Ez a sorozat bebizonyítja, hogy a barátság néha fájdalmasabb, mint a szerelem, és pont ezért mi imádjuk! – Itt a Szigorúan barátság 2. évadja
A Szigorúan barátság második évadja ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, és újra bebizonyítja, miért lett ez a sorozat oly sokak kedvence.
Az alkotók ezt a témát néhány perc alatt kipipálták az első szezonban, hogy valami sokkal mélyebbre ássanak: az öregedés, a barátság, a változás és a mindennapi krízisek finom, mégis éles boncolgatásába.
Will (Seth Rogen) és Sylvia (Rose Byrne) kapcsolatának középpontjában már nem a barátságuk újra melegítése áll, hanem az a furcsa, keserédes dinamika, amit csak azok a cimborák tudnak produkálni, amelyek túléltek hosszú éveket, szerelmeket, gyerekeket, válásokat és néma szüneteket. Az évad elején Will második házasságára készül szörnyű öltözékeiben és hajviseletével. A szervezést pedig nem mással, mint iskolai legjobb pajtásával, Sylviával bonyolítja le. Ez a döntés természetesen kiváló terepet biztosít a konfliktusoknak és a félreértéseknek, különösen, amikor Sylvia megpróbál közelebbről is megismerkedni Will új menyasszonyával, Jennával (Rachel Rosenbloom).
A sorozat bája épp abban rejlik, hogy miközben látszólag alig történik valami, a karakterek hatalmas utat járnak be. Will és Sylvia kapcsolata ismét próbára tétetik. Bár a szóváltások és a komikusan kínos helyzetek folyamatosan jelen vannak, ezek mögött mindig ott húzódik egy mélyebb réteg. Az új évad második epizódjának vége például különösen kegyetlen csavarral ér véget. Kettejük barátsága nem pusztán egy narratív eszköz, hanem egy tükör, amelyben a nézők saját, olykor problémás kapcsolataikat ismerhetik fel. És sikeresen, én bőséggel láttam példát az életemből Willék elképesztően destruktív barátságában.
Rose Byrne és Seth Rogen már sokadszorra dolgoznak együtt, és ez az összeszokottság minden jeleneten átüt. A színészek közötti kémiát nem lehet megjátszani – ez természetes, ösztönös, és rendkívül szórakoztató. Külön öröm, hogy Byrne végre eredeti ausztrál akcentusával szólal meg, ami még autentikusabbá teszi a karakterét. A kettejük játéka szívhez szóló, olykor szúrós, máskor meleg és empatikus, de mindig hiteles.
Visszatérnek első évados kötelező szereplők, például Sylvia férje, Charlie (Luke Macfarlane), vagy gyermekei, akik újabb és újabb kihívások elé állítják és Will vicces barátai is visszaköszönnek egy-két rész erejéig. Amikor épp lenne egy pillanatnyi nyugalom Sylvia életében, akkor Will toppan be a maga felnőtt-testbe zárt kamaszos lendületével, és olyan szituációkba sodorja, amelyekből csak nehezen lehet méltósággal kikeveredni. Ennek ellenére pont ezek a pillanatok mutatják meg, mennyire fontos a legjobb barát jelenléte az ember életében. Néha éppen a legkényelmetlenebb pillanatok mutatnak tükröt nekünk – és segítenek továbblépni.
A sorozat humora továbbra is működik. A drogos poénok, amelyek Rogen védjegyei, jelen vannak, de nem tolakodók, szinte észrevétlenül simulnak bele a történetbe. A hangsúly egyértelműen az érzelmi őszinteségen van. Ez a sorozat nem harsány, nem próbál minden áron vicces lenni – csak épp az élet maga az, aminek a nevetséges és fájdalmas pillanatait is képes szerethetően megmutatni. Amikor a felnőtt elmegy új kocsit venni és rájön, hogy nem menő egy egyterűt vásárolni. Egy sportkocsit mennyivel „cool”-abb lenne vezetni. Majd, amikor ki kell kecmeregni a kényelmetlen ülésből közel az 50-hez, kissé aputesttel, mindjárt vonzóbbnak látjuk a tágas családi autót.
Pont olyan, amilyennek egy ilyen sorozatot elképzelünk, csak itt nem tini drámákról, húszévesek problémáiról beszélünk, hanem középkorúakról szól. Will és Sylvia barátsága több, mint csipkelődés vagy egymás ugratása: egyfajta mentőöv, egy állandó, amihez vissza lehet térni, amikor minden más bizonytalanná válik, tudják ott lesz a másik, hogy megvédje. Ez a kapcsolat egy tanmese arról, hogyan is kezeljük a válságokat, és mit jelent az, ha valaki igazán ismer minket – jóban, rosszban, kínos helyzetek közepette. De valljuk be, sokkal jobb ezt nézni, mint amikor ezek a kellemetlenségek a való életben történnek.
Nicholas Stoller rendezői munkája itt jóval kiforrottabb, érettebb, mint korábban. Távol van már a Rossz szomszédságok harsányságától vagy a Felhangolva lazaságától. Itt érződik, hogy szívügyéről van szó – minden jelenetben ott van az odafigyelés, a szeretet és a mélység. Nem véletlen, hiszen ő az egyik showrunner is. A dialógusok nemcsak jól megírtak, hanem valódik, élők és hitelesek, még akkor is, ha néha előjön a Rogen-féle humor.
Nem véletlen, hogy az Apple megbízott a sorozatban és berendelte a második eresztést. A Szigorúan barátság egy különleges, szívvel-lélekkel készített alkotás, amely egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat és meg is ríkat, ha éppen úgy hozza a helyzet. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Egy igazi gyöngyszem azoknak, akik már éltek annyit, hogy tudják: a barátságok néha bonyolultabbak, mint a szerelem. És talán fontosabbak is.
