KULT
A Rovatból

Mátrix Feltámadások – Déjà vu, de jó értelemben

Vajon jól sikerült minden idők egyik legjobb akciófilmjének a rebootja?


Amikor valaki kimondja, hogy Mátrix, keveseknek ugrik be a matek óra, a legtöbben az 1999-es akció-sci-fi eposzra gondolnak, ami megváltoztatta a filmkészítést a 2000 évek elején.

A folytatások aztán jóval nagyobb szabásúak voltak, de vitathatatlanul rosszabbak is.

Viszonylag gyorsan lezárták a sorozatot a harmadik résszel, amiről a legtöbben igen rossz szájízzel távoztak a vetítőteremből. Majd egyenesen a legrosszabb folytatások között landolt a köztudatban.

Most pedig kijött a Mátrix Feltámadások és beülhettünk végre egy jól sikerült Mátrix folytatásra: ami igazából egy érdekes szerelmi történet lett. De mégsem ennyire egyszerű a képlet sajnos, míg a film első harmadáról csak szuperlatívuszokban tudok írni, addig a lezárását már nehezebb dicsérni.

Olyan ügyesen szőtték össze az 1999-es és a 2021-es filmet a Mátrix filozófiájának segítségével, hogy szinte a vászonra tapadtam.

Elképesztően meta az egész: folyamatosan önmagára reflektál, miközben tovább is építkezik, rebootolja és mégis folytatja az első filmet. A nosztalgiából valami egészen mást, egészen újat épít. De sajnos csak az elején.

A probléma a film második felétől kezdődik, amikor is visszatérünk az eredeti Mátrix felálláshoz és nem folytatják ezt az új, különlegesen okos filmet – hanem helyette ismét a kissé unalmas Mátrix – Újratöltve hangulatát kapjuk. Nem lenne baj ezzel sem, ha legalább látványos akciókban lenne részünk és nem lenne tele logikátlanságokkal a történet.

Sajnos az akció ezúttal nagyon gyengére sikerült,

a karakterek túl sokszor teleportálnak, a folyamatos magyarázkodások a Mátrix világáról pedig valószínűleg sokakat idegesíteni fognak. De a legfájóbb pont maga a látvány, amiben az előzmények hihetetlenül erősek voltak.

Sajnos a Mátrix Feltámadások látványvilága lapos, az elején látható szuper ötletek a film második felére már csak felemás megoldásokba fulladnak. Az akció sötét és lapos, a kamera gyakran nem arra fókuszál, amire kellene és a Mátrix filmek hagyatékával teljesen ellentétesen sokszor használnak kézikamerát. Megtettek mindent, hogy 2021-es színvonalban mutassák meg az 1999-es effektjeiket, de valahogy mégis művibb lett az egész.

1999-ben a Mátrix technikailag megváltoztatta az akciófilmek piacát, ténylegesen pedig az egész hollywoodi filmkészítést,

sajnos ez az új filmmel most nem fog megtörténni. Pedig a lehetőség ott volt a készítők kezében. Például az egyik főszereplőnek, a Bugst alakító Jessica Henwicknek sem használták ki igazán a szaktudását, pedig egy igazán jól képzett harcművészről van szó. Kivételesen jó volt végre nagyobb szerepben látni, mert korábban akármiben játszott, mindig őt volt a legérdekesebb nézni, ami itt is igaz lett.

A többi színész is jól hozta a szintet, de semmi kiemelkedő, mindenki csak hozza az elvárt színészi játékot. Yahya Abdul-Mateen II és Jonathan Groff is megállta a helyét Morpheus és Smith ügynök szerepében. Nem fogok spoilerezni, annyit elárulok, hogy nem érdemes őket az eredeti alakításokhoz hasonlítani, ők más karakterek, fejlődtek és felnőttek, akárcsak mi.

Ami a visszatérő színészeket érinti: Keanu Reeves és Carrie-Anne Moss, mint Neo és Trinity.

Jó volt őket újra együtt látni a vásznon és egyértelműen még mindig működik közöttük a kémia. A probléma csupán annyi, hogy mindketten már jobb színészek, mint 1999-ben voltak – különösen igaz ez Keanura, nagyon sokat fejlődött - és mégis a készítők ragaszkodtak az eredeti kicsit kartonpapír karakterekhez. Ha jobb lett volna a forgatókönyv, vagy Lana Wachowski jobban rendezi őket, egy sokkal szórakoztatóbb és látványosabb szerelmi történetet kaphattunk volna.

Nem éreztem zavarónak a megoldást, amivel az eredeti műre reflektáltak, de biztosan sokakat zavarni fog, amikor a háttérben az eredeti film részleteit látjuk az új film keretein belül.

Fontos egyfajta nyitottság az alkotáshoz. Például, hogy képesek legyünk befogadni azt az extra mennyiségű magyarázatot, amit a film folyamán kapunk.

Mert a film első harmadában még működik, sőt kiemelkedően szórakoztató és elgondolkodtató, de ahogy közeledünk a vége felé, egyre jobban szétesik az egész.

Pedig, ha sikerült volna tartani az elején feldobott minőséget, akár a legjobb Mátrix-film is lehetett volna a Feltámadások. Nagy vállalást próbált véghez vinni: egy régi gondolatot próbált megújítani úgy, hogy közben egy szórakoztató akció-sci-fit is adjon a nézőknek, mindezt egy érzelmes szerelmi történetbe ágyazva.

A világ egy klasszikussal lett sajnos kevesebb,

de kaptunk helyette egy okosan felépített szerelmi történetet Mátrixnak álcázva. Mindenképpen ajánlom a filmet azoknak, akik szerették az első Mátrixot, mert ők jól fognak szórakozni. Akiket viszont régen sem érdekelt a Mátrix világa, most is hidegen fogja hagyni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: