KULT
A Rovatból

Megbocsáthatatlan: A film, amit még Sandra Bullock szétbotoxolt arca sem tud elrontani

A Megbocsáthatatlan nemcsak egy baromi ütős film, hanem Sandra Bullock nagy visszatérése is. Kritika.


Vannak olyan hirtelen meghozott, sorsfordító döntések, amik után az élet már nem folytatható ugyanonnan, amik után többé már nem lehetünk ugyanazok. Ahonnan újra kell kezdenünk mindent, és nem nulláról, hanem mondjuk mínusz százról. Egy ilyen döntésről, annak következményeiről és a feloldozásról szól a Megbocsáthatatlan, ami amellett, hogy baromi ütős film, Sandra Bullock nagy visszatérése is.

Sok film és sorozat készült már arról, mit tesz az emberrel sokévnyi börtön. Arról, hogy valaki elkövet valamit, leüli a törvény által kiszabott büntetését, majd a szabadulása után megpróbál visszatalálni a szeretteihez, visszailleszkedni a társadalomba vagy bárhová, egyáltalán élni valahogyan. Nem újdonság az sem, hogy a hosszú szabadságvesztés rendesen megnyekkenti az ember lelkét, pláne, ha elrendezetlen ügyek mardosták odabent, amikkel kikerülve kezdeni kell valamit.

Ebből az alaphelyzetből indul Ruth Slater (Sandra Bullock) is, aki épp most szabadul azután, hogy húsz évre ítélték gyilkosság miatt, vagyis majdnem a fél életét börtönben töltötte. Egy kis műanyag dobozban elfér minden cucca, a kezébe nyomnak néhány dollárt, van egy váltás ruhája meg egy kopott kabátja, és mehet is új életet kezdeni. A mellé kirendelt mentor ismerteti a lehetőségeit, amiből nincsen túl sok, intéz neki egy ágyat egy nőknek fenntartott átmeneti szálláson meg munkát egy priuszosokat is alkalmazó halfeldolgozó üzemben. Innen szép nyerni, na.

Arról, hogy mi történt Ruth-tal az elmúlt húsz évben, nem tudunk meg szinte semmit, csak sejtéseink lehetnek róla a nő tekintetéből és bizonyos helyzetekre adott reakcióiból. Például abból, hogy gond nélkül falhoz vág bárkit, aki kéretlenül a cuccaihoz nyúl. Az a mindent megváltoztató néhány perc viszont, ami a börtönbe kerüléséhez vezetett, lassan összeáll a jelenben bevillanó flashbackek mozaikjaiból. Ahogy az is hamar kiderül, hogy mi az az egyetlen dolog, ami életben tartotta Ruth-ot a börtönben: a szabadulás után megtalálni a húgát, Katherine-t (Aisling Franciosi), aki mindössze ötéves volt akkor, amikor ők ketten elszakadtak egymástól.

Ruth szabadlábra helyezése ennélfogva nem magánügy, egyből megkongatja a vészharangot a kislányt örökbefogadó és jelenleg is nevelő családnál, ahogy a meggyilkolt férfi, az egykori sheriff két fia is rögtön tudomást szerez a nő kiengedéséről, és nem örülnek túlzottan. Harmadikként pedig bekapcsolódik a történetbe az a család is, akik nemrég költöztek Ruth egykori házába, és egészen a nő felbukkanásáig nem tudtak semmit arról, hogy álmaik otthona egy két évtizeddel ezelőtti gyilkosság helyszíne.

Sokféle érdek felesel itt egymással, mégis egyértelműen Ruth-nak drukkolunk már az első pillanattól, és ez csak részben a forgatókönyv érdeme. Sandra Bullock olyan színészi remeklést mutat be a bűne miatt megbűnhődött, de a társadalom által talán örökre kitaszított nő szerepében, aki a szeretett gyerek megtalálása érdekében képes átmenni a falon is, hogy ihaj. A kilencvenes évek egyik legfelkapottabb komikája, aki a Gravitáció óta nem kapott igazán komoly szerepet, most közel a hatvanhoz bebizonyítja, hogy lazán képes elvinni a hátán egy ilyen fajsúlyos, karaktervezérelt mozit.

Persze ehhez kellett azért egy erős forgatókönyv is. A nálunk nem annyira ismert Unforgiven című, 2009-es brit minisorozatból nem kisebb nevek gyúrtak egészestés filmet, mint az utolsó két Az éhezők viadala-mozin dolgozó Peter Craig, az Álmatlanság című Nolan-film egyik forgatókönyvírója, Hillary Seitz és a Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya című sorozat írója, Courtenay Miles. Na meg egy erőskezű, de érzékeny rendező, aki a Kontroll nélkül-lel befutott német Nora Fingscheidt.

Ez a 21. századi bűn és bűnhődés történet az ő keze nyomán lett az a kemény, feszes és giccsmentes melodráma, ami csak pont annyira facsarja ki a szívünket, amennyit még éppen el tudunk viselni.

Mindezekkel együtt azért vannak hibái a filmnek, és most elsősorban nem arra gondolok, hogy Bullock alakítását nézve mennyire nehéz elvonatkoztatni a ténytől, milyen rossz munkát végeztek az arcával a plasztikai sebészek. Mélyen elítélem a testszégyenítés minden formáját, és tudom, hogy nem szép dolog egy kritikában külön kitérni a főszereplő küllemére, de sajnos nem lehet elmenni szó nélkül amellett, milyen visszás érzéseket kelt a nézőben, ha egy az élet által megtépázott, börtönviselt karakter bőrébe olyan színésznő bújik, akinek látványosan ki vannak irtva a ráncok az arcáról és fel van töltve a szája. Na de téma lezárva.

Amikről viszont nagyon is írhatok, azok az egyébként erős forgatókönyvet illető hiányosságok. Ezek közül az egyik, hogy bár abszolút érthető a meggyilkolt rendőr fiainak dühe és bosszúszomja, a két srác karaktere már-már karikatúraszerűen el van túlozva, ennélfogva éppen az ellenkező hatást éri el velük a film. A végkifejlet felől nézve persze egyértelmű lesz, hogy minderre dramaturgiailag volt szükség, de mégis ront az összhatáson. A másik ilyen gyenge pont, hogy alig ismerjük meg a gyilkosságot kislányként átélt Katherine felnőttkori személyiségét. Érthető, hogy a film Ruth karakterére fókuszál, de jó lett volna többet megtudni arról, min ment és megy keresztül a gyerekként traumatizált húga. És ezt pláne indokolta volna a klasszikus bűn és bűnhődés történeten egy hatalmasat rántó, utolsó nagy fordulat.

Megkockáztatom, hogy egy többrészes minisorozatba mindezt szépen bele lehetett volna simítani, de ne legyünk telhetetlenek. Nekem így, ebben a formában is az év egyik legemlékezetesebb filmje a Megbocsáthatatlan, gyűrtem is a zsebkendőt rendesen a végén.

Megbocsáthatatlan

Német-amerikai-angol krimi-dráma, 112 perc, 2021

Rendező: Nora Fingscheidt

Szereplők: Sandra Bullock, Viola Davis, Vincent D'Onofrio, Jon Bernthal, Aisling Franciosi

Netflix


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: