KULT
A Rovatból

Kozma Orsi: „Szeretem a bevállalós dolgokat”

Mennyire nehéz a popszakmában nőként, miben változtatta meg az anyaság? - Többek között ezekről beszélgettünk a koncertre készülő Kozma Orsival.

Link másolása

– 20 éve dolgozom a Fábry Show-ban. Ez idő alatt jártál nálunk a Jazz+Azzal, a Cotton Club Singerssel, Tereskovával és a saját zenekaroddal. Ezek első ránézésre meglehetősen távol állnak egymástól. Benned volt egy igény, hogy mindent kipróbálj, vagy egyszerűen jöttek a lehetőségek, és te éltél vele?

– Onnan kezdeném, hogy én szinte „beleszülettem” ebbe a sokféle stílusváltásba. Vokalistaként nagyon sok lemezen és koncerten közreműködtem még a pályám elején. Ott is rengeteg stílusban kellett helytállnom. Nekem ez nagyon jó tanuló idő volt. Rengeteget tanultam a kollégáktól legyen az akár Tátrai, Tolcsvay, vagy Koncz Zsuzsa, Balázs Fecó. Már akkor is nagyon szórakoztatott, illetve valamennyire fel is készítette a jövőre, hogy jól ráérzek a különböző stílusokra, illetve jó fülem van ahhoz, hogy hova mi kell. Nyilván az is fontos volt, hogy tényleg nagyon sok helyre hívtak.

A Jazz + Az után álmomban sem mertem gondolni, hogy engem László Boldizsár elhív majd egy szving bandába.

Először el is dobtam a kezemből a telefont, és kértem a Boldit, hogy üljünk azért le, és egyáltalán derítsük ki, hogy konyítok-e valamit a dzsesszhez.

– Azért a Tereskova elég bevállalós dolog volt, hiszen az ő számai finoman szólva megosztóak.

– A Tereskovával töltött időszak is nagyon jó móka volt. Nyilván azért is vállaltam, mert a saját és mások határait is feszegettük. Én értettem és értem azt, amit Kriszta a művészetével közölni akar.

– Nem féltél, hogy esetleg visszaüthet?

– Egyáltalán nem. Én egy bohém valaminek gondoltam, egy viccnek, és igazából nem nagyon érdekelt, hogy ki mit gondol erről. De nem is kaptam ezért sosem támadást, sőt. Az alternatív szcéna is a keblére ölelt. Egyébként néhány éve a Gödörben voltam Kriszta vendége egy koncerten. Furcsa volt így, két gyermekes anyaként ugyanazokat a számokat végigordibálni, de elmentem, mert Krisztát is bírom, és ez egy olyan fajta művészet, amiben én partner vagyok.

Kevesen tudják, de én szeretem az ilyen bevállalós dolgokat.

– Amikor szólókarrierbe kezdtél, mégis a pop zenét választottad erről a színes palettáról. Ez áll hozzád legközelebb, vagy szerettél volna olyan zenével előállni, amely sok embernek tetszik?

– A Jazz + Az is popformáció volt, egyedül a Cotton Club Singers jelentett kitérőt. Soha nem tartottam magamat jazz énekesnőnek, inkább olyan szerencsésnek, akit a jazz-zenészek megtiszteltek azzal, hogy muzsikáltak velem. Furcsa is kicsit nekem ez a kérdés, mert mindig is a pop volt a lételemem. Innen érkeztem, ide tartozom.

– Nemcsak énekesnő vagy, hanem dalszerző is. Vannak különösen fontos, kedves témák számodra?

– A dalszerzést annyira nem hangoztatnám magamról. Vannak szerzeményeim, de általában mindig együtt dolgozom valakivel. Ilyen volt Szakos Krisztián, aki most a Müpában újból vendégem lesz, és akinek a négy szólólemezem közül hármat köszönhetek. Ő bátorított, hogy igenis írjak dalokat. A szövegírásban annyira nem jeleskedem, inkább a zene, a dallamkomponálás, amiben bátrabb vagyok. De általában sikerült olyan alkotótársakat találni, akikkel közösen sikerült megfogalmazni azokat a dolgokat akár a szövegben akár a zene terén, amik engem foglalkoztatnak. Az egyik ilyen a párkapcsolat, a szerelem örök téma, illetve az erős nő. Szokták mondani rám, hogy feminista vagyok. Ezt én nem gondolom, de mindig is foglalkoztatott a nő helye a világban. Hogy tudja egy nő megállni a helyét.

Azt mondom a saját tapasztalataim alapján, hogy bár nehéz, de azért lehet nőként érvényesülni ezen a pályán megalkuvások nélkül.

Szerencsésnek mondhatom magam, soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy kompromisszumot kellett volna kötnöm. Mindig a saját utamat jártam, és itt visszakanyarodnék az eredeti kérdésedhez. Nyilván keresem a közönség kegyeit, nagyon fontos számomra a véleményük, de önmagamat akartam kifejezni. Fontos a közönség véleménye, de én sosem akartam úgy dalt komponálni, hogy mindenkinek tetsszen, minden rádió lejátssza. Lehet, ha másképp állok hozzá, akkor már a csapból is én folynék, de van bennem egy kísérletező szellem, próbálok valami újat belevinni a mai elektromos popzenébe, arról nem beszélve, hogy mindig minőségi dolgokat szerettem volna csinálni. Büszke vagyok minden dalomra és lemezemre.

– Az anyaság, mint élmény, hozott-e változást a művészetedben, a dalaidban?

– Fontos, és persze más értelmet kaphat akár egy régebbi dal előadása is. Nyilván az anyasággal rengeteg új tapasztalat is jön. Már a híreket is máshogy olvassa az ember. De azért nem csináltam még gyerek lemezt.

Önmagamat és a saját vágyaimat, céljaimat nem adtam fel.

Amikor várandós voltam, Szakos Krisztiánnal csináltunk egy-két olyan dalt. Sőt, a Vulkán című lemezemre fel is került az Anyatej című dal, ami pont ezekről a kétségekről szól. De azt nem mondanám, hogy azóta is átitatja minden egyes dalomat. Az éneklési stílusom, vagy talán az, hogy még árnyaltabban tudok énekelni, bátrabb lettem az éneklésben, az talán ennek is köszönhető, hogy érettebb vagyok és édesanya vagyok.

– Nagy koncertre készülsz. Mikor, hol, illetve kikkel találkozhat a közönség.

– Szeptember 16-án, vasárnap este 8 órakor a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában lesz a koncert, Találkozások a címe. Vendégeim lesznek Dés László, Novák Péter, a Jazz + Az lányok: Behumi Dóra és Váczi Eszter, illetve a Cotton Club Singers tagjai közül Fehér Gábor, Szűcs Gabi és Zsédenyi Adrienn. Illetve szerző és alkotótársam, Szakos Krisztián. A Kozma Orsi Quartett tagjai fognak kísérni: Cseke Gábor zongorista, Hárs Viktor basszusgitár, Fehér Géza gitár és Pusztai Csaba a doboknál. Meglepetésvendégként fel fog tűnni a férjem, Benedek Tamás is, mint dobos, illetve lesz még egy vendég, de őt nem árulhatom el.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Botrány az Eurovízión: Rögtön eltörte a trófeáját, majd az egyik ujját is a győztes
A svájci győztes, Nemo olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.

Link másolása

Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.

Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivált az összpontszám (591 pont) alapján végül a svájci Nemo nyerte meg. Miután a magát nembinárisnak valló – s ezzel a dalfesztivál történelmének első nembináris győzteseként – 24 éves svájci énekes-dalszerző átvette a trófeát, katasztrófa történt a színpadon.

Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Farokméregetés, szó szerint – A Talpig férfiban nincs tabu, és Jeff Daniels még sosem volt ilyen imádnivalóan ütnivaló
Az amerikai jog, társadalmi igazságtalanságok, hatalmi játszmák, fekete humor: a Netflix új minisorozata sokakat kiakaszt majd, mégis üdítő, hogy mennyire nem veszi magát komolyan.

Link másolása

Mielőtt még bármit is leírnánk a Talpig férfiről, érdemes megemlíteni, hogy az új Netflix-sorozat mögött az a David E. Kelley áll kreátorként és íróként, aki valódi veterán a szakmában, s olyan szériák elkészítése fűződik a nevéhez többek között, mint a Kisvárosi rejtélyek (1992-1996), a Chicago Hope kórház (1994-2000), az Ally McBeal (1997-2002), az Ügyvédek (1997-2004), a Boston Legal – Jogi játszmák (2004-2008), a Hatalmas kis hazugságok (2017-2019), a Tudhattad volna (2020), a Kilenc idegen (2021), a Szerelem és halál (2023) vagy Az igazság ára (2022-2023). Nem mellesleg pedig már több mint 20 éve Michelle Pfeiffer férje és két gyermekének apja.

A Talpig férfi pedig abszolút beilleszkedik Kelley filmográfiájába, tekintve, hogy most is fontos szerepet kap a történetben az amerikai jog, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalmi játszmák és a kissé fekete humor.

A sztori azonban ezúttal nem saját, Az igazak és a Hiúságok máglyjája írója, Tom Wolfe 1998-ban kiadott, azonos című könyve (A Man in Full) szolgáltatta hozzá az alapot.

Az Atlantában játszódó történet több különböző szálon pörög, amiket összekötnek az egymással folyamatosan kapcsolatban lévő szereplők. A legfőbb szál a milliárdos ingatlanmogul Charlie Crokert (Jeff Daniels) követi, aki csődközeli helyzetbe kerül, amikor a bankja szeretné behajtani tőle a valóban tetemes hiteltartozását. A banknál dolgozó Raymond Peepgrass (Tom Pelphrey-t többek között az Ozarkból, a Vasökölből, a Mankből, az Odakinnből és a Szerelem és halálból ismerhetjük) különösen pikkel az arrogáns Crokerre, mindenképp szeretné őt tönkretenni. Charlie persze mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a birodalmát és a befolyását.

Emellett megismerjük Charlie titkárnőjét, Jillt (Chanté Adams) és annak férjét, Conradot (John Michael Hill), aki feketeként rendőri brutalitás áldozatává válik, és amikor reflexből visszaüt, büntetlen előélete ellenére börtönbe zárja és meghurcolja őt az amerikai igazságszolgáltatás rendszere.

Charlie ügyvédje, az idealista (és szintén fekete) Roger White (Aml Ameen) próbálja őt kihozni a rácsok mögül, nem sok sikerrel.

Illetve ott van még Atlanta polgármestere, a simlis és álszent Wes Jordan (William Jackson Harper), aki a választások előtt szeretné minél rosszabb színben feltüntetni a riválisát, és Charlie segítségét kéri, hogy a másik jelölt egykori évfolyamtársaként hozza nyilvánosságra annak szexuális zaklatásos ügyét, cserébe megpróbálja elintézni, hogy a bank leszálljon róla.

És akkor még nem említettük Charlie naivnak tűnő, de nagyon is határozott exfeleségét, Marthát (Diane Lane), akit Raymond próbál elcsábítani és behálózni, mivel ezzel szintén szeretne odapörkölni Charlie-nak.

Ezek a fő csapásvonalai a Talpig férfinek, amelyre egyfajta Utódlás-utódként is tekinthetünk, hiszen a kapitalizmus nagy játékosai esnek itt egymásnak, valóban szimpatikus karaktereket pedig alig találni, legalábbis köztük nem nagyon, inkább az anyagiakat tekintve „lejjebb elhelyezkedő” társadalmi rétegekben érdemes kutakodni.

Egy miniszériáról van szó, tehát csupán hat epizód állt a készítők rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképp kibontsák ezt a szerteágazó sztorit, így azzal nem lehet támadni a Talpig férfit, hogy unalmas lenne.

A sorozathoz képest szűk játékidő alatt rendesen pörögnek az események, ám sajnos Kelley, kiegészülve két rendezőjével, a színésznőként Oscar-díjas Regina Kinggel (Egy éj Miamiban…) és Thomas Schlamme-vel (Elbaltázott nászéjszaka, Foglalkozásuk: amerikai, Az elnök emberei) nem is tudtak odafigyelni minden szálra kellőképp, s ami még nagyobb hiba, képtelenek voltak azokat közös nevezőre hozni, így egy felettébb csapongó történetvezetés lett a jussunk, ahol mindenbe belekapnak egy kicsit, de semmit nem bontanak ki igazán.

A Talpig férfi így inkább egy szellős melodráma, mintsem az amerikai társadalom gúnyosan csipkelődő szétcincálása. King és Schlamme mindenesetre folyamatosan tartják a tempót, és tudják, hogyan kell használni az egyébként parádésan pöffeszkedő Jeff Daniels karakterének monumentális egóját, amely a történések hatására részről részre leereszt.

Akadnak emlékezetes jelenetek is, mint például, amikor Charlie úgy próbál megnyerni magának befektetőként egy liberális házaspárt, hogy megmutatja nekik, hogyan tenyésztik a lovakat; Charlie és bankár ellenfele, Harry (Bill Camp) kvázi tettlegességig fajuló acsarkodásai pedig a minisorozat abszolút csúcspontjai. A sokáig szimbolikusan értendő farokméregetést ugyanakkor a meglepő és teljesen abszurd fináléban szó szerint kell érteni…

Azt nem lehet elvitatni a Talpig férfitől, hogy ne lenne szórakoztató, az viszont vitathatatlan, hogy nem lő túl magasra. Érezni, hogy az alkotók sem vették igazán komolyan ezt egészet, és ez sugárzik a rendezésből, a párbeszédekből és a színészvezetésből is. Így nézőként sem vesszük túl komolyan, és gyorsan töröljük is majd az emlékeinkből, amíg azonban tart, kétségtelenül leköt. Talán csak Conrad börtönös szála az, ami valódi izgulnivalóval (és néhány „ökölszorító” jelenettel) szolgál, ám Jeff Daniels és a többiek ripacskodása is megér egy misét, persze kizárólag azoknak, aki nem várnak mindettől túl sokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Megtalálta a tájat, ami előtt Leonardo megfestette a művészettörténet leghíresebb portréját.

Link másolása

Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?

Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.

Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:

- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),

- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)

- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).

Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.

Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.

A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.

"Mindenki a hídról beszél, de senki nem hozza szóba a földrajzot. A geológusok nem nézegetnek képeket, a művészettörténészek pedig nem foglalkoznak a geológiával. A művészettörténészek mindig azt mondják, hogy Leonardo a képzelőerejét használta, de ha odaadod ezt a képet a világ bármelyik geológusának, ugyanazt fogja mondani, amit én is mondtam Leccóról. Már azok is látják a hasonlóságot, akik nem földrajtudósok"

– mondta a szakértő.

Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.

Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.

A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.

Forrás: 24.hu

A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.

Link másolása
KÖVESS MINKET: