SPORT
A Rovatból

Lőrincz Tamás: „Ami velem történik, az egy csoda. Egy ceglédi srác, aki a határokat feszegeti”

35 éves lett sikeres birkózónk, aki még most is nehezen hiszi el, hogy Tokióban olimpiai aranyérmet nyert, és ezzel megkoronázta szenzációs pályafutását. A birkózás mellett testvérével való kapcsolatáról és családjáról is mesélt nekünk.


Lőrincz Tamás igazi példakép, nem csak a birkózók számára. Sportágában olimpiai bajnok, világbajnok és négyszeres Európa-bajnok lett. Csodás családja van: két gyermeke mellett nagyon hálás feleségének, hogy a pályafutása során sokban támogatta és mindig mindenben támasza volt.

Születésnapján (december 20-án), karácsony előtt költözéssel telik az élete. Soha nem unatkozik, Tokió után azonban nagyot fordult vele a világ. Egyik meghívás a másikat éri, aminek nagyon örül, hiszen népszerűsítheti a birkózást Magyarországon, de már várja a csendesebb napokat.

– Ez a legédesebb születésnapod?

– Egy picit könnyedebbet el tudtam volna képzelni. Az elmúlt hónapokban nagyon sok volt a tennivalóm. Folyamatosan mentem egyik helyről a másikra. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy olimpiai bajnoki cím megnyerése ennyit jelent a magyar emberek számára határon innen és túl.

Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy ekkora örömet szereztem a magyaroknak Tokióban. Tudat alatt mindig is meghatározó része voltam a válogatottnak, mindenkinek tudtam útravalót adni egy-egy jól megfogalmazott mondattal, tanáccsal, fél mosollyal, egy poénnal.

A válogatott egy különleges csapat, még akkor is, ha egyéni sportágról beszélünk. Hihetetlen, hogy a birkózó társadalomnak mekkora bajnokai voltak, és most már én is ide tartozom! Nagyon sokszor tettem föl magamnak a kérdést: Ez hogyan történhetett meg velem? Miként lehetek itt? Ilyen illusztris társaságban?

Sike András olimpiai bajnok birkózó, a kötöttfogású válogatott vezetőedzője Lőrincz Tamásról:

"Tomi 2006-ban megnyerte az Európa-bajnokságot. Akkor azt hittük, hogy ez valami móka. Tamás valóban Európa legjobbja lett. A sarkalatos pont mindig is a fogyása volt. Itt kellett megtalálnunk azt az egyensúlyt, mikor érzi magát ereje teljében, és mikor nagyon fáradtan. A kor előrehaladtával a súlyzós edzések nagy hangsúlyt kaptak. Mikor a felnőtt csapathoz kerültem, közösen dolgoztuk ki azt a taktikát, hogy a legkevesebb erőbefektetéssel, miként aknázzuk ki a legnagyobb lehetőségeket. Hihetetlen technikával megáldott birkózóként, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is az élmezőny tagja volt. Akármelyik világversenyre készültünk, ő mindig nyerni akart. Harminc éves múlt, amikor, mint edzője sokat beszélgettünk egymással - na persze előtte is-, és itt fontos szerepet kapott a regeneráció és feltöltődés, mert egy huszonéves test, teljesen másképp reagál, mint egy harminc fölötti. Ezt saját tapasztalatomból tudtam, hiszen én is számtalan világversenyen vettem részt, ami roppant fárasztó volt. Egy edző aligha kívánhat ennél többet, minthogy ilyen csapattal dolgozhasson együtt."

– Ami velem történik, az egy csoda.

Egy ceglédi srác, aki a határokat feszegeti, viszi magával az öccsét (az olimpiai bajnoki ezüstérmes birkózó, Lőrincz Viktor - a szerk.), hiszen a szüleink arra tanítottak, hogy vigyázzunk egymásra, és segítsük a másikat. Nélküle soha nem lehettem volna az, aki most vagyok. Viktor egy fantasztikus ember. (Remélem, ezt a cikket nem olvassa, mert akkor oda a tekintélyem.…) Mind a családjára, mind az életvitelére annyira büszke vagyok, hogy nehéz szavakba önteni. Tudom, hogy a világhálón több videó is napvilágot látott, amikor az egymás közötti horgászversenyeken legyőzött: ez egy örök küzdelem. Kikapcsolódásképpen gyakran eltűnünk pár napra, és horgászás közben kapcsolódunk ki, töltődünk fel, és persze birkózunk a halakkal, no meg egymással, hogy ki a jobb horgász!

Hogy az álmunkat sikerült közösen megvalósítani, és ketten állhattunk az olimpiai dobogón, még ma is felfoghatatlan számomra!

Komáromi Tibor Olimpiai ezüstérmes, háromszoros világbajnok, Európa-bajnok birkózó, volt szövetségi kapitány így látja egykori tanítványát:

"Tamás egy nagyon jó csapatba került bele, amikor válogatott lett. Olyan birkózók képviselték a krémet, mint Berzicza Tamás, Bácsi Béter, Bárdosi Sándor. Egy erős közösség volt, ahol bontogathatta a szárnyait. Amikor először fölkaptam rá a fejem, az a 2006-os Európa-bajnokság volt Moszkvában. Lehet, most sokan kinevetnek, de az olimpiai döntő előtt annyira nyugodt voltam, mert tudtam, hogy aranyérmes lesz. Szinte félgőzzel győzte le kirgiz ellenfelét. A zsigereiben van a birkózás. Az edzőtáborok alatt azt tanulta meg, hogyan kell győzni a szőnyegen és nem csillogni. Ezt az olimpiai döntőben be is bizonyította."

– A versengés mindennap jelen van?

– Ezt nem tudjuk félretenni, de ennek ellenére nagyon jó testvérek vagyunk. Mindent megbeszélünk egymással.

Ő az, aki tudja, hogy mikor, mire gondolok. Számomra nem létezik olyan, amit ne beszélnék meg vele. Annyira szurkoltam az olimpiai döntőben, hiszen tudtam, hogy csak együtt érhetünk el a csúcsra. Döntőbe jutottunk mi, Ceglédről, a Lőrincz testvérek. Most is, ahogy erről beszélek, elérzékenyülök.

Sokan kérdezték tőlem, hogy ebben a súlycsoportban melyik volt a legnehezebb mérkőzésem. Egy olimpia mindig különleges. Olyan atmoszférája van, amit nehezen tud átadni az ember. A sorsoláson már láttam és tisztában voltam vele, hogy az iráni ellenfelem lesz majd a legnehezebb dió. Ezt az ember érzi, tudja. Nem kellett csalatkoznom, kijelenthetem: életem legnehezebb mérkőzését vívtam vele. Nyertem, mert akármennyire is besavasodtam, a szívem vitt előre. Várt rám a döntő! Egy ismeretlen kirgiz srác nézett velem farkasszemet, aki piszok jó birkózó. Erőtől duzzadva nekem esett, de azt mondhatom, hogy a rutinomnak köszönhetően sikerült győznöm. A következő másodperceket már nem tudom felidézni, fel sem fogtam, hogy olimpiai bajnok lettem. Ma is keresem rá szavakat, hogy elégtétel volt-e számomra? Annyi kiváló birkózó között lehettem bajnok, annyi szenzációs versenyzővel mérhettem össze magam, ami önmagában is csodálatos érzés.

– Az első kérdésemre még sem válaszoltál. Mennyire változott meg az életed?

– Ez nagyon vicces, de a kétéves kisfiam a marketingfőnököm, mert ha elmegyünk valahova, mindenhol úgy mutat be, hogy ő apa, Lőrincz Tamás olimpiai bajnok. Sokat derülök ezen, akárcsak örök támaszom, a feleségem, Emese, aki szintén birkózó volt. A család persze Dórival, a kislányommal teljes egész, ő már kész hölgy: 4 éves. Az elmúlt évek edzőtáborai, bizony sok nélkülözéssel jártak. Most viszont az új lakás elfoglalása a legfontosabb cél.

Fotó: Demjén Attila

Farkas Péter olimpiai, világ- és Európa-bajnok birkózó Lőrincz Tamásról:

Tamásra akkor figyeltem föl, amikor a kadet - korosztályban (14-16 év közöttiek) meglepte ellenfeleit. Nagyon tehetséges volt, és rendkívül ruganyos. Minden adva volt, hogy olimpiai bajnok lehessen már egészen kicsi kora óta.

– Volt, hogy elfogyott benned az energia?

– Klasszikus értelemben nem. A riói olimpia után sutba dobtam volna mindent, annyira csalódott voltam, de Viktor, az öcsém kirángatott az apátiából és mennyire jól tette! Holott, akkor tőle vették el a bronzérmet. A birkózócsapat a hónom alá nyúlt, és jól tették, mert új erőre kaptam. Másik súlycsoportot választottam magamnak, ami már önmagában is egyedülálló volt, hiszen a hátam mögött hagytam a 66 kilógrammot, és a 77 kilósok között próbáltam szerencsét: magam sem gondoltam volna, de bejött a váltás! Akkor jó döntést hoztam és nagyon boldog vagyok, hogy ennyire sikeres pályafutást tudhatok magam mögött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
27 évesen meghalt Soltész Gréta, magyar válogatott atléta
Az első egyetemi éve alatt diagnosztizálták Soltész Grétát, aki hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. A kezelések alatt szerezte meg jeles diplomáját és dékáni dicséretét, folyamatosan dolgozott.


Huszonhét éves korában elhunyt Soltész Gréta korábbi korosztályos válogatott atléta. A gyászhírt a Magyar Atlétikai Szövetség közölte csütörtökön, volt edzője, Spák József pedig személyes hangú írásban búcsúzott tőle.

„Bocsássatok meg nekem, hogy most egy szokatlanul személyes hangvételű írással állok elő. Megvan rá az okom. De kezdjük az elején…” – írta az edző, aki 2007 környékén egy iskolaudvaron figyelt fel a rendkívül ügyes és bátor kislányra. Másnap már edzésen volt, és hamar kiderült, hogy a távolugrás és a gátfutás lesz a két fő versenyszáma.

Mindössze 12 évesen szerezte meg első országos bajnoki címét távolugrásban, és 60 méteren is dobogóra állhatott.

Abban az évben 5,53 métert ugrott, 8.08 másodpercet futott 60 méteren, és a kötelező mezei futóversenyt is megnyerte. Tehetségét a szakma is elismerte, az edző visszaemlékezése szerint a néhai Ecsedi László egy alkalommal példaként mutatta a fiatal Gréta technikáját. „Gyere kisfiam, nézd meg! Na, így kell gátazni, ahogy ez a kislány!” – mondta akkor.

Az 1998-ban született sportoló a következő években sorra nyerte a bajnoki címeket, korosztályos válogatott lett, és eljutott az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra is. Felnőttként azonban már a tanulásra helyezte a hangsúlyt.

Első egyetemi éve alatt derült ki a betegsége. Hat és fél éven át küzdött, ezalatt körülbelül 120 kemoterápiás kezelést kapott, és több műtéten is átesett.

A betegsége alatt szerezte meg jeles minősítésű diplomáját dékáni dicsérettel, letett két nyelvvizsgát, és elvégzett egy kulturális rendezvényszervezői, egy szépírás-, valamint egy műszempilla-építő tanfolyamot is.

Már súlyos beteg volt, amikor részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság Fiatal Sportszervezők Programjában, mindeközben pedig folyamatosan dolgozott rendezvényszervezőként.

Spák József felidézte tanítványa egyik utolsó, édesanyjának egy közös utazásukon mondott mondatát is:

„Látod, anya, az élet nem kegyes, nem könnyű… de látod, milyen szép!?”

Az edző szerint Gréta maximalizmusát és életszeretetét mutatja az a kérdés is, amelyet szerinte most odafentről tenne fel: „Miért, hát ezt így kell! Nem?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
A Rovatból
Cristiano Ronaldo bepöccent Szaúd-Arábiában, meglepő helyen köthet ki a 72 milliárdot kereső világsztár
A portugál klasszis nehezményezi, hogy a rivális Al-Hilal sokkal több pénzt költhetett igazolásokra. A konfliktus miatt újra felerősödtek a pletykák a 2027-ig szóló szerződésének felbontásáról.


Nem sérülés, hanem tudatos döntés állt Cristiano Ronaldo hétfői hiányzása mögött, amikor klubja, az Al-Nassr 1–0-ra legyőzte az Al-Riyadh csapatát. A portugál A Bola című lap írta meg elsőként, hogy az ötszörös aranylabdás nem volt hajlandó pályára lépni, mert elégedetlen azzal, ahogyan a szaúdi liga legfőbb finanszírozója, a Szaúd-arábiai Közberuházási Alap kezeli a klubját a riválisokhoz képest. A helyzetet kiélezi, hogy az alapot a trónörökös, Mohammed bin Szalmán vezeti.

A feszültség a téli átigazolási időszakban vált nyilvánvalóvá. Míg az Al-Nassr mindössze egy 21 éves középpályást szerződtetett, addig a nagy rivális Al-Hilal többek között leigazolta az Arsenal korábbi védőjét, Pablo Marít és a Milan egykori játékosát, Kader Meïtét is. A portugál klasszis nehezményezi, hogy a négy nagy klubot 75%-ban birtokló állami alap aránytalanul támogatja a versenytársakat. Fabrizio Romano átigazolási szakértő is megerősítette a tiltakozás tényét: „Hiánya nem függ össze semmiféle fizikai problémával, terhelésmenedzsmenttel vagy fittségmegőrzéssel.”

Danny Murphy, korábbi angol válogatott labdarúgó élesen bírálta a portugált. „Lehet, hogy Ronaldo adhatna egy kicsit a keresetéből a klubnak, hogy több játékost igazoljanak. Életemben nem hallottam ekkora ostobaságot – öncélú, önkielégítő nonszensz” – mondta a talkSPORT-nak. Ezzel szemben a szaúdi legenda, Számi Al-Dzsáber a külföldi játékosok túlzott befolyására hívta fel a figyelmet. „Néhány világhírű külföldi játékos nemcsak a rivaldafényt vette át, hanem már a klubok döntéseit is irányítani akarja” – nyilatkozta a The Guardiannek.

Ronaldo becsült éves fizetése 200 millió dollár, ami átszámítva körülbelül 72 milliárd forintot jelent, szerződése pedig 2027-ig köti a klubhoz. A brit sajtóban felmerült egy 43 millió fontos (közel 19,8 milliárd forintos) kivásárlási záradék híre is, ami utat nyithatna a nyári távozásához. A portugál a sajtóhírek szerint annál a Manchester Unitednél is kiköthet, ahonnan hatalmas balhé után távozott 2022-ben. A játékos nemrég maga is utalt a visszatérés lehetőségére:

„Nem számít, hol játszom, a Közel-Keleten vagy Európában.”

Egyelőre sem a klub, sem Ronaldo képviselete nem kommentálta hivatalosan az eseményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Egy válogatott meccs is elég az évi 1,2 millió forintos nyugdíj-kiegészítéshez
Olyan nyugdíj-kiegészítést fizet egykori focistáknak a Magyar Labdarúgó-szövetség, amely egy átlagnyugdíjjal számolva szinte egy 18. havi juttatásnak felel meg.


A HVG értesülései szerint az MLSZ az elmúlt években több százmillió forintot fordított erre a célra. Az évi 1,2 millió forintos plusz pénz ugyanis egy 250 ezer forintos átlagnyugdíj mellett olyan, mintha a volt labdarúgók a mindenkinek járó 13. és részleges 14. havi nyugdíj mellé további 4,8 havi juttatást kapnának.

A volt labdarúgóknak életük végéig járhat az extra pénz, ha az úgynevezett szövetségi járadékot igénylik, és megfelelnek a feltételeknek. A juttatásról ugyanis határozatlan idejű szerződést kötnek, a támogatást viszont kérelmezni kell, az nem jár automatikusan, és visszamenőleg sem ítélhető meg.

A szövetségi járadéknak nevezett támogatásra két úton lehet jogosultságot szerezni.

Mérlegelés nélkül, alanyi jogon jár azoknak, akik játékosként legalább egyszer pályára léptek a felnőtt férfi vagy női válogatottban egy hivatalos tétmérkőzésen, vagy szövetségi kapitányként irányították a nemzeti csapatot. Nekik legalább havi 100 ezer forintot utalnak, feltéve, hogy elérték a nyugdíjkorhatárt vagy már nyugellátásban részesülnek.

A másik csoportba azok az 1961 előtt született egykori játékosok tartoznak, akik rászorultsági alapon kaphatják meg a kiegészítést. Ennek feltétele, hogy a férfiak legalább 175 NB I-es meccsen vagy egy olimpiai válogatott mérkőzésen játszottak, a nők pedig legalább 75 élvonalbeli találkozón szerepeltek. Esetükben a járadékot akkor ítélik meg, ha a saját nyugdíjuk nem éri el a nettó minimálbért, ami idén januártól 214 ezer forint. Az MLSZ ilyenkor akkora összeggel egészíti ki a nyugdíjukat, hogy az elérje ezt a szintet.

A szövetség közérdekű adatigénylésre kiadott szerződéslistája szerint 2022 óta több mint 250 ilyen szerződést kötöttek, az MLSZ pénzügyi dokumentumai alapján pedig a 2023 és 2025 közötti időszakra több mint 520 millió forintot terveztek be életjáradék és szövetségi járadék céljára.

A támogatási rendszer hátterében az 1980-as és 1990-es évek rendezetlen viszonyai állnak, amikor a labdarúgók a mostani fizetésekhez képest nagyságrendekkel rosszabbul kerestek. „A labdarúgók ugyan a 80-as, 90-es években is az átlagbér felett kerestek, de a fizetésük nem volt annyira kiemelkedő, mint a mostani első osztályban” – mondta Szabados Gábor sportközgazdász.

A rendszerváltás után a klubok finanszírozása bizonytalanná vált, gyakoriak voltak a kettős szerződések és a zsebbe fizetett, adózatlan juttatások, amelyek rontották a későbbi nyugdíjalapot. „A focisták papíron a 90-es években is az átlag felett kerestek, de az már más kérdés, hogy a gyakorlatban mennyi pénzt kaptak meg” – tette hozzá.

„Szerintem akkoriban nem volt olyan NB I.-es focista, aki mindig minden neki járó pénzt megkapott volna” – fogalmazott a sportközgazdász. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabályzat szerint vannak olyan egykori élvonalbeli játékosok, akiknek a nyugdíja ma sem éri el a nettó minimálbért. Szabados Gábor arra is kitért, hogy akkoriban egy súlyosabb sérülés a karrier végét jelenthette, és a táplálkozástudomány sem volt a mai szinten.

A mai játékosoknak – amennyiben nem herdálják el a vagyonukat – már nem lesz szükségük ilyen kiegészítésre. Az első osztályban a becsült átlagfizetés havi 5 millió forint körül mozog, de a jellemzőbb inkább a 2-3 milliós bér.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
„Felháborító és botrányos” – Szijjártó Péter fogadta a magyar teniszezőt, akivel nem akart kezet fogni az ukrán ellenfele
Bondár Anna a háború kitörése után elutazott Oroszországba egy versenyre, ezért nem volt hajlandó kezet fogni vele Olekszandra Olijnikova a kolozsvári WTA-tornán. A külügyminiszter szerint a magyar sportoló lejáratására tett kísérlet és „a náci párhuzamok” emlegetése az ukrán teniszezőt minősíti.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogadta Bondár Anna teniszeszőt, miután ukrán ellenfele megtagadta vele a kézfogást – írta a Nemzeti Sport.

A magyar teniszező február 3-án, a kolozsvári WTA-torna második fordulójában kapott ki Olekszandra Olijnikovától, aki a találkozó előtti fotózást és az azt követő kézfogást is megtagadta. Az ukrán sportoló ezt azzal indokolta, hogy Bondár még 2022-ben – már az orosz–ukrán háború kirobbanása után – részt vett egy szentpétervári tornán.

Szijjártó Péter felháborítónak és botrányosnak nevezte, ahogyan Olijnikova bánt Bondár Annával. „Ha a sportot rosszindulatú emberek összekeverik a geopolitikával, abból mindig baj lesz és méltatlan helyzetek állnak elő. Egyetlen normális ember sem hiheti a világon, hogy a sportolók felelősek lennének a politikusok döntéseiért.

A Bondár Anna lejáratására tett kísérlet és náci párhuzamok emlegetése leginkább az ukrán »sportolót« minősíti”

– fogalmazott Facebook-bejegyzésében a külgazdasági és külügyminiszter. Hozzátette, reméli, hogy Bondár a következő időszakban kiváló eredményekkel szerez majd örömet a magyaroknak, köztük új egyesülete, a Honvéd szurkolóinak is.

Olijnikova a tettét azzal indokolta, hogy Bondár oroszországi részvétele a Gazprom által szponzorált tornán „morálisan ugyanaz”, mintha „1941-ben a náci Németországban játszana és az auschwitzi és treblinkai haláltáborok áldozataitól elrabolt ékszerekkel fizetséget kapna”.

Az ukrán játékos szerint csak akkor lenne hajlandó kezet fogni a jövőben, ha Bondár nyilvánosan bocsánatot kérne az ukrán néptől és egyértelműen elítélné Oroszország agresszióját.

Bondár Anna higgadtan kezelte a helyzetet.

„Készültem rá, hogy ez lesz… ez az ő döntése, amit el kell fogadjak”

– nyilatkozta a magyar játékos.

A nemzetközi sajtó is felkapta az esetet, kiemelve, hogy az ukrán sportolók eddig jellemzően csak orosz és fehérorosz ellenfeleikkel szemben tagadták meg a sportszerű gesztusokat. Több magyar sportoló is kiállt Bondár mellett, a fair play szellemiségét hangsúlyozva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk