prcikk: „Mindenki rögtönítélő bíróságot játszik” – Interjú Bach Katával | szmo.hu
KULT
A Rovatból

„Mindenki rögtönítélő bíróságot játszik” – Interjú Bach Katával

A Vígszínház fiatal tehetsége elmondta, milyen kihívásokkal jár a gyereknevelés, ha mindkét szülő színész, miről nem tud lemondani akkor sem, ha nem környezetbarát, és miért rándul görcsbe a gyomra egy bizonyos témától.


Bach Katával beszélgettünk Vígszínházról, fenntartható színházról, zaklatásról és színészházasságról.

– A színészi pályáról, és azon belül a színész házaspárok életéről mindenféle romantikus elképzelések élnek az emberek fejében. Sokban különbözik az életetek Wunderlich Józseffel más pároktól?

– Az időbeosztásunk az mindenképp más, mint a szokványos házaspároké. Sokan azt hiszik, hogy este dolgozunk és napközben nem, de ez nem így működik. Inkább teljességgel rendszertelen, mert ha forgatás, próba van, az mindent felborít.

Gyerekekkel együtt nehezebb. Emiatt sokszor, ha vannak hétköznap délelőttök, amikor ráérünk, akkor kivesszük a gyerekeket az oviból és együtt vagyunk. Így tudjuk megőrizni a harmóniát.

– A színészek közt nem ritka a rivalizálás. A házaspárok között is sokszor előfordul. Ha pedig színészházaspárról van szó, ez fokozottan igaz lehet.

– Nagyon egyszerű választ fogok adni: nincs rivalizálás. Azok közé a házaspárok közé tartozunk, akik tudják egymást segíteni a munkájukban. Bár minden színész hiú, de sok mindenből nem csinálunk hiúsági kérdést. Szeretjük megnézni egymást és hozzászólni a másik munkájához vagy segítünk akár a szövegtanulásban is.

Mivel nagyon jól ismerjük egymást, úgy tudjuk nézni a másikat a színpadon, hogy a legkisebb „hazugság” is lebukós.

Rá tudunk kérdezni egymásnál, hogy ezt vagy azt miért úgy csinálta, ami nagyon hasznos, mert kevés olyan ember van, aki ismer téged, ráadásul ugyanabban az intézményben dolgozik és így még a körülményeket is ismeri.

Olyannyira nincs köztünk rivalizálás, hogy van egy közös verses-zenés estünk is. Az a címe, hogy Fa leszek, ha… ami egy, a Vecsei H. Miklós által létrehozott Poket könyvsorozatban megjelent versantológia címe is, az ő felkérésükre készült. Emellett most már harmadik éve tartunk nyáron workshopot gyerekeknek. Szeretünk együtt dolgozni, inspiráljuk egymást.

– Ez valószínűleg még a jövő zenéje, de izgalmas kérdés, mikor jön el az a pont, amikor a gyerekeitek megnézhetnek titeket színpadon. Beszélgettetek már erről?

– A kislányunk elmúlt 5 éves, a kisfiunk 2 éves. Julcsi 2 évesen simán végignézte a Padlást. Ez nagy dolog egy 2 éves gyerek részéről. Igaz, az utolsó 20 percnél, ami egy hosszú finálé, felállt, hogy itt már vége és kimenne. És igaza is volt, dramaturgiailag valóban ott van vége az előadásnak. Már a Pál utcai fiúkat is látta.

A kisfiunkat is próbáltuk bevezetésként szabadtéri gyerekdarabra elvinni a nyáron, de úgy tűnik, hogy őt ez nem érdekli, egész más köti le. Amúgy én nagy SZMK-s vagyok az oviban, szoktam Julcsi csoportját vinni bábszínházba. Ott, együtt a saját közegével, neki is izgalmasabb minden. Ezzel együtt azt érzem, hogy más lesz a két gyerek története a színházzal kapcsolatban. Mi mindenesetre nem fogjuk erőltetni egyiküknél sem.

– Nagyon fontos számodra a fenntarthatóság, a környezetvédelem, és egy interjúban említetted, hogy ez az anyasággal vált fontossá számodra.

– Ez furcsán hangozhat, de amikor terhes lettem, nagyon erősen megéltem az „állati mivoltomat”. Hiszen ez nagyon hasonlóan működik sok állatfajnál is. A testemben lezajlott változásoktól átéreztem, hogy mennyire a természet része vagyok.

Ezért jobban elkezdtek érdekelni ezek a kérdések, már csak praktikus okokból is, hiszen tudni akartam, mivel nem teszek kárt a bennem fejlődő babának, illetve utána, ha kint lesz ezen a világon.

Sorra jöttek szembe a káros dolgok, amikkel a mindennapok során érintkezünk és ez elindított bennem egy folyamatot, ami arra késztetett, hogy az egész háztartásunkat átgondoljam. Szerettem volna, ha az érkező kisembert természetes anyagok veszik körül, és nem akartam például vegyszereket használni.

Ezt ma úgy mondjuk, hogy „bababaráttá” teszi az ember a környezetét, de valójában „emberbaráttá”, hiszen ez mindenkinek előnyös.

Olyan típus vagyok, hogyha valami elkezd érdekelni, akkor a végletekig elmegyek, mindent megtanulok és elolvasok a témáról. Három intenzív éven keresztül napi szinten foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel. Minden egyes döntésemnél végiggondoltam, mi lenne a környezetbarát megoldás. Ez mára teljesen az életünk részévé lett.

– Volt olyan, amiről érzelmi vagy kényelmi szempontból nehéz volt lemondani?

– A mai napig vannak ilyen dolgok. Az emberek nagyon végletesen gondolkoznak erről az egészről. Sokan azt gondolják, hogy ez valamilyen luxus. Pedig a valóságban nagy mértékben egyszerűsödött az életünk. Például vannak dolgok, amiket egész egyszerűen nem veszek meg.

Szóval nem feltétlenül drágább, mint ahogy azt sem jelenti, hogy ez egy aszkéta életmód, és mindent kiirtottam az életemből. Vannak olyan dolgok, amiknek egyelőre nem találtam alternatívát. Például igyekszem természetes alapanyagokból készült kozmetikumokat használni, de közben van egy munkám, ahol adott esetben fontos, hogy az embernek legyen reggel tízkor is egy arca. Ehhez pedig léteznek olyan krémek, sminkek, amelyeknél nem az az elsődleges szempont, hogy mennyire egészségesek.

Vagy más példa. Nagyon szeretem a könyveket, gyűjtöm is őket és azt hiszem nehezen tudnék e-olvasóra váltani, mert egészen más érzést tartani a kezemben.A zöld életmód inkább olyan, mint az édesség, amiről tudjuk, hogy mértékletesen kell élni vele. Egyensúlyt kell tartani.

– Nekem a legnagyobb kihívás a környezettudatosságban pont a következetesség. Nem is szeretem magam zöldnek hívni, mert aztán mindig jön valaki, és rámutat, hogy ez vagy az amit csinálsz, vagy használsz nem környezetbarát.

– Valahogy olyan lett a kultúránk, hogy nagyon könnyen és gyorsan ítélkezünk. A közösségi média erre elég sokat rátett. „Like” vagy „dislike”.

Nagyon sokszor érzem azt, hogy nincs továbbgondolás, hanem mindenki rögtönítélő bíróságot játszik.

Pedig az élet összetettebb annál, hogy ennyire gyorsan alkossunk véleményt egymásról.

– A munkádban mennyire sikerült érvényesíteni a környezetbarát szemléletet?

– Mint minden munkahelyen, a színházban is rendszerszintű dolgok vannak. Ha egy intézmény tesz valamit egy ügyért, akkor együtt tudsz működni vele, de nem fogod egyszemélyben megváltoztatni a hozzáállást. Színészként kiszolgáltatott vagy.

Például nagyon szeretem, amikor olyan jelmezt kapok a raktárból, amin látom, hogy akár 80 éves ruhadarab. Azoknak története van, nagyon jó bennük játszani. De ezt nem én határozom meg. Azt veszem fel, amit rám adnak, és olyan reflektorral világítanak meg, amilyen a színháznak van. Legfeljebb példát tudsz mutatni azzal, hogy mondjuk kulaccsal jársz be a próbára.

Egyébként van már egy országos kezdeményezés, azt hiszem, Zöld színház a neve, sok színház csatlakozott hozzá. Ők időről időre összeülnek, és tapasztalatot cserélnek arról, hogy rendszer szinten min lehet változtatni. Úgy tudom, a Vígszínház még nem csatlakozott, de én már vettem részt ilyen megbeszélésen.

Leginkább a szűkebb és tágabb értelemben vett családom gondolkodásán tudok változtatni, de nem vagyok nagyhangú aktivista. Viszont hiszek abban, hogy a sok kis közösség ereje összeadódik.

– Nagyon sok előadásban játszol a Vígszínházban illetve a Pesti Színházban. Kezdjük a legfrissebbel. Egy igazi klasszikus, Carlo Goldoni A hazug című komédiájában játszod Colombinát, a szobalányt. Mesélj egy kicsit a szerepedről, illetve arról, hogyan közelítettétek meg Horváth Csaba rendezővel az anyagot.

Horváth Csabának – aki egyébként a Pál utcai fiúk koreográfusa volt – van egy eléggé mozgásközpontú rendezési stílusa. Már ismertük egymást, nagyjából tudtuk, mit várhatunk egymástól. Én nagyon bízom benne, mint rendezőben és úgy érzem, hogy ez a bizalom kölcsönös, ez már fél siker egy szerep megformálásában. Tőlem még sose kérték azt, hogy ennyire harsány legyek, amit egyébként nagyon élveztem. Próbáról próbára srófoltuk fölfele a „hangerőt”.

– Próbáltatok valamiféle aktualitást belevinni?

– Goldonit azért nem kell nagyon túlgondolni. Mint ahogy nagyon sok Shakespeare vígjátékra is igaz, hogy a túlgondolás visszájára tudja fordítani a dolgokat. Egyszerű paneleket használ. Tulajdonképpen a darab commedia dell’artre alaphelyzetekből épül fel.

Ami újításnak számított, hogy Goldoni volt az első az olasz színháztörténetben, aki kiosztotta a szerepeket, és a színészek megtanulták a szöveget, nem csak improvizáltak. Az olvasó próbán, amikor a bevezetésnél ez szóba került, több színészkolléga fel is hördült, hogy ott kellett volna ennek véget vetni. (nevet)

Persze a hazugság mindig aktuális.

Akik miatt nekem még mai a történet, az a két kisasszony, akinek a főszereplő udvarol. Ezek a kisasszonyok már idősebbek, inkább a negyvenfelé közelednek. Az őket alakító kolléganőim, Radnay Csilla és Petrik Andrea is tudják: humorforrás, hogy ők ennyi idősen még nem keltek el, még mindig az apukájuk nyakán lógnak úgymond. Ez szerintem nagyon aktuális helyzet, Goldoni nem feltétlenül így osztotta volna ki Rosaura és Beatrice szerepét.

– Másik izgalmas, futó előadásod Kafkától A kastély. Nézni is elég fárasztó, ahogy azokon az állványokon rohangáltok föl-le, hát még benne lenni.

– Valóban nagyon fárasztó. Ha járt valaki már építkezésen, az állványzaton, az tudja, hogy sok helyen le kell húzni a fejedet, nézni kell, hogy hova lépsz, és nem egy kényelmes talaj. Kemény deszka, vasak… Na körülbelül olyan ez is. Nagy kihívás volt számomra, hogy tudok ebben a környezetben könnyed lenni, némi nőiességet csempészni egy olyan „munkaterületre”, ahol legszívesebben sisakban és acélbetétes bakancsban mennék végig.

Ráadásul nagyon sokszor van félhomály. A forgószínpadon forog ez a labirintus és eleinte sokszor eltévedtünk, amiből nagyon vicces helyzetek alakultak ki a próbákon, amikor nem értettük, mit keres ott valaki, aki nem is játszik abban a jelenetben.

– Ehhez kondi is kell azért.

– A nagyszínpadhoz alapból nagyon jó erőnlét szükséges. A kastélyban például van olyan jelenet, amiben kérték, hogy minél gyorsabban távozzunk. Ott 20 métert kell sprintelek kifelé. De egy nagyszínpados produkciónál amúgy is nagy távokat kell bejárni, és az egész testünket használni kell. Egy filmen szuperközeliben elég egy szemmozdulat annak érzékeltetésére, mit gondol a szereplő… Nálunk egy-egy reakcióhoz az egész testet használni kell, hogy a karzat számára is érthető legyen.

– A Nemzeti Színházban történt baleset óta aggódva nézünk az állványokra. Vannak biztonsági intézkedések, vagy legyetek ügyesek és ne essetek le?

– A második. Nagyon sokszor kerül előtérbe a szakmánk kiszolgáltatottsága.

Például szó volt a metoo helyzetekről vagy arról, hogy a művészetet nem lehet egy az egyben lefordítani pénzre. Ez nem egy iparcikk.

És igen, olyan van, amikor körülmények között kell dolgoznunk, ahol mások lehet, hogy védőfelszereléssel dolgoznának. Napokat lehetne beszélgetni arról, hol és hogyan van ennek a határa, hogy még létrejöhessen egy művészi produktum. A rendezőnek is maradjon művészi szabadság, de közben színészként is legyen egyértelmű lehetőségem kommunikálni, ha valamit már nem csinálok meg, és mindezt anélkül, hogy konfliktus helyzet alakulna ki belőle. Például mennyit kell előre kínosan diskurálni arról, hogy miként alakul ki majd egy intim helyzet?

Jó, hogy elindultak erről a párbeszédek, de ez egy hosszú-hosszú folyamat és vannak országok, ahol már előrébb járnak ebben és talán mindig is előrébb fognak járni benne.

Nekem is volt olyan A kastélynál, hogy négy méternél magasabbra kellett felmásznom és kérte Bodó Viktor, a rendező, hogy ott fent álljak ki egy vasra. Csináltak nekem gyorsan egy kapaszkodót, mert ez például bizonyos magasság fölött kötelező, de én mégis mondtam, hogy itt már eszembe jutnak a gyerekeim és le szeretnék jönni.

– Ha már a metoo-t említed, a Vígszínház benne volt a sűrűjében..

– Az az igazság, hogy pont azért, amiért ennyire benne voltunk a sűrűjében, már akkor görcsbe rándul a gyomrom, ha belekezdesz egy ilyen mondatba. Felidéződik egy csomó trauma.

Nagyon nehéz. Mondok egy konkrét szituációt arra, mennyire a részévé váltak ezek a botrányok az életünknek. Egyszer, amikor az orvosnak megmondtam, hol dolgozom, azt mondta:

„Ó, a zaklatószínház? Hát akkor tessék elkezdeni vetkőzni!”

Vagy egy idegen ember egy vacsorán elkezdett ordítozni velem csak azért, mert én ott dolgozom és esélyem sem volt megszólalni… Ezek tényleg nagyon nehéz, lelkileg megterhelő helyzetek. De örülök, hogy beszélünk erről, mert legalább tudok két olyan példát mondani, amit úgy nagyjából fel lehet fogni, el lehet képzelni, mert sokan bele sem gondolnak, egy ilyen botrány milyen szinten be tud szivárogni egy család életébe.

– Az Apa megint egy teljesen más darab, ami minden humora ellenére mégis csak egy nagyon nehéz témával, a demenciával foglalkozik.

– Volt egy kis tréningünk előtte. Megnéztünk egy dokumentumfilmet az alzheimerről, a film készítőjével is beszélgettünk. Egyébként azért lett annyira sikeres ez a darab, és a film Antony Hopkins főszereplésével, mert a beteg szemszögéből írták meg. Ahogy szétesik körülötte a világ. Ezért vannak jelenetismétlések is, amitől nekünk valamivel könnyebb a dolgunk, mint a főszereplő Kern Andrásnak. Lehet benne ívet csinálni, kell is, de sokszor vannak benne humoros félreértések, és nem lineáris a történet, ami mind kikönnyíti a drámát. Így kevésbé fáj játszani.

Egyébként egyre inkább igyekszem mindent derűvel csinálni. Azt tapasztaltam, hogy sokszor legnagyobb nyomorában is tud egy jót nevetni az ember. Bevallom nézőként sem szeretem már azokat az előadásokat, amik után elmegy a kedvem az élettől. A lélekemelő dolgok vonzanak. Főleg ebben a Coviddal, háborúval teli világban én most szeretem, amikor felcsillan a remény, egy normális életre.

– Tudsz csak néző lenni?

– Most divatos az „én idő”. Józseffel megbeszéltük, hogy vannak rendszeresen olyan esték, amikor egyikünk vagy másikunk elmegy egyedül megnézni valamit. Nagyon ritkán mehetünk együtt a gyerekek miatt, de legalább felváltva látjuk a szakmai szempontból fontos előadásokat.

Én nagyon jó néző vagyok. Tudok nagyokat röhögni és közben végigsírom az egészet... Olyankor el szoktam felejteni, hogy színész vagyok, viszont azt nagyon megfigyelem, hogy mi, hogyan hat rám és rengeteget tanulok így a szakmánkról.

fotó: Vígszínház, Dömölky Dániel, Emmer László, Kleb Attila


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A cenzúra soha nem látott méreteket ölt” – letiltották Molnár Áronék filmjét egy kispesti gimnáziumban
A kispesti gimnázium igazgatója nem engedélyezte az Itt érzem magam otthon vetítését. Szarka Judit tanár vitatja, a főszereplők külön vetítésre hívják a diákokat. Az igazgató döntésére a film két főszereplője, Lovas Rozi és Molnár Áron is reagált.


A Kispesti Deák Ferenc Gimnázium igazgatója a közelgő választásokra hivatkozva nem engedélyezi az Itt érzem magam otthon című film levetítését az iskola hagyományos rendezvényén – írta a Telex.hu egy olvasói levél nyomán. Az eseményt szervező tanár szerint a szakmai kompetenciáját kérdőjelezték meg, a film főszereplői pedig cenzúrát emlegetnek, és külön vetítésre hívják a diákokat.

Az ügy előzménye, hogy az iskola médiaszakos tanára, Szarka Judit a tavaszi szünet előtti mozimaratonra tervezte bemutatni Holtai Gábor filmjét. A rendező személyesen, a saját laptopjáról vetítette volna le az alkotást, ami után beszélgetett volna a diákokkal. Múlt pénteken azonban az igazgató behívatta a tanárt, és közölte vele a döntését.

„Azt mondta, hogy bár nem látta a filmet, utánaolvasott a kritikáknak, és nem vetíthetjük le, mert ez aktuálpolitikai film” – idézte fel a történteket Szarka Judit, aki szerint éles, de kulturált vita alakult ki köztük. Az igazgató később propagandafilmnek is nevezte az alkotást, és bár a vetítést a „választás előtti érzékeny időszakban” nem engedélyezte, egy májusi időpontot lehetségesnek tartott.

A tanár, aki közel harminc éve szervezi a rendezvényt, a szakmai szabadsága megsértésének éli meg a történteket. „Mozgóképkultúrát és médiát tanító tanárként én választom meg milyen filmeket érdemes levetíteni a diákoknak, és minden évben szempont számomra, hogy legyen közöttük friss alkotás. Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmjét kétszer láttam, és azt gondolom, remek parabola ez a diktatúra természetéről” – mondta Szarka, aki hangsúlyozta, a pártpolitizálás nem volt célja. Úgy érezte, a döntéssel a kompetenciáját vonták kétségbe.

Az Itt érzem magam otthon helyett végül egy másik pszichothrillert, a Mesterjátszmát vetítik le. A diákok többsége úgy reagált a cserére, hogy vagy még nem szavazhatnak, vagy ha igen, akkor sem egy film fogja megváltoztatni a véleményüket.

Az igazgató döntésére a film két főszereplője, Lovas Rozi és Molnár Áron is reagált:

Szégyennek nevezték a történteket, és közölték, ha a jelenlegi kormány marad, a cenzúra erősödni fog. „Ezért a cenzúra soha nem látott méreteket ölt majd, ha nem váltjuk le ezt a rendszert” – üzenték. A két színész egyúttal meghívta a gimnázium diákjait egy nyilvános vetítésre, ahol közönségtalálkozót is tartanak nekik.

A film producere, Farkas Ádám elmondta, kedves gesztusnak tartották a felkérést, de a lemondás után már nem az ő dolguk vizsgálni a döntés hátterét. A rendező, Holtai Gábor nem kívánt reagálni az igazgató minősítésére, és szerinte a helyzetet úgy kell kezelni, hogy az ne okozzon problémát a tanároknak és a diákoknak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Veszélybe került a pénisze a szúnyogok miatt, és 22 év után hagyta ott a feleségét egy fiatalabb színésznőért – 45 dolog, amit nem tudtál az 55 éves Ewan McGregorról
Danny Boyle rendező tette sztárrá, mégsem állt vele szóba 10 évig, annyira megsértődött, amiért Leonardo DiCapriónak adta A part főszerepét. Hasonló érdekességek következnek…


1. Ewan Gordon McGregor néven született 1971. március 31-én, a skóciai Perth városában.

2. Apja, James Charles McGregor testnevelő tanár volt, az anyja, Carol Lawson pedig iskolai adminisztrátor és speciális nevelési gyermekekkel foglalkozó tanár. Ewan és a fivére a skóciai Crieffben nőttek fel.

3. A Star Wars I. rész – Baljos árnyak (1999) forgatásán a harci jelenetek során folyamatosan utánozta a fénykard hangját. George Lucas többször is elmagyarázta neki, hogy ezt később a speciális effektusok szakemberei fogják hozzáadni. „Mindig elragad a hév” – mondta erre Ewan.

4. Jude Law egykori szobatársa volt. A mai napig közeli barátok.

5. A karrierje elején szinte kizárólag független, alacsony költségvetésű filmekben szerepelt. Amikor megkapta Obi-Wan Kenobi szerepét a Baljós árnyakban, egy interjú során a kérdező emlékeztette őt a blockbusterek iránti „ellenérzésére”, mire ő így válaszolt: „Tudom, mit mondtam, de hé! Ez a Star Wars!”

6. Nagyon szigorúan ügyel arra, hogy a gyermekeit ne fényképezzék le, vagy ne mutassák be a tévében, újságokban. Szilárdan hiszi, hogy csak azért, mert ő híres, az még senkinek sem ad jogot arra, hogy megsértse a magánéletüket.

7. A Moulin Rouge! (2001) című filmben a saját hangján énekelt.

8. 2004-ben 115 nap alatt teljesítette a Londonból New Yorkba vezető utat, amely során motoron kelet felé haladt Európán, Mongólián, Oroszországon, Alaszkán és Kanadán át Manhattanig. A Charley Boormannel (a legendás filmrendező, John Boorman fia) való kalandjukat a Hosszú motorozás című dokumentumfilm-sorozatban lehet nyomon követni.

9. Az UNICEF nagyköveteként a feleségével, Eve Mavrakisszal örökbe fogadtak egy 4 éves, Jamyan nevű mongol kislányt, akivel Ewan 2004-ben találkozott a világ körüli utazása során.

10. Eve-vel egyébként 1995-től 2020-ig voltak férj és feleség. Két vér szerinti lányuk született: Clara 1996-ban, Esther pedig 2001-ben. Mindketten színészkednek.

11. 2011-ben is adoptáltak egy egy csecsemőt, az Anouk nevű kislányt (a nemzetiségét nem hozták nyilvánosságra), vagyis ezután négy lányt neveltek.

12. Nick Gillard kaszkadőrkoordinátor szerint McGregor nagyon gyorsan elsajátította a fénykarddal való harci stílust. Megjegyezte, hogy valószínűleg gyorsabb volt, mint bárki más, aki a filmen dolgozott, beleértve a kaszkadőrcsapatot is.

13. Ewan állítása szerint a showbizniszbe való belépésre a nagybátyja, a színész Denis Lawson inspirálta. Lawson játszotta a lázadó pilótát, Wedge Antillest az eredeti Star Wars-trilógiában.

14. Felkérték a Mátrix (1999) főszerepére, de elutasította, mivel akkor már elkötelezte magát a Baljós árnyak mellett.

15. Felajánlottak neki egy szerepet a Testvérbosszú (1999) című filmben, és még a forgatókönyvíróval és rendezővel, Troy Duffyval is találkozott, hogy megbeszéljék a filmet. Egy ivászat után azonban komoly vitába keveredtek a halálbüntetéssel kapcsolatban, és McGregor úgy döntött, nem vállalja el a szerepet.

16. Nem engedte, hogy a felesége, Eve és a gyerekeik meglátogassák őt A Sólyom végveszélyben (2001) című háborús film forgatásán, mert úgy érezte, az túl erőszakos és véres ahhoz.

17. Sir Alec Guinness filmjeit tanulmányozta, hogy felkészüljön Obi-Wan Kenobi szerepére. Mindenben pontos akart lenni, az akcentusától kezdve a beszédritmusáig.

18. Esélyes volt számos ismert film különféle szerepeire, amelyek ilyen-olyan okból végül másnál landoltak. Fontolgatták például Will Turner karakterére A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átkában (2003) vagy a Doctor Strange (2016) címszerepére is. Don Cheadle karakterét elutasította az Ocean’s Eleven: Tripla vagy semmiben (2001), mert az ütközött A Sólyom végveszélyben forgatásával. Ő lehetett volna Robin is a Mindörökké Batmanben (1995), a főgonosz az xXx (2002)-ben, a főszereplő az Egy fiúrólban (2002) és az Alfie-ban (2004), Adolf Hitler a Hitler: A gonosz születése (2003) című sorozatban, Scott Lang a Hangyában (2015), illetve ő adhatta volna Űrdongó és Racsni hangját a Transformersben (2007).

19. Mielőtt Charley Boormannel világkörüli utazásra indult, egy lézeres szemműtéten esett át, hogy javítsa a látását, így nem kellett szemüveget vagy kontaktlencsét viselnie az úton. Boormannel egyébként az 1997-es A kígyó csókja című film forgatásán ismerkedtek meg.

20. 2008-ban az orvosok tanácsára két anyajegyet eltávolíttatott magáról (egyet a jobb szeme alól, egyet pedig a homlokáról), mivel a szeme melletti rákos volt.

21. Először 2000 novemberében próbált leszokni a dohányzásról, de három hónappal később újra elkezdte. Egy hipnoterapeuta segítségével végül 2008 és 2009 között végleg felhagyott a cigarettával. 2000 novemberében az alkoholfogyasztással is felhagyott.

22. Részt vett egy kampányban a Perth Royal Infirmary szülészeti osztályának bezárása ellen, mivel ő maga is ott jött a világra.

23. Ahhoz, hogy eljátszhassa Renton szerepét a Trainspottingban, körülbelül 13 kilótól kellett megszabadulnia, és le kellett borotválnia a fejét. A fogyást úgy érte el, hogy sör helyett bort ivott, és kizárólag grillezett ételeket fogyasztott.

24. A dráma és a jótékonyság terén nyújtott szolgálataiért 2013-ban II. Erzsébet királynő újévi kitüntetési listáján megkapta az OBE (a Brit Birodalom Rendjének tisztje) címet.

25. 2017 januárjában élő interjút kellett volna adnia a Good Morning Britain című reggeli tévéműsorban a T2 Trainspotting (2017) című filmjéről, de kevesebb mint egy órával a kezdés előtt visszalépett, mert megtudta, hogy a műsort Piers Morgan fogja vezetni, aki nem sokkal korábban kritizáló megjegyzéseket tett a Donald Trump ellen tüntető „fanatikus feministákra”.

26. 1987-ben, miután 16 évesen otthagyta a középiskolát, a Perth Repertory Theatre-ben dolgozott színpadi munkásként, és kisebb szerepeket kapott a színház előadásaiban.

27. Eredetileg ő volt a főszereplőjelölt A part (2000) című filmben, amelyben újra együtt dolgozott volna Danny Boyle rendezővel, akivel a Sekély sírhant (1994), a Trainspotting (1996) és Az élet sója (1997) című filmekben is együttműködött. A szerepet végül Leonardo DiCaprio kapta meg. Bár McGregor a stúdió befolyását okolta a castingdöntésért, azután évekig nem állt szóba sem Boyle-lal, egy interjúban pedig úgy nyilatkozott, hogy úgy érzi, elárulták, így a barátságuknak vége. McGregor szerint abban az időszakban többször is összefutottak, ami nagyon kínos pillanatokhoz vezetett, például amikor ő, a felesége és Boyle ugyanazon a járaton utaztak az első osztályon, és az út teljes ideje alatt nem szóltak egymáshoz. Végül 2009-ben kibékültek, amikor McGregor egy díjat adott át Boyle-nak a Gettómilliomosért (2008). Boyle azóta bocsánatot kért, és elismerte, hogy rosszul kezelte a helyzetet. McGregor pedig kijelentette, megváltozott a véleménye az egész ügyről, és továbblépett, sőt, már sajnálja azokat a filmeket, amelyeket nem készítettek el együtt. Azóta is közeli, jó barátok.

28. Az egyik ilyen film volt a 28 nappal később (2002), amihez Ewan akarták eredetileg a főszerepre, a közte és Danny Boyle közti ideiglenes viszály (2000-2009) miatt azonban végül Cillian Murphyt választották.

29. Érdeklődött az Amerikai pszichó (2000) főszerepe iránt. Erről azonban lebeszélte őt Christian Bale, aki végül megkapta Patrick Bateman karakterét.

30. Szeret sakkozni.

31. Jelentkezett Mercutio szerepére a Rómeó és Júliában (1996), de nem ő lett a befutó (hanem Harold Perrineau). Később aztán mégis lehetőséget kapott arra, hogy együtt dolgozzon a Rómeó és Júlia rendezőjével, Baz Luhrmann-nal, amikor megkapta Christian szerepét a Moulin Rouge!-ban.

32. Szeret gitározni, sőt, írt már saját dalokat is.

33. A Hosszú motorozásban rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie (autóbalesetek, felszereléslopások stb.), de a lelkileg legkimerítőbb veszélyt a kazahsztáni szúnyogok jelentették. A nézők láthatták, milyen csúnyán megduzzadt McGregor homloka az egyik kártevő csípése miatt, de azt nem látták, mennyire beduzzadt a színész pénisze három szúnyogcsípés után. „Soha nem fogom elfelejteni, milyen alakja lett, miután három hatalmas csípést kaptam... Szörnyen nézett ki. Nagyon furcsa élmény volt, hogy megváltozott a formája” – mesélte erről.

34. A Kavanagh QC (1995-2001) című krimisorozat forgatásán ismerkedett meg későbbi (most már volt) feleségével, Eve Mavrakisszal.

35. 2002-ben pár hónap múlva kezdődött volna a Nautic című filmje forgatása Jamaicában Heath Ledgerrel. Azonban Ted Demme (Egy híján túsz, Gyönyörű lányok, Életfogytig, Betépve), akit a film rendezésére választottak ki, 38 évesen hirtelen meghalt szívrohamban kosárlabdázás közben. 2008-ban aztán Ledger is tragikusan fiatalon hagyott itt minket.

36. Idősebb testvére, Colin McGregor a Királyi Légierő pilótája, és tagja a RAF Tornado légi bemutatócsapatának.

37. Pletykák szerint Ewan játszotta volna James Bondot a Casino Royale-ban (2006). Ő maga több interjúban is azt mondta, bár csábító lenne egy ilyen ajánlat, de elutasítaná, mivel nem akarna elköteleződni egy ilyen hosszú sorozathoz.

38. Azért vállalta el Frank Churchill szerepét az Emma (1996) című filmben, mert úgy gondolta, ez végre valami más lesz, mint a korábbi szerepei, például, amit a Trainspottingban játszott. Végül kissé zavarba jött a teljesítményétől, főleg a paróka miatt, amit a filmben viselnie kellett.

39. Rövidlátó.

40. Három évig a londoni Guildhall School of Music and Drama tanulója volt, 1992-ben végzett.

41. A brit Empire magazin „Minden idők 100 legnagyobb filmsztárja” listáján a 36. helyet szerezte meg.

42. Bár általában magával viszi a családját a forgatásokra, a Young Adam (2003) esetében otthon hagyta őket. (Elég sok szexjelenet van benne…)

43. Egyetlen olyan filmben szerepelt, amit Oscar-díjra jelölték a legjobb film kategóriában: ez a Moulin Rouge! Őt magát egyébként eddig sosem jelölték Oscarra. Van azonban egy Emmy-díja a Halston (2021) című sorozatért, két Európa Filmdíja a Moulin Rouge!-ért és a Szellemíróért (2010) és egy Golden Globe-ja a Fargo 3. évadáért (2017).

44. Mary Elizabeth Winstead színésznővel (Halálbiztos, Die Hard 4.0, Scott Pilgrim a világ ellen, A dolog, Cloverfield Lane 10, Gemini Man) a Fargo forgatásán találkozott 2016-ban, akkor mindketten házasok voltak. Majd nem sokkal azután, hogy a közös évad a tévék képernyőire került, Winstead bejelentette, hogy szakított a férjével, McGregor pedig elhagyta a feleségét, Eve-et, és hivatalosan is járni kezdtek egymással (egyébként 13 év korkülönbség van köztük McGregor javára). 2020-ban házasodtak össze, 2021-ben pedig megszületett a közös kisfiuk, Laurie. Azóta is együtt vannak.

45. 2024. szeptember 12-én Ewan McGregor csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a Hollywood Boulevard 6840. szám alatt. A ceremónián a rendező Mike Mills (akivel a színész a 2010-es Kezdőket forgatta együtt) és Hayden Christensen (vagyis Anakin Skywalker) voltak a vendégszónokok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nagyon rossz előérzetem van – a hetedik részig érdemes türelmesnek lenni az új netflixes rémálom-horrorsorozattal!
Egy menyasszony rémálma, egy furcsa család és egyre nyomasztóbb a légkör. Minden adott egy erős horrorhoz. Mégis, a sorozat hosszú epizódokon át alig halad előre, mintha direkt húzná az időt. Aztán hirtelen magához tér, és amit kapunk, azt igencsak megköszönjük!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. március 31.



A Netflix új horrorsorozata már az első pillanatban gyanús: amikor egy produkciót úgy próbálnak eladni, hogy „a Stranger Things alkotóitól”, ott érdemes egy kicsit hátra lépni.

Ez a marketingfogás ugyanis gyakran inkább hangzatos címke, mint valódi kreatív jelenlétet jelez. Itt csak Stranger Things-pénz van, nem alkotók.

Nem meglepő tehát, hogy a sorozatnak valójában kevés köze van a Duffer-tesókhoz és ahhoz a fajta atmoszférához és történetvezetéshez, amely a Netflix sikersorozatát megalapozta.

Az indítás ugyanakkor kifejezetten ígéretes. Egy feszült véres, úgynevezett „cold open” jelenettel kezdünk, amely azonnal felkelti az érdeklődést a nyomasztó hangulatban. A történet középpontjában egy fiatal nő áll, aki élete egyik legfontosabb eseményére, az esküvőjére készül. Ám ez az élmény hamar rémálommá válik. A menyasszony teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül: a leendő férje családja uralja az eseményeket, ő maga pedig szinte teljesen elveszíti az irányítást a saját élete felett.

Ez az alaphelyzet önmagában is feszültséggel teli, és kiváló kiindulópont lehetne egy erős pszichológiai thrillerhez.

A sorozat egyik legnagyobb erénye az atmoszférateremtés. Az első epizódokban folyamatosan jelen van egy fojtogató, kellemetlen érzés, amely a családi dinamika torzulásából fakad. A néző szinte együtt szenved a főhőssel, miközben egyre mélyebbre merül ebbe az idegen és ellenséges közegbe. A szereplők többsége szándékosan furcsa, kiszámíthatatlan és zavarba ejtő, ami hatékonyan erősíti a bizonytalanság érzetét.

A központi párost alakító Camila Morrone és Adam DiMarco között működik a kémia, hitelesen hozzák a szerelmespárt, akik egyre abszurdabb helyzetbe sodródnak. A mellékszereplők közül különösen emlékezetes Gus Birney idegesítően túljátszott sógornője, aki egyszerre irritáló és szórakoztató jelenség. Jennifer Jason Leigh pedig láthatóan élvezi a manipulatív anyós szerepét, még ha karaktere idővel háttérbe is szorul.

A családfőt alakító Ted Levine jelenléte pedig már önmagában hordoz egyfajta fenyegető aurát, amelyet korábbi szerepei csak tovább erősítenek. (Ő volt Buffalo Bill A bárányok hallgatnakban.)

A horror azonban igazán lassan kerül a felszínre. A sorozat tempója ugyanis kifejezetten lassú, sokszor indokolatlanul vontatott. A történet apránként adagolja az információkat, ami egy bizonyos pontig működhetne, ám itt gyakran inkább frusztrálóvá válik. A folyamatos félrevezetések és ál-nyomok (red herringek) nem annyira izgalmasak, mint inkább fárasztóak, és időnként az az érzésünk támad, hogy a készítők szándékosan hülyének nézik a nézőt, visszatartják az információkat, nem pedig ügyesen építik a rejtélyt.

Ez a fajta történetvezetés különösen a horror műfaján belül problémás. A feszültség ugyanis nem fokozódik, hanem inkább szétaprózódik. A sorozat első felében alig találunk valóban emlékezetes vagy ijesztő jeleneteket, a jumpscare-ek pedig inkább kötelező elemként vannak jelen, mintsem valódi hatásként. Az egész inkább kellemetlen, mint félelmetes horror élmény.

Tematikáját tekintve a sorozat ambiciózus. A történet, a házasság, a generációs traumák és az identitásvesztés kérdéseit próbálja horrorba csomagolni.

Ez önmagában izgalmas vállalkozás, és nem példa nélküli: az It Follows például hasonló módon emelt be társadalmi és pszichológiai rétegeket a műfajba. Itt azonban az allegória túlságosan is direktnek és túlgondoltnak hat. Az üzenetek nem organikusan épülnek be a történetbe, hanem sokszor szinte didaktikusan kerülnek a néző elé. Pedig a forgatókönyvet jegyző Haley Z. Boston több ígéretes horrorban is benne volt az utóbbi időben (Guillermo del Toro: Rémségek tára és A cseresznye vadiúj íze).

Amit viszont a képernyőn látunk, az működik, kifejezetten figyelemre méltó a technikai megvalósítás. A sorozat látványvilága igényes, a fényképezés kimondottan szép, a kameramunka, a helyszínek, a világítás és a vágás pedig professzionális. Egyértelmű, hogy a készítők nagy hangsúlyt fektettek a vizuális megvalósításra. Éppen ezért különösen sajnálatos, hogy mindez nem párosul egy erősebb, feszesebb forgatókönyvvel. Legalább is az első felében.

Az igazi fordulat aztán a sorozat vége felé megérkezik. A hetedik epizódtól kezdve hirtelen felgyorsulnak az események, a történet lendületet kap, és valódi feszültség kezd kialakulni.

Az addig lassan csordogáló narratíva egyszer csak életre kel, és egy sokkal izgalmasabb, koncentráltabb élményt nyújt. A finálé kifejezetten erősre sikerült: egyszerre működik horrorcsúcspontként és érzelmi lezárásként. Az utolsó előtti epizód különösen emlékezetes, hiszen egyfajta kamaradrámává alakul, amelyben a párkapcsolati dinamika kerül a középpontba, mindezt horrorisztikus keretbe ágyazva. Bár nem minden megoldás tökéletes, például a digitális effektek néhol kilógnak az összképből (főleg a CGI vér…), a befejezés mégis képes részben ellensúlyozni a korábbi hibákat.

Összességében ez a sorozat tipikus példája annak, amikor egy erős alapötlet és kiváló technikai kivitelezés nem találkozik megfelelő történetmeséléssel és tempóval.

Az első epizódok lassúsága és túlbonyolítottsága sok néző türelmét próbára teheti, ám aki kitart, egy kifejezetten erős befejezést kap jutalmul.

Nem hibátlan élmény, sőt, sok szempontból kifejezetten egyenetlen, de a végére összeáll annyira, hogy érdemes legyen beszélni róla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hevér Gábor is csatlakozik az újrainduló Heti Hetes csapatához
Újabb névvel bővült a visszatérő Heti Hetes stábja. A műsorvezető Nagy Ádám, Majka és Hajós András mellett a népszerű színész, Hevér Gábor is helyet foglal majd a műsorban.


Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, visszatér a Heti Hetes az RTL-re. A megújult műsor házigazdája a JÓLVANEZÍGY és Fókuszcsoport YouTube-csatornákról ismert Nagy Ádám lesz. Az már korábban biztossá vált, hogy a hetesfogatban helyet kap Hajós András és Majoros Péter Majka is. Az RTL azt ígérte, a teljes névsort a választásokig hátralévő időben folyamatosan hozzák nyilvánosságra.

Hétfő reggel újabb névvel bővült a műsor stábja: az RTL bejelentette, hogy Hevér Gábor is csatlakozik a műsorhoz.

„Helló Hevér Gábor, helló Heti Hetes! Reszkess, közélet, mert az RTL április 12-től újra tálalja a feketelevest!”

– írták az RTL közösségi oldalán.

Kép forrása: RTL Facebook

A csatorna múlt héten közölte, hogy a legendás közéleti-szatirikus műsor az országgyűlési választások estéjén, április 12-én, az urnazárást követően 19:30-kor tér vissza a képernyőre. A premiert követően az adások vasárnap esténként 21:00-tól lesznek láthatók az RTL-en, és ezzel egy időben felkerülnek az RTL+ Premium streamingplatformra is.

A bejelentés óta élénk vita alakult ki a műsor időzítéséről. Puzsér Róbert publicista szerint az, hogy a műsort csak a szavazóhelyiségek bezárása után tűzik képernyőre, politikai óvatosságra és gyávaságra utal. Erre Majka egy videóban reagált, ahol azzal érvelt, hogy a döntés éppen a felelősségről szól, mivel a kampánycsend után már nem akarták befolyásolni a választókat. A vitába vasárnap Hajós András is beszállt, aki kollégájával szemben Puzsérnak adott igazat.

A Heti Hetes eredetileg 1999 és 2016 között futott az RTL Klubon, így közel egy évtizedes szünet után tér vissza a képernyőre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk