Hetven felett, ötven év zenélés után is „Kell a barátság” – Török Ádám születésnapi koncertjén jártunk
Azoknak, akik számára az elmúlt évtizedekben Ádám (Ádi, Gyugyó, Törökbácsi) és Mini összeforrt a Bem-rakparttal, először furcsán érezhették magukat a Gödör Klubban, ahol „Fekete Emberünk” kettős születésnapi óriáskoncertjét tartotta. Hiányzott a megszokott intim hangulat, az ismerős arcok, akik nemegyszer még egymás rendes nevét sem tudják, de ennél sokkal fontosabb kapocs a zene, nem találhatták meg rögtön egymást a tömegben (azért később csak sikerült…). Itt nem volt az a kedélyes ki-bejárás a zenészek öltözőjében, ami szintén hozzátartozott örök időktől fogva a koncertekhez. Igaz azonban, ide sokkal többen befértünk…
De aztán este 20.45-kor Nagy István (Nagyi) basszusán megszólalt a Kereszteslovag riffje, és innentől kezdve csak zene számított, az az Ariadné-fonal, amely immár több nemzedéket köt össze, és átvezet a mába egy 20. századi életérzést.
Három órába belesűríteni egy fél évszázados életmű lényegét nem kis feladat, Ádinak és barátainak azonban sikerült. Ismét csodálatosan idézték meg Bartókot a Kézdy Luca vezette vonósnégyessel, Papp Gyuszkó még egy elmélyült Allegro Barbaróval is megörvendeztette a hallgatóságot.
De a nagy jövés-menés a pódiumon még ezután indult meg: az újabb és újabb zenészek feltűnésével mindenki előkereshette emlékeiből a Mini vagy a R.A.B.B. egy-egy korszakát, a felejthetetlen koncerteket nemcsak a Bem-rockpartról, hanem a Tabánból, a Zichy-kastélyból, az Ifiparkból, a paksi Gasztro-blues Fesztiválról. Ádiról köztudott, hogy mindig is imádta a jammelést, amikor mindenki beszáll, aki csak él és mozog egy örömzenére.
Ádámok egymás közt: Törökbácsi és a Blues-kölyök
Hát éppen ilyen volt, amikor például a gitárokon a régi cimbora Horváth János „Sógi” és a még mindig csak 12 éves fenomén, Fehér Ádám osztozott, miközben Horváth Misi a szájharmonikát, Muck Feri pedig a szaxofont fújta. A progresszív korszak támadt fel Németh Lojzival és a Körbe-körbe mesés basszusszólójával, miközben a doboknál a rég nem látott Szivacs hozta a ritmust.
És nem hiányozhatott a szintén hetvenes Závodi „Zacskó” János hamisíthatatlan hajturbánjával, és Tátrai Tibusz sem, hogy új hangokkal gazdagítsák az olyan klasszikusokat, mint a Kell a barátság, a Gőzhajó. Kerekes Blanka Svájcból érkezett fuvolaművész, aki Török Ádámmal rendszeresen turnézik duó formàcióban, most is boldogan csatlakozott a csapathoz figyelemre méltó játékával.
Ezek után mi is lehetett volna más a befejezés, mint a Vissza a városba, a magyar hippi-nemzedék himnusza, amelyet a közönség tisztességben megőszült tagjai a fiatalokkal együtt énekeltek éjfél körül, a végkimerülés határán.
Török Ádám önmagához méltóan tette születésnapját ismét kollektív ünneppé. Ma is lenyűgöző a belőle áradó erő, energia. Ő és hallgatósága biztos pontok egymás életében. Kívánjuk neki, hogy még sokáig így maradjon!
Németh Károly, Závodi János, Tátrai Tibor és az ünnepelt
