KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Miért vállalta be D. Tóth Kriszta a smink nélküli képeket?

Szerinte a valóság igenis smink- és retusmentes. Maga sem gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz alig egy hete kitalált ötletének.


Múlt vasárnap számoltunk be róla, hogy D. Tóth Kriszta rendhagyó kísérletbe kezdett: egy éven keresztül mindennap közzétesz magáról a Facebook-oldalán egy teljesen smink- és retusálásmentes fotót.

Mint fogalmazott:

"
Kíváncsi vagyok, hogy mennyit változik egy negyvenéves nő arca 365 nap alatt. Milyen télen, milyen nyáron, milyen ha boldog, milyen ha beteg, milyen ha kialvatlan, milyen ha kipihent, milyen ha gondterhelt, milyen ha felszabadult, milyen ha bal lábbal kelt föl, és milyen ha jobbal. Mindenféle módosítás nélkül, a maga nyers valóságában.

A kapcsolódó posztot (és képet) több mint 13 ezren lájkolták, és az azóta napi rendszerességgel érkező újabb fotók is rendkívül népszerűek. Megkérdeztük Krisztát, mi inspirálta az egészre, milyen visszajelzéseket kapott eddig és változtathat-e egy ilyen kísérlet szerinte a nők önképén.

dtk_smink

Sminkkel, ahogy eddig megszokhattuk (fotó: Emmer László)

– Mi volt az egész kísérlet kiindulópontja? Mikor jutott eszedbe, és miért éppen most kezdtél bele?

– Február elsején, a negyvenedik születésnapom reggelén, három óra alvás után teljesen spontán jutott eszembe. Álltam a tükör előtt, és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen semmi okom szomorkodni. Ott volt az előző éjszakai buli nyoma az arcomon, egyszerre volt karikás és puffadt a szemem, színtelen az arcom. De nekem nem az öregedés jutott eszembe a látványról, hanem az előző éjszakai buli, ahol ott voltak a barátaim, a családom, és nagyon boldog voltam.

Ezt a pillanatot szerettem volna megörökíteni. Aztán gondoltam egyet és föltettem a fotót azzal, hogy mostantól egy évig minden nap megörökítek egy ilyen természetes pillanatot, és a képet mindenféle módosítás nélkül kiteszem a Facebookra.

– Milyen visszajelzéseket kaptál, akár ismerősöktől vagy munkatársaktól, akár másoktól (például kommentelőktől)?

– Egyszerre volt megdöbbentő és megható a képek hatása. Rengetegen üzentek, szakmabeliek és civil barátok, és a hozzászólások 95 százaléka is pozitív volt. Ismerősök és ismeretlenek egyaránt biztattak, hogy folytassam. A legtöbben talán azt értékelték, hogy ismert emberként kiállok és vállalom az arcom, ráncokkal, karikákkal, szeplőkkel együtt.

De persze nem lennénk emberek, ha nem kapnék negatív véleményt is. Van, aki a szépen sminkelt vagy jól bevilágított képeket követeli vissza, van, aki arra figyelmeztet, hogy smink és retus nélkül egészen átlagosan nézek ki, és van, aki váltig próbálja bebizonyítani, hogy márpedig ezen vagy azon a fotón igenis viselek sminket...

dtk_1

Első és második nap

Néhány vélemény a sminkmentes képek alatti hozzászólásokból

Ez az elindítás egy Nagy lájkot érdemel, gratulálok Kriszta !!! Félretéve a női hiúságot, bátran vállalva önmagad egyszerű valójában, természetességében..., erre nagyon kevesek képesek! Sminkkel és most már anélkül is szerethető, elfogadható vagy <3

Kriszta! A kísérlet érdekes, nem akarom lelőni a poént, de szerencsére az idő ebben a korban nem végez aknamunkát. További sok sikert! kedvelem.

Tök jó, hogy végre felvállalja valaki azt is, hogy nem csupa csillogás az élete és nem mindig úgy néz ki, ahogy a képernyőn látni. Ettől olyan EMBERI !!!!

Boldog születésnapot!Van akit csak a smink tesz széppé,van aki eredetileg is szép,a smink csak tovább fokozza a szépséget. Tehát Ön smink nélkül is nagyon szép.

Kedves Kriszta! Bízom benne, hogy a legmélyebb üzenet sokaknak megvilágosodik : a benső szépség minden pillanatban jelen van ha elfogadjuk önmagunk teremtésünk tökéletességében. Bár egyidősek vagyunk, mégis magázódva tisztelném szépségét. Ragyogó. Egészséges. Inspiráló. Kezét csókolom! :)

– Az egészet tulajdonképpen egy kihívásként hirdetted meg. Akadt már valaki, aki szintén belefogott?

– Egyáltalán nem gondoltam, hogy mozgalmat indítsak a kezdeményezéssel, a kihívás inkább saját magamra vonatkozott. De nagyon úgy tűnik, hogy ez a dolog elkezdte a saját útját járni, mert vannak, akik már jelezték, hogy idén ők is betöltik a negyvenet és belefognak.

dtk_2

Harmadik és negyedik nap

– Mérlegeltél előre minden lehetőséget, például hogy akkor is tudod-e majd tartani magad a fogadalomhoz, amikor különösen rossz passzban vagy?

– 365 nap alatt minden bizonnyal lesznek rosszabb időszakok is, amikor legszívesebben elbújnék a világ elől. De nem adom föl, ettől van tétje, ez a lényege az egésznek.

– Miért mindig ugyanott, ugyanabban a pózban és ugyanazzal a mosollyal készülnek a képek?

– Ez a koncepció lényege. De majd ha nem itthon ébredek föl, és máshol készül a kép, akkor más lesz a helyszín. A mosoly meg... Hát, az biztos, hogy nem minden nap fogok mosolyogni.

– Mennyire befolyásolja a nők önképét az, amit a média ezzel a kérdéssel kapcsolatban általában sugall?

– Az élményeink mind-mind nyomot hagynak az arcunkon, a testünkön. Mi viszont – pláne közszereplőként, az ilyen-olyan elvárásoknak megfelelve – mindent megteszünk, hogy eltüntessük ezeket a nyomokat. Sminkkel, retussal, különböző appokon keresztül egy gombnyomásra elérhető szépítő szűrőkkel.

"
Kis túlzással élve szinte már fel sem ismerjük saját magunkat reggel a tükörben, nem hogy még mutogassuk.

Persze, minden ember szeret jól kinézni, szereti feljavítani azt, amije van, a gond nem is ez. Hanem az, ha elhisszük, hogy az a valóság.

dtk_3

Ötödik és hatodik nap

– Változtathat-e szerinted ez a kezdeményezés az emberek hozzáállásán?

– Azért nem tulajdonítok magamnak vagy a kísérletemnek ekkora jelentőséget. De az mindenképpen beszédes, hogy a sorozat első képeit megnézte háromszázezer ember és több mint huszonötezren lájkolták, több százan megosztották és kommentelték őket. Vagyis valamit mégis megmozgatott, valamire ráérzett ez az akció. És ez jó.

– Gondolkoztál már azon, kezdesz-e valamit a képekkel az év leteltével?

– Valamilyen formában biztosan egymás mellé teszem majd a képeket, és a kihívást kísérő reakciók is nagyon tanulságosak lesznek. Azért fogtam bele, mert kíváncsi vagyok arra, hogy milyen nyomot hagynak 365 nap élményei az arcomon. Egy év alatt nyilván nem öregszem meg nagyon látványosan, de nem is ez a lényeg. Hanem az az utazás, amit egy ember ez alatt az idő alatt megtesz, kívül és belül. Photoshop nélkül.

Ha tetszik a kezdeményezés, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk