2012-ben jelent meg William Landay Defending Jacob című regénye Amerikában, majd 2013-ban nálunk is, Jacob védelmében címmel. A krimi egy egyszerű, de ütős alapötletre épül, s ennek nyomán - nem a pontos történetet lemásolva - készült el az Apple TV+ sorozata idén. Óriási a verseny, rengeteg sorozat készül és sikkad el, ennek viszont pont nem kéne, mert izgalmas morális kérdéseket vet fel, meg amúgy is, elég izgalmas ahhoz, hogy végignézzük a miniszériát.

A történet szerint Andy Barber (Chris Evans, akit nagy örömmel láttunk egy komoly, drámai szerepben) helyettes kerületi ügyész boldog családi életet él, ami olyan, mint a sokak által vágyott amerikai álom: van egy jó kis kertvárosi háza, egy szép felesége meg egy helyes tinédzser fia.

Ez az álomszerű kép azonban egyetlen pillanat alatt válik puszta emlékké, amikor egy napon sokkoló bűncselekmény rázza meg a New England-i kisváros lakosságát: egy tizennégy éves fiút holtan találnak egy parkban. Három mellkasi seb tanúskodik a gyilkos eltökéltségéről. Barber tudja, hogy a halott fiú, Ben Rifkin a fia, Jacob osztálytársa, mégsem adja vissza az ügyet.

Még azután sem, hogy egy kést talál a fia szobájában - csak akkor lép vissza a nyomozásból, amikor már kénytelen lesz, mert egyetlen bizonyítékot találnak a tett helyszínén: Jacob ujjlenyomatát a halott fiú pulóverén.

Innentől még jobban bedurvulnak az események: Jacobot letartóztatják, ügyvédet kap, az állam felnőttként jár el vele, az apja ugyan tud neki segíteni az ügyben, de nem ő védi a bíróságon.

Hamarosan már olyan fogalmakról lesz szó, mint gyilkos gén, szociopata személyiségjegyek, empátiahiány, miközben a sorozatban a Jacobot játszó, az Az című Stephen King-horrorból ismert Jaeden Martell végtelenül szimpatikus arcáról nem tudjuk leolvasni a valódi érzelmeit. Nem tudni, csak egy introvertált, nárcisztikus gyerek-e, aki örül, ha róla van szó az interneten, vagy egy bullyingolt fiú, aki bosszút állt a zaklatóján (a regénynek ezt a szálát véleményem szerint szándékosan hanyagolták el az alkotók, mert Columbine után talán nem akartak újabb ötletet adni az amerikai iskolákban verbálisan-fizikailag bántalmazott fiatalok százezreinek).

Pedig aki kicsit is beleásta magát a témába, tudja, hogy a Columbine-i tettesek egyikének anyja, a Napsugaram című könyv szerzője bevallása szerint szeretetben nevelte gyermekét, s az utolsó pillanatban sem sejtette róla, mire készül. Ezzel nem azt mondom, hogy a történetben Jacob a gyilkos, csak azt, hogy

a sztori azért jól kitalált, mert egy nehezen kiismerhető, titkokkal és sok saját szenvedéssel és szenvedéllyel teli korosztályt helyez a középpontjába: a tinédzsert.

Inkább a szülői oldalon van a hangsúly, s azon, hogy Jacob kiismerhetetlen. Ezt a sejtelmes szálat húzza végig a sorozat, s nagyon jól teszi, mert a feszültség az utolsó előtti részre már tényleg a végletekig fokozódik. Adaptációs szempontokból egyébként érdemes összehasonlítani a magát eléggé olvastató regényt az igényes sorozattal, mert szinte minden történetszálnál érezzük, miért változtattak a regényhez képest az alkotók.

Az egyetlen nagy kérdőjel a széria utolsó nagyjelenete s ami utána következik. Hiányérzetünk lehet így is, vagy úgy is, de mivel mindenképpen spoilerezném, ha lelőném a lezárást, nem teszem. Én így is elégedett voltam a végével, mert sok kérdést hagyott nyitva.

A legnagyobb kérdés természetesen az, meddig mész el a gyerekedért. A poklon és még azon is túl? Honnan tudod, hogy bűnös-e vagy sem? Mit számítanak a gyerekkori emlékek és mit az anyai intuíciók? Számos fontos erkölcsi kérdést vet fel a Jacob védelmében, nagyszerű színészi alakításokkal és izgalmas sztorival.