Leslie Mandoki: Óriási hiányérzet van bennem, remélem, mielőbb sikerül végigjátszani a koncertet
Az augusztus 20-i ünnepségsorozat keretein belül, agusztus 19-én 30 éves jubileumi koncertet adott Leslie Mandoki az általa vezetett Soulmates formációval Budapesten a Mátyás templom mellett, amit le kellett állítani egy esetleges vihar miatt.
– Hogyan emlékszik vissza erre, hogyan élte át ezeket a pillanatokat?
– Óriási hiányérzet van bennem, nagyon készültünk erre a koncertre. Mint utólag kiderült, nem lett se orkán, se vihar, a koncertet sajnos az „időjárás-jelentés” mosta el. Nem tudtam a 2006. augusztus 20-i tragédiáról, ezt csak utólag tudtam meg. Abszolút megértem, hogy jobb az óvatosság. Az időjárás okozott már meglepetéseket az előrejelzések ellenére is. Természetesen az a legfontosabb, hogy mindenki biztonságban legyen. Négyórás koncertet terveztünk sok Bartók- és népzenei motívummal, és még magyarra is lefordítottuk az aktuális Utopia For Realists albumunk anyagát. A művész a teljes zenélés iránti lelkesedéssel, a művészet szolgálatában, a közönség előtti tiszteletteljes alázattal létezik. Nagyon nagy örömmel vártuk szülővárosom közönségével a találkozást. Az amerikai és angol zenekar-tagjaim, akik szinten sokat láttak és tapasztaltak már karrierjük során, még ma is hívtak és írtak, mert annyira sajnálják, hogy azt a művészi energiát és a közönség iránti tiszteletet nem tudtuk a négyórás koncertünk keretében átadni.
– Történt már Önnel hasonló eset?
– Ilyen még soha. Olyan volt már sokszor, hogy nagy esőben játszottunk, mert a közönség sem engedett volna le a színpadról, és mi se gondoltunk volna arra, hogy az eső elijeszthetne, de az eső volt, és a meteorológiai előrejelzés vihart jósolt, nyilván más a kettő. Egyik esős koncertélményünk 2007 augusztusában volt a berlini Wuhlheidében, 35 000 ember előtt muzsikáltunk szakadó esőben.
A közönségünk biztonsága mindent felülír, ez természetes.
– A koncert félbeszakításakor nem akart a színpadról lejönni, ami a közönség szempontjából nézve úgy tűnik, alázattal van a zenét kedvelők felé, akinek a legjobban szeretné nyújtani. Van már terv, hogy mikor tér vissza újra Magyarországra zenélni?
– Amikor az ember pont benne van valamiben, és megszakítják, ahhoz kell egy kis idő, amíg „felfogja” a külső nyomást. Így történt velünk is, teljes valónkkal, szívünkkel, testünkkel, lelkünkkel benne voltunk a koncertben, az egész világról Budapestre érkezett társaimmal együtt. Pulzáltunk a közönséggel, az elsődleges azt volt, hogy zenéljünk. Játsszunk, és adjuk át azt a muzsikát, amivel készültünk, és csak élvezzük közösen. A közönség és a zene iránti alázatom alap, nem tanult, hanem ez van. Ez ösztönös! Akkor és ott ezt éreztem, így éreztem. A közönségünk iránt érzett alázatos tiszteletünk a zene szolgálatában mindent felülír. Természetesen tervben van végigjátszani a koncertet, remélem, mielőbb sikerül.
– Milyen érzés, amikor Magyarországon ad koncertet?
– Magyarország a szülőhazám, Budapesten születtem, itt nőttem fel, ez a szívem és lelkem otthona akkor is, ha már 1975-től a világ más részein alkothatok. Itt tanultam meg az élethez az alapokat. Itt fogalmazódott meg bennem, hogy zenész szeretnék lenni, itt kezdetem el álmodozni, itt vannak a gyökereim, gyermekkori barátaim, tanáraim, rokonaim. Itt voltam gyermek, tele csodálatos emlékekkel, itt kezdtem el hinni a csodákban. Itthon koncertezni mindig egy különös mély lelki élmény. Ezt az érzést nem igazán lehet szavakba önteni, még így sem, hogy a magyar nyelv oly gyönyörű és sokszínű, ezért is nagyon jó eszköz hozzá a zene (mosolyog).
Nagyon boldog vagyok, amikor itthon is színpadra állhatok. Azt szokták volt mondani, hogy senki sem próféta a saját hazájában, de én mégis ezt egy hazatérésnek érzem, hisz a magyarság az nem egy télikabát, amit tavasszal szekrénybe teszünk, hanem egy életre szóló elkötelezettség a magyarsággal szemben. Számomra ezek az igazi gyökerek. Bár a három gyermekem máshol született, természetesen úgy beszélnek magyarul, mintha ők is itt születtek volna. Itthon a Bem rakparton sokat tanultam, Pataki Lacitól, Ráduly Misitől, Szakcsitól, és itt tudtuk kipróbálni magunkat a JAM együttesemmel. Szintén itt tanultam a nagy magyar szövegíró generációtól, hogy csak pár példaképet említsek: Dusán, Demjén, Bródy. Itt élvezhettem kissrácként Szörényi Levente kimagasló munkásságát.
– Hétfőn indoklás nélkül, de vélhetően az ünnepi hétvége előrejelzései miatt - leváltották az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökét és elnökhelyettesét. Ön szerint ez helyes lépés volt?
– Nem tudok erre válaszolni, az tény, hogy a jósolt nagyidő elmaradt, nem tudom megítélni, hogy a döntésnek mi a pontos háttere, ahhoz ismerni kellene a részleteket is, hogy erről személyes véleményt tudjak mondani.
– Ha egy szóban kellene összefoglalni, hogy mit jelent Önnek Magyarország, mi lenne az?
– HAZA.
– Mi a legszebb emléke, vagy története, amit Magyarországról őriz?
– A sok gyönyörű élmény közül talán a legszebb, amikor a világ másik oldalán született gyermekeim ékes magyarsággal mutatják német és amerikai barátaiknak csodálatos hazánkat, illetve amikor én látom a zenekaromban játszó világsztárok arcán a magyar kultúra csodálatát.
