Magyar sálban énekelt Rod Stewart a telt házas Aréna közönségének
Bár időről időre manapság is feltűnnek új sztárzenekarok, akik világszerte képesek stadionokat megtölteni, a rockzene élő (és változatlanul turnézó) legendái egyre kevesebben vannak. Rod Stewart az utolsó kivételek egyike: több mint öt évtizede zenél, de a mai napig bárhol képes lázba hozni az embereket.
Budapestre 7 és fél év után tért vissza: legutóbb az ingyenes Kapcsolat koncerten lépett fel több tízezer ember előtt, de most is teljesen megtöltötte a Papp László Sportarénát, pedig a jegyárak finoman szólva se voltak kedvezményesek.
A koncertre csak ülőhelyeket lehetett kapni, ezúttal a küzdőtérre is székeket raktak. Az alaptempó ezt nem feltétlenül indokolta volna - bőven elhangzottak pörgős, táncolós dalok is -, a közönség átlagéletkora viszont már jobban.
Ránézésre a negyvenes-ötvenes párok voltak legtöbben – sokszor a gyerekeikkel együtt –, de nyugdíjas korúak is szép számmal eljöttek, ami tök jó dolog.
Fotók: Mervai Márk
Előzenekar nélkül, szinte percre pontosan 8 órakor kezdődött a show. Az énekest népes zenekar kísérte: billentyű, fúvósok és vonósok, egész női vokalista kar, sőt még egy hárfa is gazdagította a hangzást.
Persze a középpontban Stewart állt, akiről aligha mondaná meg bárki, hogy pár hete ünnepelte 73. születésnapját. Hihetetlenül fiatalos és karizmatikus előadó, korához képest pedig a hangjára sem lehet panasz. Nyilván nem olyan már, mint mondjuk 15-20 éve, de így is teljesen vállalható.
Végig tartotta a kapcsolatot a közönséggel, a számok között több alkalommal is kedélyesen sztorizott, vagy éppen viccelődött. Amikor feldobtak neki a színpadra egy magyar szurkolói mezt, illetve egy Hungary feliratú sálat, utóbbit egy szám erejéig a vállára is terítette.
Egyébként ha hétszer nem öltözött át a koncert alatt, akkor egyszer sem. Nemcsak zakót, még cipőt is váltott. Persze meg is énekeltette az embereket, a Stay with me alatt pedig több tucat focilabdát rúgott közéjük, amelyek biztosan örök emlékek lesznek azoknak, akik szerencsésen elkapták őket.
A számlistában szinte az összes klasszikus helyet kapott a Maggie May-től a Rhytm of my Hearton és a Sailingen át a Baby Jane-ig. Igaz, ezek között több is van, ami eredetileg nem Stewart dala, de az ő előadásában lettek világhírűek.
A vizuál is rettentően profi volt, mondjuk erre számítani is lehetett azután, hogy 12 kamionnal érkezett Budapestre a produkció.
A hatalmas ledfalra mindig mást vetítettek, olykor csak színes animációkat, de archív felvételeket is, például az énekes lovaggá ütésének pillanatairól. Ezt külön megtapsolta a közönség.
Amilyen pontosan kezdődött, véget is úgy ért a koncert: pontban 10 órakor fejezték be az utolsó számot, ráadásul furcsamód elköszönés és meghajlás sem volt, csak lement a függöny és felkapcsolták a fényeket. Ennek ellenére kerek volt az este, nem hagyott maga után hiányérzetet.
Rod Stewart lendülete kicsit sem látszik csökkenni, idén jelen állás szerint még legalább 50 koncertje lesz, őszig tele van a naptára. Arra viszont már nem mernék nagyobb tétben fogadni, hogy Magyarországra eljut még egyszer, ami pedig tovább emeli a mostani alkalom jelentőségét. Kár lett volna kihagyni.
