SIKERSZTORIK
A Rovatból

„Én eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni” – Török Attila Star Wars- és Marvel-filmek vizuális effektjein is dolgozott

Már pannonhalmi diákként a Terminátoréra cserélte az egyik tanára fél arcát egy paródiavideóban. Elárulta, hogyan vezetett az útja a legnagyobb hollywoodi szuperprodukciókig, és mi az, amit még ennél is izgalmasabbnak talál.
Polgár Tibor cikke - szmo.hu
2023. szeptember 30.



A még mindig csak 34 éves Török Attila több mint tíz éve foglalkozik hivatásszerűen élvonalbeli vizuális effektek (VFX) megalkotásával és fejlesztésével, dolgozott már többek között Star Wars- és Marvel-filmek képi világán is.

A magyar VFX-specialista jelenleg egy piacvezető torontói cég szoftverfejlesztőjeként robbanás- és felhőszimulációkat fejleszt, miközben a világ legtöbb VFX-cége az ő robbanáseffektjeit használja filmekhez és videójátékokhoz. Attilával hollywoodi filmek vizuális effektjeiről, kulisszatitkokról, pályafutásáról és a technológia fejlődéséről beszélgettünk, de szóba került a mesterséges intelligencia is.

– Hogyan kerül egy fiatal, huszonéves magyar srác több száz millió dolláros hollywoodi filmek vizuális effektjeinek megalkotói közé?

– Gyerekkorom óta szeretem a filmeket. Annak idején Peter Jackson A Gyűrűk Ura-trilógiájának látványvilága teljesen lenyűgözött, akkor fordult meg először a fejemben, hogy egyszer én is szeretnék majd ilyet csinálni. Hobbiszinten elkezdtem animációs szoftverekkel ismerkedni. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba jártam középiskolába, ahol a hagyomány szerint a végzősök előadnak egy tanárokat parodizáló színdarabot az egész iskola előtt. Vállaltam, hogy készítek egy ötperces paródiafilmet a színdarab elejére. Ebben például

kicseréltem az egyik tanárom fél arcát a Terminátoréra, a film végén pedig egy Star Wars-űrhajó elviszi a sulit a világűrbe.

Amikor levetítettük, hatalmas sikere volt, mindenki szakadt a röhögéstől, ami remek érzés volt, egyúttal pedig visszaigazolás számomra, hogy van érzékem a 3D-s animációhoz. Ezután végérvényesen elhatároztam, hogy filmes digitális utómunkával, vizuális effektekkel szeretnék foglalkozni. Azzal, hogy néhány évvel később már hollywoodi filmek látványvilágán dolgozhattam, a legnagyobb álmom vált valóra.

– Hol és hogyan tanultad meg a VFX-szakmát?

– Akkoriban, 2006-2007 körül Magyarországon nem igazán volt olyan képzés, amin filmes vizuális effektek készítését lehetett tanulni. Így aztán Budapesten, a mai Óbudai Egyetem jogelődjén programozást kezdtem tanulni, és mellette elvégeztem egy kurzust, amin az egyik ismert 3D animációs szoftver, a Maya használatát tanították. Aztán jött egy lehetőség, hogy az angliai Bournemouth-ban, Európa egyik leghíresebb 3D animációs egyetemi képzésén tanulhassak, ahová fel is vettek. Akkor már tudatosan kerestem a külföldi lehetőségeket.

– Gondolom, Magyarországon nehezebb lett volna elhelyezkedni és fejlődni.

– Igen, ez így van, de emellett egy – mondjuk úgy, hogy – furcsa élmény is a külföldi boldogulás irányába terelt. Történt ugyanis, hogy jelentkeztem egy 3D animációs pályázatra, melynek a két nyertese diákmunkát kapott Gauder Áron (a Nyócker! és a Kojot négy lelke rendezője – a szerk.) új filmjében. Beadtam a pályamunkámat, nem nyertem, majd a kíváncsiság miatt felkerestem a pályázat elbírálóit, hogy megtudjam, mit csináltam rosszul, hogyan tudnék jobbá válni. Fogadtak, leültettek egy számítógéphez, majd elkezdték tételesen megmutatni a hibákat – azonban nem az én pályamunkámat elemezték, hanem az egyik nyertes pályázatot. Kiderült, hogy a két srácot, akik nyertek a pályázaton, azért hozták ki győztesnek, mert valakinek a rokonai, ismerősei voltak. Ez kellemetlen felismerés volt, és innentől már nem is kerestem a magyar lehetőségeket. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy azóta találkoztam olyan magyarokkal, akik sikeresen el tudtak helyezkedni a VFX-szakmában Magyarországon. Ám az én esetemben ez nem működött, és úgy gondoltam, külföldön jobban tudok majd érvényesülni. Ez így is lett:

Angliában, másodéves egyetemistaként megnyertem egy európai 3D animációs versenyt, aminek köszönhetően egy nagynevű céghez, a londoni Double Negative-hoz kerültem két hónap diákmunkára. Náluk készültek például Christopher Nolan Batman-filmjeinek, vagy éppen a közelmúltban a Dűnének a vizuális effektjei.

Ezután befejeztem az egyetemet, Torontóban is hasznos tapasztalatokat szereztem egy féléves diákmunka során, majd visszatértem Londonba, a Double Negative pedig munkát ajánlott. Náluk kezdtem el a karrieremet, és 2,5 évet töltöttem a cégnél.

– Melyek voltak az első jelentős filmes munkáid?

– A Double Negative-nál töltött diákmunkám alatt a 2012-ben bemutatott John Carteren dolgoztam: ruha- és szőr szimulációkat csináltam négykezű, zöld űrlényekre. Miután visszatértem a céghez, Az éhezők viadala második része következett, melyben nagy kihívás volt a gyilkos köd megteremtése, és a visszajelzések alapján is joggal mondhatom, hogy nagyon jól sikerült megoldani a feladatot. Erre a munkámra a mai napig különösen büszke vagyok.

– Ezután még olyan nagy költségvetésű látványfilmeken dolgoztál, mint például a 2014-es Godzilla és A tenger szívében Chris Hemsworth-szel. Majd búcsút intettél a Double Negative-nak. Miért?

– A Disney megvette George Lucastól a Lucasfilmet, és bejelentették, hogy Londonban VFX-stúdiót nyitnak, pontosabban elindítják a nagy múltú Industrial Light and Magic (ILM) londoni részlegét. Felvették a főnökömet is, akivel együtt dolgoztam a Godzillán, ő pedig egy spanyol srácot, Miguelle-t és engem hívott az ILM-hez. Egy ilyen ajánlatra nem lehetett nemet mondani, ugyanis rengeteg új lehetőséget és fejlődési potenciált rejtett magában. Nagyjából 6 évig voltam az ILM-nél, főként robbanásokat, törés-zúzás szimulációkat fejlesztettem. Például a Ready Player One-ban az összetörő autók látványán dolgoztam.

Egy lángszimuláció Török Attilától

– Általánosan mennyi időbe telik egy olyan, néhány másodperces vizuális effekt megalkotása, amit egy nagy költségvetésű hollywoodi film igényel? Mennyi VFX-szakember dolgozik rajta?

– Egy hollywoodi filmben a leggyakoribbak a 2-4 másodperces shotok (beállítások, felvételek – a szerk.). Egy ilyen VFX-shot több száz emberen megy keresztül, mire eléri a végső formáját. Az adatokból elkészítenek egy 3D-s világot, létrehoznak egy virtuális kamerát, ami ugyanolyan mozgásokra képes, mint a valódi kamera. Ez hetekig is eltart. Közben mások körülvágják az emberek alakját, mások pedig elkészítik a modelleket. Ezek a munkafolyamatok párhuzamosan futnak, aztán amikor megvan a virtuális kamera és megvannak a modellek, akkor jönnek a szimulációk. Egy film esetében egyszerre több shoton is dolgozunk párhuzamosan, hogy ne fussunk ki az időből. Hatalmas munka mindezt összehangolni. Egy shot elkészítése akár hónapokat is igénybe vehet. Rengeteg VFX-szakember dolgozik egyszerre, például a John Carter vizuális effektjeiben több mint 700 ember munkája van benne.

– Hogyan kaptok képet arról, hogy a rendezőnek mi az elképzelése egy-egy vizuális effektről?

– Mindig írott jegyzetek formájában kapjuk meg, hogy a rendezők hogyan képzelik el a jelenetet. A rendezők csak nagyon ritkán jönnek be a VFX-stúdiókba. Amikor a filmjük az utómunka, a vizuális effektek szakaszába ér, akkor jellemzően már a következő filmjüket készítik elő. Egy rendező körülbelül hetente egyszer kommunikál a VFX-cégekkel, ami nem igazán ideális. Ugyanis ha nem pontos a kommunikáció, akkor sok a felesleges munka, és rossz esetben csak akkor derül ki a félrecsúszott információ, amikor a rendező visszadobja a kész shotokat.

– Marvel- és Star Wars-filmek is szerepelnek a filmográfiádban, ezekről milyen emlékeket őrzöl?

– A Bosszúállók: Ultron kora és a Bosszúállók: Végtelen háború tipikus Marvel-film volt abból a szempontból, ők jellemzően az utolsó pillanatig variálnak sok mindenen, így ezeknek a filmeknek a vizuális effektjei is igencsak feszített tempóban készültek. A Star Wars: Az ébredő erő pedig azért volt különösen érdekes és izgalmas számomra, mert a készítése egybeesett az ILM londoni stúdiójának kiépítésével.

– Az általad említett nehézségek és kihívások egyáltalán nem látszanak meg ezeknek a filmeknek a vizualitásán, de időről időre bemutatnak olyan nagy költségvetésű hollywoodi filmeket is, amiknek meglepően gyengék a vizuális effektjei. Miért van ez?

– Néhány filmnél azért rosszak a vizuális effektek, mert egyszerűen kevés időt hagynak az adott shot megfelelő kidolgozására. Tehát a legtöbb esetben a probléma az időhiányból fakad. Például a 2012-ben bemutatott John Carter esetében két évig készültek a vizuális effektek. Igaz, az elmúlt tíz évben fejlődött annyit a technológia, hogy ez a munka ma már meglenne egy év alatt. 11-12 éve vagyok a szakmában, ez idő alatt rengeteget változtak a vizuális effektek, szebbek és valósághűebbek lettek – persze, ha jut rájuk elég idő. Jó példa erre a 2009-es és a 2022-es Avatar összehasonlítása: az első film óta hatalmasat fejlődött a karakterek kidolgozása,

a tavalyi filmet nézve már-már valóságosnak tűnnek a na’vik és a mindenféle földönkívüli lények, és a víz is sokkal jobban néz ki. Viszont a robbanások gyatrán mutatnak, ugyanis ezek megalkotásához egy elavult rendszert használtak.

Nyilván sok múlik az egyéni ízlésen is, például nekem a mostani nagyon színes stílus nem annyira jön be, jobban szeretem a 2000-es évek filmjeit, amiknek úgymond karcosabb a textúrájuk.

– Technológiailag eljöhet majd az a pillanat, amikor valódi színészek helyett számítógép által alkotott „emberek” szerepelnek majd a mozivásznon, a nézők pedig észre sem veszik a különbséget?

– Igen, elérkezhet az az idő, amikor az emberek szabad szemmel már nem tudják megkülönböztetni a valós és a digitálisan megalkotott karaktereket a vásznon, de ehhez még legalább 10-15 év kell. Minden fejlődik, tehát miért ne juthatnánk el ide?

Gomolygó felhők szimulációja Török Attilától

– Ha már a jövőbe tekintünk, ki kell térnünk a mesterséges intelligenciára is. Veszélyt jelenthet az MI a filmes digitális utómunkát végzők állásaira?

– A mesterséges intelligencia még egy jó ideig biztosan nem jelent veszélyt a munkánkra. Én jelenleg szimulációkat futtatok, és messze vagyunk attól, hogy az MI szimulálja 3D-ben a kéréseimet. De persze egyszer majd eljuthatunk ide is. Vannak próbálkozások ebbe az irányba, és az már működik is, hogy a VFX-munkafolyamatok egy kis részét MI-vel oldják meg. A Pixar már alkalmazta ezt a tavaly bemutatott Lightyearben. Ugyanakkor észre lehet venni, ha nem én dolgoztam a képen, hanem mesterséges intelligenciát használtam, mert utóbbi esetben a részletek nem olyan életszerűek.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó és sikeres VFX-szakember legyen? A tehetség vagy a szorgalom a fontosabb?

– Ez a munka 70-80 százalékban szorgalomról szól, a maradék a tehetségfaktor. Egyszerűen le kell ülnöd a seggedre és csinálni kell! Vannak, akik nem képesek erre. Tehát az akaraterő, az elhatározás kulcsfontosságú. Annak idején én eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni, és minden időmet erre fordítottam.

– A beszélgetésünk alapján nem tűnik stresszmentesnek a vizuális effektek készítése. A monotonitás veszélye mennyire áll fenn?

– A munka egyrészt valóban stresszes, és monoton is tud lenni, de mindez egyénfüggő is. Sok múlik azon, hogy milyen céljai vannak az embernek. Egy idő után mindenki bekategorizálódik, például én a robbanás és a törés-zúzás vagyok a VFX-ben. Persze lehet úgy alakítani a munkát, hogy változatosságra törekszel a vizuális effektek terén. Nálam is elérkezett a pillanat, amikor változásra vágytam, és nagyjából négy éve a torontói SideFX-hez szerződtem. Itt már nem filmes shotokon, hanem a Houdini nevű, világszerte népszerű szoftver fejlesztésén, minőségi robbanás- és felhőszimulációk fejlesztésén dolgozom. Itt nincsenek szigorú, szoros határidők, sokkal több időm marad utánanézni a dolgoknak, hogy minél valósághűebbek legyenek az effektek.

Most már a világ összes VFX-cége az én robbanáseszközeimet használja a Houdinin keresztül.

Ez a munka stabilabb is, hiszen ezt a szoftvert nemcsak filmekhez, hanem például videójátékokhoz is használják, így nem vagyunk kitéve a filmipar utóbbi időben tapasztalt hektikusságának, elég csak a mostani hollywoodi írósztrájkra gondolni. Az is nagy előny, hogy otthonról dolgozhatok, és összességében sokkal nyugodtabb az életem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
,,Mikor megérkeztem, minden csupa vér volt a konyhában, és a kollégámon feküdt két másik vérző ember” - Zsolt Angliában önkéntes rendőr, ottani élményeiről mesél
Menyhárt Zsolt 15 éve önkéntes rendőr az angliai Ipswichben. Nap mint nap az utcán teljesít szolgálatot. Ugyanolyan egyenruhája és jogai vannak, mint a hivatásosoknak, de ő teljesen ingyen teszi ki magát a veszélynek. És imádja ezt a munkát.
Barnyák Mónika - szmo.hu
2025. június 08.



A magyarok sokféle munkát vállalnak a világban, de az, hogy valaki rendőrnek áll, viszonylag ritka. Menyhárt Zsolt 15 éve szolgál az angliai Ipswichben, méghozzá egy nálunk teljesen ismeretlen formában: önkéntes rendőrként. Ezt azt jelenti, hogy civil munkája mellett, a szabadidejében ölti fel az egyenruhát, utána viszont pontosan olyan feladatok várják, mint a hivatásos kollégáit.

Mi visz rá valakit, hogy teljesen ingyen kockáztassa az éltetét nap mint nap idegenekért? És mennyiben más a rendőri munka Nagy-Britanniában, mint Magyarországon? Miért fegyvertelenek az angol rendőrök? És fegyver nélkül hogyan oldják meg a legrizikósabb szituációkat? Ezekről beszélgettünk.

- Hogyan kerültél Angliába?

- Korábban Prágában éltem és telekommunikációs mérnökként dolgoztam. Akkoriban kaptam egy nagyon jó munkaajánlatot Angliából, amit elfogadtam és ideköltöztem. Megtetszett minden, és nagyon hamar elszaladtak az évek. Jó volt a munkahely, és a kollégák is nagyon befogadóak voltak. Ugyan nem terveztem hosszú távra maradni, csak pár évre, de végül itt ragadtam, így lett Anglia az otthonom tizenhét éve.

- Honnan a rendőri motivációd?

- Gyerekkoromban nagyon vonzott a rendőri és a katonai pálya, valószínűleg, mert édesapám rendőr volt. Ő persze lebeszélt arról, hogy ezt válasszam, mert az akkori viszonyok teljesen mások voltak, mint mostanában. Viszont nekem megmaradt a motivációm, mivel rengeteg érdekes feladatot látott el a munkája során: volt közlekedési- és kutyásrendőr, dolgozott nyomozó alosztályon, és körzeti megbízott is volt. Szóval

az egész gyerekkorom azzal telt el, hogy láttam, ahogyan egyenruhában, vagy civilként szolgálatba helyezve magát intézkedett.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy végül itt, Angliában leszek majd önkéntes rendőr.

- Hol hallottál az önkéntes rendőri szolgálatról?

- Egy érdekes véletlen miatt került elém ez a lehetőség, amiről egyébként nagyon kevesen tudnak Angliában. Egy helyi magyar összejövetelen találkoztam két magyar rendőrtiszti főiskolás sráccal, akik akkoriban éppen egy program keretében voltak itt a helyi rendőrségnél, három hónapig. Meséltek rólam a szolgálatvezetőjüknek, aki meghívta a helyi magyarokat egy találkozóra. Tőle hallottam, hogy van egy ilyen lehetőség.

A felügyelő leszervezte, hogy kimehessek egy műszakra egy igazi járőrpárossal, hogy lássam, miről is szól ez a valóságban.

Hatalmas és igazán intenzív élmény volt belátni a színfalak mögé, hogy milyen a bűnüldözés az ártatlannak kinéző városban. Ezután eldöntöttem, hogy belevágok.

- Mit jelent az önkéntesség?

- Angliában nagyon gyakori, hogy az emberek önkéntes feladatokat vállalnak, nagyon sok lehetőség van erre. Ez annyit jelent, hogy, a főállású munkájuk után végeznek valami teljesen más tevékenységet, akár mint én, a rendőrit, teljesen ingyen, fizetés nélkül, de ugyanakkora felelősséggel. A rendőrségen belül az önkénteseknek is van egy minimum óraszám-követelményük. Maximum óraszám nincsen szabályozva, tehát akár minden nap lehet önkéntesen dolgozni.

Ha valaki önkéntes rendőr, ugyanazzal a jogkörrel rendelkezik, és ugyanazokat a feladatokat végzi, mint a fizetett, hivatásos rendőr. Ugyanolyan egyenruhát, felszerelést, jelvényt, szolgálati igazolványt kap.

Ez számomra is meglepő volt. Emellett havonta kötelező tréningek vannak, amiken részt kell venni. A speciális tréningek témája például az ajtóbetöréses behatolás, a gyorsforgalmi utakon intézkedés, a megkülönböztetett hang- és fényjelzéssel ellátott jármű vezetése, valamint a forgalmi rendőröknek a nagy sebességű üldözés és az elfogás. Drogtúladagolásnál az életmentő gyógyszeres beavatkozásra is csak arra külön képzett rendőr jogosult. Ha nincs szolgálatban ilyen kolléga, akkor mindenképpen meg kell várni a kiérkező mentőt. Emellett lehet még szakosodni akár a nyomozókhoz is, és azon a csoporton belül is lehet gyűjtögetni a tréningeket és a tapasztalatokat. Némelyik tréning annyira speciális, hogy ha valaki vállalja a továbbképzéseket, attól jóval magasabb munkaóraszámot is várnak el, mert ezek a továbbképzések nagyon drágák, és csak akkor támogatják, ha ezzel a gyakorlatban, rendszeresen fogja majd segíteni a rendőrség munkáját.

- Te hogyan élted meg az alapképzési tréninget?

- Már elég jól beszéltem angolul, mégis a jogi szaknyelvet, szakszavakat nem ismertem kellően. Akkor az nekem egy erős gyorstalpaló volt, megtanulni a különböző törvényeket és a kifejezéseket, hogy hivatali folyamatokban, jelentések írásában a megfelelő szaknyelvet használjam. Segített, hogy a törvényi környezet le van egyszerűsítve Angliában, nagyon sok olyan törvény van, ami egyszerűen alkalmazható és áttekinthető. Ugyanakkor meglepetés volt, hogy mennyi régi törvény van még mindig használatban, ami néha azért kusza tud lenni. Ha viszont valaki valamiben elakad, rádión felhívhatja a felettesét és információt kérhet, ez itt általában bevett dolognak számít.

- Mik azok a dolgok, amik a leginkább megleptek?

- Itt nincs egyetemes személyes azonosító okmány, ami nekem elképesztő volt eleinte. Amikor intézkedünk, és megkérünk valakit, hogy igazolja magát, a legtöbb a bűnöző mégis általában valós nevet és címet ad meg. A rendőrre van bízva, hogy mit hisz el, vagy mit nem, hacsak nem szolgál az illető elegendő bizonyítékkal valós kilétére. Onnantól kezdve, ha valaki ad nekem egy nevet és címet, és azt a központtal leellenőrizve nem vagyok teljesen biztos az illető kilétében, akár őrizetbe is vehetem, élve a gyanúval, hogy hamis adatokat adott meg.

Az a tapasztalatom, hogy Angliában minden erősen a bizalomra épül.

Itt a jogosítványnak sem kell nálunk lennie a járművezetéshez, igazoltatás után is bemutatható hét napon belül. A rendőrök ugyanakkor abszolút nagy mozgástérrel rendelkeznek. A tréningeken is elmondták, ha bárki a rendőrségen belül utasít, hogy valakit tartóztassak le, megtagadhatom, mert ez a saját döntésem, mint ahogyan az is, hogy hogyan járok el az elkövetővel szemben. Tehát azt sem mondhatja meg egyik feljebbvalóm sem, hogy valakinek adjak-e helyszíni bírságot, vagy engedjem el egy szóbeli figyelmeztetéssel. Ez nagyon pozitív, hogy a rendőr tudására, gyakorlatára és értékítéletére van bízva, hogy ő mit lát és tapasztal az eset során.

Nyilván egy gyilkost nem lehet elengedni, de egy közlekedési szabálysértésben vannak fokozatok, előfordul, hogy egy szóbeli figyelmeztetés is elég.

Angliában teljesen más a törvényi környezet is, a közlekedésben például az irányjelző használatának elmulasztása, vagy a piroson átszaladás nem szabálysértés. A kézben tartott traffipax nem fényképez, nem rögzít, csak jelzi a sebességet a kijelzőn, amikor belenéz a rendőr. Sőt, nem is pásztázható ezzel a kamerával a forgalom, leengedett kamerával kell várakozni, és csak amikor azt érzem, hogy szemmel láthatólag gyorsabban jön egy autó, akkor mérhetem meg. Tehát nem lehet „vadászni” a gyorshajtókra. Amikor félreállítom az autóst, és azt mondom neki, a kamera ezt a sebességet írta ki, ennyivel haladt, adhatok neki egy bírságot, ott vitának a továbbiakban helye nincs, nem kell további bizonyíték, mert láttam a kamera által mért adatot. Ha mégsem hiszi el és vita támadna, akkor bíróságra kerül az ügye, de akkor is a rendőr szava lesz a döntő, amennyiben dokumentálva van az egész és a kamera hitelesítve volt.

- A rendőröknek adott döntési szabadadság mellett más is meglepett?

- Itt nagy figyelmet fordítanak arra, hogy amikor egy rendőr kimegy egy adott incidensre, van hogy a sértett, de van, hogy az elkövető épít ki egy olyan kimondatlan rokonszenvet, kapcsolatot a kiérkező rendőrrel, ami után elképzelhető, hogy csak azzal a rendőrrel akar majd beszélni a továbbiakban, senki mással. Az ilyen esetek miatt az egész rendszer úgy van felépítve, hogy támogatják, hogy az a rendőr is benne maradhasson az ügy folyamatában, mert ez a legtöbbször gördülékenyebbé tesz minden kommunikációt a továbbiakban. Ez már velem is többször előfordult, amikor valaki csak velem akart beszélni, megbízott bennem, még elkövetőként is. Ez egy igazi felnőtt tanmese, soha az életemben nem gondoltam volna, hogy így is működhetnek kapcsolatok emberek között.

- Miért nincs fegyvere az angliai rendőröknek?

- Az alaprendőrnek nincsen lőfegyvere, csak a fegyveres egységeknek, akik erre speciálisan ki vannak képezve. Természetesen van eszköztárunk, de főleg a kommunikáció a fontos.

Magyarként meglepő és furcsa volt a tréningeken, hogy a rendőr itt fegyvertelen.

Meg is kérdeztem, hogy ez miért van így. Azt mondta a kiképző, hogy egyrészt statisztikailag nincs olyan nagy számú szituáció, ami indokolttá tenné a lőfegyver viselését, másrészt a magánkézben tartott lőfegyverek törvényi szabályozása talán Angliában az egyik legszigorúbb a világon. Mivel ez egy sziget, valamelyest jobban tudják ellenőrizni a kikötőiket, így az ország méretéhez és a populációhoz képest kvázi kevés a bűnözői körök kezén forgó lőfegyver. Angliában nagyon komolyan veszik, hogy az átlag állampolgárnak ne legyen fenyegetettség érzése. Hogyha mi, akár csak megelőzésképpen is elővesszük a paprika sprayt, vagy a viperánkat egy intézkedés során, arról már egy formanyomtatványt kell kitölteni, dokumentálni kell, hogy mi volt az oka. Nem kelthetünk félelmet az állampolgárokban, ez itt nagyon fontos.

- Mennyire tisztelik a rendőröket?

- Nagyon nehéz felmérni, vegyesen reagálnak az emberek. Amikor rendőrként kint vagyok az utcán, többnyire elkövetőkkel foglalkozom, és elfogadom, hogy ők nem is kell, hogy feltétlen szeressenek vagy tiszteljenek minket. Nem tudhatjuk, kinek milyen tapasztalatai vannak a rendőrségről.

Értelemszerűen nem szabad kijönni az embernek a sodrából, bárhogyan is beszéljenek velünk.

Nem szabad elfelejtenem, hogy nem azért döntöttem úgy, hogy esetleg bírságot adok valakinek, amilyen stílusban velem beszél, hanem azért, amit elkövetett. Ha ez nem így lenne, akkor az egy személyes, hangulatalapú döntés lenne, ami szakmaiatlan és rossz. Mondok erre egy nagyon leegyszerűsített példát, kint üvöltözik valaki az utcán félelmet keltve a többi járókelőben. Amikor rendőrként, szolgálatban megközelítem és velem is ordibál, nem vehetem csak ezért őrizetbe, mert bennem is félelmet keltett. A rendőrtől elvárják a jóval magasabb tolerancia szintet minden ilyen esetben. Van aki amúgy egész jól, barátságosan kezel minket, annak ellenére, hogy elkaptuk, de van, aki utálja a rendőröket, dacára annak, hogy szerintem a rendőrség mindent megtesz azért, hogy mindenki biztonságban, és megfelelően kezelve érezze magát egy intézkedés során.

Nem ritka, hogy pozitív visszajelzést kaptam elkövetőtől, aki azt mondta, hogy „kösz, ti jó srácok vagytok”, és a fogdán kézfogással köszönt el.

És az sem ritka, hogy a fogdáig tartó autós utazás során elnevetgélünk az elkövetővel. Ami bevallom talán - magyar viszonylatban - hihetetlenül is hangzik, de igaz. Ez persze semmiképpen sem jelenti azt, hogy barátkozunk. Viszont onnantól kezdve jóval kisebb a veszélye, hogy bármi rossz dolog fog történni, és alapból is mindenkit megillet az emberi bánásmód, nincs előítéletességnek helye. Én mindenkivel próbálok pozitív, fair és jó fej lenni, mert ez a legfontosabb talán az elkövető és saját biztonságunk miatt is, hogy mindenképpen, még egy letartóztatás után is stresszmentesen, jó hangulatban jussunk el a fogdáig. Abban a pillanatban, ahogy őrizetbe vettünk valakit, annak a testi épségéért mi felelünk.

- Tanítják a bánásmódot is?

- Rengeteg tréningünk van a helyes helyzetek pszichológiai alkalmazásához. Meg kellett tanulni, hogy másokat ne a saját élményszintünkön skatulyázzunk be, ezeket a beidegződéseket el kell engedni, amikor intézkedünk.

- Átalakultál ebben a munkában?

- Száz százalékig. Abszolút megértőbb, nyitottabb, elfogadóbb, türelmesebb lettem. Nehezen lehet kihozni már a sodromból, jobban a dolgok mögé tudok látni, és az empátiám is sokat fejlődött. Gyakran megkapom másoktól, hogy „de te nem is kapsz fizetést, miért csinálod?”. Ilyenkor nehéz azt elmagyarázni, hogy ettől a munkától valójában mennyi mindent is kapok. Úgy érzem, az életem és a személyiségem is jobb lett, mert ebből voltaképpen nagyon sokat profitálok.

- Volt olyan eset, ami nagyon megviselt?

- Nem beszélhetek sok mindenről, de volt olyan, amikor találtam egy elhunytat, aki már két hete halott volt, és amikor bementem a lakásába, ott megdöbbentő körülmények fogadtak. Ott úgy elgondolkodtam, hogy az emberek a zárt ajtók mögött milyen életet is élnek, és mennyi mindenről nem tudunk. Szívszorító az is, amikor gyerekekkel kapcsolatos esetünk van, elhanyagolás vagy gyilkosság, ezek mindig nagyon megráznak. Volt egy furcsa esetem, amikor riasztás jött, mert egy rendőr vészhívást indított. Megtámadták, és az én egységem volt a legközelebb hozzá. Egy öngyilkoshoz küldték ki, de a helyszínen többen is voltak, és rátámadtak, emiatt a rádióján vészjelzést indított.

Mikor megérkeztem, minden csupa vér volt a konyhában, és a kollégámon feküdt két másik vérző ember, akik vele dulakodtak.

Én érkeztem elsőként a helyszínre, és azonnal elkezdtem lerángatni a férfiakat a kollégáról. Egy rövid dulakodás után mindkét elkövető bilincsben volt. Az egyik még hátrabilincselt kézzel is próbálta a karján lévő, saját magának okozott vágott sebeket körömmel mélyíteni. Ez az egész jelenet annyira groteszk volt, nagyon sokáig bennem maradt.

- Angliában miért van annyi késes támadás?

- Valóban Angliában nagy problémát okoznak a késelések, és ez egy öngerjesztő probléma, mert

sokan azért hordanak már kést maguknál, mert félnek, hogy késelés áldozatai lesznek.

Emiatt különböző kampányok vannak, mint a Bin the Blade, amikor amnesztia keretében a kihelyezett konténerekbe összegyűjtik a kidobott késeket. 2019-ben szigorítottak a törvényi jogszabályon, most már otthon sem lehet szamuráj kard, még dísz sem, valamint 50 centinél hosszabb, ívelt pengéjű kard tartása is illegális. A késes támadások nagy része a bandaháborúk miatt van, de mindenfajta más bántalmazásnál és a nézeteltérések rendezésénél is előfordulnak késelések.

- 15 éve vagy rendőr, minden nap kiteszed az életedet a veszélynek...

- Próbálok erre nem így gondolni. Ez nem fordulhat meg a fejemben, nem rágódok ezen, és nem izgulok. Hála istennek nem lépten-nyomon történnek tragédiák, de azért sajnos halnak meg szolgálat közben rendőrök. Bár átlagemberként látjuk a rendőröket intézkedni, de ez semmiképpen sem egy hétköznapi munka.

A tényleges rendőri munka az átlagember számára többnyire láthatatlanul zajlik, a társadalomtól, nézelődőktől elzárt helyeken, ezért a veszély mértékét felmérni kívülállóként nagyon nehéz.

Mi odafigyelünk a társainkra, egymásra minden szituációban, és bár irtó közhelyes, de mindig résen kell lenni. A hívószámokról tudjuk, hogy ki az egyedül lévő rendőr, így ha halljuk, hogy rizikósabb riasztást kap, akkor azonnal többen ugranak, hogy menjenek támogatásként, ha van rá lehetőség. A trénereink folyamatosan oktatnak, tanítanak minket, hogy mindenfajta szituációt a lehető legjobban ki tudjunk védeni. Ez egy nem veszélytelen állás, voltaképpen rossz emberekkel foglalkozunk, akik ártanak másoknak, maguknak és nekünk.

Minden helyzetben fejben és érzelmileg is egyben kell lennünk a helyszínen.

Nagyon fontos az, ahogyan kommunikálunk, ahogyan beszélünk a másikkal, mert a helyzetek nagyon rossz irányba fordulhatnak pillanatok alatt, ha esetleg nem megfelelő a hangnem, és nem a megfelelő szavakat használjuk, vagy éppen nincsen empátiánk. Potenciálisan a szolgálatban minden helyzet veszélyes lehet, nyilván amikor itthon dolgozom főállásban az íróasztal mögött, kevesebb veszélyes incidens érhet.

- Sérültél már meg?

- Lekopogom, nem volt sérülésem, szeretném azt mondani, hogy ez a fellépésemnek is nagyban köszönhető. Próbálok mindig mindenre odafigyelni, még ha érzem is, hogy fáradt vagyok, akkor is minden intézkedésnél óvatos vagyok és gyanakvó, emellett nyitott és barátságos, ami bár elég ellentmondásosan hangzik, de kivitelezhető. Azt szoktam még mondani, hogy magas vagyok, és emiatt már önmagában a jelenlétem is lejjebb viszi az indulatokat sok esetben.

- Mit jelent, hogy szolgálatba helyezheted magad?

- Önkéntes rendőrként én is teljes jogkörrel rendelkezem, nemcsak akkor, amikor szolgálatban és egyenruhában vagyok, hanem szolgálaton kívül is.

Bárhova megyek Anglia és Wales területén, bármikor ha valami olyat látok, ami rendőri intézkedést kívánhat, akkor azonnal szolgálatba helyezhetem magam, intézkedhetek, és akár letartóztathatok másokat.

Ebben az is érdekes, hogyha ilyenkor segítségre szorulok, és megkérek egy másik civil embert, hogy segítsen nekem és ő megteszi, abban a helyzetben ugyanolyan törvényi védelmet élvez, mint egy intézkedő rendőr. Ilyenkor természetesen senki nem kér vagy kötelez arra, hogy veszélynek tegyük ki magunkat, hiszen felszerelés nélkül vagyunk, civilben. Azt szokták mondani, hogy ha úgy ítéljük meg a testi épségünkre veszélyes lenne beleavatkozni, akkor csak annyival segítsünk, hogy hívjuk a rendőrséget és adjunk információt. Állampolgárok is intézkedhetnek bűncselekmény megakadályozása érdekében, és indokolt esetben erővel is visszatarthatják az elkövetőt a rendőrség kiérkezéséig. Ennek természetesen arányosnak és indokoltnak kell lennie. Alapvetően igaz, hogy Angliában az emberek ha látnak valami furcsaságot betelefonálnak a rendőrségre, figyelnek egymásra, ami nagyon jól jön, hiszen a rendőrség önmagában nem tud mindenhol ott lenni.

- Mindebből úgy tűnik, nagyon szereted, hogy épp Angliában lehetsz rendőr.

- Mindig is csodáltam az angol rendőröket, mert praktikusnak és szervezettnek tűnnek, mégis közvetlenek. Nemcsak jól képzettek, de barátságos fellépésükkel hozzáférhetőek és elérhetőek az emberek számára; az utcán gyakran szelfiznek velük, mert bizalmat sugároznak. Itt az átlagember a segítséget látja meg bennük, még ha az utóbbi időben a rendőrség renoméját meg is tépázta egy-két eset. Ettől függetlenül, azt kell mondjam, büszke vagyok, hogy közéjük tartozom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
100 nap alatt több mint 63 ezer megmentett termék – így működik Magyarország első élelmiszer-outletje
A Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET-ben a közeli lejáratú vagy csomagolássérült termékek akár 70 százalékkal olcsóbban is megvásárolhatók, miközben több tonnányi élelmiszer menekül meg a kidobástól.


Az élelmiszer-pazarlás világszinten is égető probléma, de szerencsére egyre több hazai kezdeményezés mutat példát arra, hogyan lehet ezt a mindennapokban is kezelni. A budapesti Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET – Magyarország első élelmiszer-outletje – száz napos működése alatt bebizonyította, hogy a fenntarthatóság és a kedvező árak nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járhatnak.

Az eredmények önmagukért beszélnek: több mint 63.000 terméket mentettek meg a pazarlástól, ami 16,6 tonna élelmiszert jelent.

Ez a mennyiség 44 tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülésével egyenértékű – vagyis akkora megtakarítás, mintha egy átlagos magyar család 17 évnyi áramfogyasztását spórolták volna meg.

A vásárlók sem jártak rosszul: az outlet áraknak köszönhetően 21.737.043 forint maradt a pénztárcákban –

ez átlagosan 300–400 forint megtakarítást jelent termékenként,

miközben minden árucikk a jól ismert PRÍMA-minőséget képviseli.

A PRÍMA OUTLET kínálata naponta változik:

a polcokra csomagolássérült, közel lejáró, túlkészletezett vagy szortimentfrissítésből kikerülő termékek kerülnek, akár 70%-kal olcsóbban.

Az üzlet így egyszerre kínál okos, fenntartható és pénztárcabarát alternatívát a tudatos vásárlóknak.

„A PRÍMA OUTLET egyszerre nyújt kedvező árakat, magas minőséget és fenntartható megoldást az élelmiszer-pazarlás ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket értünk el: több tízezer termék kapott új esélyt, a vásárlóink pedig több millió forintot spóroltak meg.” – mondta Breier Péter, a vállalat tulajdonosa.

Segítség a rászorulóknak is

A fenntarthatóság azonban nem áll meg az üzlet polcainál: a századik működési napon a Breier Cégcsoport bejelentette, hogy a Récsei Centerben található Príma szupermarket együttműködési megállapodást kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Céljuk az, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett, közvetlen segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben élő családoknak is.

A PRÍMA OUTLET mögött álló Breier Csoport több mint 30 éve meghatározó szereplője a hazai élelmiszer-kiskereskedelemnek. A családi tulajdonban lévő vállalat jelenleg 26 üzletet üzemeltet Budapesten és Pest megyében, és elkötelezett a minőség, az innováció és a közösségi értékteremtés mellett.

A PRÍMA OUTLET első száz napja megmutatta, hogy az élelmiszermentés nemcsak egy jó ügy – hanem mindannyiunk közös jövőjének kulcsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Orvosi bravúr: aranybevonatú, személyre szabott pacemakert kapott egy beteg Pécsen
Az országban elsőként a A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján ültettek be ilyen pacemakert, amelyre eddig világszinten is csak nagyon kevés példa volt.


Itthon eddig példátlan beavatkozást hajtottak végre a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján: októberben az országban elsőként ültettek be aranybevonatú pacemakert.

Ez azért is komoly bravúr, mert a nemzetközi szakirodalomban is csak elenyésző számú hasonló beavatkozásról számoltak be ezidáig.

A klinika közleménye szerint a beavatkozásra egy különleges eset kapcsán volt szükség: a beteg a hagyományos, titántartalmú generátorral szemben túlérzékenységi reakciót mutatott. A titánérzékenység egy rendkívül ritka állapot, amelynek kapcsán a szervezet allergiás reakcióval reagál a beültetett eszközzel szemben.

A pacemaker-generátort egyedileg, a beteg alapbetegségének megfelelően gyártották le részletes kivizsgálást követően.

A piacon nem is érhető el ilyen eszköz, hiszen minden esetben a beteg kórtörténetének részletes elemzését követően gyártják le, majd ültetik be. A speciális aranybevonat megakadályozza, hogy a beteg szervezete allergiás reakcióval reagáljon a beültetett generátorral szemben.

A közleményben azt is írják, hogy

a pacemaker-generátor nem csak összetétele miatt számít különlegesnek, hanem jól példázza azt is, hogy a modern orvoslás egyre inkább a személyre szabott ellátás irányba halad.

„A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikájának célja, hogy hazai és nemzetközi szinten élvonalbeli terápiás megoldásokat kínáljon betegeinek – az egyéni különbségek és a magas szintű szakmai gondoskodás szem előtt tartásával” – írták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Több mint egymillióan voltak kíváncsiak a magyar pavilonra Japánban
A magyar megjelenés az Expó központi témájához egyedi módon kapcsolódott, a figyelmet a hagyományokra, az ember és a természet harmóniájára, valamint a múlt értékeiből építkező jövő gondolatára irányítva.


A magyar részvétel minden szempontból sikertörténetnek bizonyult: közel 70 kulturális programmal, több mint 80 szakmai és üzleti rendezvénnyel, 46 ezer éttermi és 2250 protokollvendéggel, valamint kézzelfogható turisztikai eredményekkel zárta Magyarország a fél éves oszakai bemutatkozását.

Élő Népzenei Előadás a Pavilon Szívében

A Magyar Pavilon központi élményét az állandó élő népzenei előadás jelentette, amely 184 napon át negyedóránként várta a látogatókat. A program keretében 21 énekesnő naponta 43 alkalommal szólaltatta meg a magyar népdalokat.

Az előadás összesen 7848 alkalommal csendült fel – több mint 58 000 percnyi élő műsort ajándékozva a közönségnek. A magyar népzene, a viseletek és az előadók közvetlensége különleges atmoszférát teremtett: a látogatók a pavilonba belépve nemcsak hallhatták, hanem át is élhették a magyar hagyományok lüktetését.

A Magyar Konyha Diadala

A Magyar Pavilon étterme a világkiállítás egyik legnépszerűbb vendéglátóhelyévé vált. A Miska Kitchen & Bar hat hónap alatt 46000 vendéget fogadott, napi mintegy 250 főt.

A kulináris sikerek számokban:

Gulyáslevesből: 18 600 adag

Hortobágyi palacsintából: 17 000 adag

Somlói tekercsből: több mint 4100 adag, azaz 164 méternyi desszert készült – ez több mint másfél futballpályányi édes élmény.

A magyar ételek iránti érdeklődést jól mutatja, hogy sok látogató már reggel 8:55-kor, közvetlenül az Expó nyitását követően beállt a sorba, hogy biztosan bejusson az étterembe, amely hivatalosan 13 órakor nyitott.

Tradíció Kézműves Formában

A pavilon harmadik emeletén 22 héten át kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, amelyek végig teltházzal működtek. Összesen 11 tradicionális magyar mesterség mutatkozott be, köztük a nemezelés, a gyékényfonás és a kékfestés. A látogatók saját kezűleg készíthettek el kisebb tárgyakat, miközben megismerkedhettek a magyar kézművesség aprólékos technikáival.

Kultúra, Üzlet és Diplomácia

A Magyar Pavilon az Expó egyik legaktívabb országpavilonjaként zárt:

Kultúra: Közel 70 koncertet szervezett 50 magyar fellépővel, csaknem 600 művész és stábtag közreműködésével. Ezzel Magyarország a harmadik legtöbb kulturális programot bemutató országként zárta a világkiállítást, bemutatva hazánk zenei örökségének sokszínűségét a klasszikus, népi és kortárs műfajokban egyaránt.

Üzleti és Szakmai Rendezvények: 84 szakmai és üzleti rendezvény valósult meg hat különböző helyszínen, köztük a pavilon Community Centerében és az Expó ikonikus Női Pavilonjában, ahol Magyarország szervezte a legtöbb eseményt. Összesen 31 magyar vállalat mutatkozott be a japán partnerek előtt, ami új gazdasági és turisztikai együttműködések alapját teremtette meg.

Diplomácia: A pavilon 2250 protokollvendéget fogadott, 440 delegáció tagjaként. Tiszteletüket tették a japán császári család tagjai, de a vendégek között volt Nobel-díjas, államfő, kormányfő, olimpikon, nagykövet, tiszteletbeli konzul és püspök is.

Turisztikai Eredmények és Jövő

A pavilon nemcsak megszólította, hanem inspirálta is a japán közönséget – a kulturális jelenlét érzékelhetően erősítette Magyarország turisztikai vonzerejét.

„A világkiállítás ideje alatt 19 százalékkal nőtt a Magyarországra beutazó japán turisták száma 2024 azonos időszakához képest. A magyar bemutatkozás hidat épített a két nemzet között: élményt és inspirációt adott mindazoknak, akik az expós látogatásukat követően személyesen is szerették volna felfedezni hazánkat. A kulturális jelenlétnek ez a formája hosszú távon erősíti Magyarország imázsát a szigetországban.”

Kristó Ákos miniszteri biztos

A Magyar Pavilon a „Múltunk nélkül jövőnk sincs” gondolat jegyében épült, és az elmúlt fél év során méltó módon képviselte Magyarország értékeit. A látogatók számára a pavilon nem csupán építészeti különlegesség, hanem egy érzelmi és kulturális utazás is volt – lenyomata annak, hogy a fenntartható jövő kulcsa a természethez és hagyományainkhoz való visszatérésben rejlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: