KULT
A Rovatból

Máris itt az év legjobb filmje? – A Téli szünet megnevettet, megríkat, és jó szorosan magához ölel

Egy pokróc töritanár, egy balhés diák, egy gyászoló szakácsnő, egy bentlakásos elit suli és egy téli szünet – mindebből azonban nem csak a karácsonyi kalács sül ki, hanem egy olyan szívmelengetően vicces és megható film is, amire már nagyon régen volt példa.

Link másolása

Alexander Payne visszatért! A kiváló író-rendező a 2000-es évek egyik legjobb független filmese volt, aki kis költségvetésekből csendes, keserédes filmeket készített, és szinte mindig ott díszelgett a neve a legjobb rendezők Oscar-jelölt listáján. Az 1998-as Ez az életem, valamint az 1999-es Gimiboszi című filmekkel tűnt fel, főként az utóbbival, amelyről borzasztó magyar címe hallatán egykor nem is gondoltuk volna, hogy az Oscar-jelölésig viszi, a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában. Reese Witherspoon és Matthew Broderick után pedig 2002-ben jött Jack Nicholson és a Schmidt története (Nicholsonnak szintén kinézett egy Oscar-nomináció), a nagy durranásnak számító Kerülőutak pedig 2004-ben került a mozikba, amelyért Alexander Payne akkori állandó szerzőtársával, Jim Taylorral elvitték a legjobb adaptált szkript Oscarját.

Ezt a kunsztot aztán a következő filmjükkel, a 2012-es Utódokkal is megismételték (újabb forgatókönyves díj), és a 2014-es Nebraska sem maradt jelölés nélkül: ezúttal rendezőként emelték ki egy jelöléssel Payne-t az év filmes teljesítményei közül.

Direktorként egyébként a Kerülőutakért és az Utódokért is nominálták, de eme minőségében egyszer sem nyert.

Ilyen filmográfia után pedig a „több, mint megbízható” pecséttel látta el Payne-t a szakma és a közönség is egyaránt, épp ezért vártuk mindannyian kitörő lelkesedéssel a remekbe szabott alaptörténettel rendelkező, 2017-es Kicsinyítést. És épp ezért volt akkora csalódás. Payne furcsa irányba vitte el a töpörödött Matt Damon sztoriját, és a nagyobb költségvetés érezhetően nála is visszafogta a kreativitást.

A minden tekintetben elhasalt film után ráadásul 2020-ban a színésznő Rose McGowan szexuális zaklatással vádolta meg a rendezőt (ő volt Harvey Weinstein egyik fő vádlója is), aki állítása szerint valamikor 1988-ban vagy 1989-ben követte el bűnét, amikor McGowan 15 éves volt, Payne pedig körülbelül 28. Payne a vádra egy a Deadline Hollywoodban írt vendégcikkel reagált, amelyben elismerte, hogy beleegyezésen alapuló kapcsolatot folytatott McGowannel, de tagadta, hogy bármilyen illetlenséget elkövetett volna, és azt állította, 1991-ben találkoztak, amikor a lány már betöltötte a beleegyezési korhatárt, ami Kaliforniában 18 év. Vagyis tagadta a zaklatás vádját. Az ügy jogi útra mindenesetre nem terelődött, ettől függetlenül sokan azt hitték, Alexander Payne karrierjének lőttek.

Most azonban úgy tűnik, mégsem. Elkészült ugyanis nyolcadik filmje, a Téli szünet, amelyhez visszahívta főszereplőnek a Kerülőutak sztárját, Paul Giamattit.

A történet szerint 1970 decemberében járunk. Paul Hunham történelemprofesszor (Giamatti) a neves Barton Akadémián, egy New England-i fiúiskolában tanít, ahová egykor ösztöndíjjal járt. Diákjai és tanártársai megvetik őt szigorú osztályzatai és makacs személyisége miatt. A téli szünet idején azonban nem mindenki utazik haza az ünnepekre. Angus Tully, a jó eszű, ám különc és bajkeverő diák (Dominic Sessa) családi zűrök miatt; Mary, az iskola szakácsnője (Da’Vine Joy Randolph) azért, mert egyetlen fiát gyászolja, aki nemrég esett el Vietnamban, és az iskola az utolsó hely, ahol együtt volt vele; az egyedülálló Hunham pedig azért nem, mert az igazgató őt jelölte ki felvigyázónak az iskolában rekedtek mellé. A diák és a tanár természetesen ki nem állhatják egymást, az ünnepek és az összezártság azonban furcsa hatással tud lenni az emberre…

Az már most kijelenthető, hogy a Téli szünet a Kerülőutak óta a legjobb Alexander Payne-film csodálatosan megírt, hiteles és a hibáik, kicsinyességeik ellenére is szerethető karakterekkel, sziporkázó párbeszédekkel és a Payne-filmekre jellemző egyszerre vicces, megható, de mindenekfelett emberi pillanatokkal.

Az eredeti szkriptet egyébként ezúttal nem Payne írta. Egy bizonyos David Hemingson érdeme, akinek ez az első egész estés projektje, mivel eddig csupán tévésorozatok, tévéfilmek és animációs szériák epizódjai fűződnek a nevéhez. Nem is csoda, hogy mindjárt az első mozifilmes munkáját Oscar-díjra jelölték idén (és kiemelten esélyes is a kategóriájában), hiszen a fenti erényeivel kényezteti a nézőket.

Ugyanakkor Payne is hozzátette a magáét.

A Téli szünet sokadik óriási erénye ugyanis, hogy olyan, mintha valóban akkor készült volna, amikor játszódik: 1970-ben. A Universal logója a film elején, a képek minősége és színvilága, a zene, a dramaturgia mind-mind olyan hatást keltenek, mintha egy 54 évvel ezelőtti filmet néznénk, és nem egy 2023-asat.

És milyen jól esik nézni! A Téli szünet minden ízében egy feel good film, amelyben a mufurc és magányos középkorú értelmiségi, valamint az okos, lázadó, jólétben élő, de komoly családi problémákkal küzdő ifjú küzdelmei és egymáshoz intézett odamondogatásai ellenére pontosan tudjuk, hogy közelebb kerülnek emberileg egymáshoz, hogy és a történet két hete alatt mindketten szép nagy leckéket vesznek az életnek nevezett valamiből.

Az pedig, hogy mindhárom főszereplő lejátssza a csillagokat égről, már tényleg csak hab a tortán. Paul Giamatti élete legjobb alakítása, ez kétségtelen, pedig nem kevés mozgókép fűződik a nevéhez: karrierjének eddigi 34 éve alatt pontosan 118. A Kerülőutak és A remény bajnoka (2005) óta nem játszott ilyen nagyot, így az újabb Oscar-jelölése teljesen megérdemelt.

Dominic Sessa kapcsán pedig hihetetlen, hogy a Téli szünet az első filmje és az első szerepe: hol volt eddig ez a karakteres és tehetséges fiú, aki Angusként próbál menőnek tűnni, és persze minden érdekli, ami a kamaszfiúkat (pia, lányok, buli), de belül egy ijedt és zárkózott kissrác, aki azonban vágyik a szeretetre, amit, ha megkap, képes megnyílni.

Ugyanakkor nem szabad elmennünk Da’Vine Joy Randolph mellett sem, aki minden bizonnyal méltán veszi majd át március 10-én a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, ugyanis egy rendkívül összetett alakítással varázsol el minket a gyászoló és megtört, anyatigrisként azonban egy pillanat alatt akcióba lendülő, csípős nyelvű Maryként.

Igazán emlékezetes trióval bővült hát a filmtörténelem karakterpanteonja, akik semmiben sem hasonlítanak egymásra, de Alexander Payne értő kezei alatt összekovácsolódnak. Mi pedig istenien szórakozunk közben. A Téli szünet minden percéből süt a tehetség és az a bizonyos filmes csoda, amit folyamatosan keresünk a mozikban és a képernyők előtt egyaránt. Most találtunk egyet, becsüljük meg!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kevés pénzből tűrhető akciófilm – Nem annyira rossz, mint gondolnánk: ez Maga a pokol!
Miután megnéztem a Maga a pokol előzetesét, eléggé megijedtem, hogy erről a rettenetről nekem írnom kell. De kellemesen csalódtam, meglepően jól szórakoztam a szörnyű, „B” filmnek tűnő alkotáson. De mégis, mitől jobb film ez, mint egy Dwayne „The Rock” Johnson-produkció?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 29.


Link másolása

Azt hiszem erre a kérdésre egyszerű a válasz. Emberi, és ahhoz képest, hogy a költségvetése nem volt túl magas, szórakoztató, valamint foglalkozik a karaktereivel. Nem érinthetetlen félistenekkel van dolgunk, hanem hús-vér, profi katonákkal. Történetünk szerint egy Delta kommandó-akciót követünk valahol a Fülöp-szigeteknél.

Egy orosz fegyvernepper/drogcsempész elfogott egy CIA-ügynököt, akit ki kell szabadítani.

Erre a küldetésre a Delta kommandó három veterán katonáját küldik, Abellt (Luke Hemsworth), Bishopot (Ricky Whittle) és Sugart (Milo Ventimiglia). Viszont a csapatnak szüksége van egy földi drónoperátorra a küldetés során, ezért JJ Kinney (Liam Hemsworth) kényszerűségből elkíséri a hármas fogatot.

A kényszerűség abból adódik, hogy a Delta Force nem talált első számú, veteránnak tekinthető, légierőhöz tartozó katonát, ezért a viszonylag tapasztalatlan Kinney „nyerte” meg a feladatot, aki csak azért volt elérhető, mert egy gyomorprobléma miatt lekéste az eltávra menő gépét.

Így nem egy hibátlan, tökéletes izomkolosszust alakít a legfiatalabb Hemsworth tesó, hanem egy újonc bakát, akinek bizonyítania kell a rangidős társai előtt.

Természetesen az egész akció kudarcba fullad, és a film egy nagy menekülésbe csap át, ahol Kinney-t csak egy dolog tartja életben, a drónokat a központból irányító operátorai, Reaper (Russell Crowe) és asszisztense Nia (Chicka Ikogwe).

Meglepően sebezhető karaktereket látunk, még úgy is, hogy sokat megélt katonákról beszélünk. Itt mindenkiért izgulhatunk, hogy túléli-e a bevetést.

Még Russell Crowe-nak is adtak több izgalmas B történetszálat, miközben az egész eseményt csak egy székben követi végig rádión és a drón kameráján keresztül.

Kicsit olyan érzés a Hemsworth-Crowe kettős, mint a Drágán add az életed McClane-Powell kapcsolata. Nem találkoznak sose, de együtt küzdenek a katonák életéért.

Az akció korrekt, nemcsak CGI-szösszeneteket, de sok tényleges robbanást láthatunk, ami szokatlan így 2024-ben. A vizuális effektek rendben vannak, érezni, hogy a rendező William Eubank ért az alacsonyabb költségvetés felhasználásához. Ezt már a 2020-as Árok forgatásán tudta bizonyítani.

Viszonylag kevés pénzből is képes autentikus környezetet teremteni a rendező.

Tudja, hogy kell kezelnie a karaktereit, jól mozgatja a szálakat, ügyesen dolgoznak együtt a színészei, működik a kémia és a machismo. Azért ne feledjük, hogy ez egy igazi tesztoszteronnal telepumpált férfi-film. Itt robbanások, csonkolások, késelések és lövöldözések váltják egymást, moderált mennyiségű párbeszéd kíséretében.

Tisztességes akciófilm, feszült dráma, izgulhatunk is rendesen, minden elismerésem, mi kell még? Nem gondoltam volna, hogy így állok fel a film elől, de akár a többször nézős-filmek közé is bekerülhet William Eubank mozija. Eubank operatőrből lett rendező, amit a Maga a pokol minden másodpercén érezni. Tudja mit-mikor-hogy mutasson meg, úgy, hogy az érdekes legyen a néző számára. Jó tempóban fokozza a feszültséget, nem sajnálja a karaktereit, ha valakinek meg kell halnia, akkor azt már az Árok óta tudjuk, hogy fog járni.

A forgatókönyv megint csak jól sikerült, bár a közepén, az első óra környékén a lendület kicsit alábbhagy.

A párbeszédek nem fárasztóak, sokat dob, hogy nemcsak Liam Hemsworth van a középpontban, hanem a csapata és a központban lévő drón operátorok is. Bár egyértelműen Hemsworth a főszereplő, a túlélésért bizony együtt kell dolgoznia egy csapattal. Viszont nem esik át a másik oldalra, nem érezni háborús és hadsereg-propagandának. Nem emiatt a film miatt fog mindenki beállni a seregbe. Ez csak egy izgalmas mozi egy balul sikerült bevetésről, a szörnyű magyar cím mellett.

Nem azt mondom, hogy a Maga a pokol nem egy tipikus streaming-film, mert nagyon hasonló azokhoz. A költségvetése, a szereplőgárda és az egész produkció a streaming-utóérzést kelti, de valahogy mégis megérdemli a moziforgalmazást.

Lehet, hogy a rendezés és a forgatókönyv valami olyasmit ad hozzá, amit egy Tyler Rake-nél, Kate-nél vagy egy Polar-nál nem éreztem.

Persze, szórakoztató, hogy egy elpusztíthatatlan félisten végigdarál egy hadseregnyi embert, de nincs semmi kötődés a tökéletes karakterekhez.

Szerintem több száz akciófilmet láttam életem folyamán, lehet még többet is, de a streaming-akciófilmek csak átfolynak az emberen, amíg egy Kommandó, Rambo, vagy Ragadozó azért a nézővel marad.

Persze a Maga a pokol nem egy ezekhez hasonló klasszikus, de érzésre sokkal jobb, mint amit a zsánerben kaptunk eddig a 2024-es évben.

Aki szereti az akciófilmeket, nem lőhet mellé a Maga a pokollal. Azért klisékkel találkozni fogunk, nem hibátlan a mozi, de meglepően szórakoztató.


Link másolása
KÖVESS MINKET: