Így áll bosszút fiain a halála után egy apa – kritika a Raymond & Ray című filmről
A Raymond & Ray egy apró személyes történet két elidegenedett féltestvérről, akiket szörnyű apjuk még halála után is kínoz. Rodrigo García írta és rendezte a filmet, a két címszereplőt pedig Ewan McGregor és Ethan Hawk alakítja. Főszereplőink apja a történet elején meghal, Raymond pedig féltestvéréhez siet, hogy segítségét kérje a temetésre való eljutáshoz, ugyanis elvették a jogosítványát.
Végül Raymond ráveszi, hogy vigye el és vegyen részt az eseményen. Ekkor elkezdődik egy utazás, amely megváltoztatja a szereplők hozzáállását halott apjukhoz.
Hihetetlenül jó a film forgatókönyve. Apránként csepegteti a részleteket a testvérekről, az apjukról és annak életéről. Ahogy a két címszereplő betekint a kegyetlen és gonosz Harris mindennapjaiba, hogy jobban megismerjék, az tanítani való.
Ezzel egy bizarr és morbid csapatépítő program veszi kezdetét, ahol Harris fiai egymásra találnak és gyűlöletük tárgyát közösen elhantolják. Több csavart is tartalmaz a történet, nem nevezném fekete komédiának, ahogyan a zsánerleírásban látni a streaming-szolgáltatónál, inkább keserédes drámának, zseniális forgatókönyvvel.
Vicces az is, ahogy az információkat csepegteti a film: csak azokat tudja a néző, melyeket egy reális párbeszédnél hallana. A két fiú neve tűnik fel először, ugyanaz a keresztnevük, azért, hogy Harris direkt keverje őket és megfossza őket az identitásuktól, vagy attól, hogy Raymond és Ray miben és hogyan hasonlítanak elhunyt apjukra. Ezeket az információkat sokszor nem osztja meg a forgatókönyv, hanem
Hasonlóan jár el Harris halála utáni tervével, melyben sokan, köztük főszereplőink is a kegyetlenkedést vélik felfedezni, holott az egész inkább hasonlít egy poszthumusz bocsánatkérésre.
A rendezés is nagyon ügyes, de egy ennyire jó szövegkönyvből nehéz is lett volna rossz filmet készíteni.
Ewan McGregor játssza a visszafogottabb, racionális testvért, aki persze érzékenyebbnek tűnik, mint az Ethan Hawk alakította szabadszájú nőcsábász. Ki szeretném emelni, a „tűnik” szót. Bár Raymond karaktere sokkal sebesültebbnek látszik első benyomásra, mint Ray, több váláson van túl, épp szétesőben van az élete, de Ray a kemény külső mögött ugyanolyan sebzett lélek, akivel kegyetlenül elbánt a sors. Folyamatosan ismerjük meg ezeket az elképesztően részletesen megírt, reális és fantasztikusan eljátszott karaktereket,
Lehet, hogy mégsem úgy voltak a dolgok, ahogy azt mindenki gondolja? Nem félreértendő, a film nem bocsát meg a kegyetlen apának, nem ez az üzenete, hanem egy utazásról szól, ami megváltoztatja az emberek nézőpontját. Egy gonosz apáról, aki változni akar.
A zene melankolikus, lassú és atmoszférikus, sokszor használ jazz és blues elemeket, melyek aztán egy zenei koncertben csúcsosodnak.
van ideje a szereplőknek megmutatni, mit éreznek, ami nagyon fontos egy ilyen drámai filmben. Nem is értem a negatív nemzetközi kritikákat, mert engem nagyon megérintett az alkotás.
Nem nagyon lehet mást elmondani spoilerek nélkül a filmről. Viszont utána rengeteget lehet róla beszélgetni és úgy érzem, kell is. Tanítandó forgatókönyv, ügyes rendezés, zseniális színészekkel. Ethan Hawkot mindig is szerettem, és ebben a filmben megmutatja, miért. Apró arcmozdulatokkal, gesztusokkal képes leírni egy életre elegendő fájdalmat. Míg Ewan McGregor drámai múltja is visszaköszön, ugyanis jóval több van ebben az emberben, mint egy Obi Wan Kenobi.
Tipikus „nem az úticél a fontos, hanem az utazás” típusú film, csak nem fizikailag utazunk, hanem a szereplőink látszólag mindennapi problémáiba, hogy aztán megismerjük azokat és rájöjjünk, hogy nem csak a mi családunkban lehetnek problémák. Emelem kalapom Rodrigo García előtt, elismerésre méltó munka. A Raymond & Ray megtekinthető magyar felirattal az AppleTV+ kínálatában.
