Viszlát, agyrohasztás: a koronavírus még a luxusfeleségeket is kényszerpihenőre küldte
Ezen az sem segít, hogy az újoncoknak még ez is nehezen megy: Nini például nagyjából olyan átéléssel tudja előadni a szájába írt mondatokat, mint egy óvodai szavalóverseny utolsó helyezettje, Noémi arca pedig valószínűleg külső behatások miatt semmiféle érzelmet nem tud megjeleníteni.
A nevetséges konfliktusokba most minden eddiginél merészebben csepegtetnek komoly dolgokat: a wellness-szállóban vacsora után a nők hagyományosan átvonulnak egy másik szobába, ahol egyikük-másikuk biztos sírni fog. Itt engedi szabadjára mindenki az eddig nem publikus titkokat, mutatnak rá arra, hogy gazdagéknál sem volt mindig minden fenékig tejfel, sőt. Yvonne például itt vallja meg, hogy édesanyja öngyilkosságát a mai napig nem tudja feldolgozni, Tünde pedig szintén édesanyja alkoholizmusáról mesél könnyek között.
Az egyébként tényleg megrendítő pillanatok után viszont úgy lökik vissza másodpercek alatt a társaságot a komolytalanságba, mintha muszáj lenne.
Szintén elég skizofrén kórképet mutat az utolsó rész: a luxusfeleségek már addig is rengeteget beszéltek a jótékonykodásról, ám a negyedik részben a tettek mezejére lépnek. Tünde vezényletében összeszednek valahonnan egy halom ezeréves számítógépházat, amihez viszont nincsenek monitorok – szerezni kéne, mondja videohívásban az éppen jógázást színlelő Nininek. Szó se róla, szép gesztus, hogy számítógépet juttatnak azoknak a gyerekeknek, akiknek ettől függ az otthoni iskoláztatásuk.
Csak nem pont azután kellett volna mindezt bevágni, hogy előtte 25 milliós órákat shoppingolnak a férjével a gyereknek.
Épp ezért az időzítés nem is lehetne rosszabb: az egy dolog, hogy a járvány idő előtt tett pontot az évad végére, de sokakat nehezebb helyzetben talál meg a sorozat, mint eddig.
Bár jól tud esni az agynak az elbutító mennyei manna, jó esetben a home office-tól, rosszabb esetben a munkanélküliség miatti félelemtől megfáradt nézők nem feltétlenül azt akarják nézni, ahogy Tünde aranyból készült kocsonyát tálal fel poharakban, vagy hogy Bogi többezer euróért festet magáról képet szerelme jeléül férjének.
Persze a Feleségek luxuskitivelben eddig is arra volt jó, hogy jót röhögjön az ember az ízléstelen gazdagságon, de akkor mindez kevésbé tud jól esni, amikor az ajtón kopogtat az apokalipszis.
Arról persze senkinek nem voltak illúziói, hogy esetleg a utolsó zacskó lisztért küzdő Babettet, vagy az árufeltöltőként vécépapírhalmokat pakolgató Vivit fogjuk látni, mégis félresiklik valahogy az utolsó rész „ebben együtt vagyunk benne” üzenete. Hisz ennyi agyatlan komolytalankodás után nagyon furcsa egyveleg jön ki abból, hogy az eddig burokban bemutatott feleségeknek hirtelen olyan problémákkal kell szembenézniük, amik a való világban, a mi világunkban is léteznek. A luxusfeleségek új évada épp vagy felbosszant majd, vagy szórakoztat, de sajnos a koronavírus a régi jól trasht is elvette tőlünk.
