KULT
A Rovatból

Kell egy olyan zene, ami te vagy – beszélgetés Szabó Tamás szájharmonikással

A blues útjai kifürkészhetetlenek.


Van annak már 30 éve is, hogy először láttam egy vékony dongájú, valami eszméletlen szabású sapkát viselő fiatalembert, aki egész lényében kissé elvarázsoltnak tűnt, ellenben remekül fújta a szájharmonikát. Szabó Tamás azóta e hangszer egyik legkiválóbb hazai művelője lett, és bár számos műfajban jeleskedik, elsősorban a blues kötődik hozzá. Az elmúlt hónapokban két újabb lemezzel gazdagította életművét. Ennek kapcsán találkoztunk, de azért visszapillantottunk a múltba is.

- 1968-ban születtél. Ez pályád fényében azért érdekes, mert akkor volt a brit „blues boom” csúcspontja, és akkoriban kezdtek el együtt játszani az amerikai fekete mesterek fehér „tanítványaikkal”. Neked hogyan jött be a blues az életedbe?

- Átlag polgári család sarja vagyok, senkinek nem volt különösen szívügye a zene. Nagyapám ugyan hegedült, de akkoriban, az ő fiatal éveiben 1920-as, 30-as években a házi muzsikálás hozzátartozott a polgári szalonokhoz. Először kórusban énekeltem, tanultam egy kicsit zongorázni, majd jött a mandolin, amin szép színes virágok voltak, meg a pozán. Nálunk otthon sokáig nem volt tévé, ellenben mindenki rádiót hallgatott. Nekem főleg a 60-as, 70-es évek, a beat-zene jött be, de szerettem az olyan erős karakterű előadókat, mint Edith Piaf. Ha jól belegondolok, ő a sanzon blues-énekesnője volt.

Tizennégy éves korom körül már elengedtek az „éjszakába”, csupán annyi kikötés volt, hogy nem lehet 3-asnál rosszabb jegyem és este 11-re otthon kellett lennem.

Így kezdtem járni a Budai Ifjúsági Parkba, majd Hobo Bercsényi utcai klubjába, majd a Fővárosi Művelődési Házba és a Józsefvárosi Klubba. Egyre több zenét és zenészt ismertem meg, és ez kezdett fontosabbá válni számomra, mint a grafika. Rajzosként indultam, nagyon érdekeltek a művészeti irányzatok, több rajzversenyt is megnyertem. Alkotótáborokban voltam, majd később bekerültem a Szabados Árpád vezette GYIK műhelybe is.

- Tehát pályát módosítottál?

- Nyomdaipari szakközépiskolába jártam. Szerencsétlenségemre egy olyan tagozatra, amit akkor indítottak először és utoljára. Már a levegőben lógott a digitalizálás, erre próbáltak minket felkészíteni, de a dolgok olyan gyorsan változtak, hogy amit tanultam, teljesen felesleges volt. Ebben az iskolában ismertem meg viszont később kiváló zenészeket, mint például a dobos Gyenge Lajost, Turjánszki Gyurit (PUF), Vörös Gábort, aki többek között ma a Lead Zeppelin oszlopos tagja. Innentől kezdve nekem is egyértelművé vált, hogy a zene felé megyek.

- És miért éppen a szájharmonika?

- Semmihez sem volt igazán nagy kitartásom, és a családom sem engedhette meg magának a bármilyen irányú komolyabb taníttatást. Végül a nyári kötelező iskolai szakmai gyakorlat ösztöndíjából vettem meg az első Hohner szájharmonikámat. Még a blokkja is megvan, 153 forintba került. Sajnos azonban tanárok nem voltak, szakirodalom is alig. Később fedeztem csak fel, hogy 1941-ben jelent meg Madaras Árpád szájharmonika-tankönyve, ami inkább csak cserkészdalokat tartalmazott, nem sok technikai leírással. A bluesról meg egyátalán nem is esett szó benne.

Fura, hogy volt egy viszonylag gazdag szájharmonikás-történelem Magyarországon, pld. az ABC Trió, a Szoboszlay Kvintet, a Barabás Trió, de az ő felvételeik akkor, hozzáférhetetlenek voltak. Szinte senki nem is hallott felőlük. Az ABC Trió egyetlen nagy lemezét (CD) én adtam ki Loki Attilával közösen a Rockin’ Box gondozásában a 90-es évek közepén, hogy valami nyomuk maradjon.

Számomra döntő lökést a Hobóval játszó Bodonyi Attila játéka adta meg. Aztán megismerkedtem Hagyó Bélával, a Palermo Boogie Gang alapítójával, akitől sokat tanultam, és Bacsek Istvánnal, akit főleg session-munkáiról ismertem. Akkoriban még nagyon keveset lehetett itthon hallani az igazi fekete blues-zenéből. Nemes Nagy Péter rádióműsora volt az első, a lemezek közül pedig Muddy Waters Fathers And Sons című albuma, amire egy futótűzként terjedő hír nyomán csaptam le a Rózsavölgyi Zeneműboltban, máig meghatározó album számomra. Nagyon megfogott rajta Paul Butterfield játéka. További ismeretekre az amerikai nagykövetség könyvtárában tettem szert, illetve Nemes Nagy Péterrel kialakuló barátságom sodort egyre mélyebben a blues világába.

- A 80-as évek vége már a színpadon talált.

- Az Udvari Bolondok volt az első zenekarom. Agilis, fiatal, zeneileg nyitott társaságnak ismertem meg őket. De egy idő után egyre rockosabbak lettek a számok, és én nem éreztem magamat annyira otthon abban a világban. Ekkoriban történt, hogy találkoztam Fekete Jenővel és Kepes Robival, aki a Palermo Boogie Gangbe csábítottak. Bacsa Gyuszi volt a billentyűsünk – egyébként ő is ímmel-ámmal nyomdásznak tanult -első dobosunkat, Vadász Petit pedig úgy kellett elkérni a szüleitől a koncertekre, mert még csak 12 éves volt. A kezdeti Palermóban hihetetlenül sokan megfordultak, pld. Kirschner Péter, Dénes József Dönci, Makó László, Kárpáti Dodi, Gyenge Lajos, Molnár Gábor, Flór Gábor stb. A végleges formáció 90-91 tájékán alakult ki.  Először az Eötvös Klubban játszottunk, Claptomán néven aztán később, Hagyó Béla ránk hagyományozta a Palermo nevet.

- A 90-es években nagy blues-élet folyt Magyarországon, számos kiváló együttes tűnt fel, egymást érték a fesztiválok a Goldmann-menzától az akkor induló paksi Gasztro-Bluesig, a Szigeten külön blues-színpad volt... Hogyan éltétek meg azt a hangulatot?

- Fiatalosan, minden tudatosság nélkül. Manapság mindent az üzlet felől közelítenek meg, az akkori légkörben a buli, a szabadság dominált. Megszűnt a zárt kádárista rendszer, megnyíltak a határok, vettünk egy nagy levegőt, szabadabban lehetett zenészként is dolgozni. Nem kellett igazolni magadat, megszűntek az olyan státuszok, mint a „közveszélyes munkakerülő”. Már önmagában fantasztikus dolog volt, hogy szabadon lehetett fesztiválokat szervezni, több zenekarral.

Tömegek kezdtek el járni, és ezek a rendezvények egészen a 90-es évek közepéig önmagukat gerjesztették.  De korábban elképzelhetetlen volt, hogy elmegyünk egy sörözőbe játszani – a Kassákban, a Fregatt pubban klubunk volt – és pénzt is kapunk érte. A kialakulóban lévő fesztiválokon az sem volt gond, ha éjjel kettőkor került ránk a sor és, akkor játszottunk. Kicsit az a fíling jött be, ami Londonban már a 60-as években megvolt.

És befértünk a rádióba is, ahová korábban csak a nagy sztárok juthattak be, mert a blues több rádiósnak is tetszett. Ezt az örömzenélést persze hosszú távon nem lehetett fenntartani. Nem alakult ki nálunk egy profi menedzserréteg, akik tudták volna, hogyan kell ezeket a fesztiválokat levezényelni.

- A Palermo Boogie Gang kisebb-nagyobb megszakításokkal, több mint 20 évig működött. Majd Nemes Zoltánnal közösen megalakítottad a Spodeeodee formációdat, ami 2004ig működött. Aztán megalakult mai zenekarod, a Mojo.

- Volt egy pangó időszak az életemben, amikor duókkal, triókkal dolgoztam, nem éreztem magamban annyi erőt, hogy létre tudjak hozni egy zenekart. Aztán egyszer lementem a Picasso pubba, ahol Horváth János gitáros és Honfi Imre Olivér muzsikáltak. Blues-standardeket játszottak, nem volt a játékukban semmilyen extra vagy meghökkentő, mégis nagyon jól esett hallgatni őket. Elkezdtünk haverkodni egymással, és miután Olivér felhagyott a külföldi vendéglátózással, 2011-re megalapítottuk a zenekarunkat. A következő évben már meg is jelent a Mojo első lemeze, „Back In The Day” címmel.  2014-ben csatlakozott hozzánk a bőgős Pengő Csaba és Mezőfi István „Fifi” dobos, akivel már a Palermóban is együtt játszottam.

- Most rövid időn belül két új lemezetek is megjelent.

- Annak, aki bluest játszik, számolnia kell azzal, hogy nem lehet egy lemezzel berobbanni. Mindig a modern vagy a kevert műfajoknak van nagyobb sikere.

A blues-nak ebben a régióban nincsenek gyökereit. Itt az operett, a Balkán, az észak, a kelet találkozik, végsősoron a magyarországi blues-élet egy mesterségesen kreált helyzet.

Az első  lemezünk inkább a tradicionális vonalat követte. Számos feldolgozást vettünk fel, és ezen az albumon még trióba játszottuk a számok többségét. 2015-ben jelent meg a „Long Step” című lemezünk, amelyen már jóval több saját szerzeményünk hallható, de ezen az albumon is keveredik a tradicionális akusztikus játék a modernebb elektronikusabb hangzással. Több irányzat is hallható, mint pld. a jug, country, beat vagy zydeco stílusok. Szerintem mostanra találtuk meg a saját hangunkat, miután sok érési fázison mentünk keresztül…

Fotó: Nagy János

-És életkorban is hozzá kellett öregednetek.

- Igen, itthon, igazából negyven felett érkezik el a megfelelő idő a blues-zenészek számára. És ha jól belegondolok, ennek a korosztálynak szólunk elsősorban. De térjünk vissza a lemezekre. Még 2005 táján ismertem meg Tim Lothar dán gitáros-énekest, aki műfaj egyik nemzetközileg elismert blues előadója. Évekkel később a szolnoki Tiszavirág fesztivál vendége volt, és csináltunk egy kis duó-sessiont. 2015-ben megint Szolnokon találkoztunk és megkértük, hogy szálljon be a Mojoba egy-két számra. Miután megtetszettünk egymásnak, elhatároztuk, hogy csinálunk közös lemezt. Így jött létre a „Traveling Blues Nights” albumunk.

Ő a tradicionális blues olyan szegmensét játssza, amit mi soha nem fogunk tudni úgy elmuzsikálni, mint ahogyan ő. Mi túlságosan a „fehér” világból táplálkozunk, Tim viszont, szinte mindig csak fekete bluest játszott, a 20-as, 30-as évek előadóitól tanult, tehát a „népzenei” oldalról közelíti meg a műfajt. Még a saját szerzeményeiben is lehet érezni a népzene tradicionális gyökereket. Ő többnyire egyedül vagy duóban járja a világot és nincs nagy zenekara. Számára kuriózum és kihívás volt ez a formáció, az elektromosabb hangkép. Többször turnéztunk már vele Dániában, Németországban és Franciaországban is. Az idén februárban adtuk ki az „Old Cinema Session” című lemezünket.

A címét azért kapta, mert a 17. kerületi, egykori Maros moziban vettük fel a hangzóanyagot, ami hajdan szálloda volt és a bálterméből lett a Rákosi-rendszerben mozi. Három napra beköltöztünk a ma már üres épületbe, és megpróbáltuk elsőre feljátszani a dalokat úgy, ahogy azt a régmúltban tették.

Ezúton is szeretném megköszöni Rózsahegyi Péternek a sok segítséget, hogy megkaphattuk a termet. Sajnos a vírus miatt elmaradt a márciusi bemutatója. Most az új időpontot október 30-ra tűztük ki a Bethlen téri színházban. Érdekes, hogy a Bethlen téri színház is az ántivilágban lokál volt, majd később szintén mozi lett. Nekem nagyon tetszik a hely hangulata, teljesen olyan, mintha visszamentünk volna az 1930-as évekbe! A Budapesti koncerten kívül, sikerült egy kisebb turnét is leszervezni Szeged, Szolnok, Pécel városokban.

- Szeptemberben jelent meg negyedik sorlemezetek, Mojo címmel.

- Valahogy ebben a szerencsétlen évben, szerencsések vagyunk. Legalább is próbálunk alkotni, készítettünk egy másik albumot is. Ennek merőben más volt a koncepciója, más hangulata van, mint a Timmel készült anyagoknak. A lemezen inkább a saját zenei világunk hallatszik. Próbáltunk tőlünk eltérő és új hangképeket megalkotni. A CD-n szinte csak Olivér, illetve saját szerzeményeink vannak, amit közösen öltöztettünk fel, hangszereltünk. A feljátszás is merőben másként történt, mint a Times anyagoknál. A CD-nek szándékosan nem adtunk címet, mert viszonylag hosszú ideig készült, és nem találtunk olyan jelzőt vagy szlogent, ami az alkotás folyamatát lefedné.

Fotó: Kozma Mihály

Hiszek abban, hogy lehet egy időben párhuzamos irányokban kísérletezni a zenében. Nagy példaképem Alexis Korner, akinek életművében rendszeresen jelen van a tradicionális blues, de ott volt például a C.C.S. nevű big bandje, amellyel olyan szinten forgattak ki híres dalokat, hogy az ember rájuk sem ismer. Vissza lehet mindig nyúlni a blueshoz, de kell egy olyan zene, ami te vagy, amit a múltadból, zenei ismereteidből te teremtesz meg.

Egy jó zenésznek, egy zenekarnak mindig kezében van a kulcs a változtatásra. A letisztult hangképekhez egy új hangzáshoz, idő és tapasztalat kell. Szükség van a nyitottságra, rugalmasságra és befogadásra, azért, hogy szép lassan minden a helyére kerüljön.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Imádtad a Stranger Things-et? A Duffer Brothers most előjött egy új, nagyon nyugtalanító sorozattal
Új sorozatukban a menyasszonyt egyetlen, kegyetlen kérdés gyötri az oltár felé menet. A Netflix hátborzongató előzetese szerint a válasz egy rémálomba taszít. Mutatjuk a videót.


Volt már olyan borzalmas érzésed, hogy valami szörnyűség leselkedik rád a sarkon túl? Pontosan erről szól a Netflix legújabb, nyolcrészes horrorja, a Something Very Bad Is Going To Happen, magyarul valószínűleg a Nagyon rossz előérzetem van címmel megy majd, amelynek mind a 8 epizódja március 26-án érkezik. A főszerepben Camila Morrone és Adam DiMarco látható, a kreatív felügyeletet pedig a Stranger Things alkotói, a Duffer fivérek biztosítják – írta a LADbible.

A történet egy fiatal pár esküvője körül bonyolódik, ahol a menyasszony, Rachel egyre inkább retteg attól, hogy élete legrosszabb döntését készül meghozni.

A sorozatot a házasság Carrie-jeként és Rosemary gyermekeként emlegetik, ami egy fokozódó paranoiára épülő pszichológiai horrort ígér. Az első, egyperces előzetes ezt a nyomasztó hangulatot erősíti: miközben a menyasszony az oltár felé vonul, a képeket nyugtalanító látomások, torz, vészjósló mosolyok és különböző szereplők ismételt bocsánatkérései szakítják meg. A feszültség a csúcspontjára ér, amikor egy hang felteszi a kérdést: „Biztos vagy benne, hogy ő az igazi?”.

A sorozat mögött Haley Z. Boston áll alkotóként, a rendezői székben pedig a Baby Reindeer egyik rendezője, Weronika Tofilska mellett Axelle Carolyn és Lisa Brühlmann is helyet foglalt.

„Imádom a horrort. Teljesen természetes közeg számomra: így dolgozom fel a saját érzelmeimet, érzéseimet, és így értem meg a világot is.” – nyilatkozta Boston a Netflix Tudum nevű magazinjának. Hozzátette, a horror szerinte lehetővé teszi a tabunak számító érzések felfedezését.

„Szerintem a horror lehetőséget ad arra, hogy tabunak számító érzéseket is megvizsgáljunk, és ezeknek a félelmeknek valódi formát, igazi súlyt adjunk.”

Az alkotó azt is elárulta, hogy az ihletet egy gyerekkori beszélgetés adta az anyjával. „Amikor gyerek voltam, anyukám azt mondta nekem: „Csak arra kell figyelned, hogy ne a rossz emberhez menj feleségül”

– mondta, majd elárulta: „A sorozat arról a félelemről szól, hogy az ember a rossz emberhez megy”

A rettegő menyasszonyt Camila Morrone, vőlegényét pedig Adam DiMarco alakítja. A szereplőgárdában olyan nevek is feltűnnek, mint Jennifer Jason Leigh, Ted Levine, Jeff Wilbusch, Karla Crome és Gus Birney. A közönség első reakciói alapján nagy az érdeklődés.

„A cím és a főszereplők korábbi munkái alapján egy hangulatos, pszichológiai thrillerre vagy egy sötét presztízsdrámára számítok” – írta egy kommentelő.

„Ennek az előzetesnek komoly esküvői horror energiája van. Nézni fogom” – fogalmazott egy másik, míg egy harmadik hozzátette: „Na, ez valami izgalmas és borzongató. Alig várom, hogy lássam.”

A gyártásért a Duffer fivérek cége, az Upside Down Pictures felelt, a Baby Reindeer-ből ismert Weronika Tofilska pedig a nyolc epizódból négyet rendezett. Aki kíváncsi, jelölje be a naptárában március 26-át – ez az esküvő garantáltan nem a boldog befejezésről fog szólni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Cserhalmi György 78 éves: kilenc műtét után a színpadon teljesíti felesége utolsó kérését
Cserhalmi György 78 éves. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy visszatérés ünnepe is.


Cserhalmi György ma ünnepli 78. születésnapját. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy olyan visszatérés ünnepe is, amely mögött öt év, kilenc műtét és egy friss, mégis időtálló ars poetica áll. Az Örkény Színház Székfoglaló című önálló estje február 22-én és 25-én is műsoron van, a színpadon pedig egy olyan ember áll, akinek hangja és arca egybeforrt a magyar történelem és filmművészet legfontosabb pillanataival.

1989. március 15-én a Magyar Televízió Szabadság téri székházának lépcsőjén több tízezres tömeg előtt ő olvasta fel az ellenzéki szervezetek 12 pontos követelését. A Fekete Doboz archív felvételei máig őrzik a pillanatot, ahogy a színész egy nemzet hangjává válik. A gesztus nem volt kockázat nélküli.

Évtizedekkel később a Veiszer Alinda műsorában feltett kérdésre, hogy mitől félt, amikor elvállalta a feladatot, egyetlen mondattal válaszolt: „Attól, hogy lelőnek.”

Ez a fajta karakter a filmvásznon is meghatározta pályáját. A nyolcvanas évek egyik kultfilmje, András Ferenc Dögkeselyűje (1982) taxisofőrként mutatta be, aki magányosan száll szembe a kisstílű bűnnel és a közönnyel; a filmet a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is vetítették. A nemzetközi elismerés már korábban megtalálta: az 1976-os Azonosítás című filmben nyújtott alakításáért a Berlinale Ezüst Medve-díjjal tüntette ki a stábot a kiemelkedő egyedi teljesítményért. Szerepelt Szabó István Oscar-díjas Mephistójában is, a 2000-es években pedig Antal Nimród Kontrolljában tűnt fel az emlékezetes „Öltönyös” figurájaként.

Alkotói teljesítményét a szakma és az állam is a legmagasabb szinten ismerte el. Már 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat, 2014 óta a Nemzet Színésze cím birtokosa, 2023-tól pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

„Nálunk, színészeknél meló van, kőkemény meló” – foglalta össze ars poeticáját egy korábbi interjúban. A meló-etikához egy életen átívelő, erős értékrend társul: a szabadság fogalma.

„Ő nevelt fel, és ahogy lett egy kis eszem, én is megértettem, hogy mennyit jelent a szabadság” – emlékezett vissza nagyapjára. Ezt az értékrendet a közéleti megszólalásaiban is következetesen képviseli.

A Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglaló beszédében egyértelműen fogalmazott: „Olyan országban szeretnék élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal.”

A mai színházi működésről is markáns véleménye van, Latinovits Zoltánt idézve kritizálta a túltermelést. „prostituálttá válik a színház, ha mindennap gőzerővel megy a nagyüzem” – mondta a Telexnek adott interjújában. Miközben bírálta Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színházban történt baleset után neki tulajdonított „azokhoz tartozol” kiszólásról Szász Júlia színésznő egy interjúban kijelentette, hogy az nem hangzott el.

A közéleti viták és a szakmai állásfoglalások mögött az elmúlt években egy mélyen személyes küzdelem is zajlott. A Rákeltérítő című sorozatban kendőzetlen őszinteséggel beszélt erről:

„Öt év alatt kilenc műtét, az sok.”

A betegség és a gyógyulás útján a legfőbb támaszt a humor és a partneri viszony jelentette, de egy megrendítő magánéleti pillanat is erőt adott neki. Visszaemlékezése szerint 2016-ban elhunyt felesége utolsó mondata az volt hozzá: „maradj, mert rád még szükség van.” Visszatérése az Örkény Színházba 2025 novemberében ennek a mondatnak a beteljesülése is. A premier utáni érzéseiről így beszélt: „Színpadrozsdám volt, de jólesett, amit a közönségtől kaptam.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Alkoholizmusa miatt ment tönkre a házassága, alsógatyák miatt volt imposztorszindrómája, és utálja a hírnevet – A mackó sztárja, Jeremy Allen White 35 éves
Nem gondolta volna, hogy a teljes húszas éveit egyetlen sorozatban tölti majd, és hogy 34 éves korára kétszeres Emmy- és háromszoros Golden Globe-díjas színész lesz.


Jeremy Allen White Brooklynban született 1991-ben, Eloise Ziegler és Richard White gyermekeként, és van egy Annabelle nevű húga, aki jelenleg producerkedik. Ő és a testvére a Carroll Gardensben nőttek fel, a szülők pedig mindketten színészkedtek egykor. E szenvedélyük kapcsán találkoztak először, amikor Richard megnézett egy színdarabot, amiben Eloise is játszott. A szórakoztatóipart azonban mindketten elhagyták: Jeremy születése után az apja egy vallomásokat rögzítő céget alapított, az édesanyja pedig tanár lett.

Jeremy is odavolt már gyerekként a színházért, ott is kezdett el színészkedni, a szakmai önbizalmát pedig ennek a korai tapasztalatnak tulajdonítja. Az általános iskola alatt táncolt is, balettet, jazzt és sztepptáncot tanult, 13 évesen pedig, amikor beiratkozott egy új középiskolai táncprogramba, elhatározta, hogy színésznek áll. A manhattani Hell's Kitchen negyedben található Professional Performing Arts Schoolba járt, mellette pedig a szabadidejét a Susan Shopmaker Casting ügynökségnél töltötte.

Elmondása szerint gyakran lógott az ebéd utáni óráiról, így viszont nem szerzett elegendő kreditpontot az érettségi megszerzéséhez, amit végül csak tavaly, 34 évesen vehetett át. Jobb később, mint soha.

Szégyentelen volt

Korán kezdett el a kamerák előtt dolgozni. Az első filmszerepét 2006-ban, 15 évesen kapta a Kötelező ítélet című című tévésorozat egyik epizódjában. Az ezt követő öt évben több filmes és tévés szerepet is eljátszott (pl. az Esélytelen boldogságban, az Esküdt ellenségekben, a 12 – A romlás napjaiban és a Különleges ügyosztályban), és mindössze 19 éves volt, amikor megkapta a szerepet, amely sztárt csinált belőle, azaz Lip Gallagher karakterét a 2011-ben induló Shameless – Szégyentelenek című sorozatban. Akkoriban úgy gondolta, ha minden jól megy, a széria fut néhány évadot, azt azonban álmaiban sem gondolta volna, hogy egy egész évtizeden át fogja játszani ezt a karaktert.

„Nagyon szeretem a Shamelesst, hihetetlen élmény volt. De nem vagyok biztos benne, hogy a sorozatoknak ilyen sokáig kell futniuk. Volt egy időszak, amikor már nem gondoltam magam színésznek, hanem úgy éreztem, csak azért vagyok itt, hogy ezt a sorozatot csináljam. Ez egy zavaró lelkiállapot volt. Amikor a Shameless véget ért, azt kérdeztem magamtól: tényleg csak ebben a sorozatban létezem? Mi más van még?” – mesélte erről Jeremy, és nem is kellett sokat várnia az újabb, még nagyobb sikerre.

Igen, séf!

A Shameless befejezése után mindössze egy évvel, vagyis 2022-ben a tévénézők egy új sorozatban láthatták Jeremyt. Ez volt A mackó (nálunk a Disney+-on), amelyben a chicagói séfet, Carmy Berzattót játssza. A széria azonnal nagy sikert aratott, már az első évad 10 Emmy-díjat nyert, ami rekordot jelentett az egy év alatt a legtöbb díjat elnyerő vígjátéksorozatok közt. A 2023-as 2. szezon pedig még ezt is megdöntötte 11 elismeréssel.

A 3. évadig White két Emmy-díjat, három Golden Globe-ot és két Critics Choise Awardot nyert az alakításáért. A mackó pedig hirtelen Hollywood felső rétegeibe katapultálta. Jött is egy nagy lehetőség a mozikban.

A mackó nézői észrevehették, hogy azokban a jelenetekben, ahol Jeremy karaktere pólót viselt, egy idő után látszott, hogy rendkívül izmos testalkatú, noha a sztoriban sohasem láttuk Carmyt edzeni. A kidolgozott felsőtestnek azonban fontos oka volt. Aláírta ugyanis a szerződést, hogy eljátssza Kerry Von Erichet a pankrátorként ismertté vált Von Erich testvérekről szóló 2023-as Vaskarom című életrajzi filmben. White a szerepre való felkészülés során már amúgy is elég jó fizikumú testére további 18 kiló izmot pakolt. A filmről sajnos nem vettek tudomást a nagyobb díjkiosztó szervezetek, noha szinte egyöntetű kritikai sikert aratott, a 2023-as év egyik legjobb darabja lett, és persze White alakítását is rengetegen dicsérték.

Alsógatyával a csúcsra

2024 tavaszán felkérték őt a Calvin Klein alsóneműs reklámkampányába, amelyben a márka névadó alsóneműjében pózolt. White elismerte, hogy még ő maga is meglepődött azokon a fejleményeken, amelyek végül ehhez a szerződéséhez vezették, nem látott ilyen szerepet a jövőjében. A tudat, hogy az izmos testalkata ilyen intenzív figyelem középpontjába kerül, a fotózás előtt néhány pillanatnyi bizonytalanságot okozott benne. Állítása szerint imposztor szindrómája volt, nem gondolta, hogy neki óriásplakátokon kéne lennie. Nem is bízott abban, hogy sikert arat majd e téren is, a kampány azonban virálissá vált a közösségi médiában, és 48 órán belül 12,7 millió dollár értékű médiafigyelmet generált. Amikor a második Golden Globe-díjának elnyerése után a riporterek megkérték, ossza meg az érzéseit azzal kapcsolatban, hogy a média figyelme a színészi kvalitásairól a kidolgozott hasizmára terelődött, így válaszolt: „Bizarr érzés Calvin Klein-reklámot csinálni. És most, hogy megjelent, még bizarrabb.”

Ahogy azonban a színészkedésének és a modellkedésének hála, nőtt a hírneve, úgy nőtt vele együtt az ezzel kapcsolatos kényelmetlenségérzése is. Bár már a Shameless 10 éve alatt is híres volt, A mackó egy új szintre emelte, a hírnévvel járó kiemelt figyelmet pedig még így, 30-on túl is nehezen tudta feldolgozni. Egy nap például futni ment, amikor egy autó állt meg mellette, a sofőr pedig egy kamerát irányított rá. „Ez egy olyan furcsa dolog, amivel soha nem gondoltam volna, hogy valaha is szembe kell néznem. Nem vicces, nem kellemes, inkább nagyon furcsa” – monda erről.

Tiniszerelem, alkohol, válás

Jeremy, bár még csak 35 éves, de már két gyermek apukája. Ő és a szintén színész Addison Timlin (akit többek között a Kaliforgiából, a Született gengszterekből vagy a Csajkeverőkből ismerhetünk)  még csupán 14 éves középiskolás diákok voltak, amikor először találkoztak. Azonnal megkedvelték egymást, de Addisonnak akkor volt barátja, így nem történt köztük semmi. „Én nagyon ügyetlen voltam az ilyen dolgokban” – emlékezett vissza tiniénjére White. Később, 17 évesen aztán megint találkoztak, amikor együtt dolgoztak egy filmen (a 2008-as Afterschoolon).

A szerelem köztük azonban csak kilenc évvel később, 2017-ben szökkent szárba, előtte Jeremy kb. hat éven át (2011-től 2017-ig) a Shameless – Szégyentelenekben Mandy Milkovichot alakító Emma Greenwell-lel járt.

2018 júniusában azonban már egy éve Timlinnel volt együtt, amikor a színésznő megosztott egy Instagram-bejegyzést, amelyen Jeremy a kezét az ő terhes pocakján nyugtatta. Az év októberében jelentették be kislányuk, Ezer születését. Egy évvel később a büszke szülők aztán végül hivatalossá tették a kapcsolatukat, és összeházasodtak (2019. október 18-án). A ceremónián egyforma farmerdzsekit viseltek, amelyeken egymás becenevei (Buddy és Billie) voltak olvashatók, illetve Timlin felsőjén a „til” szó, White-én pedig a „death” volt látható. 2020 decemberében jött a világra a sztárpár második közös gyermeke, egy Dolores nevű újabb kislány. Vagyis a Shameless – Szégyentelenek fináléjára Jeremy már kétgyermekes apuka volt.

A tündérmesének azonban vége szakadt. Míg a szakmai élete szárnyalt, a magánélete éppen az ellenkező irányba haladt. Ez 2023 májusában vált világossá, amikor Addison Timlin beadta a válókeresetet. Szerencsére úgy tűnt, nem utálták meg egymást, mivel néhány hónappal a válási papírok benyújtása után együtt látták őket ölelkezni egyik lányuk focimeccsén. 2023 októberében sikerült is megállapodniuk a lányaik közös felügyeletéről, a megegyezésükhöz azonban néhány feltétel is társult. Ezak főként arra utaltak, hogy Jeremy alkoholproblémái is közrejátszottak a házasságuk lezárásában. A bírósági dokumentumok szerint White-nak hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap alkoholteszten kellett átesnie, ezenfelül hetente legalább egyszer terápiára is el kellett járnia, valamint hetente kétszer az Anonim Alkoholisták találkozóira is.

Flamencorománc

Jeremy a szakítása után sem maradt sokáig szingli. Kb. hat hónappal később, 2023 novemberében ugyanis napvilágot látott egy teória, amely szerint a spanyol énekesnővel, Rosalíával jár, bár White, aki általában nagyon gondosan őrzi a magánéletét, nem erősítette meg, de nem is cáfolta a híresztelést. A hírek szerint a kapcsolatuk barátságból indult, majd később egyre komolyabbá vált, a lesifotósok pedig több alkalommal is lencsevégre kapták őket, amint nyilvánosan, az utcán mutatták ki egymás iránti érzelmeiket. 2024 januárjában a Daily Mail közzétett néhány fotót, amelyeken a két sztár szenvedélyesen csókolózik. Ekkor már biztosra vették a románcukat, amely azonban hamar elillant, 2024 szeptemberében állítólag már szakítottak is.

Egy évvel később, 2025 októberében egy vörös szőnyeges interjúban Jeremy megosztott egy megjegyzést az exéről, amikor megkérdezték, ki a kedvenc spanyol énekese: „Rosalía, nagyon szeretem. Ő maga a flamenco... Egyébként senki más nem jut eszembe.”

2024-ben egyébként szóba hozták Jeremyt A mackó-beli szerelmét alakító Molly Gordonnal is, sőt, többször le is fényképezték őket együtt az utcán sétálva, de hivatalosan sosem ismerték be, hogy több lenne köztük barátságnál.

A Facebookon keressük!

Jeremy tehát jelenleg a karrierjével van elfoglalva (a gyereknevelés és az alkohollal való küzdelme mellett), és úgy tűnik, egy ideig biztosan sínen is lesz. Tavaly Bruce Springsteent játszotta el Golden Globe-jelölést érdemlően a Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől című életrajzi filmben, A mackónak idén érkezik az 5. évada, ezek mellett pedig leforgatta már az Enemies című krimi-thrillert is, amelyben Austin Butlerrel alakítanak majd egymás ellen küzdő bérgyilkost és nyomozót.

Sőt, ő lett az egyik főszereplője a Social Network – A közösségi háló (2010) folytatásának, amelyben a Facebook egyik fiatal alkalmazottja, Frances Haugen (az Oscar-díjas Mikey Madison) a Wall Street Journal általa alakított riporterétől, Jeff Horwitztól kér segítséget abban, hogy kiszivárogtathassa a közösségimédia-birodalom legféltettebb titkait. Sőt, az idén májusban érkező Star Wars-film, A mandalóri és Groguban Jeremy is feltűnik, pontosabban felhangzik: Rottát, a huttot szinkronizálja majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Margot Robbie és Jacob Elordi A szürke ötven árnyalata kosztümös verziójában – Az Üvöltő szelek egyszerre romantikus és gyomorforgató
Szadomazo szex az 1800-as években? Miért ne? Vigyázat, ez nem a Büszkeség és balítélet…


Az Üvöltő szelek Emily Brontë egyetlen regénye. 1847-ben adota ki először Ellis Bell írói álnéven, a romantikus-gótikus könyv pedig azóta az angol irodalom egyik halhatatlan klasszikusaként vonult be a történelembe. Természetesen számtalan mozgóképes feldolgozás készült belőle az utóbbi több mint 100 évben. Az első ismert adaptáció 1920-ból származik A.V. Bramble rendezésében, a leghíresebb közülük pedig talán az 1939-es William Wyler-féle változat Laurence Olivier és Merle Oberon főszereplésével, ez utóbbit a legjobb film Oscar-díjára is jelölték.

Az első színes feldolgozás 1970-ben készült a későbbi James Bonddal, azaz Timothy Daltonnal Heathcliffként, 1992-ben pedig Ralph Fiennes és Juliette Binoche alakították a szerelmi csatározó főhősöket.

A legutóbbi ismertebb adaptációk egy 2009-es kétrészes tévéfilm Tom Hardyval és Charlotte Riley-val, míg moziban utoljára 2011-ben láthattuk a sztorit Andrea Arnold rendezésében Kaya Scodelarióval és James Howsonnal.

Mit lehet mégis századszorra mondani egy ennyiszer feldolgozott, csontig lerágott történetről, amelyet szinte minden évtizedben akár többször is filmre vittek már? Mégis sorra készülnek továbbra is a mozgóképes átiratok Brontë örökbecsűjéből, most például egy kifejezetten nagyszabású verzió született egy Oscar-díjas író-rendező, Emerald Fennell (Ígéretes fiatal nő, Saltburn) és két világsztár, Margot Robbie és Jacob Elordi asszisztálásával. S hogy miért nagyszabású? Nos, a 80 millió dolláros gyártási költségek eléggé árulkodóak, egy kosztümös, romantikus film esetében ez szinte példa nélküli, szóval felettébb bízott a készítőkben a projektet felkaroló Warner Bros., s lám, bejött a számításuk. A legújabb Üvöltő szelek elsőként nyitott az amerikai box office-listán a premierhétvégéjén, amelyen 32,8 millió dollárt zsebelt be, világszinten pedig ez az összeg 88,5 millióra rúgott, és most csupán 3-4 napról beszélünk.

Hogy mi vonzotta ennyire a közönséget a nyitánykor a mozik vásznai elé (természetesen a nyilvánvalóan Valentin-napi víkendre időzített bemutatón kívül), talán egyértelémű: Margot Robbie és Jacob Elordi jelenleg Hollywood legmenőbb sztárjai között vannak, így a köztük lévő szerelmi és erotikus cívódásokra rengetegen kíváncsiak voltak. E sorok írásakor még nem tudni, mekkora visszaeséssel néz majd szembe a film a második hétvégéjén, mindenesetre nem lenne meglepő, ha jelentőssel, hiszen nem biztos, hogy a romantikára éhes közönség azt kapta Emerald Fennell filmjétől, amit várt.

Az Üvöltő szelek ugyanis nem egy Büszkeség és balítélet, sem pedig egy Értelem és érzelem. Bár ez is egy klasszikus kosztümös love story, atmoszférájában, karaktereiben és azok tetteiben nem is állhatna messzebb a kortársaktól. Erre ráadásul az előző filmjei alapján szívbajosnak korántsem mondható rendező pedig még rá is tett egy lapáttal.

Az Üvöltő szelek kapásból nyikorgó és nyögő hangokkal indít, s mikor már azt hinnénk, rögvest egy szexjelenettel indítunk, egy bitón lógó és kapálózó férfit mutat a kamera, akit a kivégzésre összegyűlt csürhe kiröhög, amiért a fulladozás miatt látható erekciója lesz. Ez a felütés (felakasztás) nyomban helyre teszi a kedves románcra számító nézőt: ez nem egy olyan sztori.

Ha valaki még nem olvasta volna Brontë eredetijét (nyilván nem kevés átírással a film részéről), a történet Catherine Earnshaw-ról (Robbie) szól, akinek elszegényedő, iszákos, szerencsejátékos és aggresszív apja (Doc Martin, azaz Martin Clunes csodásan visszataszító Mr. Earnshaw-ként) egy gyenge pillanatában magához vesz egy utcakölyköt, akit Cathy elnevez Heathcliffnek (akinek fiatal énjét a Kamaszok friss Emmy- és Golden Globe-díjas Owen Cooperje alakítja). Együtt nőnek fel, és mindvégig közeli viszonyt ápolnak, sőt, egymásba is szeretnek, de ezt nem vallják be a másiknak. Majd a frissen szomszédba költöző tehetős Edgar Linton (Shazad Latif) házassági ajánlatot tesz Cathynek, akinek a szíve Heathcliffet választaná, de fél, hogy a nincstelen férfival lealacsonyítaná magát. Ezt egy óvatlan pillanatban ki is mondja a szintén vele együtt nevelkedett társalkodónőjének, Nellynek (Hong Chau), a kint hallgatozó Heathcliff pedig erre sértetten elhagyja a birtokot.

Cathy így hozzámegy Edgarhoz, majd évvekkel később, épp, amikor a lány teherbe esik, újra feltűnik Heatchliff, immár kikupáltan és gazdagon. Megvette Cathy apjától Wuthering Heightset, és jött visszahódítani élete szerelmét…

Emerald Fennell talán a legkarakteresebb, legerősebb kezű női rendező manapság, ezt pedig az Üvöltő szelekben is rendesen aláhúzza. Csodálatos képek, extravagáns jelmezek és díszletek (a Cathy arcbőre alapján készült szobafal az erekkel és szeplőkkel egészen beteg) és nem éppen a korszakhoz illő zenei aláfestések özönében bontakozik ki Heathcliff és Catherine viharos viszonya, az atmoszféra pedig harapható.

A szürke ötven árnyalata egyfajta kosztümös és persze jóval színvonalasabb változatát kapjuk sok-sok szex, vizes testek, szadomazo-percek, sőt, akár gusztustalan, véres, erőszakos pillanatok közepette.

Fennell nem teketóriázik, a romantikus történetek egyik legmocskosabb filmjét vezényelte le. Kár, hogy az erős vizualitás itt-ott már manírosságba csap át, ám az kétségtelen, hogy nem könnyű levenni a vásznon zajló bizarr eseményekről a szemeinket. Ahogyan Margot Robbie-ról és Jacob Elordiról sem, akik között (a köztük lévő kb. hétéves korkülönbség ellenére is Robbie javára) erős kémia bontakozik ki. Tom Tykwer A parfümje is eszünkbe juthat időnként, hiszen az Üvöltő szelek is a legnagyobb szennyben keresi a szépséget, de nem biztos, hogy meg is találja azt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: