SZEMPONT
A Rovatból

„Ki tudja, mennyi időt tölthetnek még együtt… Ezt hogy a büdös francba mondjuk el nekik?”

2018 óta létezik az AKUT Szakasz Pro blog. Ebben a posztban egy Covid-osztály éjszakai műszakját ismerhetjük meg a maga megdöbbentő valóságában.
Forrás: AKUT Szakasz, fotó: illusztráció - MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2021. március 21.



Akár egy csatamezőn, ahol napokon át folyamatos lövöldözés van, majd jön a pár órás síri csend fegyverropogás nélkül, amely nem megnyugtat, hanem inkább megrémít, majd ismét eldördülnek a fegyverek és az éjszaka leple alatt csak a felvillanó fények sokaságát és a lövések durrogását lehet hallani.

18:30

Az öltözőben ülök a ruháim felett. Válogatom a felsőket és a nadrágokat, keresem a legideálisabb viseletet. Nem baj, ha nem szép, nem kell, hogy szép legyen. Kényelmes, gyorsan ledobható és cserélhető ruhára van szükségem. Leadtam az igényeket. A hajamra szavak nincsenek, hetek óta nem pocsékolok időt a flancos kiszárításra. A szépre manikűrözött kezeim kiszáradtak a fertőtlenítőtől, az ujjaim itt-ott berepedeztek, a bőröm száraz, a tenyerem érdes, pedig rendszeresen kenem bőrvédő krémmel. Ez az egyetlen “kozmetikum”, amelyet elviselek. A telefonom megállás nélkül villog: új üzenet, új levél, új hívás, nincs megállás. Idegenek keresnek meg, mert segítségre van szükségük. “Ne haragudj, hogy ismeretlenül írok neked, de a nagymamám, anyukám, testvérem… nálatok fekszik a COVID részlegen…” Dehogy haragszom, segítek, mert valószínű, én is ezt tenném a helyükben, kétségbe esve keresném a kontaktot, a lehetőséget.

Az öltözőben elfojtott sírásokat hallok. Néma csöndben járja át a teret a fájdalom, amelyet cipelünk, ki tudja meddig. Lassú léptekkel elindulok az ajtó felé vezető hosszú folyosón és nem nézek jobbra, ahol a szekrénysorok csapásvonalai húzódnak. Csendben köszönök egy hellót és elhagyom a siratórium homályát.

19:00 – Kis Lombardia

A sürgősségi megint olyan, mint egy hadszíntér. A mentők sorra hozzák a betegeket, kivétel nélkül mindegyiket hordágyon fektetve, oxigénnel, infúzióval és monitorral felszerelve. Őskáosznak tűnik első pillanatra, mégis szervezetten folyik a munka. Körülöttem kék színű védőruhában, teljes arcot takaró maszkban és arcvédő plexi mögé rejtőző kollégáim, barátaim, bajtársaim szaladgálnak, akár az űzött vadak. A vörös irodába lépve látom, hogy az egyikük kifulladva támaszkodik a falnak. Összetörve néz rám a fiatal rezidens és csak ennyit mond: “de jó, hogy végre itt vagytok, végre este van”.

Az osztályátadás végtelenül hosszúra nyúlik. A funkciókat szétkapta a vezetés, hogy tehermentesítsenek minket. Egy gyerekkori barátnőm, - akár a nővérem lehetne - a mai műszakvezető, én meg a kijelölt triage. Anno együtt kajakoztunk, régről ismerjük egymást. Én a kicsik közt lapátoltam, Adri a nagyok között az elit alakulatban, de mégis egyforma lila mezben, egy csapatban. Eltelt 30 év és egymás mellett állunk egy soha véget nem érő táblánál, egyforma mezben, egy csapatban egy világjárvány kellős közepén és műszakot veszünk át. Ha valaki ezt 30 éve előre megjósolja nekünk…

Egy gyors kávé fér csak bele, amely úgy csúszik, olyan indulattal, akár régen a forintos konyak. A bögrék hangosan csattannak az asztalon, majd az irodát magunk mögött hagyva berontunk a zsilipbe és fél napra ismét elveszünk az arctalanságban.

A mentők megállás nélkül hozzák a betegeket. Folyamatosan mozgatjuk a vizsgálókat, kérjük a különböző vizsgálatokat és szabadítjuk fel az ágyakat. Valahányszor azt gondolnám, hogy most értünk a maximumra, felharsan egy hang: “feladtam 4 beteget, van szabad hely!”

Óriási, akkor megyünk tovább, adjunk fel gyorsan még pár beteget, kell a hely! – Nyugi, veszik őket folyamatosan, már készítjük a következő 5 beteget, akik máris mehetnek osztályra!

Egy sokadik mentő áll előttem, egy nyúlánk srác karikás szemekkel, száraz szavakkal, fejtetőig beöltözve.

– Egy házaspárt hoztunk, a néni rosszabbul van, a bácsi tartja magát, de ő is nagyon fullad.

– Az egyesbe hozzátok Őket, ki tudja, mennyi időt tölthetnek még együtt…

– Mikor ittál utoljára? – Kérdeztem a srácot.

– Órákkal ezelőtt, már vattaszáraz a szám.

– Igyál!

- Nem lehet! Mennem kell tovább!

– Ne hülyéskedj, rosszul leszel, igyál! Hallod, öreg, igyál!

– Nem lehet, még két beteget biztos hozunk, mennem kell…

21 óra

15 vizsgálatra váró beteg van és legalább 20 folyamatban. Leszólok a műszaki ügyeletre, hogy ismét oxigénre van szükségünk, kérünk új palackokat, hogy a várakozó betegek és a transzport biztonságban legyen. Mindenhol folyamatosan vizsgálunk, már nem is számoljuk a feladatokat.

Az egyes vizsgálóban várakozó házaspár látványa összetöri a szívünket. A néni anyukámmal egyidős, a bácsi apukámmal egykorú. Rövid vizsgálat után kiderül, hogy a bácsi rosszabb állapotban van, csak tartotta magát. Fegyelmezetten válaszol minden kérdésre a néni helyett is, hogy kímélje őt. Az első leletek után a rezidens megáll mellettem. A bácsit NIV-ezni kell (olyan gépi lélegeztetés, amely egy zárt maszkon keresztül juttatja az oxigént a beteg tüdejébe), borzalmas vérgáz lelete lett! Körlevegőn, oxigén nélkül a bácsi szaturációja 63%, a nénié 74%. Most maszkon vannak, kettős oxigenizációval, így a bácsi eléri a 81%-ot, a néni a 91%-ot. A néni kicsit jobban van, de ő is harmatgyenge. Miután megvizsgáltuk az idős házaspárt, értesítettem a betegszállítót, hogy vigye el őket röntgenbe. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy hatalmas tüdőgyulladásuk van.

A szomszéd vizsgálóban Adriék egy 30-as éveiben járó srácot NIV-eztek, viszont hátul, “Bergamóban” felszabadult megint 2 hely. Az intenzív felvett két beteget. A következő két leggyengébb beteget bevittük a felszabadult helyekre, és elkezdtük a vizsgálatokat. Próbáltunk számolni, mert volt még két rossz állapotú beteg a váróban, akiket előre kellett venni. Miközben matekoltunk és variáltunk, az egyik rezidens rekedt hangon jelezte, hogy megint el tudott két beteget helyezni, mindjárt lesz megint két szabad hely, ahol tudunk vizsgálni.

00:00 óra – éjfél

Változatlanul zsúfolt az osztály, egyre több mentő érkezik. A fiatal srácot elvitték az intenzívre és gépre tették, a helyén már másik beteget vizsgálnak. Lehet, ő is gépközelben van. Az egyesből a házaspárt hátravittük a fektetőbe, ahol egymás mellett tudtuk őket fektetni.

Nem kellett kérnem, hogy így legyen, sajnos már teljesen természetes a helyzet, a házaspárokat egymás mellett fektetjük, hogy tudjanak érintkezni, beszélgetni, látni egymást. A bácsi egyre gyengébb, de még tartja magát. A gép folyamatosan nyomja az oxigént, így a szaturációja ha gyengén is, de súrolja a 90%-ot. A rezidens elkap a folyosón és félrehúz.

– A nénit fel tudják most azonnal venni, de a bácsinak még maradni kell, mert most alakítják az új férfi kórtermet.

– Elszakítják őket egymástól? Nem lehet megoldani, hogy…?

– Ancsa, nem lehet, hidd el, megtennék, de nem lehet!

– A büdös rohadt életbe! – szakadt ki belőlem a feszültség. Lehet, hogy soha többé nem találkozhatnak egymással! Ezt hogy a büdös francba mondjuk el nekik? A szentségit ennek a szemét vírusnak!

Minden napra jut hasonló tragédia, amit kezelnünk kell, van, hogy nem is egy, hanem egymás után egyre több és több. Nem tudjuk jól kezelni, feldolgozni meg talán sosem leszünk képesek. A nénit mielőtt elvitték osztályra, próbáltuk vigasztalni. A telefonját is megkerestük, hogy tudjon a gyerekekkel beszélni.

– Engem most visznek fel osztályra, oxigént kapok és gyógyszereket. Papa nincs jól, neki most csinálják a helyet.

A bácsiról levettük pár percre a maszkot, hogy tudjon a feleségével beszélni. Talán már vagy 50 éve ismerheti a nőt, akit egykoron feleségül vett, hogy családot alapítsanak és gyermeket neveljenek. Pár percre egyedül hagytuk őket a függönnyel leválasztott kiállásban és a megfigyelő helyiség távolabbi zugába húzódtunk a rezidenssel.

Szótlanul álltunk egymás mellett a falnak támaszkodva és a földet bámultuk. Nem tudom felidézni, hogy mire gondoltam, csak azt, hogy belül pokoli erős fájdalmat és szomorúságot éreztem. A rezidens srác egyetlen percre nem hagyott ott, nem hagyott egyedül ezzel a fájdalmas helyzettel. Fiatal kora ellenére rendkívül éretten kezelte a helyzetet.

Egy éve még egyetemista volt és egy szép jövő reményében kezdte meg a karrierépítést, amely mára köddé vált és teljesen új értelmet nyert. Borzasztó erősnek, szilárd támaszomnak próbálta magát mutatni, de volt egy pont, ahol nála is eltört a tojáshéj vastagságú mécses. A néni elköszönt a férjétől és elvitték osztályra. A bácsira visszaadtuk a maszkot és ágyának két oldalán állva fogtuk a kezét. Forró volt a bőre, magasra szökhetett a láza. Kapott ismét infúziót és lázcsillapítót, hogy legalább a testhőmérséklet drasztikus emelkedése ne kínozza. Álltunk az ágy két oldalán, a rezidens és én. Fogtuk a beteg kezét, aki fejét a párnára fektetve küzdött a levegőért egy gép segítségével. A maszk két oldalán könnycseppek gördültek le. Kezeinket egyre erősebben szorítva sírt szegény. Egy lopott pillanatra egymásra néztünk a rezidenssel. Mindkettőnk szeme könnyes volt, jelen voltunk ebben a tébolyító jelenben.

4:00

Nem csökken a nyomás, folyamatosan jönnek a mentők és hozzák a betegeket. Némi folyadékfelvétel után mindenki pörög tovább. A betegeket vizsgáljuk, a betegszállítók megállás nélkül hozzák viszik a betegeket, a labor és a radiológia percnyi pihenőidőkkel készíti a leleteket, az adminisztrátor fel sem áll a gép mellöl, állítja össze a dokumentációkat, az osztályok pedig folyamatosan veszik fel a kórházi ellátást igénylő betegeket. Azok, akik jobban vannak és hazamehetnek, félve kérdezik, hogy mit tegyenek. Mindegyikkel megígértetjük, hogy baj esetén azonnal visszajönnek. Sok ilyen visszatérőnk van, sajnos túl sok, bár kevesebb lenne. Ismét egy házaspárt hoznak, egy fiatal párt, akik betegek lettek. A nő jobban van, de a férfi nagyon gyenge. Őket is közös helyiségbe toljuk, hogy legalább addig együtt lehessenek, ameddig csak lehet. A nő kétségbeesetten zokog, hogy haza kell mennie, mert a gyerekekkel szeretne lenni.

Megnyugtatjuk, hogy állapotából adódóan hazamehet, de a párját bent kell tartanunk pár napra, mert túl nagy a tüdőgyulladása, otthon nem tudja kiheverni. A fiatal pár összetörve sír, vigasztaljuk őket. Próbáljuk elmondani, hogy bár a férj állapota nem túl jó, de meg fog gyógyulni, de a környezetükben zajló drámai pillanatok a sürgősségin nem ezt sugallják.

Az osztály még most is olyan, mint a csatatér. Mindenhol ülnek és fekszenek betegek. Egy végtelen műszak, egy végtelen történet, amely mély nyomokat hagyva a lelkünkön lassan elhagy minket. Minden beteget, aki kórházi kezelésre szorul, felhelyeztünk. Elkezdjük felkészíteni az osztályt a “holnapra”. Feltöltjük az elhasznált eszközöket, takarítót hívunk és rendezzük a pultokat, viziteljük a megmaradt betegeket.

7:30

Az öltözőben ülök teljesen összetörve. Csendben sírok, és próbálom kiengedni a felgyülemlett fájdalmat és feszültséget. Soha nem voltam sírós, de mostanában naponta többször is elsírom magam. Szégyellem, de nem tudom visszatartani. A terem csendjében több helyről hallom ezt a kínzó hangot, amely örökre velünk marad, ahogy a rettegő betegek arca is, amelyet lehet, soha nem fogunk tudni elfelejteni, pont annyira nem, mint a visszafojtott sírás hangját az üres öltözőben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk