KULT
A Rovatból

„Ha nem gyerekmesének nézem, hanem egy lidércálomnak, akkor minden a helyére kerül, és működni kezd”

Megnéztük a Pinokkiót a Vígszínházban. Presser Gábor és Sztevanovity Dusán új musicalje teljesen más, mint amire számítottam, és még mindig nem sikerült eldöntenem, baj-e.

Link másolása

A Pinokkió túlzás nélkül az idei évad egyik legjobban várt előadása volt. Már az is szenzáció, hogy a Presser Gábor-Sztevanovity Dusán páros annyi év után ismét közös musicallel jelentkezett. Ráadásul a csodálatosan sokoldalú Keresztes Tamás rendezte az előadást – és ha van még olyan színházszerető ember, aki nem látta Tamás előadásában az Egy őrült naplóját, az most rögtön menjen fel a Jurányi honlapjára és váltson rá jegyet. Keresztes íróként is jegyzi a Pinokkiót, Benedek Alberttel és Kovács Krisztinával közösen.

Ha mindehhez hozzávesszük a Vígszínház remek színészeit és munkatársait, láthatjuk, hogy minden találkozott egy korszakalkotó produkcióhoz.

Ehhez képest be kell vallanom, az első felvonás után a szünetben csalódottan álltam fel a helyemről.

Először is, nem hallottam slágereket. A Képzelt riport vagy a Padlás is tele volt olyan dalokkal, amik azonnal megragadtak az ember fülében. Itt egy zenét se tudtam volna felidézni, eldúdolni.

Másodszor az egész darab – bár próbál játékos, tréfás lenni – annyira nyomasztó, hogy az ember inkább gondol az elmúlásra, mint a gyermekkora örömeire. Kicsit úgy éreztem, mintha az alkotók nem tudnák eldönteni, ki a célközönség. Gyerekdarabnak túl komor, felnőttdarabnak viszont kissé gyerekes volt.

Szó se róla, a rendezés, a jelmezek, a díszletek nagyon ötletesek. A berendezők is kitesznek magukért, ide-oda tolják, emelik, süllyesztik a díszletelemeket, sokszor érezhetjük úgy, mintha filmet látnánk. A darab ígéretesen kezdődik, a tempós nyitódal után Tücsök (Majsai-Nyilas Tünde aranyos alakítása) és Dzsepetto (Borbiczki Ferenc) tréfásan évődő párbeszéde, a kicsit mekkmesteres asztalos ügyetlenkedése, aki tulajdonképpen tévedésből készít élő fabábút, akár könnyed és szívderítő is lehetne. Annak kifejezetten örültem, hogy nagyobb szerepbe láthatom ezt a két nagyszerű színészt, akik a Vígszínház és a Pesti Színház produkcióiban általában kisebb szerepekben szoktak feltűnni.

De a tompa fények, a harsányságot kerülő depis színvilág, a zene valahogy mind a vidámság ellen dolgozik. Nem tudom, láttátok-e Jean-Pierre Jeunet és Marc Caro 1995-es filmjét, Az elveszett gyerekek városát. Abban az egyik szereplő azt álmodja, hogy megérkezik hozzá Télapó. Nagyon örül, jó kedve van. Ám egyszer csak megérkezik még egy Télapó. És még egy. Hamarosan az egész szóba tele van Télapóval, és minden gyerek legszebb álma egy pillanat alatt rémálommá változik. Na, hát így voltam valahogy én is a Pinokkióval.

Maga Pinokkió (Dino Benjamin) nem egy csetlőbotló, komisz, de szerethető figura, inkább idegesítő kis görcs, akit egy pillanatig sem sajnálnánk, ha a gonosz Páncélszív (Méhes László, akit nem lehet nem szeretni) valóban tűzre vetné.

Róka (Hegyi Barbara) és Macska (Seres László – a másik szereposztásban Kern András) nem kedves csibészek, hanem valódi bűnözők, akik simán eltennék lábalól Pinokkiót az aranyaiért.

Az egész előadás olyan, mintha egy patafizikai rémálomba csöppentünk volna, vagy egy Hyeronimus Bosch festménybe, amire a statisztéria jelmezei csak ráerősítenek.

A második felvonás alatt aztán valahogy mégis megenyhültem. Eszembe jutott, amit az előadás promóciójában is hangoztatnak: arra törekedtek, hogy az eredeti Collodi regényből adjanak vissza minél többet, ami közismerten jóval komorabb, mint a Disney féle habos-babos feldolgozás.

Ha nem gyerekmesének nézem, hanem egy lidércálomnak, akkor minden a helyére kerül, és működni kezd.

Valahol a felnövés határán libikókázunk, amikor még körülvesz a mesék világa, de már kezdünk belegondolni, mit élhetett át Piroska a farkas gyomrában.

Innen nézve az is érthető, hogy miért olyan a zene, amilyen. Ehhez a darabhoz több idő kell, hogy megérjen az emberben, és valószínűleg a zenét is többször meg kell hallgatni. Persze az is eszembe jutott, hogy azok a zenék sem ragadnak meg igazán, amiket a gyerekem hallgat, tehát lehet, hogy ez már az ő generációjának szól.

A darab így sem tökéletes azért. Sok benne az „easter egg”, kikacsintás, utalás. Ezek vagy működnek, vagy nem. Amikor például Macska azt mondja: „Könyörgöm, ne akasszuk fel”, a közönség nagy része felnevet, mert beugrik a Valahol Európában. Jópofa.

Ugyanakkor például az amúgy dicséretes próbálkozás, hogy tisztelegjenek Somló Tamás emléke előtt, kevésbé jól sikerült. Pinokkió a börtönben együtt raboskodik egy Artúr nevű fogollyal – Artúr Somló Tamás beceneve volt. Amikor megkérdezi, Artúr hogy jutott ide, rabtársa a Boogie a zongorán szövegével válaszol, és pár taktus erejéig fel is csendül az LGT dal bejátszásként, Somló hangján. Ez nagyon kilóg a darabból, idegen test az írás szövetében, ha szabad ezzel a képzavarral élnem.

Zavaróan közhelyesre sikerült, amikor a bábokat sanyargató Páncélszívből egyszerre Vajszív lesz, aki inkább lemond a gazdagságról és önként vállalja a szegénységet, csak mert Pinokkió megtanította sírni.

Ráadásul ahhoz képest, milyen hosszadalmasan keresi Pinokkió az apukáját, Dzsepettót, amikor végre megtalálja, öt percen belül véget ér a darab. A bábu bemutatja az öreget az Őszhajú Tündérnek (Igó Évával láttuk, de Halász Judit is játssza), akivel egyfajta gerontorománc szövődik, és kész. Ráadásul a Pinokkió egyik fő motívuma, tudniillik hogy a fabábú igazi fiúvá változik, teljesen feledésbe merült.

Az biztos, hogy erre az előadásra rá kell hangolódni. A nézőnek gazdag audiovizuális kalandban van része, unatkozni egy percig sem lehet. Még napokkal később is foglalkoztat, dolgozik bennünk, és végül is ez a fontos.

A színészek közül kiemelném, a Kanócot játszó Varga-Járó Sárát, akiben nehéz felismerni az Egy szerelem három éjszakája Júliáját, és nem csak a jelmeze miatt. Mint ahogy az embernek az sem jut eszébe a játékát nézve, hogy ő Tóth Barnabás Mesterjátszma című új filmjének női főszereplője is, igazán sokoldalú fiatal művésznőt tisztelhetünk benne.

Ha kicsit felemásra sikerült ez a kritika, az azért van, mert valóban nehéz hová tenni a látottakat. Mindenkit arra bíztatok, nézze meg, és döntse el maga, mit gondol róla. Őszintén szólva nem érzem, hogy akkora klasszikus született volna, mint a Képzelt riport vagy a Padlás, de ki tudja.

Lehet, az élet majd rám cáfol, hiszen néha épp olyan szürreális tud lenni, mint ez a Pinokkió előadás.

Fotó: Dömölky Dániel/Vígszínház

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.

Link másolása
KÖVESS MINKET: