Johnny Depp túl sokszor veri szét a lakást, és késsel fenyegetőzik a Johnny vs Amberben
Az HBO Max kínálatában szerepel a Discovery+-sorozat, mely valójában kettő, két részes miniszéria: az egyik a Johnny vs Amber, a másik a Johnny vs Amber - The US Trial, azaz Az amerikai per alcímet viseli. Az első két részt még a tavalyi tárgyalás előtt forgatták, a második doksi konkrétan a virginiai perről készült. A közös formai döntés: mindkét sorozat első része először Johnny Depp oldaláról mutatja meg a sztorit, a második pedig exneje aspektusából. Legalábbis ez a koncepció.
Aki picit is követte a híreket a két sztárról, az tudja, miről van szó velük kapcsolatban 2015 óta: Amber Heard és Johnny Depp házassága egy távoltartási végzéssel ért véget, a legkomolyabb dráma azonban csak ezután következett a nyilvánosság irányába. A mai napig adják be egymás ellen a kereseteket. Idézzük fel: Deppnél az adta meg a végső lökést, hogy beperelje volt nejét, miután Amber Heard 2018-ban a Washington Postnak írt véleménycikkében leírta: családon belüli bántalmazás áldozata volt, és még őt alázzák miatta. És mivel Depp, akit ezért "feleségverőnek" stigmatizáltak, elveszítette két fontos franchise-ban a szerepét, illetve a jó hírnevét, beperelte Heardöt. Cancel culture, túltolt (?) metoo, toxikus kapcsolat, minden volt itt, ami aktuális.
Az ügy mocskos részleteit már tavaly megismerhettük, a dokumentumfilm egyes epizódoknak szándékosan nem is szentel nagy figyelmet. A bizonyítékok elhiteltelenedésének folyamata például nagy hiány, akárcsak Heard pszichológiai elemzésének megmutatása - pár másodpercig halljuk a szakértőt, aki a bipoláris és a hisztrionikus személyiségzavarra hivatkozik, és kész -, így sajnos nem is kaphatunk a doksi alapján teljes képet az ügyről.
Valamiféle képet valamiről azonban mégis. Miről is? A megmutatott video- és hangfelvételek alapján egy sérült férfi és egy sérült nő mindkét kapcsolatáról, amibe mintha az elejétől bele lett volna kódolva, hogy csak rosszul sülhet el.
Vannak azért megdöbbentő pillanatok, amiket már egy év távlatából más szemmel láthatunk, csak kérdés, el tudjuk-e dobni az előítéleteinket: ilyen Heard összeomlása, amikor felidézi azt, Depp hogyan követett el ellene szexuális abúzust egy üveggel, ezt nehéz végignézni. Ha hazudik, azért, ha igazat mond, azért, noha nekem az volt a benyomásom, hogy bárcsak láttam volna ilyen hiteles alakítást inkább tőle a vásznon. A film egyik erénye, hogy a végső állásfoglalást a nézőre bízza.
A másik drámai pillanat az, amikor Depp elmeséli, miként csonkolta le az ujját "Ms. Heard". Ezt sem éreztem megkonstruáltnak. Ki mond igazat? Teszi fel végig a kérdést a dokumentumfilm? Miért ne mondhatnának mindketten? Akinek megkérdőjelezték valaha az állítását bármiben, tudja, milyen nehéz ügy ez. Meg egyáltalán, mi a fittyfene az igazság? Tények vannak, megélések vannak, bizonyítékok sajnos ebben a doksiban viszont elvétve. Csak bizonyítékként kezelt állítások.
Persze, mondhatja a konyhapszichológus Mari néni, mindenki cipeli a maga csomagját, ettől még nem feltétlenül kell, hogy két ember komoly fizikai és verbális csatározásba kezdjen nonstop. Amber Heard és Johnny Depp azonban bizonytalan érzelmi hátterű családból, feltehetően indulatkezelési problémákkal, dühvel, feldolgozatlan múlttal, függőségekkel érkezett a viharossá vált kapcsolatba, instabilak voltak, és láthatóan egyik sem tudott támasza lenni a másiknak, ezt megtudjuk a soriból is. Szerintem ennyi biztosan történt. A többi sárdobálás és nagy kérdőjelek.
Ami a két dokumentumfilmből mindenképp kiderül, azt talán eddig is tudtuk: senki sem tudhatja, pontosan mi az igazság, a papírra került bírósági ítéletek ellenére, csak az a két ember, akik négy fal között töltötte azt a pár évet, ami leszállópályára tette őket lelkileg és mindkettejük karrierjét. A többi csak voyeurködés, amiben részünk lehet, ha szeretjük az ilyesmit:
Meg végighallgathatunk egy hátborzongató, illuminált rantet arról, hogy Depp késsel a kezében meg akarja vágatni magát Hearddel, aztán saját magát, a nő meg kérleli, hogy ne csinálja.
A pár által "terápiás" célból készített video-és hangfelvételek arról árulkodnak, hogy a végletekig elfajultak a dolgok, és a legrosszabbat hozták ki egymásból. Az utolsó rész végére csak annyit lehet világosabb a korábbi, nyilvánosságra hozott információkhoz képest, hogy mekkora ereje van a nyilvánosságnak, a social mediának és a pénznek, illetve hogy a saját farkába harapó kígyó - legyen az az elsődleges narratíva szerint Amber Heard, vagy akár Depp is, akire épp ez a dokumentumfilm nem veti a legjobb fényt - csak és kizárólag egyetlen dolgot tud: a saját farkába harapni, ami neki nem feltétlenül jó.
Ha magamtól kell választ adnom a kérdésre, hogy ki mond igazat, azt mondanám, tökre nem ez a lényeg, és idáig már ők ketten is eljuthattak volna. Az a sárdobálóverseny, ami arra megy ki, legközelebb ki lesz sárosabb, és attól a másik hátha tisztább lesz, csak úgy végződhet, hogy mindenki full sárosan kulloghat vissza a balettbe ugrálni.
Azért elhangzik pár érdekes infó, például hogy a tárgyalásra azért került sor Virginiában, mert ott Depp megkerülhetett egy komoly jogi csapdát, ami Hollywoodban a végeredményt az ő hátrányára befolyásolhatta volna (Depp nyerte a rágalmazási pert).
Vagy az, hogy az esküdtek, akik a tavalyi per végén döntöttek, minden egyes nap végén hazamentek a tárgyalásról. "Amber hazudik és színészkedik, Johnny jó fej, milyen vicces és laza a tárgyaláson, milyen jó fej az ügyvédje", ez ömlött a social mediából a tavalyi tárgyalás alatt.
De tegyük félre a feltételezéseket, én egyvalamit tudtam ebből a nettó négy órából leszűrni: nem lehet egy szerteágazó történetről dokumentumfilmet készíteni ennyi repetitív részlettel, ugyanakkor kihagyott, szűrt információkkal, ilyen rövid filmidőben. Ebből csak annyi tudható meg, hogy egyszer volt két ember, akik régen jóban voltak, aztán már nem, aztán elindult a hadjáratuk egymás ellen. És hát legyünk őszinték: két színészről van szó. Ki hazudik? Vagy: ki játszik jobban?
Először az egyikük indult előnnyel a #metoo hátán lovagolva áldozatként, másodszor a másikuk (Depp), aki a legdrágább és legjobb jogi teammel, a tömeg szimpátiájával és a sármjával adta Amber alá a lovat a tavalyi tárgyaláson. Heard tárgyalásbeli viselkedését így is, úgy is lehet elemezni-értelmezni: kamu, vagy a kamuval való megbélyegzés alatti nyomás súlya. Deppét ugyanígy: erős önbizalom, mert tudja, hogy igaza van, vagy kompenzált önbizalom. Sokkal több nem derül ki a doksiból, csak az, hogy nincs rendes bizonyíték, sem erre arra az oldalra.
Ki mond igazat? Teszi fel az elején a kérdést a dokumentumfilm? Mit tudom én! Talán ez az oldala tud működni a doksiknak: megkérdőjelezzük, amit tavaly gondoltunk, még ha csak egy pillanatra is. Mert tutira gondoltunk, sőt, sokan meg voltunk győződve róla, hogy az egyik hazudik, a másik áldozat. De miért is?
Kik nekünk ezek az emberek, akik akkor sem fogják elmondani a lényeget, azaz a valós történetet, ha harapófogóval próbálják kihúzni belőlük, egyébként meg csak cikkek, videók és mémek juttatják őket közelebb hozzánk?
A Johnny vs Amberből nem sok minden derül ki, bár értelmezhető részlehajlóként is a doksi Amber irányába, főleg, mert mindkét sorozat az ő oldalával zárul. Még a provokatív kérdést is felteszi az egyik szereplő záróakkordként: nem tényleg az történt-e a tárgyalás végegerdményével is, amit Amber leírt anno a cikkében: azaz megírta, hogy bántalmazták, aztán emiatt szív. Én annak drukkolnék, hogy hosszú távon mindketten a saját a tehetségükhöz méltóan tudjanak még adni a közönségnek, ha már ez a hivatásuk. Vagy a köznek. Mert sem ez a dokumentumfilm, sem a tavalyi nyilvános per, amit élőben nézhettünk (Depp ügyvédei nem engedtek Heard kérésének, hogy ne engedjék be a kamerákat) nem sokat adott a népnek, csak cirkuszi látványosságot. Kár, hogy ezt a doksit ennél nem lehet komolyabban venni.
Egyébként meg valószínű az van, mint az életben: van, amiben A mond igazat, van, amiben B, és van, amire mindketten rosszul emlékeznek. Vagy azért, mert rosszul akarnak, vagy mert annyira be voltak állva.
