KULT
A Rovatból

„Mindig a meggyőződésem szerinti igazamat kerestem” – Hildebrand István igaz meséi

A kőszívű ember fiai, Katonazene, Tanulmány a nőkről, Pogány Madonna, Fotó Háber, A veréb is madár. Szinte hetente találkozunk a magyar csatornákon olyan filmekkel, amelyeknek ő volt az operatőre.


A 90 éves művészt a miskolci Cinefesten életmű-díjjal tüntetik ki. Amit "Hilda", ahogy a szakmában nevezik, nem is ért. Mire fel? – kérdezi, hiszen az elmúlt években kapott már három életmű-díjat, de aktív pályafutása során egy Balázs Béla-díjat és egy érdemes művészi kitüntetést leszámítva más elismerést nem kapott.

Tovább is lépünk e témán és zugligeti otthonában, könyvek, filmek és filmes ereklyék között a legrégibb múltat idézzük fel. 1946-ban kezdte a főiskolát, és egy évvel később már segédoperatőrként dolgozott Radványi Géza Valahol Európában című filmjében Hegyi Barnabás mellett.

Fotó: GNL

– Hegyi Barnát tartottam a legfontosabb mesteremnek. Nála láttam mindig azokat az újításokat, amelyek engem izgattak. De szerencsém volt, mert azok is tanítottak, akik a kor filmes könyveit írták, például Balázs Béla.

A Valahol Európában egyik jelenetében fel is akasztottak egy fára, hogy érezzem: mit lehet látni ilyen helyzetben a kamera túlsó oldalán.

– Hegyi Barna forgatás közben is tanított, azt, ami éppen azon a héten, a főiskolán elmaradt. Ő volt az eszmény és a jóbarát is. A rendezőhallgatók, amint később többen is bevallották, elszabotálták a technikai órákat, nem is érdekelte őket, úgy gondolták, rábízzák magukat az operatőrre. Ilyen volt Bacsó Péter vagy Kovács András, aki az 50-es években, a Hunnia filmstúdióban a dramaturgiai osztály vezetője lett.

– Mi voltunk az első évfolyam, heten végeztünk a főiskolán. De voltak más iskolák is, az egyik Gertler Viktoré volt, hozzá is jártunk egy fél évig. Egyike volt azoknak, akik korábban Németországban dolgoztak, de Hitler elől hazamenekültek, majd aztán innen is emigrálni kényszerültek a faji törvények miatt. Később vele csináltuk az ...És akkor a pasas című filmet, amelyben pártfunkcionáriusokra, politikusokra épültek poénok. Akkor ez nagy merészségnek számított.

Hildebrand István valamennyi filmjét őrzi, és elő is szokta őket újra meg újra venni.

Minden alkalommal mintegy magamnak bizonyítani akarom, hogy ha nem is tudatosan, mindig menekültem a politikától. De minden filmemben ott vannak a csipkelődéseim az éppen uralmon lévők ellen.

– Ma is látom, hogy a filmművészet támogatása sokszor buta, hatalmi alapon folyik. Számomra kétféle film létezik: jó film és rossz film. Büszke vagyok arra, hogy sorban álltak a filmjeimhez, és tudták, hogy én vagyok az operatőr, mert egy-egy bemutató után állandóan csöngött a telefon. Ma is sokan kérdezik tőlem, hogy miért nem lehet az egyszerű emberekhez intelligens módon szólni a moziban, miért érzik úgy, hogy becsapják őket, valamit rejtegetnek előlük. Magyarországon nyolcmillió ember ezen a nyelven beszél, és csináltam olyan filmet, amit tízmillióan láttak, tehát minden magyar ember megnézte, és akkor nem beszéltünk egymást követő generációkról.

A Gerolsteini kaland örökbecsű operettje volt az első nagyjátékfilmje, amelyet még 1956 végén kezdtek el forgatni. Film és történelem egybefolyik „Hilda” elbeszélésében.

– Volt olyan pillanat, hogy nem tudtuk, ki a forradalmár és ki az ellenség, hogy miért lövik a Corvin-köziek a velük szemben lévő laktanyát, ahol a honvédelmi miniszter főhadiszállása volt. Akkor híradós voltam, és amikor felemeltem a kamerát, nem tudtam, hová tartozom. Ezt a történetet azóta sem tudom feldolgozni. Láttam a Corvinosokat, de láttam azokat is, akik a Körúton lámpavasra húzták az ÁVÓ-sokat.

Emlékszem, amerre mentünk, mi hatan, híradósok, hogy ne lőjenek ránk – még az is félő volt, hogy a kameráinkat géppisztolynak nézik - három zászlót vittünk magunkkal: egy vöröset, a szovjetek, egy magyart a forradalmárok miatt és egy fehéret, hogy békével közeledünk...

– Az újjáalakuló filmhatóságok kitalálták, hogy csináljunk egy olyan zenés filmet, ami nem szól politikáról – bár ilyen nincs. A Hunnia adja a főszereplőt, mi, híradósok pedig a technikát, a szakmai tudást. Így került be például e körbe Jancsó Miklós, aki addig május 1-i és április 4-i ünnepségekről készített filmeket. A Mátyás pincében találkoztunk Nemeskürty István vezetésével, akiről tudjuk, hogy egykor horthysta katonatiszt volt, de azt is kimondta, hogy hamis a magyar történetírás. A Hunnia ajánlotta a két főszereplőt: az operaénekes Házy Erzsébetet és Darvas Ivánt, mert a nagyherceg figuráját őrá szabták.

Várható volt, hogy Darvast el fogják ítélni, mert az események idején kimentette fivérét a Fő utcából és példát statuálnak vele, ezért az ő jeleneteit az elején kellett leforgatni, néhány alkalomra azonban ki lehetett még hozni...

– A Farkashegyen építettük fel a fogadót, amelynek közepén húzódik a két hercegség közötti határ, itt zajlik egy amerikaias, bunyós jelenet, amikor az egyik szereplő fejjel leesik egy hordó borba.

A mestert legtöbben Várkonyi Zoltán Jókai-filmjeiről - A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán – ismerik. Úgy volt, hogy együtt dolgoznak az Egri csillagokon is.

Várkonyi csodálatos színészkezelő volt, de rendezőként csak a színpadot tudta uralni, a végtelen térrel nem tudott mit kezdeni. Ahhoz meg túl büszke volt, hogy hagyja magát tanítani.

Így aztán nem tudta, hogy amikor én végrehajtom az ő nem létező utasítását, hogyan fogalmazom meg, milyen objektívvel közelítem meg az arcot, hogy világítom be a teret. Ezzel együtt vagy 10 filmet csináltuk együtt. Az Egri csillagokhoz egy évig kerestem a helyet, ahol felépíthetjük a várat, mert az egri várat a köréje épült várostól nem lehetett leválasztani. Még jelen voltam az építkezésnél a Pilisben. Várkonyi megbízott, hogy menjek el Bulgáriába török emlékeket, harci eszközöket keresni, amelyek nyomán le lehet gyártani a kellékeket. Egy szerdai napon, hajnalban kellett volna indulnunk egy bérelt amerikai kocsival a filmgyárból. Odamegyek, erre a portás közli: most telefonált Nemeskürty (akkor a MAFILM vezetője volt), nem megyünk sehová, Várkonyi lemondta az utat. Nemeskürty reggel 9-re behivatott. Tőle tudtam meg, hogy Várkonyi mással akarja leforgatni az Egri csillagokat. Soha többé nem beszéltünk, mert ha kerestem, letagadtatta magát.

– A mai napig nem tudom, hogy az elválásnak miért ezt az aljas módját választotta. De az azóta rengeteg elismerést kapott filmben nagyon sok mindent én csináltam: ajánlottam színészeket, benne voltam a ruha-, a díszlet-, a terep-, az eszközválasztásban. Az én fotóimat használta fel a látványtervező Szász Endre is.

Hildebrand István számára nem léteztek műfaji korlátok: a történelmi filmek mellett több krimiben állt a kamera mögött, de készített gyerekfilmet, társadalmi szatírát, akcióvígjátékot. A hazai munkák mellett megtalálták őt francia filmesek, köztük olyan világhírű rendező, mint Jean Delannoy, amerikaiak, szovjetek, de ezekről itthon kevesen tudnak. Még egy, A Kennedy-gyilkosságról szóló tv-sorozatban is dolgozott, amit a budapesti amerikai nagykövetség közreműködésével készítettek.

– Sosem tekintettek művésznek, "kitűnő szakemberként" könyveltek el. Mindig lépést tartottam a különböző irányzatokkal, technikákkal. A fekete-fehér keskenyfilmmel kezdtem, aztán jött a színes, szélesvásznú, meg kellett tanulnom a Cineramát Az aranyfejben – ez volt az első magyar-amerikai koprodukció - a Cinemascope eszközvilágát, és úgy látni, ahogyan a 30 méter széles, 12 méter magas vászonhoz kell – annak egészen más a lélektana.

– A veréb és madárban már megjelenik ez a látásmód. Sok rendező pedig valósággal harcolt ellene, miközben a világ filmművészete haladt előre. Éppen ezért kellett gyakran küzdenem a rendezőkkel, mert valamitől ok nélkül féltek. Volt olyan filmem, amit csak a pénz miatt vállaltam, de ha már elvállaltam, nem tagadom meg. És lehet, hogy az ilyenek tanítottak meg valamire, ami aztán végigkísért egész életemben.

Nekem minden filmem a saját gyermekem, a legtöbbet legszívesebben újra és újra megcsinálnám.

Úgy érzi, hogy a szakma is kitiltotta magából a Psyché után. Miközben egy német tv-csatorna fizetett a magyar államnak, hogy újítsák fel digitálisan Bódy Gábor filmjének ötrészes változatát.

– Ellenségesen kezelték a filmet. A kritikusok nem foglalkoztak vele, nem engedték fesztiválra, pedig még Amerikába is hívták. És arra sem voltak hajlandók, hogy leválasszanak Bódyról. Azt már megszoktam, hogy az operatőrt egy mondattal elintézik. A Psychében azonban a filmnyelv megtisztításáról volt szó... A barátok is elszivárogtak, miután azt látták, hogy rajtam keresztül nem jutnak előre. Mégsem akartam soha nem elmenni Magyarországról. Ezt a mellőzést is meg lehetett szokni. Akkor most miért tüntetnek ki?

Felejthetetlen színészek egész sorát fotografálta filmjeiben. A Ruttkai-Latinovits párossal hat filmben dolgozott

– Latinovits Zoltán testi-lelki jó barátom volt. Gyakran jött le velencei nyaralómba két-három napra pihenni. Nem volt túl jó a házasélete, túlságosan szerette Évát és állandóan féltékenykedett. Eredetileg építészmérnök volt, és amikor a forgatási szünetekben ott ült mellettem és a szerepét olvasgatta, amint meglátott egy üres papírfelületet, rögtön kivett egy ceruzát a kamera oldalzsebéből, és rajzolni kezdett. A házamat tervezgette kívül-belül. Mire elkészült a film, a házat is megtervezte a falaktól a kandallóig, a sörhűtőig. Ő találta ki ezt a virágtartót is, amit itt lát: ez volt az a fadarab, amelyen A kőszívű ember fiaiban Bitskey Tibor kimenekül a mocsárból. Ezt megmentettem a Velencei-tóból, és ebből csinált egy tengerpartra vetődött cápát...

Az a bizonyos virágtartó - Fotó: GNL

Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért nem mentem színésznek. Azért, mert nem tudtam jól magyarul. Horvát az anyanyelvem, nagyapám az osztrák hadseregben szolgált.

– Anyám a legelőkelőbb budapesti szállodában, a Ritz Duna Palotában dolgozott és ott is lakott a személyzeti szárnyon. Feltűnően szép parasztlány volt. Vélhetően valami előkelő úrnak lehettem a szerelemgyereke. Anyám még felnőtt koromban sem árulta el, hogy ki volt az apám, én sem tudtam soha kinyomozni.

Hildebrand István nemcsak operatőrként járt új utakon. 1982-ben ő hozta létre a CB-rádiósok Országos Egyesületét. Így sikerült édesanyjának telefont szerezni, miután 40 évig várt vonalra. Aztán arról kezdtünk beszélgetni, hogy ahogy napjainkban az élet túlpörgésben van, úgy a mozi is már-már egészségtelenül felgyorsult, az embernek olyan érzése van, hogy állandóan "kapkodják a képet".

– Mélységesen egyetértek Önnel és küzdök ellene, de engem buta öregként kezelnek. Én a magam szakmájában mindig a meggyőződésem szerinti igazamat kerestem. És ha nem ment, vitatkoztam.

Vitatkoztam a rendezővel, amíg sikerült meggyőznöm, vagy beletörődött, de előfordult, hogy inkább egy nálam kedvesebb embert választott, aki ugyan nem értett egyet vele, de mégis követte az utasításait.

A három évvel ezelőtt rólam készült portréfilmben (Jelenetek egy operatőr életéből – Hildebrand István legendáriuma) próbálom megmagyarázni a karakteremet, azt az egyént, akit magam sem ismerek, mert naponta változom, és annyi mindent tudok meg más emberektől magamról, amit nem is gondoltam volna...

Hildebrand István végezetül kis "tárlatvezetést" tart otthonában. Az egyik falon régi, elöltöltős puskák láthatók: ezek hiteles 48-as puskák, amelyet a mester egy erdélyi fegyverművestől hozott, és ezek alapján gyártották le A kőszívű ember fiaihoz a kellékeket. Egy amerikai rendezőtől kapott egy "felhúzós" lemezjátszót, egy franciától egy fénymérőt. A Liszt Ferenc életéről szóló Szerelmi álmok forgatásának emléke néhány ikon, amelyeket a film díszlettervezője mentett ki egy katedrálisból, még mielőtt istállóvá alakították át. A másik falon pedig Szász Endre férfi és nőalakja: a művész ezt adta a Hildebrand-házaspárnak nászajándékul. És van egy fából készült Krisztus-szobor is, amit a Művész egy Pest megyei templom feltárásakor talált, és amelyet a műemlékvédelem nála hagyott megőrzésre...

Fotó: GNL

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Rémisztő vagy egy igazi zseni? Ki az a Korom Gábor, aki hidegvérrel kipöccintette Hajdú Pétert Az Árulókból?

Senki sem játszott eddig úgy Az Árulókban, ahogy Korom Gábor. Magyarország egyik legismertebb kutyás szakemberének nagy rutinja van az ilyen játékokban, de ez megmagyarázza-e azt, amit láttunk?


Elképesztő fordulattal zárult Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban című műsor hétfő esti adása. Korom Gábor olyan hidegvérrel pöccintette ki árulótársát, Hajdú Pétert a játékból, hogy az ember csak kapkodta a fejét. Na nem mintha nem lehetett volna érezni már ezt a levegőben, de ilyenre bizony még nem volt példa az RTL nagysikerű krimi-realityjének történetében.

Az idei évad szeptember 29-én indult, ezúttal 24 játékossal. Ahogy az lenni szokott, az első nap végén a műsorvezető, Árpa Attila kijelölte az Árulókat. Ezúttal három játékosra esett a választása: Péterfy Borira, Hajdú Péterre és Korom Gáborra. Míg Péterfy Bori láthatóan mindkét gyilkostársával jól kijött, az már az első pillanatokban kiderült, hogy Hajdú Péter és Korom Gábor, a két, meglehetősen kemény személyiség nem fogja sokáig bírni egymás szövetségeseként.

Gábor rögtön a kijelölés után kiszúrta, hogy Hajdú bizony a gyilkostársa lett, ám meg sem próbálta elterelni róla a figyelmet, sőt, azt hangoztatta, a tévés viselkedése megváltozott, és ő bizony gyanús lett neki. A feszültség az első konklávén is tapintható volt, Gábor közölte is Hajdúval, hogy annak ellenére vádolta be, hogy biztos volt benne: egy hajóban eveznek. A két férfi között innentől elindult egyfajta rivalizálást. Gábor céltudatosan kezdte meg Hajdú Péter aláaknázását, titkos szövetségeket épített, és különféle utalásokat tett. Majd a hatodik napon, azaz a hétfő esti adásban a kerekasztalnál előállt, és nyíltan bevádolta Hajdút.

A műsorvezetőt láthatóan hidegzuhanyként érte, hogy a saját társa dobja az oroszlánok elé, nem is tudott túl hitelesen védekezni, így végül őt szavazták ki a többiek.

Az Igazság körében ugyan a szabályokat is megszegve megpróbálta Gábort is besározni (Te is fiam, Brutus), ám egyelőre úgy tűnik, nem járt sikerrel.

„Nagyon rosszul éltem meg. Ez volt az az szituáció, amire nem számítottam, és nem is tudtam kezelni higgadtan. pedig hogyha higgadtan kezeltem volna, akkor lehet, hogy vissza tudom fordítani a dolgot” - mondta a történtekről Hajdú Péter az RTL kibeszélőjében. Hozzátette, egyáltalán nem számított arra, hogy pont a saját szövetségese próbálja megölni a játék ezen szakaszában. „Most még nem volt veszélyben a szövetségünk, egyikünk sem volt akkora veszélyben, hogy be kellett áldozni a másikat, nem volt rajtunk a fókusz. Ezért vettem ennyire a szívemre, és ezért hibáztam ekkorát.”

Ráadásul mindez pont azután történt, hogy a gyilkosokért hatalmas kockázatot vállalt.

„Megcsináltam előtte egy nyíltszíni gyilkosságot, amiért az a szó, hogy köszönöm, elhagyhatta volna a száját. Magamra vállaltam az egészet, megcsináltam, és utána a következő kerekasztalnál kinyírt. Nem volt elegáns szerintem ez a lépés. De a játék az ilyen. Ha én nagyobb geci vagyok, összefogok Thorgellével, akkor ki tudtuk volna őt csinálni, csak az a baj, hogy nekem ez meg sem fordult a fejemben.”

Az Igazság körében elkövetett szabályszegéséről azt mondta, szándékosan nem a Júdás 30 ezüstöt dobta be, mert azzal elárulta volna Korom Gábort. Szerinte a "Te is fiam, Brutus" nem ezt jelentette.

„Látva a játékot, ő folyamatosan arra készült, hogy engem kinyírjon, de én ott abból nem érzékeltem semmit.” Amikor beszéltek pár mondatot, úgy érezte, Gábor leszállt róla, és működnek a többiek előtt. A mai napig nem érti, miért volt a játék ebben a fázisában szükség az ő kiejtésére, amit „kamikaze-akciónak”, egy nagyon vakmerő húzásnak tart, és nagyon kíváncsi, Gábor ezek után „meddig fogja húzni”.

Kiss László csillagász szerint Gábor végig zavarosan beszélt, ami utólag visszanézve a stratégiája része volt. „De nagyon nehéz volt vele kommunikálni, mert állandóan belekezdett mondatokba, nem fejezte be őket, szavadba vágott.”

Hajdú Péter szerint Gábor „okos, rafinált pali, de nem a kommunikáció az erőssége. Ezt tudja magáról, és ebből faragott előnyt.”

Hajdú Péter kiejtését még talán meg is lehetne érteni, hiszen szokás mondani, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. De ami a konklávén történt, az már igencsak megosztó lehet a nézők számára is.

Gábor ugyanis közölte az egyetlen még játékban maradt gyilkostársával, Borival, hogy az ő nevét is bedobta az egyik Ártatlannak a kerekasztal után, ezzel pedig az énekesnőt is tulajdonképpen sarokba szorította.

Gábor az utóbbi két húzásával egészen biztos, hogy az idei évad abszolút központi figurájává vált, holott talán ő az, akiről a nézők a legkevesebbet tudnak, hiszen nem is az a klasszikus értelemben vett híresség, celeb, mint a többiek. De akkor ki is ő, mit érdemes tudni róla?

Korom Gábor az ország legismertebb kutyaszakértője, kutyakiképző, az úgynevezett Tükör Módszer és a speciális Kölyök Program megalkotója, valamint a Kutyasuli szakmai vezetője. Több mint 30 éve foglalkozik kutyákkal.

Saját bemutatkozásában úgy fogalmaz,

gyerekként még ő is csak arról álmodott, hogy legyen egy kutyája, akivel sülve-főve együtt lehet. Kamaszkorában pedig néha úgy érezte, hogy kutyájával jobban megértik egymást, mint embertársaival.

Gábor kezdetben a sportkutyázással ért el sikereket – a WUSV világbajnokságon is a legeredményesebb magyar versenyző volt –, később azonban figyelme a kutya–ember kapcsolat fejlesztése felé fordult.

Ő dolgozta ki azt az oktatási rendszert, amely a kutyák és gazdáik közötti viszony rendezésére, tanítására és közös életmód kialakítására épül. Nevéhez fűződik a Tükör Módszer bevezetése, az Ebathlon kutyás játék, és a mára már önálló K99-es vizsgarendszer kifejlesztése is. Hazánkban elsőként vezette be a póráz nélküli, szabad tanulócsoportos képzést, valamint ösztönözte a felelős kutyatartást. Jelenleg elsősorban a Kölyök Program fejlesztésére koncentrál, amely a 3–6 hónapos kutyák és gazdáik harmonikus, biztonságos együttélését alapozza meg.

Igaz, hogy nem klasszikus értelemben vett híresség, celeb, Gábor azonban kutyás körökben igencsak ismert, emellett számos tévés, rádiós műsorban szerepelt meghívott vendégként a kutyanevelés kapcsán, emellett műsorvezetőként is láthatják a nézők a Neveletlenek (M2) és az Egyik kutya, másik nem (TV2) című műsorokban. De két könyvet is írt Neked ugatok és a ZsEBeitkett címmel.

Amennyire tisztelik a munkásságát, személye annyira megosztó a kommentelők körében. Ez Az Árulók kapcsán még inkább igaz. A műsorral kapcsolatos posztok alatt, illetve a kibeszélő csoportok kommentszekcióiban is sokan arrogánsnak, nagyképűnek, önelégültnek és elnyomónak tartják.

Ezen a véleményen valószínűleg nem pont Hajdú Péter kiejtésével fog változtatni, sőt!

„Korom Gábor nem játszotta jól a játékot. A világon a legkönnyebb, legolcsóbb megoldás Árulónak egy másik Árulót bevádolni. Nem kell hozzá ész”

- fogalmazott egy kommentelő az egyik Facebook-csoportban. Véleményével nem volt egyedül, sokan mellé álltak, ugyanakkor voltak, akik jelezték, hogy Gábor nem szegett szabályt.

A Blikknek adott interjújában pedig azt is elárulta, hogy miért szeretett volna megszabadulni ilyen gyorsan az árulótársától.

„A kijelölés után rögtön észrevettem, hogy ő is gyilkos, és ezt azonnal meg is osztottam pár emberrel. Tettem ezt azért, mert eldöntöttem, hogy egy ilyen gyenge gyilkossal, aki azonnal elárulja magát, nem fogok együtt dolgozni.”

Azt mondta, Hajdú Pétert nem ismerte, tíz másodpercnél többet nem látott semmilyen szerepléséből, de nem is szimpátia vagy antipátia alapján működik együtt valakivel, hanem a koncepció mentén játszik.

Gábor ugyanis rutinos a hasonló játékokban, játékmesterként korábban számtalanszor játszott már gyilkosos társasjátékot.

„Meglehetősen kiterjedt szociális életet élek, táborok, közös nyaralások, különböző tréningek egyik eleme volt ennek egy változata, amit mi csak Mesterjátéknak hívtunk, és évtizedekig játszottuk” – mesélte a Blikknek.

A Népszigeten szervezett partikon gyakori játékostársa volt a híres nyelvész, Kálmán László, aki 2021-ben hunyt el. Korom Gábor a tévés szereplését is az ő emlékének ajánlotta.

De gyakran játszott családjával is, feleségével, akivel 35 éve vannak együtt, és lányaival. A nagyobbik lánya filmrendező, aki a Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilm-rendezője lett, a kisebbik pedig koreográfusként végzett Amszterdamban. Szerinte ők mindhárman jobb játékosok, mint ő.

Az Árulókban látható viselkedésének megértéséhez szerinte fontos látni, hogy ő egy karakterrel játszik, nem magát alakítja. „Természetesen hordozott belőlem elemeket, de egyáltalán nem az vagyok, akit az emberek látnak. A többiek teljes szívvel, általában a saját személyiségükkel vágtak bele, és emiatt személyes sérelmeket szenvedtek. Én nem” - mondta.

Az RTL egyik videójában arról is beszélt, hogy ebben a játékban muszáj hazudni.

„Hazudni förtelmes, hazudni a legrosszabb. Átégető, emésztő dolog, de ennek a játéknak nagyon fontos része, enélkül nincs játék."

Mindez szerinte akkor működik, ha pici a karakterben a hazugság, 1 százalék, és 99 százalék a valóság.

Bár volt olyan játékos, aki a műsor első részében megjegyezte, meglátszik Korom Gáboron, hogy kutyákkal és nem emberekkel foglalkozik, szerinte ennél nagyobbat nem is tévedhetnének a róla véleményt formálók.

Azt mondja, ő akkor is emberekkel foglalkozik, ha épp kutyákat tréningel, mert valójában a kutyák gazdáit kell megtanítani jó gazdának lenni. A tükörmódszer szerinte igazából a gazdáknak ad segítséget.

„A kutyák köszönik szépen, jól vannak. Ők egy gazdát szeretnének, aki mellé, mögé biztonsággal be tudnak állni. Ez nagyon fura, mert kutyaiskolának meg kutyakiképzési módszernek hívjuk, de valójában nem a kutyát, hanem a gazdát képezzük” - fogalmaz.

Ennek során olyasmiket is képes megfigyelni az embereken, amiket mások csak kevesen, mert nemcsak azt nézi, amit mondanak. „A program 70 százaléka testbeszéd, 20 százaléka arcjáték, és mindössze 10 százaléka verbális kommunikáció.”

A Reggeliben pedig nemrég arról beszélt, nagyon jól jött volna Az Árulók forgatásakor odabenn is egy kutya, hogy segítsen levezetni azt a rengeteg stresszt, ami felhalmozódott a kastélyban.

Hajdú Péter az RTL Kibeszélőjében azt mondta, nem haragszik Gáborra a történtek miatt.

„Ez játék. Gáborral köszöntünk egymásnak, meg is öleltük egymást. Ne felejtsük el, ez egy játék. Bármennyire is rossz az, amikor az ember kiesik. Ettől még akár barátok is lehetünk.”

Hogy a későbbiekben Az Árulókon belül segít-e Korom Gábor emberismerete és rutinja, mennyire válik be taktikája, és hogy a játékosok mit szólnak majd akkor, ha esetleg kiderül, mit tett, az a következő adásokban bizonyára kiderül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Durva vége lett: Társa szúrta hátba az egyik árulót, kiszavazták az ártatlanok a kerekasztalnál a tévést
Korom Gábor vádbeszéde ellen nem tudott mit tenni gyilkostársa. Bár egymásnak feszülnek, de az Ártatlanok nem hittek Hajdú Péter magyarázkodásának.


Drámai fordulatokkal búcsúzott egy szereplő az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorból. Az idei évadában az első perctől feszültség volt a két gyilkos, Hajdú Péter és Korom Gábor között. A kerekasztalnál ez csúcsosodott ki, amikor Korom Gábor nyíltan Hajdú ellen fordult.

Korom szerint napok óta élt benne a gyanú, és most eljöttnek látta az időt, hogy ezt kimondja. „Ha valaki nyomoz, az nem hangos, mert abban a pillanatban, ahogy kiderül, mi után nyomoz, nem éli meg a másnapot. Az elmúlt napokban fogva tartott valami, ami után nyomoztam, aki pedig Hajdú Peti volt” – fogalmazott.

A vádakra Hajdú idegesen reagált. „Itt most levegőt nem kapok, annyi mindent összehordtál. Iszonyú hangulatingadozásaid vannak, hatalmas amplitúdók között mozogsz. Ha mondasz bármilyen konkrétumot, megvédem magam, de ennek se füle, se farka” – mondta.

A vita hevében Hajdú személyeskedő megjegyzést is tett: „Te olyan zavart vagy, hogy vagy gyógyszert szedsz, vagy pedig áruló vagy.” Többen ezt kifogásolták, köztük Veiszer Alinda is.

A kerekasztal végén az ártatlanok Hajdú Pétert szavazták ki. Távozás előtt így búcsúzott: „Néha az ember onnan kapja a pofont, ahonnan a legkevésbé várná. Az ártatlanok nem tudnak semmit. A ma estéről nekem egy idézet jut eszembe, mégpedig az, hogy ‘Te is fiam, Brutus’”, majd felfedte, hogy valóban áruló volt.

Hajdú azt mondta, hogy Korom egy percig nem nyomozott, és elárulta a szövetségesét.

VIDEÓ: Hajdú Péter reakciója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ryan Murphy új Szörnyetege: Ed Gein története még Dahmernél is gyomorforgatóbb, ő az igazi texasi láncfűrészes gyilkos, csak nem Texasban
Ryan Murphy Dahmer után ismét egy legendás „szörnyhöz” nyúlt: Ed Geinhez. Ő volt az 1950-es évek egyik legbizarrabb bűnözője, akinek tettei a későbbi horrorikonok, mint Norman Bates, Bőrpofa vagy Buffalo Bill alapjául szolgáltak.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. október 06.



A ’60-as és ’70-es években annyira megszaporodtak a Geinhez hasonló ügyek, hogy az FBI 1972-ben létrehozta a kifejezetten sorozatgyilkosok és pszichésen zavart elkövetők felderítésére szakosodott Behavioral Science Unitot, amit a nézők már jól ismerhetnek David Fincher kiváló szintén Netflixes Mindhunter sorozatából.

Sokan rajongunk a valóságon alapuló bűnügyi dokumentumfilmekért és dramatizált krimikért, Ryan Murphy neve pedig különlegesen hathat ebben a műfajban.

Ő jegyzi a Glee – Sztárok leszünk!, az Amerikai Horror Story vagy a Scream Queens sorozatokat is. Munkáira erőteljes, könnyen felismerhető stílusjegyek jellemzőek: harsány, látványos, gyakran provokatív, ugyanakkor képes finoman reflektálni a másság és a társadalmi különbségek kérdéseire is. Messze áll a dokumentarista ábrázolástól, ennek ellenére kétségtelenül izgalmas alkotó.

A Szörnyeteg című antológia sorozat sajátos vállalkozás, minden évad a középpontba állít egy hírhedt gyilkost, és az ő szemszögükből igyekszik megmutatni rémtetteiket. Az első évad homoszexuális kannibál gyilkos Jeffrey Dahmer történetét dolgozta fel, aki a ’90-es években tartotta rettegésben Milwaukee-t. A sorozatot egyszerre dicsérték és bírálták: Evan Peters alakítása zseniális volt, ugyanakkor sokak szerint a történet túlzottan is megértően ábrázolta Dahmert. A második évad a Menendez testvéreket vette górcső alá, akik szüleik meggyilkolásával kerültek a címlapokra a ’80-as években. A széria ekkor is hatalmas figyelmet kapott, sőt, a valódi Menendez fivérek is megpróbálták elérni ügyük újratárgyalását, sikertelenül. Most pedig elérkeztünk a harmadik évadhoz, amely minden sorozatgyilkosok archetípusát, Ed Geint helyezi a középpontba.

Gein története szinte mitikus: egy jámbornak tűnő, de szellemileg sérült, skizofrén férfi, aki anyja halála után saját démonaival küzdve szörnyű bűntettekbe sodródott.

Halott édesanyja hangja és árnyéka kísértette, tetteit pedig beteg fantáziája és környezete torz tükröződése hajtotta az ’50-es években. Figurája óriási hatást gyakorolt a popkultúrára, hiszen belőle születtek a modern horror legismertebb antihősei. A sorozatban Charlie Hunnam kelti életre Geint, mellette Laurie Metcalf a kegyetlen Augusta Gein szerepében brillírozik, aki bigott vallásosságával és elnyomó természetével megalapozta fia lelki összeomlását.

A történet nem csak Gein életét mutatja be, hanem a kulturális párhuzamokat is. Feltűnik Alfred Hitchcock (Tom Hollander) és Anthony Perkins (Joey Pollari) is, a Psycho születésére reflektálva. Bár a rendező és színész kapcsolatát a sorozat kissé ízléstelenül állítja párhuzamba Geinnel, mégis érdekes fényt vet arra, hogy a horror műfaj mennyire meghatározta mindkettejük pályáját. Innen haladunk tovább a Texasi láncfűrészes gyilkoshoz Bőrpofájához, a Bárányok hallgatnak Buffalo Billjéhez, egészen a modern horrorig, bemutatva, mennyire mélyen ivódott be Gein alakja a filmművészetbe.

A részletek gyakran gyomorforgatóak, a sírokból kiásott holttestek és megszentségtelenítésük, a női bőrből készített ruhák és a nekrofíliába hajló perverziók mind-mind azt bizonyítják, mennyire beteg elme lakozott a jámbor külsejű férfi mögött.

A sorozat végére a Mindhunter világába is visszakacsintunk, megjelennek ugyanis Douglas és Ressler ügynökök (ők voltak a Fincher sorozat ügynökeinek alapjai), valamint több hírhedt gyilkos is, köztük Ted Bundy és Ed Kemper. Ez a játékos összekapcsolás egyértelműen tisztelgés Fincher sorozata előtt, hiszen a kéjgyilkos Jerry Burdost ugyan az a színész alakítja mindkét szériában. Ez talán reményt ad arra, hogy egyszer folytatást kap a Mindhunter is, mert az tényleg egy kiemelkedő darab volt.

Hunnam alakítása meglepően erős. Finom, halk beszéde és visszafogott játéka alatt felsejlik a kontrollt vesztett, veszélyes figura. Nem könnyű feladat Dahmer után egy maradandó újabb szörnyeteget életre kelteni, de sikerült elérnie, hogy a néző egyszerre sajnálja és rettegje Ed Geint.

A történet végig az ő torz szemszögéből bontakozik ki, így gyakran nem tudjuk, mi valóság, és mi csupán az ő tévképzete.

Ez a megbízhatatlan mesélő több esetben is előkerül az évad során. A sorozat hangulata hideg, nyomasztó és kegyetlen. A látványvilág és a maszkok kifejezetten hatásosak, a brutalitás sokszor már-már gyomorforgató. Murphy ismét hozza jellegzetes kézjegyeit, amelyek felismerhetővé teszik a művet, még ha az atmoszféra szezonról szezonra változik is.

Jogosan merül fel a kérdés: nem romantizálják-e ezek a produkciók a gyilkosokat? Valóban veszélyes, ha egy ilyen történet szimpátiát vált ki az elkövetők iránt. Szerencsére ebben az évadban inkább az elrettentés és a háborodott elme hangsúlyozása dominál, bár Gein karaktere így is könnyen sajnálatot ébreszthet egyes nézőkben. Fontos azonban emlékezni arra, hogy a valódi áldozatok tragédiáját semmi sem ellensúlyozhatja.

Hogy ajánlom-e a harmadik évadot? A válasz a befogadótól függ. Erős idegzet és kellő háttérismeret szükséges hozzá, de ha valaki kedveli a valódi bűneseteket feldolgozó sorozatokat, akkor mindenképp figyelemre méltó.

Látszik rajta a gondos kivitelezés és a Netflix anyagi támogatása, bár tempója lassú, de kellően átgondolt. Ryan Murphy még akkor is képes szórakoztatni, ha néha túlzásokba esik. Már most biztos, hogy érkezik a negyedik évad, amely Lizzie Borden történetét dolgozza majd fel. Érdekes választás, hiszen nem Ted Bundy vagy BTK kerül a középpontba, hanem egy „klasszikus” gyilkos az 1800-as évek végéről. Kíváncsian várom, mit hoz majd Murphy legközelebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Anyagyilkos tinilány, egy süllyedő hajó amazonja vagy náci analfabéta – Az 50 éves Kate Winslet 10 legjobb alakítása
32 évesen már 5 Oscar-jelölése volt. Ez nem véletlen, hiszen egy univerzális színésznő, aki ugyanúgy megállja a helyét drámákban, vígjátékokban vagy krimikben. Igazából bármiben.


Mennyei teremtmények (1994)

Jóval A Gyűrűk Ura-trilógia előtt az akkor még trash-horrorokról ismert Peter Jackson elkészített egy bűnügyi drámát, amely két gyilkos tinédzserről szólt, és amely egyben Kate Winslet mozifilmes debütálása is volt, előtte csak tévéfilmekben és sorozatokban tűnt fel. Sőt, ez volt az első filmszerepe, amelynél egyáltalán meghallgatáson vett részt. A valós történeten alapuló Mennyei teremtményekben két fiatal lány – Winslet mellett a szintén ismert Melanie Lynskey (The Last of Us, Yellowjackets) – barátkozik össze, és létrehoznak együtt egy fantáziavilágot, ami miatt a szüleik megpróbálnak véget vetni intenzív barátságuknak. Ezt azonban ők nem hagyhatják… Winslet egyszerre volt ijesztő és lenyűgöző, így nem meglepő, hogy ez a szerep indította be a karrierjét.

Értelem és érzelem (1995)

A Jane Austen könyvéből Emma Thompson által adaptált forgatókönyv alapján és Ang Lee (Tigris és sárkány, Pi élete) rendezésében készült kosztümös filmben Kate Marianne-t, a két Dashwood nővér közül az impulzívabbat alakította. A regényben Marianne őszintén szólva kissé elviselhetetlen, de Kate kedves, romantikus alakítása sokkal szimpatikusabbá tette a karaktert. Meg is hozta neki élete első Oscar-jelölését a legjobb női mellékszereplő kategóriában (Mira Sorvino azonban elhappolta előle a Hatalmas Aphroditével).

Titanic (1997)

Hogyan is lehetne Kate Winsletről beszélni anélkül, hogy megemlítenénk a mozik vásznaira 1997-ben kihajózott romantikus katasztrófafilmet, amely akkor a világ legtöbb pénzt hozó produkciója lett, s e rekordot egészen a 2009-es Avatarig tartotta? Amikor a tini arisztokrata Rose Southamptonból New Yorkba utazik, váratlanul szerelmes lesz a szegény Jackbe, ám később egy jéghegy és egy álnok ajtó megakadályozza a szerelmük hosszabb távú beteljesedését. A fiatal Leonardo DiCaprio és Kate az egész világ szívét megérintették a hírhedt süllyedő hajón, Winslet alakítása pedig meghozta neki élete második Oscar-jelölését, immár a női főszereplők közt.

Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

Joel és Clementine soha nem tűnhetnek el az emlékezetünkből. Jim Carrey és Kate Winslet egy nem éppen tipikus páros volt egy nem éppen tipikus romantikus filmben, amelyben egy pár új technológiát használ, hogy kitöröljék egymásról az emlékeiket. A cselekmény előrehaladtával aztán kiderül, hogy az elsőre éterinek és tökéletesnek tűnő Clementine valójában egy nagyon is valós és nagyon is hibákkal teli karakter. Jött is érte egy újabb Oscar-jelölés. Nem véletlen, hiszen egy impulzív, sebezhető és szokatlan alakítás volt, oly módon, ahogyan Winsletet addig még soha nem láttuk.

Apró titkok (2006)

Sarah Pierce éppen a doktorija megszerzésére készült, mielőtt hátrahagyta az akadémiai világot, hogy férjhez menjen. Boston külvárosában ragadt, és elégedetlen az életével, ezért érthető, hogy nagyon dühös, amikor rájön, hogy a férje (Gregg Edelman) internetespornó-függő. Mivel a házassága szétesőben van, Sarah úgy dönt, hogy a „carpe diem” elvét követi, és viszonyt kezd az egyik szomszéd apával (Patrick Wilson). Majd felüti a fejét egy ismert pedofil (Jackie Earle Haley) a környéken… Talán mondanunk sem kell, ez a fülledt alakítása is megért egy Oscar-jelölést, méghozzá az ötödiket.

A felolvasó (2008)

A második világháború utáni Németországban játszódó film Michael Berg (Ralph Fiennes) történetét követi nyomon, aki 15 éves korában (David Kross) viszonyt folytatott egy 30-as éveiben járó nővel, Hanna Schmitzzel (Winslet). Michael mindig felolvasott az analfabéta Hannának, aki később eltűnik, s csak akkor találkoznak újra, amikor Michael már joghallgatóként részt vesz egy háborús bűnökkel kapcsolatos perben. Ekkor ismeri meg Hanna múltját, aki egy koncentrációs tábor őre volt. A 2008-as film Bernhard Schlink 1995-ös könyvén alapul, és 2009-ben meghozta Winslet első Oscar-díját (ez volt egyébként a 6. jelölése).

A szabadság útjai (2008)

Tizenegy évvel a Titanic után ő és Leonardo DiCaprio újra összeálltak, hogy megfilmesítsék Richard Yates 1961-es regényét Sam Mendes (Amerikai szépség, A kárhozat útja, 1917) rendezésében. Az ’50-es években játszódó sztoriban Frank (DiCaprio) és April (Winslet) történetét ismerjük meg. Kívülről úgy tűnik, hogy a párnak mindene megvan. de belül sokkal többre vágynak, s a házasságuk kezd szétesni. Winslet Golden Globe-díjat nyert alakításáért, a legendás filmkritikus, Roger Ebert pedig így fogalmazott akkoriban kettejükről: „Olyan jók, hogy már nem is színészekként tekintek rájuk, hanem olyan emberekként, akikkel együtt nőttem fel.”

Mildred Pierce (2011)

Winslet nem az a típus, aki általában túl sokfelé szakad, ezért a tévés produkciók, sorozatok nem bukkannak fel gyakorta a filmográfiájában. Ez a 2011-es miniszéria azonban biztosan egy visszautasíthatatlan ajánlat volt a számára: egy Joan Crawford által híressé tett szerep a kifogástalanul stílusos Todd Haynes (Távol a Mennyországtól, I’m Not There – Bob Dylan életei) rendezésében. Winslet Emmyt és Golden Globe-ot is kapott az elvált, egyedülálló anya, Mildred Pierce eljátszásáért, aki úgy dönt, hogy éttermet nyit, ami tovább rontja a már amúgy is feszült viszonyát ambiciózus idősebb lányával, Vedával (Evan Rachel Wood).

Steve Jobs (2015)

A Social Network: A közösségi háló (2010) című filmhez hasonló teches életrajzi filmek rajongói számára Danny Boyle (Transpotting, Gettómilliomos) készített remek darabot az Apple alapítójáról, Steve Jobsról. S bár Winslet nem a film főszereplője volt a lengyel-amerikai Joanna Kaufman, vagyis Jobs jobbkeze szerepében, ő képviselte a józan ész hangját – alakításával így a figyelem középpontjába került minden jelenetében, ellopva a show-t a többiek elől. Ezért kapta a hetedik és eddig egyben utolsó Oscar-jelölését, illetve az egyetlent a díjat is elhozó A felolvasó óta.

Easttowni rejtélyek (2021)

A 2021-es HBO Max-sorozatban Mare Sheehan szerepét játssza, egy nyomozóét, aki egy tizenéves anya (Cailee Spaeny) meggyilkolását vizsgálja Pennsylvania államban. A Winslet által alakított detektív egy magának való és zűrzavaros nő, akinek a saját élete ugyanannyira szétesőben volt, mint a bűncselekmények, amelyek után nyomozott. Egészen parádés alakítás és sorozat! Nem is véletlen, hogy ezúttal sem maradt el az Emmy-díj és a Golden Globe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk