Meghalt Fidel Castro

A kubai állami televízió jelentette be, hogy az ország egykori vezetője 90 éves korában meghalt. A hírt testvére, Raoul is megerősítette. „A kubai forradalom vezetőjét 22:29-kor érte a halál otthonában.” - közölte.

Castro testét várhatóan már szombaton elhamvasztják, Kubában pedig több napos nemzeti gyász veszi kezdetét.

Fidel Castro 1959-1965-ig volt Kuba miniszterelnöke, majd az Államtanács és a Miniszterek Tanácsának elnöke. 1965-ben lett a Kommunista Párt első főtitkára és 2008-ig vezette az országot. Miután lemondott, öccse Raul Castro lett Kuba irányítója.

Castro a világ egyik legismertebb politikusa volt, de még a születési dátumáról sincs pontos információ. Egyes források szerint 1926-ban, más források szerint 1927. augusztus 13-án született. Apja sikeres cukornádtermesztő volt. A fiatal Castro Kuba legelőkelőbb, jezsuita gimnáziumába járt, ahol nyers stílusa miatt hamar ráragadt az El Loco (Az őrült) név. Tanárai tehetségesnek tartották, de őt főleg a sport érdekelte. Már diákként belekóstolt a politikai harcokba. 1945-ben a Havannai Egyetemre ment jogot tanulni.

Ezután az Ortodox Párt radikális szárnyát vezette. A párt élén állt akkor is, amikor 1952. március 10-én Batista katonai puccsal átvette a hatalmat az országban, majd Amerika-párti katonai diktatúrát vezetett be.

Castro ellenállásra készült. Movimiento néven földalatti mozgalmat hozott létre, ahol 15-20 fős kis csoportokban harci kiképzést tanultak.

1953. július 26-án, a santiagói karnevál idején megtámadta Kuba második legnagyobb katonai támaszpontját, a Moncada laktanyát. Bár a támadás nem sikerült, ez volt a kubai forradalom kezdete.

VIDEÓ: Fidel Castro, a gerillavezér

A laktanya megtámadásában résztvevőket megkínozták, majd tárgyalás a többségüket tárgyalás nélkül kivégezték. A vezetőket 13, a közkatonákat 10 évi börtönre ítélték. Castro perét a santiagói kórházban tartották, a legnagyobb titokban. Ennek ellenére négy órás védőbeszédet mondott, "La historia me absolverá!", vagyis "A történelem fel fog menteni" címmel. A szónoklat egész Kubában kézről-kézre terjedt, és tulajdonképpen a Batista-rezsim elleni politikai programmá vált. Castro 15 évet kapott.

A következő években rengetegen csatlakoztak a mozgalmához, köztük katonai csoportok is.

Castro 1955-ben amnesztiával szabadult, majd rögtön elhagyta Kubát. Öccsével Mexikóba ment, hogy az ügyének támogatást szerezzen. Bejelentette, hogy expedíciós hadsereget indít Kubába, de ekkor még megsemmisítő vereséget szenvedett. Ezután sztrájkra, munkalassításra kérte a kubaiakat, amivel a mérsékelt ellenzéket is felsorakoztatta maga mögé.

1957. júliusában aláírták a Sierra Maestrai Nyilatkozatot, melyben Batista lemondását és új választások kiírását követelték. 1958 márciusában Batista szükségállapotot hirdetett és elhalasztotta a választásokat.

Válaszul Castro, Che Guevarával az oldalán totális gerillaháborút hirdetett. Tönkretették a városokat összekötő utakat, hidakat, így Batista csapatai nem jutottak utánpótláshoz. Batista 1958. decemberében elmenekült az országból, Castro csapatai pedig 1958 szilveszterén, a Santa Clara-i rohammal döntő győzelmet arattak, majd bevonultak Havannába. A Moncada-laktanyát január 2-án egyetlen puskalövés nélkül foglalták el. Ezzel győzött a forradalom és 1959-ben Castro Kuba elnöke lett.

VIDEÓ: Castro bevonulása Havannába

A hatalomátvétel során legalább 2500 katonát végeztek ki, és tízezreket küldtek munkatáborba.

Az Egyesült Államok végig Batistát támogatta, és kezdettől fogva gyanakvással szemlélte Castrot. Ez csak erősödött, amikor központosította a gazdaságot, és államosította a bankokat, valamint az ültetvényeket.

1961. április 17-én a Disznó-öbölnél amerikai támogatással, és a CIA segítségével partra szállt 1300 kubai emigráns, de a támadás alig három nap alatt összeomlott. 1962 februárjában Washington kereskedelmi embargót rendelt el Kuba ellen, válaszul Castro Moszkva támogatását kérte, és a szovjetek rakétákat telepítettek Kubába, mindössze 150 kilométerre Florida partjaitól. Nagyon kevésen múlt az atomháború.

Kennedyt a CIA és a katonai vezetők megpróbálták meggyőzni, hogy indítson támadást Kuba ellen. Az ország köré az amerikai haditengerészet blokádot vont. Kennedy azonban az ENSZ közvetítésével tárgyalni kezdett. Végül Amerika garantálta, hogy nem nyúl Kubához, és leépíti a török rakétabázisait, cserében pedig Hruscsov kivonta a szovjet atomfegyvereket a szigetországból.

Castro kórházakat és iskolákat nyitott, de üldözte az ellenzékét, és szó sem lehetett semmiféle szabadságjogról. Százezrek menekültek el az országból.

Kuba a szocialista világrendszer 1989-es összeomlása után is a saját útját járta. „Szocializmus vagy halál” - hangzott Castro jelszava. Ugyanakkor nyitott a kapitalizmus felé, korlátozott gazdasági reformokat vezetett be. A kubai állam megtűrte a magánvállalkozásokat és külföldi tőkét vont be.

Castro végig kemény kézzel irányította országát, meg volt győződve a tévedhetetlenségéről. Legendásak voltak órákig tartó szónoklatai. Ő volt a nyugati világ utolsó kommunista vezetője, és a világ egyik legrégebben hivatalban lévő államfője. Csak a thaiföldi király és II. Erzsébet brit uralkodó előzte meg. Tíz amerikai elnököt, és egy sor ellene szervezett merényletet túlélt. Hiába próbálkozott a CIA robbanó szivarral, gombafertőzött búvárruhával, vagy épp maffiaszerű leszámolással, az amerikaiak egyszer sem jártak sikerrel.

VIDEÓ: a 90 éves Fidel Castro

2006. július 31-én öt évvel fiatalabb öccsének, Raúl Castrónak adta át a hatalmat, miután súlyos bélműtéten esett át. Azóta csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt. Utoljára nyilvánosan áprilisban, a kubai kommunista párt kongesszusán beszélt. Azt mondta, a kubai forradalom eredményei ma is érvényesek.

Forrás: Wikipédia