre még nincs lehetőség, ott csak utólag lehet oltásokat készteni. "Az oltások ügyében is van még hova fejlődni, fejlesztik azokat a készítményeket, amelyek a megfertőződés ellen is sokkal jobban védenek, nemcsak a súlyos betegség kialakulása ellen, mint a mostaniak” – mondta Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársa.

A koronavírus még mindig veszélyesebb, több embert fertőz meg, komolyabbak a szövödmények is. Kínában azért rosszabb most a helyzet, mert ők most találkoznak azokkal a variánsokkal, amiken mi már átestünk és más a fertőzöttségi arányuk és más a használt oltóanyaguk is.

A nálunk eddig beadott oltások hatásosak voltak, és jelentős a különbség a két és a három oltás hatásossága között is. Az omikron halálozási aránya alacsonyabb, mint a korábbi változatoké, az oltás is jól megvéd a súlyosabb megbetegedéstől. Ugyanakkor az idős és beteg embereknek még mindig veszélyes lehet.

„Először is, a két dózis édeskevés az omikron megjelenése óta, a három oltás ad megfelelő védettséget, a harmadikra már úgy kell tekintenünk, mint az alap oltási sor végére. Ezt sziklaszilárdan, tudományos vizsgálatok alapján tudjuk az omikron óta, az elhunytak között nagyon nagy arányban szerepelnek az oltatlanok, másodsorban pedig a kétszer oltottak.

A harmadik oltás után négy hónappal már fel lehet venni a kifejezetten az omikron ellen fejlesztett komponenssel kiegészített mRNS-oltást. Erre az ECDC az ajánlásában már nem is negyedik vagy ötödik oltásként hivatkozik, hanem emlékeztető dózisként. Erre szükség van a védettség szinten tartásához, és hosszú távon várhatóan rendszeresen ajánlott lesz legalább a kockázati csoport számára egy-egy aktuális variánsra hangolt adag. Azt látjuk, hogy alapvetően a 70 év felettiek kerülnek most már kórházba, illetve a tartós betegséggel küzdőkre kell vigyáznunk. A hozzátartozók számára szintén ajánlott a védelem fokozása, ha ugyanis kevésbé fertőződhetnek meg, kevesebb vírust ürítenek, tehát kevésbé adják tovább azokat. Ezenfelül nem értjük még a hosszú Covid kialakulásának okait és a működési mechanizmusait, pedig sok millióan szenvednek tőle.

Ha hagyom rumlizni a szervezetemben a vírust, akkor annál nagyobb esélyt adok a kardiológiai vagy idegrendszeri problémák kialakulásának.

Erre egyre növekvő mennyiségű tudományos adatunk van. Nem különleges egy vírusnál a hosszútávú komplikációk megjelenése. A probléma az, hogy ezt a vírust és az általa okozott komplikációk hátterét nem ismerjük. Ez évekbe is telhet, de az már most látszik: a megfelelően oltottak sokkal jobb helyzetben néznek szembe ezekkel a kockázatokkal”

– mondja a virológus.

Az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja (CDC) becslése szerint a Coviddal fertőzött felnőttek közül minden ötödiknél jelentkeznek hosszabb távú szövődmények. Például nem múló fejfájásról, az íz- és szaglásvesztés fennmaradásáról, fogyásról, de érintett a tüdő, a szív, a keringési rendszer, az agy, illetve az anyagcsere különböző szervei is. Gyakori a szédülés, a szorongás, a depresszió, és az agyköd néven ismert jelenség. Előfordul a vese vagy a pajzsmirigy érintettsége, felborul a vérnyomás, gyakran alakul ki szívinfarktus és sok szívizom-, szívburok-gyulladással is találkoztak. Menstruációs zavarok is előfordulnak. A szakember szerint az a gond, hogy ennél a vírusnál nem ismertek még a mechanizmusok, amelyek ide vezetnek, így a kezelésük is nagyobb kihívás.

A Cambridge-i Egyetem részvételével folyt átfogó, brit kutatás pedig arra jutott, hogy a Covid úgy hatott az érintettek agyára, mintha néhány hónap alatt hirtelen 20 évet öregedtek volna. Az IQ-juk ráadásul nagyjából tíz ponttal csökkent. Az MRI-felvételeken olyan elváltozásokat fedeztek fel a kutatók, mint amilyeneket például a demenciában szenvedők esetében szoktak.

Az Egyesült Államokban és Európában is terjed az XBB.1.5, amiről „valamiért ezzel kapcsolatban pánikkeltő és hatásvadász szalagcímek is megjelentek. Szeretném hangsúlyozni:

olyan variáns nem fordulhat elő, ami ellen teljesen elveszítenénk a megszerzett adaptív immunitásunkat.

Szokták azt a kifejezést használni, hogy kikerülheti az immunrendszert, de ilyen nem létezik. A kórokozók elleni immunitásnak számos szereplője van, a megszerzett védelem egy részét áttörheti a vírus, de a teljes palettát nem tudja kikerülni.

Erre van a vakcinánk: amikor az omikron megjelent, és ez az érték csökkent, akkor a harmadik oltással hatékonyan vissza lehetett állítani, ezt egy kis emlékeztetővel még inkább megerősíthetjük. Ez a stratégia innentől kezdve működni fog” – állítja Kemenesei Gábor.

Egyelőre az omikron korszakban vagyunk, ám mindig lesznek újabb és újabb variánsok. „De láthatóan van már adaptív válasz és megoldás, van több fegyverünk is, figyelőrendszerünk, jó tudományos kutatási gyakorlatunk, illetve olyan vakcinánk, amit instant módon fel lehet javítani újabb komponenssel. Ráadásul a tudomány gőzerővel dolgozik még jobb vakcinákon, amelyek a fertőzés ellen is jobban védenek, illetve nagyobb skálán fedik le a különféle variánsokat” – közölte Kemenesi Gábor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Több évtizedes diétás mítosz dőlt meg: nem a kalóriák vagy a zsírok számolgatása tesz jót a szívednek
Egy friss tanulmány szerint bizonyos típusú ételek elhagyása és a minőségi táplálkozás számít a legtöbbet a szív egészségénél.


A szívünk egészségének titka nem a szénhidrátok vagy a zsírok görcsös számolgatásában rejlik.

Hanem abban, hogy milyen minőségű ételeket teszünk a tányérra.

Erre jutott egy hatalmas, közel 200 ezer embert közel harminc éven át követő kutatás.

Megállapították, hogy egyes alacsony szénhidrát- és zsírtartalmú étrendek jobbak a szívnek, mint mások

írja a ScienceAlert.

A kulcs nem a mennyiség, hanem a minőség volt.

„Ez a tanulmány segít túllépni a régóta tartó vitán az alacsony szénhidráttartalmú és az alacsony zsírtartalmú étrendek között” – mondja Harlan Krumholz, a Yale Egyetem kardiológusa, a Journal of the American College of Cardiology főszerkesztője. A Harvard Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint az az étrend, amely túl sok feldolgozott élelmiszert, állati fehérjét vagy zsírt tartalmaz, és kevés benne a zöldség, a gyümölcs, a teljes kiőrlésű gabona és az egészséges zsír, hosszú távon nem tesz jót a szív- és érrendszernek. Ez még akkor is igaz, ha az étrend egyébként alacsony zsír- vagy szénhidráttartalmúnak számít.

„Ha csak a tápanyag-összetételre, és nem az ételek minőségére összpontosítunk, az lehet, hogy nem jár egészségügyi előnyökkel” – vonja le a következtetést Zhiyuan Wu, a Harvard epidemiológusa, a kutatás vezetője.

A kutatásban azoknak, akik egészséges és változatos étrendet követtek, magasabb volt a vérükben a „jó” koleszterin szintje, és alacsonyabbak a vérzsír-, valamint a gyulladásos értékeik.

Náluk a koszorúér-betegség – a szívinfarktus leggyakoribb oka – kialakulásának kockázata is jelentősen alacsonyabb volt.

„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az egészséges alacsony szénhidráttartalmú és alacsony zsírtartalmú étrendek közös biológiai útvonalakon keresztül javíthatják a kardiovaszkuláris egészséget” – magyarázza Wu. Szerinte az étrend általános minőségére való összpontosítás rugalmasságot adhat az embereknek, hogy a preferenciáikhoz illeszkedő étkezési mintákat válasszanak, miközben továbbra is támogatják a szív egészségét.

A tanulmány korlátja, hogy önbevalláson alapult, a résztvevők pedig mind egészségügyi szakemberek voltak, így az átlagosnál magasabb lehetett az egészségtudatosságuk és jobb az ellátáshoz való hozzáférésük. Ugyanakkor a követés időtartama – több mint 5,2 millió személyév – figyelemre méltó.

A kutatás megerősíti a korábbi bizonyítékokat, mely szerint a kevesebb feldolgozott és ultrafeldolgozott élelmiszer és a több teljes kiőrlésű gabona, illetve zöldség fogyasztása a legkedvezőbb.

Harlan Krumholz szerint a lényeg egyértelmű: „Az eredmények azt mutatják, hogy a szív egészsége szempontjából az számít leginkább, milyen minőségű ételeket esznek az emberek. Akár alacsonyabb szénhidráttartalmú, akár alacsonyabb zsírtartalmú egy étrend, ha a növényi alapú ételeket, a teljes kiőrlésű gabonákat és az egészséges zsírokat hangsúlyozza, az jobb kardiovaszkuláris kimenetelekkel társul.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Egy kutatás szerint a délelőtt beadott rákgyógyszer duplájára növelheti a túlélést – tovább vizsgálják a szenzációs tanulmányt
Több mint egy tucat megfigyeléses vizsgálat azt találta, hogy azoknál a daganatos betegeknél, akik véletlenszerűen a nap korábbi szakaszában kapnak olyan immunterápiás gyógyszereket, amelyek segítik bizonyos immunsejteket a rákos sejtek elpusztításában –, számottevően alacsonyabb a betegség súlyosbodásának és a halálozásnak a kockázata.


Mi lenne, ha egyetlen apró döntés – a kórházi kezelés időpontja – hónapokkal, sőt, akár egy évvel hosszabb életet jelenthetne egy rákbeteg számára?

Nem egy új, dollármilliókba kerülő gyógyszerről van szó, hanem egy olyan beavatkozásról, ami látszólag semmibe sem kerül: az órára nézésről.

Egy február elején publikált, mérföldkőnek számító klinikai elemzés pontosan ezt az elképesztő lehetőséget vetette fel, miután kimutatta, hogy

a délelőtt adott immunterápia drámaian hatékonyabb lehet a tüdőrák kezelésében.

A tudományos közösség kezdeti eufóriáját azonban hetekkel később egy váratlan fordulat hűtötte le: a közleményt jegyző, nagy presztízsű folyóirat maga jelentette be, hogy vizsgálatot indít a tanulmány egyes adatai miatt.

A szenzációt keltő publikáció a Nature Medicine című lapban jelent meg. A kínai Hunan Rákkórházban lefolytatott, LungTIME-C01 elnevezésű, randomizált, fázis 3-as vizsgálatban 210 előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő beteget vontak be.

A résztvevőket véletlenszerűen két csoportba sorolták: az egyik fele délután 3 óra előtt, a másik pedig 3 óra után kapta meg az immun- és kemoterápiás infúziót az első négy kezelési ciklus során.

Az eredmények döbbenetes különbséget mutattak. Azoknál a betegeknél, akiket korábban kezeltek, a betegség rosszabbodásáig eltelt idő mediánértéke 11,3 hónap volt, míg a délutáni csoportban csupán 5,7 hónap. A teljes túlélés mediánja még drámaibb képet festett: 28,0 hónap a 16,8 hónappal szemben.

Február 19-én a Nature Medicine szerkesztői egy hivatalos jegyzetet fűztek a cikkhez, amelyben közölték: „A szerkesztők azért adják ki ezt a jegyzetet, hogy figyelmeztessék az olvasókat: aggályok merültek fel a vizsgálat clinicaltrials.gov-on szereplő regisztrációs adatlapja és a tanulmány publikált protokolljának verziója, valamint a tanulmány egyes megállapításai közötti ellentmondásokkal kapcsolatban.” A folyóirat vizsgálatot indított, amelynek lezárultáig a tanulmány eredményeit fokozott óvatossággal kell kezelni.

A helyzetet a szakértők is vegyes érzelmekkel fogadták. Sumanta Pal, a City of Hope onkológusa elismerte a kutatás jelentőségét.

„Szkeptikus voltam ezzel a jelenséggel kapcsolatban, noha a saját laborunkban is sikerült reprodukálnunk. Erőteljes dolog randomizált adatokat látni, amelyek ezt alátámasztják, és ez egyértelműen további vizsgálatokat tesz szükségessé”

– mondta a STAT-nak. Roy Herbst, a Yale Rákközpont igazgatóhelyettese ennél jóval óvatosabb volt. „Érdekes. Ez talán egy ébresztő, hogy jobban megnézzük… Én még nem állok készen erre… Nem lenne kivitelezhető” – nyilatkozta szintén a STAT-nak, utalva a kórházi logisztika azonnali átalakításának nehézségeire. Eközben a tanulmány egyik társszerzője, Tony Mok, a Hongkongi Kínai Egyetem professzora egy intézményi közleményben hangsúlyozta:

„Az eredmények rendkívül biztatóak, mivel a kezelés időzítésének egyszerű módosítása növelheti a terápia hatékonyságát és javíthatja a túlélést anélkül, hogy az további költséget róna a betegre vagy az egészségügyi rendszerre.”

A jelenség mögött meghúzódó biológiai magyarázat a szervezetünk belső, 24 órás órája, a cirkadián ritmus. Ez a biológiai óra nemcsak az alvás-ébrenlét ciklusunkat szabályozza, hanem az immunrendszerünk működését is. A daganatsejtek elpusztításában kulcsszerepet játszó CD8+ T-sejtek aktivitása és vándorlása a szervezetben napszakonként változik. A kínai vizsgálat alátámasztotta ezt az elméletet, mivel a délelőtti csoportban vett vérmintákban kedvezőbb immunprofilt mutattak ki, ami arra utal, hogy az immunrendszer reggelente „harapósabb” a ráksejtekkel szemben.

Az ötlet, hogy a kezelés időzítése számít, nem teljesen új.

Az elmúlt években több megfigyeléses, úgynevezett retrospektív tanulmány is utalt arra, hogy a korai napszakban adott immunterápia előnyösebb lehet.

Egy kissejtes tüdőrákkal foglalkozó kutatás például a halálozás 63%-kal alacsonyabb kockázatával hozta összefüggésbe a délután 3 óra előtti kezelést. Az ilyen vizsgálatoknak azonban van egy komoly korlátja: nem tudják kizárni az egyéb torzító tényezőket. Éppen ezért számít mérföldkőnek a mostani randomizált vizsgálat, ahol a véletlenszerű besorolás elvileg kiküszöböli ezeket a torzításokat.

A helyzetet látva sok betegben felmerülhet a kérdés, mit tegyen most. A szakértők szerint az alábbi kérdéseket érdemes feltenni a kezelőorvosnak: van-e mozgástér az infúzió időpontjában anélkül, hogy a kezelési ciklus csúszna? Az én állapotom és mellékhatásaim mellett van-e olyan érv, ami miatt az egyik napszak előnyösebb lehet? És a legfontosabb: ha csak délutáni időpont van, az biztosan rontja az esélyeimet? A jelenlegi, ellentmondásos adatok alapján a válasz erre egyértelmű nem. A legfontosabb a kezelés folyamatossága, amelyet egy bizonytalan kimenetelű időzítési kérdés miatt semmiképpen sem szabad megszakítani.

A tudományos közösség most a független megerősítésre vár. Az Egyesült Államokban már zajlik egy nagyobb, több daganattípust vizsgáló kutatás, amely pontosan az immunterápia időzítésének hatásait méri.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Sokan nem is sejtik, de már a húszas-harmincas éveikben eldőlhet, mekkora esélyük lesz az Alzheimer-kórra
Szakértők szerint a demencia eseteinek akár 45 százaléka is megelőzhető vagy késleltethető. Ehhez 14 módosítható rizikófaktorra kell figyelni.


Miközben a harmincas éveiben járó szakember a következő negyedéves jelentésen, a lakáshitel-törlesztőn vagy a családi nyaralás megtervezésén töri a fejét, a teste valószínűleg egy egészen másfajta, hosszú távú befektetési portfóliót épít. Ennek a hozama azonban nem pénzben, hanem a kognitív egészség évtizedekkel későbbi állapotában mérhető. Egy nagyszabású amerikai vizsgálat ugyanis kimutatta: több, az Alzheimer-kórhoz köthető kockázati tényező és a vérben keringő jelzőmolekula már 24 és 44 éves kor között is kimutathatóan összefügg a memória és a gondolkodás teljesítményével.

A megelőzésre nyitva álló ablak nem ötvenévesen, hanem jóval korábban, a karrier és a családalapítás sűrűjében tárul ki.

A felfedezés alapjaiban írja át az Alzheimer-kórról alkotott képünket.

„Korábban az Alzheimer-kór kockázati tényezőire vonatkozó kutatások az 50 éves és idősebb korosztályra összpontosítottak” – nyilatkozta a ScienceDaily-ben Allison Aiello, a Columbia Egyetem Butler Öregedéskutató Központjának epidemiológus professzora. A mostani eredmények azonban azt jelzik, hogy

a betegséghez vezető biológiai folyamatok már jóval a klinikai tünetek megjelenése előtt elindulhatnak.

Mindezt egy olyan korban, amikor a tudomány a vértesztek forradalmát éli: februárban számoltak be kutatók egy olyan „biológiai óráról”, amely egyetlen vérvételből, a p-tau217 nevű fehérje szintje alapján képes megbecsülni a tünetek várható kezdetét. A Columbia tanulmánya azonban arra figyelmeztet, hogy a diagnosztikai áttörések mellett a hangsúlyt egyre inkább az évtizedekkel korábbi, életmóddal befolyásolható tényezőkre kell helyezni.

A The Lancet Regional Health – Americas című folyóiratban publikált tanulmány egy országosan reprezentatív amerikai mintát, az Add Health kutatás résztvevőit követte. A vizsgálat negyedik hullámában akár 11 449, 24–34 éves fiatalt vontak be, míg az ötödik hullámban 1112, már 34–44 év közötti személy kognitív képességeit mérték fel otthoni tesztekkel. Az eredmények megdöbbentő következetességről árulkodnak.

Már a 24–34 éves korosztályban is szoros kapcsolatot találtak az úgynevezett CAIDE kockázati pontszám és a kognitív teljesítmény között.

Ez a pontszám olyan, a mindennapokból jól ismert tényezőkből áll össze, mint az életkor, az iskolai végzettség, a nem, a szisztolés vérnyomás, a testtömegindex, a koleszterinszint és a fizikai aktivitás. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy minden egyes pontnyi emelkedés a CAIDE-skálán egyértelműen gyengébb munkamemóriával járt együtt.

A 34–44 éveseknél a kép még tovább árnyalódott. Itt már a vérben mérhető biomarkerek is megszólaltak: a teljes tau fehérje – egy, az idegsejtek leépülését jelző molekula – magasabb szintje gyengébb azonnali szótanulási képességgel társult. Emellett több, a szervezetben zajló gyulladásra utaló marker, például a hsCRP vagy az interleukinok (IL-6, IL-1β, IL-8) szintje is a rosszabb kognitív eredményekkel járt együtt. A legismertebb genetikai kockázati tényező, az APOE ε4 génváltozat hatása ebben a fiatal korcsoportban még nem volt kimutatható a kognícióra.

Úgy tűnik, a genetika „hangja” csak később, az ötvenes évektől erősödik fel, a korai évtizedekben a módosítható, életmódbeli rizikófaktorok dominálnak.

„Átfogó eredményeink arra utalnak, hogy az Alzheimer-kórral összefüggő véralapú biomarkerek már jóval a klinikai tünetek megjelenése előtt összekapcsolódnak a kognitív működéssel, ami hangsúlyozza az élethosszig tartó, korai megelőzés fontosságát” – tette hozzá Allison Aiello.

A magas vérnyomás, az emelkedett LDL-koleszterin, a túlsúly vagy a mozgáshiány már a húszas-harmincas években is apró, de mérhető lenyomatot hagyhat az agy teljesítményén. A Lancet Commission legutóbbi, 2024-es frissítése már 14 olyan módosítható kockázati tényezőt sorol fel, amelyek kezelésével a demencia eseteinek akár 45 százalékát is meg lehetne előzni vagy késleltetni.

A listán olyan tényezők szerepelnek, mint a középkori magas vérnyomás és LDL-koleszterin, a cukorbetegség, a túlsúly, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a mozgáshiány, valamint a kezeletlen hallás- és látásromlás.

A szív- és érrendszer védelme egyben az agy védelmét is jelenti. Ez magában foglalja a vérnyomás és a koleszterin célértéken tartását, a testsúlykontrollt, valamint a heti legalább 150 perc közepes intenzitású mozgást. Ugyanilyen fontos a hallás és a látás rendszeres ellenőrzése, a dohányzás teljes elhagyása, a stressz kezelése és a minőségi alvás.

A megelőzés fontosságát a népegészségügyi adatok is alátámasztják. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek becslése szerint az 55 év felettiek élettartamra vetített demencia-kockázata 42 százalék, ami a nők esetében a hosszabb élettartam miatt még magasabb, 48 százalék.

Bár a kockázat oroszlánrésze 85 év felett jelentkezik, a védelmi ablak évtizedekkel korábban nyílik.

„Minden kutatásunk azt sugallja, hogy amit középkorban teszünk, az valóban számít” – hangsúlyozta Dr. Josef Coresh, a New York-i Egyetem Langone Health központjának kutatója.

 

Via Siencedaily


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Góg Anikó: A fogyás csak mellékhatás – izmot kell építeni 40 felett
A Diagnózis egészségpodcast legújabb epizódjából megtudhatod, hogy miért nem elég csak az étkezésedre figyelni, ha formában akarsz maradni 40 felett, és mit tehetsz azért, hogy valóban megőrizd az izmaidat.


Voltál ma már edzeni? Vagy legalább sétálni egy fél órát?

És ha nem, mikor mondtad utoljára azt, hogy „majd jövő héten elkezdem”?

Negyven felett a mozgás már nem a bikiniformáról szól. Nem arról, hogy mit mutat a mérleg, és nem is arról, hogy hány kilót adtunk le egy gyors elhatározás eredményeként. Hanem arról, hogy

tíz-húsz év múlva milyen testben élünk majd: fel tudunk-e állni könnyedén a földről, bírjuk-e a hétköznapi terhelést, és marad-e izomerőnk ahhoz, hogy önállóak maradjunk.

A Diagnózis podcast legújabb epizódjában a rendszeres mozgásról beszélgetett a szerkesztő-műsorvezető Ganzler Orsolya két vendégével: Góg Anikó olimpikonnal, személyi edzővel, és Petri Nóra táplálkozási tanácsadóval, akinek saját bevallása szerint gondot okoz, hogy beillessze mindennapjaiba a rendszeres mozgást.

Nóra táplálkozási tanácsadóként és az Éléskarma alapítójaként sokaknak segít abban, hogy tudatosabban étkezzenek, jobban aludjanak, kiegyensúlyozottabb mindennapokat éljenek meg. Ő maga is egészséges életmódot folytat: figyel a minőségi alapanyagokra, az alvására, a regenerációjára. A rendszeres sport mégis kihívást jelent számára. Most éppen november óta jár kettlebell edzésre, heti két alkalommal. Érzi, hogy jót tesz neki: erősebb, energikusabb, jobban alszik.

Mégis foglalkoztatja a kérdés: hogyan lehetne ebből valódi, stabil szokás?

Az otthoni edzéstől idegenkedik – otthonról dolgozik, számára a sport a kimozdulást is jelenti. Kell az a másik tér, az a mentális váltás, ami segít átlépni a munkából a saját testével való foglalkozásba.

Érdekelnek az egészséggel kapcsolatos témák?

Iratkozz fel YouTube csatornánkra, hogy ne maradj le az újabb részekről!

Csatlakozz a Diagnózis egészségpodcast zárt Facebook-csoportjához, hogy értesülj az új témákról, és akár a szerkesztésben is közreműködhess!

Anikó, Nóri – és mindenki más – segítségére siet tanácsaival: korábbi élsportolóként pontosan tudja, mit jelent a rendszeresség és a fegyelem, de ma már leginkább abban segít, hogy a hétköznapi nők is megtalálják a saját, fenntartható mozgásformájukat – a Back In Shape Again programjában többféle lehetőséget is kínál erre. Szerinte 40 felett nem az a fő kérdés, hogy hány kilóval leszünk kevesebbek, hanem az, hogy mennyi izmot tudunk megőrizni.

„Ha csak abban határozzuk meg a sikerünket, hogy lefogytam x kilót, akkor könnyen türelmetlenné válunk. Pedig a folyamat része az is, hogy milyen egyéb egészségügyi nyereségekkel jár a fizikai aktivitás. Sokkal hamarabb észrevehetjük, hogy javul a mentális terhelhetőségünk, a stresszmenedzsmentünk, az alvásminőségünk, vagy akár az is, hogy kevesebb gyógyszert szedünk. A mindennapi terhelhetőségünk nő”

Anikó arra is felhívja a figyelmet, hogy ebben az életszakaszban az ellenállásos edzés – legyen az saját testsúlyos gyakorlat, kézisúlyzó vagy gumiszalag – kulcsfontosságú. Nem leszünk izmosabbak pusztán attól, hogy több fehérjét fogyasztunk:

„Negyven felett az ellenállásos edzésre lenne szükségünk. A külső ellenállás lehet a saját testsúly, kézisúlyzó, gép, gumiszalag – bármi. A lényeg az izomépítés."

Hozzáteszi, hogy tévhit, hogy elég lenne csak kardiómozgásra fókuszálni: azzal akár el is használhatjuk az izomszövetet, amit szeretnénk megtartani, hiszen ez a strukturális felépítményünk része. Egy másik tévhit, hogy elegendő lenne a megemelt fehérjefogyasztásra figyelni:

„A fehérjebevitel fontos, mert biztosítja az alapvető építőköveket, de önmagában nem lesz senki izmosabb attól, hogy több fehérjét eszik. Ehhez fizikai terhelés is szükséges.”

A szakértő tanácsából kiderül, hogy az ajánlások szerint ebben az életkorban legalább heti három erőfejlesztő edzés lenne ideális. Nem kell hosszú, kifacsaró edzés, inkább nagyobb ellenállásra van szükség, kevesebb ismétléssel. Nem 15–20 ismétlés, hanem akár 12, 10, 8, 6 vagy 3. Olyan ellenállással, amiből valóban nem tudunk többet csinálni.

A beszélgetésből kiderül, hogy:

  • miért nem érdemes kizárólag a fogyás miatt sportolni,
  • mi történik a testünkkel 40 felett, különösen a perimenopauza időszakában,
  • miért nem elég önmagában a kardió,
  • hogyan lehet a mozgást beépíteni a mindennapokba anélkül, hogy „önző időnek” érezzük,
  • mi a helyzet 60 felett a sporttal,
  • és hogyan érdemes újrakezdeni akkor, ha valaki eddig szinte semmit nem mozgott – akár napi öt guggolással.

Ha te is azok közé tartozol, akik rendszeresen megfogadják, hogy mostantól tényleg mozognak, de valahogy mindig közbejön az élet, akkor ez az epizód neked szól. Ha pedig már sportolsz rendszeresen, akkor megerősítést kaphatsz, hogy jó úton jársz.

NÉZD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST:

A Diagnózis egészségpodcast aktuális adását a Brocasterz Podcast Stúdióban rögzítettük.

Köszönjük a támogatásukat – minden tartalomkészítőnek ajánljuk a stúdiót.

Foglalj könnyedén a weboldalukon!

 


Link másolása
KÖVESS MINKET: