Mindig is szerettem volna egy Down-os babát
Több mint húsz éve már, hogy az öt saját gyereket felnevelő Csöpi úgy döntött: szeretne örökbefogadni olyanokat, akiknek nincs lehetőségük saját családjukban felnőni.
Az évek alatt összesen nyolc gyereket vett magához, jelenleg hat gyereket nevel. Van köztük örökbefogadott és nevelt is, a gyerekek Down-szindrómával, illetve valamilyen fokú sérültséggel élnek.
A család pár éve a Tolna megyei Tengelicre költözött, a helyiek hamar befogadták őket, csak a ház körüli magas kerítést nem értik. A napok korán, már reggel hatkor elkezdődnek, a gyerekek óvodába és iskolába járnak, az anya pedig ahelyett, hogy elfáradna, folyamatosan újabb és újabb terveket sző. Fotósunk végigkövette egy napjukat.
Fotó: Végh László
A hétköznapok korán indulnak a családban: Csöpi és vér szerinti fia, Szasza reggel hatkor kelnek, ilyenkor még csendes a ház, mindenki alszik, nyugodtan át tudják beszélni, ki, mit csinál aznap. Aztán lassan szállingózni kezdenek a gyerekek, “akit kell, azt én öltöztetem fel, megkapják a gyógyszerüket, babatej, kakaó, ki mit szeretne inni, aztán be az autóba, és indul a reggeli körút az iskolába és egy szekszárdi óvodába” – meséli az anya.
Fotó: Végh László
A gyerekek olyan iskolába járnak, ahol egy csomó hasznos dolgot tanulnak: például növénytermesztést, állattenyésztést vagy éppen a szövést.
“Azt szeretném, ha olyan készségeket sajátítanának el, amit otthon vagy akár a későbbiekben is tudnak használni. Nem akarom, hogy csak azért, mert Down-szindrómás, üljön egész nap egy hintaágyban és lógassa a fejét. Igenis érezze, hogy fontos, amit végez”
- mondja az anya.
Fotó: Végh László
Csöpi korábban egy kórházban dolgozott, ott találkozott Down-szindrómás csecsemőkkel, és már akkor eldöntötte, hogy szeretne magához venni majd egyet. “Amikor még egy szem gyerekem sem volt, én már akkor is szerettem volna Down-os babát” – mondja. Bernike, vagy ahogy a családban hívják, Királylány, most 13 éves, és anyukája szerint már most egy igazi kis nő.
Fotó: Végh László
A család évekkel ezelőtt költözött Budapestről a Tolna megyei Tengelicre. Vettek földeket, vannak állataik, jelenleg is bővül a házuk. “Emu, fürj, malacok, csirkék, kacsák, kecskék, libák, nyulak, meg egy szem pulyka. De van üvegházunk is, most száradnak ott a gyógynövények és a gyógyteák” – meséli Csöpi, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a sérültséggel élő gyerekek is azt érezhessék, fontos részei a család mindennapjainak, a ház körül végzett munkájuknak pedig értéke van.
Fotó: Végh László
Csöpinek van öt vérszerinti gyereke és két unokája. Miután a sajátok kirepültek, és édesanyjuk – ahogy ő fogalmaz – már az agyukra ment, “megfojtotta őket a legyeskedésével”, és átestek több sikertelen lombik beavatkozáson, jött az elhatározás, hogy fogadjanak magukhoz olyanokat, akiknek nincs saját családjuk.
“Megbeszéltük itthon a gyerekkkel, ők támogatták az ötletet, úgyhogy nem is sokat teketóriáztunk, felkerestük a helyi Tegyeszt, és elindítottuk az örökbefogadási eljárást”
– emlékszik vissza az anya.
Döme felmos a háztartás és életvezetés nevezetű órán. - Fotó: Végh László
Fotó: Végh László
A család legújabb kedvence Negró. “Mostanában az ovi és az iskola után ez az állandó program: a gyerekek rohannak a pónihoz, megetetik, lecsutakolják, szeretgetik” – meséli Csöpi.
Fotó: Végh László
A család minden évben Balatonföldváron nyaral, a gyerekek a vendégház kertjében találkoztak a fából készült, hajó alakú mászókával, és attól kezdve alig lehetett leszedni róla őket. Miután hazatértek a nyaralásból, Csöpi fia, Szasza fogta magát és megépítette a mászóka mását a család tengelici kertjében.
Fotó: Végh László
Nagy tervük, hogy bővüljön a kert gyümölcsfákkal és gyümölcs bokrokkal.
“Jövőre napkollektorokat szeretnénk, és ha még az időm engedi, egy utógondozó otthont is nagy örömmel létrehoznék. Hatvan éves leszek, úgyhogy bele kell húznom, hogy a következő 25 évbe minden beleférjen”
– nevet Csöpi.
Fotó: Végh László
A távirányítón aztán nincs veszekedés: egyetlen csatornát nézhetnek a gyerekek, a folyamatosan meséket sugárzó Kiwi Tv-t.
Fotó: Végh László
A tengeliciek örömmel fogadták a családot, amikor a településre költöztek. Egy dolgot azonban a mai napig nem értenek: miért épített Csöpi a háza köré egy 2,5 méter magas kerítést.
“Ennek két oka van, egyrészt a kerítés oldalát használjuk az ólak egyik falának. A másik pedig, hogy nem szeretnénk a faluban látványossággá válni. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy mi elzárjuk a gyerekeket, de ez nem igaz. Csak nem bazári majmok, ez pedig nem egy cirkusz, amit kintről az utcáról nézni kéne”
– mondja.
Fotó: Végh László
Csöpi annak idején a férjével közösen döntött úgy, hogy magukhoz veszik a gyerekeket, házassága azonban időközben tönkrement. Így most egyedül nevel hat kiskorút.
“Fodrászhoz néha eljutok, de szolizni a kertbe, szaunázni meg az üvegházba járok” – nevet. Van egy egyesületük, nagycsaládos édesanyák járnak össze, a velük való találkozókat nagyon szereti, de sajnos nem tud minden hónapban erre időt szakítani.
Fotó: Végh László
Csöpi vér szerinti fia Szasza és Samu között különleges a kapcsolat. A felnőtt férfi külön házban lakik, de szinte egész napját a családdal tölti, és segít édesanyjának a gyerekek nevelésében, és a család minigazdaságát is ő irányítja. Testvérei Németországban és Budapesten élnek, de karácsonykor mindenki összegyűlik a tengelici házban.
Fotó: Végh László
“A múltkor megkérdezte tőlem valaki, hogy én sosem fáradok el. Nem nyomasztanak a gondok? Erre meg én azt mondom, hogy gond az nincs, feladat van”.
