Ma már el se tudjuk képzelni, mekkora áldás volt, amikor megjelent az első tampon
Ugye milyen hétköznapi dolognak számít bemenni a drogériába és levenni a polcról a tampont? Nos, elődeink korában sem drogéria, sem tampon nem akadt, menstruálni viszont akkor is menstruáltak a nők. Igaz, nem annyira gyakran, mint a mai fiatalok, ugyanis hatékony fogamzásgátlás híján rendszeresen terhesek voltak vagy szoptattak.
Maga a tampon szó francia eredetű (’tampion’), konkrétan lyukat eldugaszoló eszközt vagy rongyot jelentett, bár elsőként ágyúcsőre vonatkoztatták, de teljesen kézenfekvő a képzettársítás. Ugyanakkor a nőknek jóval az ágyúk használata előtt is eszükbe jutott, hogy a nehéz napokon papiruszt szuszakoljanak fel a hüvelybe ahhoz, hogy komfortosabban érezzék magukat: erről korabeli női magazinok híján az ókori egyiptomi Ebers-papirusz leírása tanúskodik.
A természeti népek füvekkel, szivacsokkal és moszatokkal bíbelődtek, az őslakos amerikai indiánok mohával és bivalybőrrel készült párnával oldották meg a pirosbetűs napokat, Hawaii egzotikus hölgyei pedig egy trópusi növény bolyhos végződését tolták magukba.
A tampon a 19. században még orvosi eszközként terjedt el a sérülések ellátására, és fertőtlenítő szalicilsavval kezelt pamutból készítették. Először az 1930-as években jutott eszébe egy amerikai orvosnak, hogy menstruáció idején is be lehetne vetni ezt a kelléket. A finnyás vagy empatikus, de kétségkívül praktikus Earle Haas megelégelte, hogy felesége állandóan cserélgeti maga alatt a véres rongyokat, és akkor jött az ihlet, amikor egy barátja mesélt neki arról, hogy néhol a nők ilyenkor szivacsot helyeznek fel a vaginájukba.
Gertrude orvosok és nővérek bevonásával, rendkívül ügyes marketingkampánnyal népszerűsítette termékeit, amelyekre immár bőven akadt kereslet. Érdemes belegondolni, hogy dédanyáinknak mekkora áldás lehetett, hogy végre kapható egy ilyen összetekert, nedvszívó pamutanyagból és vattából készült termék a piacon.
Főleg, miután meggyőzte a kampány őket arról, hogy orvosilag biztonságos és higiénikus eszközről van szó. Szintén az 1930-as években jelent meg a menstruációs kehely is alternatívaként – ehhez egy női feltaláló, Leona Chalmers nevét foglalták imába a kortársak.
Mivel akkoriban nem volt internet vagy közösségi média, és nem is repkedtek ide-oda az emberek az országok között, elég lassan jutott el egyik földrészről a másikba egy-egy újdonság híre. Egyszer 1947-ben egy német autómérnök, dr. Carl Hahn meglátott egy tamponreklámot egy amerikai magazinban, és elfogta a „heuréka-élmény”, miszerint ezzel nagy áttörést érhetne el hazájában az intim higiénia terén.
Nehéz elképzelni, hogy hetven évvel ezelőtt még ott tartottak a nők, hogy úgynevezett egészségügyi öveket használtak (amiatt is, mert sokáig tartotta magát az a téves nézet, hogy a tampon megsérti a szűzhártyát, ezáltal bemocskolja a lányokat). A céget két évtizeddel később eladták a Johnson & Johnsonnak, amely az egész világon elterjesztette a slágerterméket. Immár futószalagon vágták a pamutcsíkokat, tekerték őket és helyezték beléjük a kihúzószálakat. Szükség is volt a robotizálásra, hiszen már az első évben több mint 10 millió tampont adtak el belőle.
A következő áttörést az hozta, amikor anyáinknak nem kellett gyógyszertárba menni a havi ciklus idején, hiszen 1967-től már szupermarketekben is kaphatóak voltak a tamponok. Az elsöprő sikert azért beárnyékolta pár botrány, például az, hogy az eleinte felhasznált szintetikus anyagok – poliészter habkocka és karboximetil-cellulóz – az arra érzékenyeknél komoly betegségeket okoztak. Azonban a kezdeti nehézségek után kiküszöbölték a hibákat, és 1990-re már világszerte több mint 50 milliárd tampont adtak el.
Eléggé elgondolkodtató tény, hogy miközben a forradalmak egymást követték – nem csupán a női intim higiénia terén –, a világon először 1985-ben hangzott el reklámban a menstruáció (’period’) szó. Méghozzá a Jóbarátokból ismert Courtney Cox mondta ki nyíltan az addig tabunak számító kifejezést.
A tampon jóval később jutott el hozzánk Nyugatról, addig a harisnyakötőre felgombolt fölkötőt használták a lányok. Ebből a többrétegű gézpólyaszerűségből egy tucatnak kellett lennie a hozományban, és egy kétpántos övvel lehetett a bugyihoz gombolni.
Úgyhogy adjunk hálát az égnek, hogy ebben a korban élünk, amikor csak úgy besétálunk bármelyik valamirevaló üzletbe, és bedobjuk a kosárba a tampont – hogy elmehessünk hófehér nadrágban biciklizni, ahogyan minden tisztességes reklámban sugallják.
Fotó: Beroesz/Wikipédia
