KULT

Eszenyi Enikő rehabilitálása vegyes érzésekkel tölt el – Dancing With the Stars-kritika

Az első adás alapján meg kellett állapítsam, a nők sokkal inkább odateszik magukat, mint a férfi celebek, kivéve Marics Petit, aki minden linksége ellenére dolgozik, ha kell.


A Dancing Wtih the Stars negyedik évada nem hozott nagy változásokat. Azért apróságok akadnak. A zsűriből például kivált Bereczki Zoli, így Ördög Nóra, Juronics Tamás és Szente Vajk hármasban osztja az észt és a pontokat. Van egy új szabály is, a zsűri – a Sztárban sztárhoz hasonlóan – a műsor végén megmenthet egy párost a kieséstől.

Az is nóvum, hogy a zenekart lecserélték a play gombra.

Stohl András persze ezt szebben fogalmazta meg: „a versenyzők ezentúl az eredeti előadók hangjára táncolnak.”

Az adás sajátos James Bond-kisfilmmel kezdődött, amelyben a versenyzők üldözték a két műsorvezetőt, Lékai-Kiss Ramónát és Stohl Andrást, egészen a TV2 stúdiójáig, ahol aztán – hehe, de szellemes – nem sikerült ellopniuk a Dancing With the Stars fődíját.

.

A versenyt Krausz Gábor nyitotta Mikes Anna oldalán showtánccal. Nem volt rossz, bár azért úgy általában meg kell állapítanom a férfi versenyzőkről, hogy kicsit olyanok, mint a lusta szerető, aki hagyja, hogy mindent a nő csináljon.

Miután az ország elsőszámú celebszakácsáról van szó – bocs Lázár, ez van – persze röpködtek a főzős poénok. Ördög Nóra például megjegyezte, hogy olyan volt kicsit a produkció, mint amikor kinyitjuk a hűtőt, és abból főzünk, ami van. Találó metafora, de hát voltaképp ez lenne a műsor lényege.

.

Ördög Nóra és Juronics Tamás szigorú pontozást ígért, ennek megfelelően 7-7 ponttal értékelték a produkciót. A lágyabb szívű Szente Vajk viszont 8 pontot adott.

Hunyadi Donatella helyzete nem könnyű, hiszen a legtöbben, valljuk be, még mindig Kiszel Tünde lányát látjuk benne. Pedig felnőtt, elvégezte a Zeneakadémiát, profi énekesnő lett.

A Dancingben Bődi Dénest kapta párnak. Donatella tagadhatatlanul szép, és jól mozog, de ahhoz képest, hogy a kisfilmben azt ígérte, a színpadon azt látni fogjuk „mennyire szerelmesek” (nyilván csak a produkció keretei között),

olyan faarccal táncolta végig a tangót, hogy a Vígszínház szerintem újra gondolja a Pinokkió szereposztását.

A zsűri mindössze 19 pontot adott.

T. Dannynek újdonságot jelentett a paso doble kifejezés, ebből sejthetjük, micsoda kihívás elé állították Lissák Laurát. Igaz, engem is ért meglepetés: nem hittem volna, hogy a Neoton 220 fölött című számára lehet paso doblét járni. Laurának sikerült. Dannynak kevésbé, időnként kicsit ki is esett a szerepéből, de Juronics Tamás pozitívumként említette, hogy Danny merte mozgatni a csípőjét. 20 pontot kaptak.

.

Király Lindának és Suti Andrásnak a szamba jutott, és be kell vallanom, nekem az eddigiek közül ez a produkció tetszett a legjobban. Linda jól táncolt és még élvezte is. Tudott mosolyogni, és miközben benne volt a munka, azért látszott, hogy nem veszi véresen – és unalmasan – komolyan.

A zsűrinek is tetszett, nagyon dicsérték a látottakat. Ugyanakkor a pontozás ezt nem tükrözte, 22 pontot kaptak ugyanúgy, mint Krausz Gáborék.

.

Csutinak Tóth Katica jutott, és a bécsi keringő. Az ejtőernyősként színpadra pottyantott influenszernek nem mindig jött ki a három, de azért derekasan küzdött, igazi katona módra.

Juronics Tamás szerint szép volt és tiszta, de túlságosan látszott a koncentráció. Szente Vajk úgy értékelte a látottakat, hogy

olyan volt, mint amikor a hosszú idő után hazalátogató katonának kiöltözik a felesége mert még nem akarja elmondani neki, hogy már egy pékkel él és van két gyereke.

19 pontra volt jó.

.

Bevallom, az én kedvencem ezen az estén Simon Kornél és Szőke Zsuzsanna párosa volt. Na nem feltétlenül a táncprodukció minősége miatt. Félreértés ne essék, Zsuzsanna csodálatosan táncolt, szép volt, nőies és elegánsan szexi. Simon Kornél pedig… nos, ő is ott volt.

Az az igazság, hogy kedvelem Kornélt színészként is, személyiségként is, és most is nagyon szerethetően adta elő a táncot. A tánc szót persze most elég tág értelemben használom, hogy az is beleférjen, amit Kornél produkált. Kicsit olyan volt, mint amikor valakinek túszul ejtették a családját, és kénytelen volt bevállalni, hogy Szőke Zsuzsannával rumbázzon, különben nem látja őket többé.

.

A zsűriben is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, ezt tükrözi a 17 pont. Vajknak tetszett, de hát ő a Dancingben a jó zsaru.

Sydney van Den Boshtól ezúton is elnézést kérek, de valahányszor meghallom a nevét, Van der Bosch parancsnok jut eszembe a vérebeivel.

A szlovákiai Ádám Csabának a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy elnyerje Sydney bizalmát. A hölgy ugyanis a válása óta nehezen bízik a férfiakban.

Quickstepjükben nekem kicsit több volt a quick, mint a step, de összességében vidám, jóhangulatú produkciót láttunk.

Ők is csak 17 pontot kaptak, mert a mosolygás több volt, mint a lépés.

.

Radics Gigi és Baranya Dávid a Barbi filmet idézte meg cha-cha-cházva. Ez a szezon az énekesnőkről szól. Király Lindához hasonlóan Gigi is remekül teljesített. Ő is azon művészek közé tartozik, akik a szemünk előtt nőttek fel. Nagy utat tett meg azóta, hogy először feltűnt a Megasztárban. (Nem amikor nyert, hanem még előtte, amikor valahol félúton kiesett.) A zsűrit is elvarázsolták, a 24 pont nagyon soknak számított ezen az estén.

.

Az összes páros közül talán Marics Peti és Stana Alexandra között volt legerősebb a kémia. Peti érdekes figura, egyfelől egy nagyon laza, trehány csávónak tűnik, de a munkában odateszi magát, dolgozik, és meg is van az eredménye.

A férfi versenyzők közül szerintem ő táncolt a legjobban. 23 ponttal a tabella élmezőnyébe repültek.

.

Végére maradt a műsor legkérdésesebb szereplője, Eszenyi Enikő. Panaszra nem lehet oka, Hegyes Bercit kapta partnernek, aki már kétszer is megnyerte a magyar Dancing With the Starst.

Bár Eszenyi tagadhatatlanul nagyszerű színésznő, vegyes érzelmekkel nézem, ahogy a kereskedelmi média rehibilitálta anélkül, hogy az ex-igazgatónő egyszer is megállt volna reflektálni mindarra, ami vele történt, urambocsá’ bocsánatot kért volna bárkitől. Azt viszont el kell ismerni, hogy a salsaelőadás nagyon jó volt.

.

A műsorvezetők ma nem voltak topon, többször éreztem megtorpanást, bizonytalanságot, mintha nem tudnák, mi jön. Ez nem biztos, hogy az ő hibájuk, lehet a szervezés nem volt zökkenőmentes és néha tényleg nem az jött, aminek kellett volna.

Egészen zavaró volt például, amikor Stohl András felvezető beszélgetésbe kezdett a következő párossal, de közben már megérkeztek az előző táncosok a színpadról, és emiatt volt egy kis keresztbe beszélés, kapkodás.

A zsűri Donatellát mentette meg, a közönség pedig Eszenyi Enikőt, így nagy szomorúságomra Simon Kornél és Szőke Zsuzsanna távozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk