Hans Zimmer még mindig egy lázadó tini energiájával nyűgözi le a közönséget
Rövid időn belül már második alkalommal lépett fel Magyarországon a német zeneszerző zseni, mégis úgy tűnt, a magyar közönség még messze nem unja.
Az Aréna előtt kígyózó sorokban álltak az emberek. Végül a kezdéssel nem is várták meg, míg mindenki beért, hirtelen lett sötét, és kezdődött el a zene. A kezdés emiatt kicsit lightosra sikerült. Egyszer csak elkezdtek a színpadon zenélni, mindenféle előzetes jel nélkül, miközben a közönségben még a legtöbben a telefonjukat nyomkodták, képeket csináltak, bejelentkeztek a helyszínről, vagy épp a vaksötétben keresték, hogy hova is szól a jegyük.
Nem azt éreztem, hogy ez már a koncert, inkább olyan volt, mintha csak bemelegítenének. És tulajdonképpen szinte erről is volt szó: két dal után Hans Zimmer felállt zongorája mögül, és megnyitotta a show-t.
Az már eleve szimpatikus kezdés volt, hogy magyarul szólt hozzánk.
Hello Budapest! Jó estét Hölgyeim és Uraim!
- bár ez utóbbi mondattal nagyon megküzdött, és ezért nevetve közölte, hogy akárhogy próbálja is, neki nem megy a magyar, úgyhogy ezután ha nem bánjuk, csak angolul fog beszélni.
A Hans Zimmert éltető tapstól függetlenül a koncert maga nem róla szólt, de ő ezt már az elején ki is jelentette. Azt mondta, tudja, hogy legtöbben miatta mentünk, de ő csak egy a zenekarából, és a show-t a zenészei adják majd. És ez így is volt. Persze azt mindenki tudta, hogy ezek a dalok az ő fejéből és lelkéből pattantak ki, mégis az est végére a zenészeit éltette a közönség.
Ő maga persze aktív résztvevője volt a koncertnek több hangszeren is lenyűgözőt villantott. Zimmer nem csupán vezényelt, de játszott zongorán és mindenféle billentyűs hangszeren, bendzsón, és üstdobon is. De a koncerten az is kiderült, nem csak egy érzékeny lelkű zongorista, de egy vérbeli rocker is lakik benne, mikor az este második felében egy brutálisan nagyot zúztak néhány gitárral.
Mindezt 59 évesen olyan átéléssel, mintha most élné lázadó tinédzser éveit.
A különböző dalok előtt mindig bemutatta azt a zenészét vagy énekesét, aki abban a dalban meghatározó szerepet játszik. Őket előrehívta, és beszélt róluk néhány szót.
Az egyik legmeghatóbb ilyen pillanat az volt, mikor az Oroszlánkirály előadásához Lebo M. érkezett a színpadra és a 'Nants ingonyama bagithi Baba' kezdetű örök klasszikus felcsendülésével mintha Afrika kelt volna életre.
Ez nem a tegnapi koncerten készült, de mi is ezt hallhattuk
A katarzist okozó előadás után, Zimmer elmesélte, hogyan találkozott anno az afrikai bevándorló énekessel, akiről azt mondta: most áll előttünk az igazi oroszlánkirály. Ezt az előadást fogadta az egyik legnagyobb ováció, de persze volt azért még a tarsolyában egy s más.
A Karib-tenger kalózai előadásában a főszerepet például egy ázsiai lány kapta, aki melodramatikus elektromoscselló-szólóval vágott mindenkit földhöz.
Hosszú lenne minden zenészt külön felsorolni, de az biztos, hogy a zeneszerző lenyűgöző, és egyben hozzá hasonlóan kicsit őrült zenészeket gyűjtött maga köré. Egy kórust, egy lehengerlő vonósnégyest, de volt több rézfúvós és ütőhangszeres is, szóval egy kisebb hadseregnyi klasszikus zenész gondoskodott a nem mindennapi élményről.
Emlékezetes, megható pillanat volt például mikor Zimmer a Sötét lovag trilógia kapcsán arról mesélt, mikor tudomást szerzett Heath Ledger haláláról, illetve elmesélte azt is, hogy a 2012-es coloradói mozis mészárlásról egy újságírói kérdésből szerzett tudomást. Ez utóbbi emlékére írta az Aurora című dalt, ami az este egyik legszívszorítóbb előadása volt.
A libabőr és meghatottság az egész estét jellemezte. Volt olyan pillanat, amikor csak becsuktam a szemem, és élveztem ahogy Russell Crowe hősies harcát, a Madagaszkár állatainak kalandjait vagy Dustin Hoffman totyorgós járását láttam magam előtt.
Végül a 3 óra leteltével minden zenész lesétált a színpadról. Ezután a közönségből a tapasztalatlanabbak (vagy csak az utolsó metrókra sietők) elindultak kifelé, így néhányan biztosan lemaradtak a visszatapsolás utáni nagy fináléról.
Az Eredet című film már kultikussá vált Time címe dalát a zeneszerző részben kísérettel, részben egy szál zongorán adta elő, miközben a billentyűn táncoló ujjait, és áhítattal teli arcát mutatta a kivetítő. A zongoraszóló végén zárásként, a dalból már jól ismert hegedűszó hasított belénk.
Az biztos, hogy június 1-én a kedvenc filmzenéink életre keltek, a lézershow igazi hipnotikus hatással bírt, és a koncert őrületes energiájával Hans Zimmer ízelítőt adott csodálatos életművéből.
