KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Egy etyeki anyukáról neveztek el három boltot Kongóban – Katalin segített nekik kitörni a szegénységből

Katalin először csak egy alapítványon keresztül küldött pénzt az afrikai fiúnak, aztán személyesen is megismerkedtek. André 15 évesen még írni, olvasni sem tudott, most friss diplomával minisztériumi dolgozó, és három boltjuk van.


André egy kongói kőtörő család legidősebb fiú gyermeke. 12 éves korától tíz éven át maga is köveket tört építkezésekre. Volt, hogy megrendelésre, azért vödrönként fizettek aprópénzzel, és ha épp nem volt rendelés, akkor az út mentén próbálták árulni. Mindezt mindig a forró napon. André szerint

nála fiatalabb gyerekek is erre a munkára vannak ítélve Kongóban, ahol tízből hét ember munkanélküli. A kőtörés sem ad minden nap enni. Akik ebből élnek, sokszor napokig éheznek.

VIDEÓ: André 3. - Kőtörés Kongó - Gyerekmunka

Volt, hogy André is cukrozott vizet ivott, hogy képes legyen a tanulásra koncentrálni. A kongói fiú 15 éves koráig iskolába sem járt, mert nem telt a tandíjra. Amikor hét testvérével együtt beiskolázta őket az Afrikáért Alapítvány, akkor sem hagyhatta abba a munkát.

„Hat évig 5-kor kelt és 10-ig törte a nagy köveket kalapáccsal, anyukája pedig még apróbbra. Délelőtt megmosakodott, és délre ment suliba. Ott délután 5-ig tanult, majd hazament és megvacsorázott - ha volt mit, - este pedig tanult másnapra” – meséli Bodó Katalin. Az informatikus, négy gyermekes etyeki anya 2015-ben kezdte támogatni Andrét az Afrikáért Alapítványon keresztül.

Az alapítvány Fogadj örökbe programjában ugyanis 4-6 ezer forinttal bárki segíthet, hogy az afrikai gyerekek tanulhassanak.

Kata Magyarországon az SOS falvakat támogatja, rendszeresen vásárol a rászoruló gyerekeknek az egyik etyeki boltban is, és igyekszik minél több jótékonysági programban részt venni, sokszor gyermekei segítségével.

A segítségnek köszönhetően

André 15 évesen megismerkedett a betűkkel, majd hat év után elkezdhette az egyetemet, és tavaly nyáron le is diplomázott.

Az idén tavasszal pedig elkezdett dolgozni a kongói közlekedési minisztériumban.

Közben Katalin is egyre többet tudott meg róla.

„2017-ben feldobta a Facebook, mint lehetséges ismerőst. Úgy rémlett, hogy esetleg ő az, akit az alapítványon ketesztül támogatok. Követni kezdtem, és láttam, hogy angolul tanít önkéntesként abban a középiskolában, ahol korábban ő tanult.”

André látta, hogy egy fehér nő követi, és felvette vele a kapcsolatot. Másfél évig leveleztek, de Kata nem árulta el, hogy ő támogatja. 2018-ban utazott először Afrikába. Régóta tervezte, de addig nem indult el, amíg egyik gyermeke még kicsi volt. Azóta négyszer járt Kongóban. Családja támogatja, talán egyszer majd el is kísérik.

Kata családja partner a jótékonykodásban, önkénteskedésben, de Kongóba még nem kísérik el.
„Humanitárius útra mentem. Tulajdonképpen a sminkeletlen Afrikát lehet itt megismerni. Egy ilyen úton nincs semmi luxus, gyakorlatilag sorsközösséget vállalunk egy időre a helyiekkel. Egy kis önkéntességgel fűszerezve próbáljuk ki a kongóiak életét. Egy helyi templomban, felfújható matracokon aludtunk, náddal elválasztott zuhanyzóban fürödtünk, amíg egy rendelőt újítottunk fel”

– meséli Kata. Beleszeretett az országba, rengeteg ötlete van, hogyan lehetne még rajtuk segíteni.

Ő maga sem gondolta, hogy nemcsak André életét változtatja meg, hanem az egész családét.

Az első út előtt az alapítvány megkérdezte, mit szeretne csinálni Kongóban. Ő szeretett volna a támogatottjával találkozni. Azt mondták, ha ő is akarja, nincs akadálya.

Úgy jött haza, hogy André a fogadott afrikai fia, és ő is a fehér anyukájának hívja Katát.

Kongóban az egész családdal találkozott.

„Indulás előtt megkérdeztem Andrét, mit szeretne ajándékba. Én egy táblagépre gondoltam, de úgy éreztem, keveset tudok az életükről, ezért jobb ha ő mondja meg, mire van szükségük. Azt mondta, nem szeretne ajándékot, csak munkát a családjának.”

Kata első alkalommal úgy döntött, a

ad 400 dollárt Andrénak, abból legalább pár hónapig nem éheznek, vagy ha tudják, hasznosan felhasználják. Végül egy aprócska húsbolt lett a pénzből.
 Az első bolt

Az indulás azonban nem volt egyszerű. Afrikában sokszor van áramszünet, ezért nem elég egy fagyasztó, generátor is kell. Kata mindenben segített, és később sem engedte el André kezét.

„Ahol a következő étkezésnél nem látnak előrébb, ott sokat kell segíteni a tervezésben, és folyamatosan biztatni kell őket, hogy képesek rá. Nehéz volt dolláronként összerakni a pénzt a második boltra, de sikerült.”

Ez 2019 végén nyílt meg, kicsit jobb helyen, mint az első. Kata itt már csak tanácsokkal segítette Andrét, rábízta a döntést. Nagy lépések történtek. Innentől a fiú fizette a kicsik tandíját is.

Kiderült azonban, hogy otthonuk sincs. Ismerősöknél és templomokban éltek. Az albérlethez ugyanis annyi letét kell, amennyi sosem volt a családnak, örültek, ha volt mit enni. Mindez úgy derült ki, hogy Kata megkérdezte a fiút, hol írja az államvizsgáját. Mutatott egy képet egy asztalról, amelynek egyik harmadán mások edényei, a másik harmadán mások szerelőeszközei voltak, és maradt neki 20 centi, ahol írhatott.

Azt mondta, egy ágya van az öccsével. A képen ez egyetlen kartonpapír volt.

„Sokkot kaptam ezt látva, megírtam a Facebookon. Nem kértem segítséget, csak ki kellett írnom magamból, de reggelre sok megkeresést kaptam, hogy segítenek.”

Vettek matracokat, és sikerült kibérelni egy háromszobás lakást is a 10 tagú családnak.

Ekkor jött a koronavírus-járvány. A lezárások miatt kevesebb lett a vevő, és egyre drágább az áru.

„Egy karton csirkehús egyik nap 25 dollár volt, másnap 40. Csökkenteni kellett az árrést. A harmadik boltra félretett pénz apadni kezdett. Egyetlen út látszódott, az előremenekülés. Adtam pénzt, hogy megnyithassák a tervezett boltot.” - meséli Kata.

A harmadik bolt

Így megmaradt a tartalék, és tavaly augusztusban megnyílt harmadik üzlet. A három boltban André testvérei dolgoznak. Az első bolt megnyitása után 3 dollár jutott a 10 fős családnak a napi étkezésre, a három boltnál már 10 dollár.

Az első üzlet megnyitásakor André úgy döntött, a boltot Katalinról nevezi el. Ez nagyon meglepte az asszonyt.

Később hiába kérte, hogy a következő kapja a fiú édesanyjának nevét, André ragaszkodott ahhoz, hogy ezek mind a fehér anyukának szóló köszönetek.

Kata sokat tanult a közös történetükből. Azt mondja, a munkahelyteremtés lenne a legnagyobb segítség ezeknek az embereknek. Ha van bevételük, van ennivaló, fedél a fejük fölött, iskola, és így jövő is.

Kata azt mondja, nemcsak adott, hanem kapott is.

„Kongóban megtanultam, hogy lehet bízni a legreménytelenebb helyzetben is, mert van kiút. Rengeteg szeretet kaptam. Tudom, hogy kiváltságos vagyok, mert van otthonom, van munkám, van mit ennem, ezért segítenem kell azoknak, akiknek ez nem adatott meg. Egy picit mindig nehéz szívvel jövök haza, mert annyira sok lenne a tennivaló és a segíteni való, és olyan parányi az a csepp, ami belekerül ebbe a tengerbe. De az én cseppem is.”

VIDEÓ: Andre története


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ma éjjel már a családnál aludhat a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú
Az RTL riportja után országos ügy lett a sorsa, a miniszteri biztos is belépett. Az eljárás még folyik, de a gyám már rábólintott a családnál töltött napokra.


Ma éjjel fordulat jön Danika életében: a gyám engedélyével a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú a leendő családjánál alhat, miközben az örökbefogadási eljárás még folyamatban van – számolt be róla az RTL Híradó. A pécsi kórházban ápolt, veleszületett rendellenességgel élő kisfiú több műtéten is átesett, a család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak.

„Ez lesz az ő ágya…” – hangzott el a felvételen. A család közben végigjárta a hivatalos utat: elvégezték az örökbefogadói tanfolyamot, átmentek a pszichológiai vizsgálatokon, mégis falakba ütköztek. „Elejétől kezdve nem értjük. Megkérdezték, mi a motivációnk, mi meg azt kérdeztük: sorban állnak ezért a gyerekért” – mondta a család. A kórházban dolgozó ápoló így emlékezett a kezdetekre: „Nagyon hamar belopta magát a szívembe. Elkezdtem beszélni róla otthon, és így ismerte meg őt a család” – mondta a klinika ápolója.

Az ügy országos üggyé nőtt, a petíciót már több mint 250 ezren írták alá. „Ez a petíció most falakat döntött le” – fogalmazott egy megszólaló. Tapasztó Orsi, a kezdeményező így összegzett:

„Egyértelmű, hogy itt hiba történt. Ez a család 11 hónapja harcol ezért a gyerekért; itt egy hónapnak sem kellett volna eltelnie úgy, hogy az a gyerek abban a rácsos ágyban tölti az idejét. Nagyon kedves nővérek között van, de ezt nem lehet összehasonlítani egy családdal: itt hibázott a rendszer. A közvélemény, az emberek figyelme nélkül nem gondolom, hogy bármi történt volna”

– mondta Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember, influenszer.

A minisztérium képviselője szerint közel a megoldás. „Rengeteg akadály, papír, ügyintézés, de nem adtuk fel. És most megtörtént az első csoda: a kórház most egészségügyileg felkészíti Danikát, így ő már a héten végre a családba kerülhet” – mondta Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa. Korábban jelezték: új, független szakértői véleményt is kérnek az ügyben.

A jogi folyamat azonban még nem zárult le. „Az örökbefogadási ügyben a határozathozatal még folyamatban van, idő kell, amíg végleges döntéshozatal születik, viszont a gyám engedélyével a gyermek az idejét mostantól töltheti a családnál, és csak bizakodni tudunk abban, hogy az örökbefogadási ügyben is mielőbb megszületik a végleges döntéshozatal, és véglegessé válik a gyermek elhelyezése” – közölte Fehér Hajnalka, a család ügyvédje.

AZ RTL riportja Danika életének fordulatáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Megszólalt a kórházban élő kisfiút örökbefogadó ápoló: „Életünk legnehezebb 11 hónapja volt ez”
Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, Dani már új családjával lehet. Az anya most köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek elérni a céljukat.


Kedden érkezett a jó hír, hogy a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú, Dani már a leendő családjánál alhat. A veleszületett rendellenességgel élő gyereket – akiről szülei lemondtak – a pécsi klinikán dolgozó egyik ápoló fogadja örökbe. A család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak neki az otthonukban. Az örökbefogadási eljárás még folyamatban van, de a gyám engedélyével Dani már új családjával lehet.

A család küzdelme a kisfiúért országos üggyé nőtt, amikor Tapasztó Orsolya petíciót indított az érdekükben, amelyet több mint 250 ezren írtak alá. A mentálhigiénés szakember a Facebook-oldalán tette közzé a Danit örökbefogadó anya, Melinda üzenetét:

„Életünk legnehezebb tizenegy hónapja volt ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azért kapunk ennyi akadályt, mert talán nem ez a mi utunk, és a mi családunknak négytagúnak kell maradnia. Mégis, amíg csak egy cseppnyi esélyt éreztem, nem tudtam feladni a harcot. A gyerekek nagyon sok erőt adtak: ők egy percig sem kételkedtek abban, hogy a testvérük haza fog érni. A férjem pedig a higgadtságával és hitével volt a bástyánk végig.

Rengeteg üzenetet kaptunk az elmúlt hetekben — olyanoktól is, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, és most újra felbukkantak támogatásukkal. Ők is, és az ismeretlen emberek szeretete is, kimondhatatlanul sokat jelentett.

Semmi nem lett volna ebből az ügyből jogi képviselőnk, Fehér Hajnalka nélkül. Ő nem ismer lehetetlent, nincs az a szikla, amit ne mozdított volna meg értünk. Mára sokkal több ő nekünk, mint egy jogi képviselő. Köszönet a Házon Kívül stábjának és Moskovics Juditnak, amiért empátiával és kitüntetett figyelemmel karolták fel és foglalkoztak folyamatosan ügyünkkel. Köszönöm, Orsi, hogy a petícióval százezrek figyelmét irányítottad a pécsi kórházra és arra a rácsos ágyra, amiben a fiunk élt. Ezzel végre sikerült áttörni azokat a falakat, amelyeket a jogi úton írt levelek nem tudtak áttörni.

Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen formában mellénk állt. Ezt a hálát szavakkal kifejezni nem lehet. Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, ma már úgy térünk nyugovóra, hogy a gyermekünk hazaért és öttagú család lettünk. Reméljük, ez másoknak is reményt ad — és hogy a mi ügyünk precedensértékű lesz sok, hasonló helyzetben élő gyermek számára.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk