KULT
A Rovatból

Jakupcsek Gabi: Nagyon komoly következményei vannak annak, ahogyan élünk

A népszerű műsorvezetővel új könyve kapcsán beszélgettünk illatokról, a társadalom felelősségéről, és a nagymamaságról.


Jakupcsek Gabival egyszer régen, még a Danubius Capuccinóban volt szerencsém együtt dolgozni. Már akkor megragadott természetessége, közvetlensége és nyitottsága. Egy Frei Tamási fordulattal élve, akkor még nem sejtettem, hogy egyszer interjút fogok készíteni vele. De legnagyobb örömömre most ez is megtörtént.

- Volt számomra egy meghatározó Jakupcsek Gabi pillanat. Délutáni műsor volt, karácsony előtt jártunk, és a vendégeiddel éppen a Mikulásról beszélgettetek. Akkor Te a kamerába fordultál, megszólítottad a gyerekeket, és olyasmit mondtál, hogy tudjátok, van az igazi Mikulás, és van, amikor emberek beöltöznek Mikulásnak, mi most róluk beszélünk. Nagyon megragadott, hogy gondoltál erre. De nem tudtam eldönteni, mert annyira nem ismerlek, hogy ennyire empatikus vagy, vagy ennyire alaposan körbejársz mindent, hogy az ilyen apróságokra is gondolsz.

- Három dimenzióban gondolkozom. Az én dolgom közvetíteni. Nem önmagamért ülök ott, hanem azért, hogy a témát, amihez hozzányúlok, azt a nézők és az ott ülő vendégek között közvetítsem. Amikor beszélek a műsoraimban, a nézőt képviselem, és sokszor teszek fel olyan kérdést, amire lehet, hogy én magam tudom a választ, de a néző nem feltétlenül. A műsorvezetők, vagy a talk show-k házigazdái ott követik el a legnagyobb hibát, hogy a saját tudásukból indulnak ki.

Pedig abból kell kiindulni, hogy hol vagyok, milyen szinten kell azt a témát ott feldolgozni és kiknek.

Én most is kibeszélek a műsoraimból a láthatatlan harmadik félnek. Ez inkább egy szemszög.

- Két vallomással tartozom. Az egyik, hogy ez az első könyved, amit olvastam, a másik az, hogy nem tagadom, előítélettel vettem kézbe. Gondoltam, ez is egy celebkönyv, lehúzol még egy bőrt a riportjaidról, láttunk ilyet. De aztán igen hamar rájöttem, hogy nagyon is húsba vágó, kemény dolgokról írsz, és a beszélgetéseidet épp csak említed, gondolatébresztőnek, ha úgy tetszik, vitaindítónak használod. Már-már azt lehet mondani, tulajdonképpen filozofálsz.

- Nem szeretem az újrafeldolgozásokat. Tovább akartam gondolni azokat a jelenségeket, amelyekkel az elmúlt két évben rendszeresen találkoztam, amik mellett nem tudtam elmenni. Az előző két könyv is hasonló logikán alapul.

Emlékszem például, amikor a foci-vb és az olimpia éve volt, mekkora lehetőség volt számomra tanulni arról, mi az, hogy fair play, mi az, hogy igazságtalanság, mi az, hogy emberi küzdelem, mi az, hogy egy európai csapatban majdnem mindenki fekete...

Rengeteg olyan apropó van, ami kapcsán egy gyerekkel el lehet beszélgetni a világról. Szerintem nem érdemes kihagyni, ami épp akkor történik. Már amikor becsuktam a könyvet, sajnáltam, mert idő közben is olyasmik történtek velem, amelyek más megvilágításba helyeztek egy adott témát, legszívesebben átírtam volna némelyik fejezetet.

- Ebben a műfajban is igaz, hogy egy könyvet csak abba hagyni lehet, befejezni nem.

- Így van, és amikor kérdezik, hogy mikor jön a következő könyv, nem tudom megmondani. Annyit tudok, hogy amikor becsuktam a könyvet, akkor jelent meg ez a balhé a közéletünkben, ami most van, és tudom, hogy ezzel nekem dolgom lesz. Mindenképpen írni fogok róla a következő könyvemben, de még várjuk meg, hová fejlődik ez. Nem a balhéval lesz dolgom, hanem a balhé következményeivel.

Engem az érdekel, ami a hétköznapi emberre vissza fog hullani ebből.

- Hogy érzed, mi fog visszahullani?

- Szerintem komoly következményei vannak azoknak, amik történnek egy közösségben vagy egy országban. Sorra beszélgetek a műsoraimban olyan problémákról, amelyek az elmúlt generációk nevelési hiányosságaiból adódnak. Jön egy gyerek siserehad, akik rettenetes, hogy mit kaptak. Agresszió, szenvedélybetegség, figyelemzavar. Nagyon komoly következményei vannak annak, ahogyan élünk. Mit adsz tovább? Mindent!

A társadalom tükröt tart, és aki nem hajlandó ezzel szembesülni, azt is szembesíteni fogják.

- A könyved címe Nagy levegő – aki megáll, elsüllyed. Mikor, mihez kell nagy levegőt vennünk?

- Nagyon sokszor kell nagy levegőt venni. Minden elképesztő sebességgel gyorsul. Nem csak a történések, hanem az erkölcsi változások is. Nagyon sokszor el kell határolódni a dolgoktól, vagy bele kell állni. Döntened kell. Ha nem döntesz, az is egy döntés. Azok az emberek, akik nem döntenek, azok menekülnek a sorsuk elől különböző szenvedélybetegségekbe, vagy betegségekbe. Mert a megbetegedés lehet egy tünete annak, hogy valaki nem akar venni egy nagy levegőt.

- Távol maradni is politika, hogy egy aktuális mondatot idézzek.

- Így van. Ez most egy aktuális mondat, bizony.

- Kicsit másfelé kanyarodok. Gyerekkoromban volt egy Csukás István mesekönyv, Sajdik Ferenc rajzokkal. Űrhajó az orrbolygóról volt a címe, ami illatos könyv volt. Az volt benne a pláne, hogy voltak benne ilyen kis képek, amiket ha megdörzsöltél, érezhetted a képen látható tárgy illatát, a banántól a büdös cipőig. Gondolom, nem lep meg, hogy a könyvedről eszembe jutott, hisz sokat írsz erről a témáról is. Miért ilyen fontosak számodra az illatok?

- A napom 10 óráját szoros emberfogásban töltöm. Tömegek között. Vagy azért, mert tréningezek, és ott kétszázan ülnek egy teremben, vagy azért, mert a stúdióban 26-an jönnek be egy nap, plusz a stáb és a nézők. Nagyon sok ember között élem az életemet. Ennek a nagyon sok embernek sokféle érzései vannak, és ezek az érzések megnyilvánulnak a testek illatában. Illetve otthonról is hoznak illatokat. Az lehet hagymaszag, bagó, lacipecsenye vagy parfüm. Ezt mind megkapom a történetével együtt. Mind plusz információ az illetőről, és olyan szinten telítődöm velük egy nap alatt, hogy óhatatlanul van bennem egy utóéletük.

Én egyébként is teljesen illatfüggő vagyok. Reggel mindig gondolkodásra késztet, hogy aznap milyen típusú programra megyek, és mennyi energiával, mit akarok magamból sugározni, és ehhez milyen illat legyen rajtam. Az illatok meghatározó élményei az életemnek. Másnak az ízek, nekem az illatok.

- Csak utólag, az interjúra készülve fedeztem fel, hogy a könyvedben is van egy dörzsölhető „illat pont”...

- Kettő, van az elején és van a végén is. Hogy vegyél egy nagy levegőt.

- A másikat nem vettem észre, de most majd akkor azt is fellapozom. Az olvasottak után feltételezem, nem véletlen, hogy pont az a bizonyos illat került oda.

- Az volt a konszenzus, hogy egy nem megosztó, tiszta illat legyen.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Krasznahorkai László Nobel-díját a könyvtár és a könyvesboltok sem hirdetik a szülővárosában, pedig ő azt mondja: beérné egy A4-es papírlappal is
Az író Facebook-oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik gondoltak rá és gratuláltak neki az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.


Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kiderült, egy magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A rangos elismeréshez számos közéleti személyiség gratulált, a világsajtó is hosszan írt munkásságáról. Úgy tűnik azonban, hogy a friss Nobel-díjas szülővárosában, Gyulán nem büszkélkednek annyira a sikerrel – legalábbis az író Facebook-oldalán található bejegyzés szerint:

„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban, Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”

A poszthoz mellékelt képen egy ablakra kiragasztott papír látható, amin ez áll: „Krasznahorkai László (szülővárosa: Gyula), irodalmi Nobel-díj, 2025. E ház lakói büszkék rád, gratulálunk!”

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Meghalt Ganxsta Zolee édesanyja
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő 97 éves volt.


Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.

Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”

- olvasható a zenész posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Komjáthy György
A Magyar Rádió egykori zenei szerkesztője 91 éves volt.


Életének 92. évében elhunyt Komjáthy György EMeRTon-díjas és Fonogram szakmai életműdíjas magyar zenei szerkesztő, a Magyar Rádió volt munkatársa – közölte családja a közösségi médiában.

Komjáthy 1952–1959 között a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola orgona-zeneszerzés-népzene szakán tanult, majd 1958–1993 között a Magyar Rádió technikai rendezője, majd zenei szerkesztője volt. 1964–1998 között a Vasárnapi koktél, 1965–1993 között a Csak fiataloknak, 1970-től a Töltsön egy órát kedvenceivel, 1971-től a 25 perc beat és A beat kedvelőinek című műsorok szerkesztője volt.

1986–1997 között a Danubius Rádió zenei szerkesztője volt, az utolsó három évben már nyugdíj mellett. 1999-től a Sláger Rádió Nem csak fiataloknak című kívánságműsorának társszerkesztője.

Gyermekei így emlékeztek meg róla: „Szeretted az életet, imádtad a családodat, rajongtál a hobbidért, a zenéért, munkádért. Öt hete még aktívan dolgoztál – ahogy mondtad. Azt tervezted, hogy a rádiózás 100 éves születésnapján virágot teszel második otthonod, a Bródy Sándor utca 5-7 épületéhez. Sajnos december 1-jén már nem lehetsz ott.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Egy előadás, amit soha nem felejtesz el – és amiről nem készíthetsz képet
Nem tudom, hányszor lehet ellőni azt a mondatot, hogy ilyet még nem látott a világ! De talán ez most nem túlzás. A Walk My World új szintre emeli az immerzív színházat.


Aki valaha hallott már a Recirquel társulatról, vagy látott tőlük bármilyen előadást, az tudhatja, hogy látványban és érzelemben nincs hiány náluk. És nagyjából azt is sejtheti, hogy most mire számíthat... vagy talán mégsem. Mert ez a produkciójuk minden eddiginél nagyobb, és nemcsak méreteiben, hanem abban is, amilyen mértékben hat a nézőre.

Úgy érkeztem a sajtótájékoztatóra, mint mindenki más: kíváncsian, de fogalmam sem volt, hogy pontosan mi fog történni. Abban biztosak lehettünk, hogy fotózni és videózni lehet — ami már önmagában is különleges lehetőség volt, hiszen a Walk My World előadásán ez majd tilos lesz.

Ebben a világban, ahol mindent meg akarunk osztani, ahol a pillanatok értéke sokszor a megörökítésükön múlik, furcsán hangzik, hogy itt pont az ellenkezője történik: életed legextrább előadását éled majd át, de el kell tenned a telefonodat.

Bevallom, elsőre ez nekem is furcsán hangzott. A bizonytalanság csak akkor kezdett oldódni bennem, amikor meghallgattuk a készítőket, és lassan elkezdett összeállni, hogy miről is van szó.

A tájékoztató után megkaptuk az első instrukciókat: maszkokat vettünk át, amit végig viselnünk kellett. Már ettől megváltozott a hangulat.

Ezt követően csoportokra osztottak minket, hiszen az előadásból mi is csak egy-egy apró jelenetet nézhettünk meg. Én fotós kollégámmal Hector otthonába pillanthattam be.

Ahogy a hosszú folyosókon sétáltunk, már maga az út is felépítette bennünk ezt a külön világot. Nem tudtuk megmondani, milyen korban járunk — egyszerre volt időtlen és nagyon konkrét. De a falak, a fények, a hangok határozottan baljós hangulatot árasztottak. Abszolút érthető, hogy ez miért csak felnőtteknek szóló program.

Az első jelenetben egy férfi táncát nézhettük végig. Képtelenség volt nem érezni, mennyire más ez így, pár lépésnyire az előadótól.

Őszintén: kicsit zavarban voltam. Más egy színpadon látni ezt, mint így, testközelből.

De pont ez a zavar az, ami miatt nagyon működik az egész. Mert kizökkent. Mert megkérdőjelezi azt is, hogy mit jelent nézőnek lenni egy előadáson.

Aztán továbbmentünk a fő térbe, ahol a finálé zajlik majd. Itt már több szereplő volt és óriási nyüzsgés.

Itt sokkal könnyebb volt kívülről nézni az egészet, de közben azt is biztossá vált, hogy a legnagyobb hatást azok a pillanatok váltják majd ki az emberekből, amik intim terekben zajlanak.

És az ilyen jelenetekből az összeset nem láthatja majd mindenki, hiszen egyszerre zajlik több produkció, több különböző ponton.

És ez az, ami miatt tényleg nem tudom megmondani, hogy ki mit fog érezni — csak azt, hogy valamit biztosan.

A Walk My World élménye: immerzív mitológiai utazás Budapesten

A Recirquel új produkciójában a néző szó szerint a történet részévé válik: a 2,5 órás előadást egy 6000 m²-es, filmes díszleteket idéző térben szabadon járhatja be.

A közönség saját útját járva döntheti el, melyik mitikus karaktert, istent, hőst vagy különös lényt követ majd, és mely jeleneteknél időzik el hosszabban.

A látogatók közelről követhetik az előadóművészek mozdulatait, bejárhatják titkos szobákat, megérinthetik a berendezési tárgyakat, és még egy elrejtett bájitalt is kipróbálhatnak. Az élményt erősíti, hogy a nézők maszkot viselnek, így láthatatlan megfigyelők lehetnek.

De a Recirquel produkciója nem csupán egy élménytér, hanem egy gazdag, mitológiai alapokon nyugvó történet is egyben.

A Walk My World Vergilius eposzának, Aeneas és Dido szerelmi tragédiájának modern feldolgozása.

Ez az ókori mítosz kel életre 220 különálló jelenetben, lenyűgöző újcirkusz és tánc produkciók közepette, teremtve meg ezt a minden érzékszervre ható, lüktető, érzéki világot.

Az alkotói munka mélységét mutatja, hogy az előadáson több mint 20 különféle cirkuszi zsáner látható, köztük olyan ritkaságok, mint a tízméteres magasságban repítő orosz hinta, a cyr vagy a rhönrad. A táncművészet is rendkívül gazdag repertoárral bír: a kortárs tánc és a balett mellett a kontakt improvizáció is hangsúlyos szerepet kap.

A filmszerű látvány élményét emelik a technikai részletek. A 150 fős stábot olyan nemzetközi kiválóságok is segítették, mint a világhírű brazil Grupo Corpo vagy az amerikai táncművész, Bill Shannon, ezzel is aláhúzva az előadás világszínvonalát.

A 6000 m²-es térben több mint 10 000 kellék szolgálja a hitelességet, melyek többsége az 1920-as évektől a '70-es évekig használt retro tárgyak és antikvitások egyedi válogatása.

A látványtechnikai csúcspontok között említendő egy ötméteres, az artistákkal együttműködő robot, valamint a földről felemelkedő ágyak és asztalok. Az előadóterek falait kortárs képzőművészek egyedi grafikái és falrajzai teszik még varázslatosabbá.

Az előadás számokban

Premier: 2025. november 5.

Heti előadások száma: 5

Játékidő: kb. 2,5 óra

Előadóterület: 6000 m²

Próbafolyamat: 6+ hónap

Előkészület: 5 év

Kreatív stáb: 150 fő

Előadók: 32 artista és táncművész, 4 kontinensről

Szereplők száma: 25 mitológiai szereplő

Szobák száma: kb. 40 különálló helyiség

Kellékek: több mint 10 000 egyedi tárgy

Jelenetek: 220 különálló részlet

Zenei sávok: 64 csatornán megszólaló hangzás

Műfaji gazdagság: több mint 20 különböző cirkuszi műfaj

Vági Bence rendező-koreográfus szerint a Walk My World unikális attrakciója lesz Budapestnek, hiszen ehhez hasonló léptékű immerzív élményt eddig csak a világ legnagyobb művészeti központjaiban (New York, Sanghaj, London) láthattak a nézők.

Ez az előadás épp azért fontos a mai közönség számára, mert a hagyományos, állatos cirkuszt felváltó új megközelítést XXI. századi köntösben viszi színre:

emberi akrobatákat és táncművészeket állít középpontba olyan monumentális térben, ahol minden mozdulatnak értelme és története van.

A modern közönség, aki megszokta a digitális ingereket, itt valóban valami olyan élménnyel találkozik majd, ami minimum az előadás idejére teljesen kiszakítja a valóságból.

A Recirquel Társulatot 2012-ben alapította Vági Bence rendező-koreográfus, mára a kortárs előadóművészet vezető társulatai között tartják számon a világon. A Recirquel a legkeresettebb magyar kulturális produkció külföldön: évente több száz előadást mutat be a legnevesebb színházakban és művészeti fesztiválokon világszerte – New Yorktól Edinburgh-ön át Dél-Koreáig. A társulat egyedi, az újcirkuszt, a modern és klasszikus táncot ötvöző formanyelvét, a cirque danse-t, a többi között olyan nemzetközi sikerű produkciók fémjelzik, mint a My Land (2018), a Solus Amor (2020), az IMA (2022) és a Paradisum (2024). 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk