KULT
A Rovatból

„Isten engem a kamera elé teremtett” – beszélgetés a film-életműdíjas Esztergályos Cecíliával

Egy balett-baleset indította el színészi pályafutását. Most azt is elárulta, hogy mik voltak a legkedvesebb filmszerepei, és mit szóltak a pályatárai, amikor otthagyta a Nemzeti Színházat a Familia kft. miatt.

Link másolása

Ila, a bundás nő, aki elcsábítja a Csabagyöngye csodakapusát. A csupaélet Petruska és Istár, a szerelem istennője. A tüdőbeteg lány a hegyi szanatóriumban, a kétségbeesetten lakást kereső Irén, és két asszony, akik családjaik minden terhét magukon viselik: Éva az Egy kicsit én, egy kicsit te, és Szépné, Ágica a Familia kft. hősnője. Esztergályos Cecíliával, az idei Magyar Mozgókép Fesztivál egyik életmű-díjasával idéztük fel azt a több mint hat évtizedet, amelyet a kamera előtt töltött.

– Ön 19 évesen került először kapcsolatba a filmmel, Szabó István: Te című rövidfimjével, amely valóságos szerelmes költemény az Ön egész lényéről. Hogyan választották ki erre a szerepre?

– Egy balesettel indult: 1961 májusában a Pécsi Balettnél Rossini Semiramis-nyitányában táncoltam a főszerepet, ráesett egy pad a lábfejemre és eltört – nem a pad, hanem a lábam. Hazajöttem Pestre, hat hét pihenés várt rám. Vámos Tamás, aki Kanadában világhírű operatőr lett, ötlete volt, hogy Szabó Pista nézzen meg engem a színpadon. Én akkor még nem kezdtem el színi tanulmányaimat, egy évvel korábban végeztem a Balettintézetben. Éppen most néztem meg újra a filmet: hát szép nagy „grand jetée”-ket ugrottam lefelé a Várban, tehát teljesen helyrejött a lábam.

– Talán a filmezés is segített a gyógyulásban. Volt-e szerepe e debütálásnak abban, hogy végül a színészi pályát választotta?

– Persze, de akkor még nem gondoltam rá, csak 1963-ban, amikor eljöttem a Pécsi Balett-től. 1964-ben jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, és ugyanúgy kellett felvételiznem, mint bárki másnak. De a főiskola előtt már több filmben is játszottam: a Tücsökben, Az aranyfejben és A pénzcsinálóban. Főiskolásként 1966-ban forgattam a Társasjátékot, bátyám, Esztergályos Károly rendezte, olyan nagy színészekkel, mint Bárdy György, Körmendi János, Kálmán György, és hárman voltunk nők, Pécsi Ildikóval és Győry Franciskával.

– Volt-e később olyan szerepe, amelyben balett-tudását tudta kamatoztatni?

– Nem volt, de tudtam úgy mozogni, mint aki balerina volt. Talán csak 1976-ban a Körszínházban a Petruska volt kivétel. De több tv-filmben és zenés játékban ki tudtam élni magam e téren. 1982-ben Szántó Erika tv-filmjéhez Saint-Saens A hattyú halálát táncoltam a Vígszínház színpadán, amely teljes egészen be is került a filmben.

– Melyek voltak a legkedvesebb filmszerepei?

– 1979-ben Gothár Péter Ajándék ez a nap, a következő évben Szörény Rezső BUÉK és Zsombolyai János Vámmentes házasság című filmjei, majd 1981-ben szintén Szörénnyel a Boldog születésnapot, Marilyn!, amelyért Sanremóban megkaptam a legjobb női alakítás díját. De nagyon szerettem együtt dolgozni Gyarmathy Líviával, a Vakvilágban és az Egy kicsit én, egy kicsit te voltak a közös munkáink.

– Érdekes, hogy azokat a filmeket választotta ki, ahol a drámai vénáját vagy a groteszkhez való érzékét lehet tetten érni, nemcsak a komikai képességeit, amelyről a legtöbben ismerik.

– Kezdetben nem is voltak ilyen szerepeim színházban sem: Móricz Zsigmond Csibéjével kezdtem, aztán jött Bródy Sándor Dadája, Babel Máriája a Tháliában. Aztán jöttek a nagy eposzok a Körszínházban, a Ramajana, a Csusingura, a Gilgames…

– Őriz-e valamilyen különleges emléket a forgatásokról? Még a világhírű cseh színész-rendezővel, Jiri Menzellel is játszott a Maár Gyula rendezte Felhőjátékban.

– Menzellel úgy forgattunk, hogy egyetlen szót sem beszéltünk közös nyelven, „nyomogattuk egymást”, amikor a másik jött. Pedig még szerelmi jelenet is volt közöttünk. Amúgy csak arra emlékszem a legtöbb forgatásról, hogy jól éreztem magam.

– 1991-ben elindult a nagysikerű tv-sorozat, a Familia kft….

– És mindenki megvetett, hogy otthagytam a Nemzeti Színházat…

– Jelentett-e az új feladat az Ön számára valamilyen „megpróbáltatást?”

– Nem, mert igazából Isten engem a kamera elé teremtett. Nem viccelek: amikor a másik oldalon nem a színész van, hanem a kamera, szárnyakat kapok a mai napig. Szurdi Miklós már rendezett engem 1984-ben a Nemzetiben Kertész Ákos Családi ház manzárddal című darabjában. 1990-ben már Veszprémben játszottam, amikor újra találkoztunk. Ők akkor már dolgoztak a Familia kft.-n Gát Györggyel, és meghívtak a főszerepre. Imádtam, a mai napig forgatnám, ha nem hülyül meg valaki és nem lesz vége. 1999-ben a társulat nagy része távozott, túl kevesen maradtunk ahhoz, hogy folytatni lehessen.

– Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szívesen forgatna újra.

– Igen, jót, jókkal! Jó témát, jó rendezővel, jó körülmények között.

– Születésnapja alkalmából kiállítás nyílt festményeiből az Új Színházban. Hogyan talált rá Ön a képzőművészeti alkotómunkára?

–Amikor 99 februárjában véget ért számomra a Familia, nem tudtam mit kezdeni magammal. Kis unokahúgomért, Katáért mentem az óvodába és ők sókerámiát alkottak. Az óvónéni elmondta, hogy egy kiló só, egy kiló liszt és annyi víz kell hozzá, hogy képlékenyen figurává tudjam varázsolni. Sütőben kisütöttem, de nem tetszett, utána csináltam néhány gyurmafigurát, de az sem tetszett. Ekkor mentem el egyik sógornőmhöz, aki kerámiázni tanított. Rögtön nekiálltam mindenfélét csinálni és rettenetesen tetszett. Jártam egy hétig egy valódi kerámikushoz, én rögtön szárnyalni szerettem volna, de azt mondták, hogy ezzel lassan kell foglalkozni és majd 10-20 év múlva… akkor, 56 évesen úgy gondoltam, hogy nincs nekem annyi időm erre, de Isten segítségével elkezdtem itthon agyagozni. Kaptam János öcsémtől egy kemencét, korongozót, kompresszort, és kedvemre játszhattam. Nagy vázákat készítettem, 2-3 arcot is formáztam rájuk, mert egy váza önmagában nekem kevés volt. Már 2002-ben kiállításom volt a Madách Színházban, később a Csók Galériában, az új Nemzeti Színházban. Festeni 2006-ban kezdtem el. A József Attila Színházban játszottunk egy darabot Galambos Erzsivel és Pogány Judittal. Hazajöttem és lefestettem az egész jelenetet. Léner Péter unokájának adtam oda, és annyira tetszik neki, hogy ma is megsimogatja a képet. Most, hogy nyáron nem dolgozom, mint színész, kihasználom az időt, hogy fessek vagy kerámiázzak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kevés pénzből tűrhető akciófilm – Nem annyira rossz, mint gondolnánk: ez Maga a pokol!
Miután megnéztem a Maga a pokol előzetesét, eléggé megijedtem, hogy erről a rettenetről nekem írnom kell. De kellemesen csalódtam, meglepően jól szórakoztam a szörnyű, „B” filmnek tűnő alkotáson. De mégis, mitől jobb film ez, mint egy Dwayne „The Rock” Johnson-produkció?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 29.


Link másolása

Azt hiszem erre a kérdésre egyszerű a válasz. Emberi, és ahhoz képest, hogy a költségvetése nem volt túl magas, szórakoztató, valamint foglalkozik a karaktereivel. Nem érinthetetlen félistenekkel van dolgunk, hanem hús-vér, profi katonákkal. Történetünk szerint egy Delta kommandó-akciót követünk valahol a Fülöp-szigeteknél.

Egy orosz fegyvernepper/drogcsempész elfogott egy CIA-ügynököt, akit ki kell szabadítani.

Erre a küldetésre a Delta kommandó három veterán katonáját küldik, Abellt (Luke Hemsworth), Bishopot (Ricky Whittle) és Sugart (Milo Ventimiglia). Viszont a csapatnak szüksége van egy földi drónoperátorra a küldetés során, ezért JJ Kinney (Liam Hemsworth) kényszerűségből elkíséri a hármas fogatot.

A kényszerűség abból adódik, hogy a Delta Force nem talált első számú, veteránnak tekinthető, légierőhöz tartozó katonát, ezért a viszonylag tapasztalatlan Kinney „nyerte” meg a feladatot, aki csak azért volt elérhető, mert egy gyomorprobléma miatt lekéste az eltávra menő gépét.

Így nem egy hibátlan, tökéletes izomkolosszust alakít a legfiatalabb Hemsworth tesó, hanem egy újonc bakát, akinek bizonyítania kell a rangidős társai előtt.

Természetesen az egész akció kudarcba fullad, és a film egy nagy menekülésbe csap át, ahol Kinney-t csak egy dolog tartja életben, a drónokat a központból irányító operátorai, Reaper (Russell Crowe) és asszisztense Nia (Chicka Ikogwe).

Meglepően sebezhető karaktereket látunk, még úgy is, hogy sokat megélt katonákról beszélünk. Itt mindenkiért izgulhatunk, hogy túléli-e a bevetést.

Még Russell Crowe-nak is adtak több izgalmas B történetszálat, miközben az egész eseményt csak egy székben követi végig rádión és a drón kameráján keresztül.

Kicsit olyan érzés a Hemsworth-Crowe kettős, mint a Drágán add az életed McClane-Powell kapcsolata. Nem találkoznak sose, de együtt küzdenek a katonák életéért.

Az akció korrekt, nemcsak CGI-szösszeneteket, de sok tényleges robbanást láthatunk, ami szokatlan így 2024-ben. A vizuális effektek rendben vannak, érezni, hogy a rendező William Eubank ért az alacsonyabb költségvetés felhasználásához. Ezt már a 2020-as Árok forgatásán tudta bizonyítani.

Viszonylag kevés pénzből is képes autentikus környezetet teremteni a rendező.

Tudja, hogy kell kezelnie a karaktereit, jól mozgatja a szálakat, ügyesen dolgoznak együtt a színészei, működik a kémia és a machismo. Azért ne feledjük, hogy ez egy igazi tesztoszteronnal telepumpált férfi-film. Itt robbanások, csonkolások, késelések és lövöldözések váltják egymást, moderált mennyiségű párbeszéd kíséretében.

Tisztességes akciófilm, feszült dráma, izgulhatunk is rendesen, minden elismerésem, mi kell még? Nem gondoltam volna, hogy így állok fel a film elől, de akár a többször nézős-filmek közé is bekerülhet William Eubank mozija. Eubank operatőrből lett rendező, amit a Maga a pokol minden másodpercén érezni. Tudja mit-mikor-hogy mutasson meg, úgy, hogy az érdekes legyen a néző számára. Jó tempóban fokozza a feszültséget, nem sajnálja a karaktereit, ha valakinek meg kell halnia, akkor azt már az Árok óta tudjuk, hogy fog járni.

A forgatókönyv megint csak jól sikerült, bár a közepén, az első óra környékén a lendület kicsit alábbhagy.

A párbeszédek nem fárasztóak, sokat dob, hogy nemcsak Liam Hemsworth van a középpontban, hanem a csapata és a központban lévő drón operátorok is. Bár egyértelműen Hemsworth a főszereplő, a túlélésért bizony együtt kell dolgoznia egy csapattal. Viszont nem esik át a másik oldalra, nem érezni háborús és hadsereg-propagandának. Nem emiatt a film miatt fog mindenki beállni a seregbe. Ez csak egy izgalmas mozi egy balul sikerült bevetésről, a szörnyű magyar cím mellett.

Nem azt mondom, hogy a Maga a pokol nem egy tipikus streaming-film, mert nagyon hasonló azokhoz. A költségvetése, a szereplőgárda és az egész produkció a streaming-utóérzést kelti, de valahogy mégis megérdemli a moziforgalmazást.

Lehet, hogy a rendezés és a forgatókönyv valami olyasmit ad hozzá, amit egy Tyler Rake-nél, Kate-nél vagy egy Polar-nál nem éreztem.

Persze, szórakoztató, hogy egy elpusztíthatatlan félisten végigdarál egy hadseregnyi embert, de nincs semmi kötődés a tökéletes karakterekhez.

Szerintem több száz akciófilmet láttam életem folyamán, lehet még többet is, de a streaming-akciófilmek csak átfolynak az emberen, amíg egy Kommandó, Rambo, vagy Ragadozó azért a nézővel marad.

Persze a Maga a pokol nem egy ezekhez hasonló klasszikus, de érzésre sokkal jobb, mint amit a zsánerben kaptunk eddig a 2024-es évben.

Aki szereti az akciófilmeket, nem lőhet mellé a Maga a pokollal. Azért klisékkel találkozni fogunk, nem hibátlan a mozi, de meglepően szórakoztató.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk