Emlékvonattal járhatod végig a caporettói áttörés híres helyszíneit
Különleges útvonalon, Ausztria egyik legszebb vasútvonalán keresztül Szlovéniába és Olaszországba visz a történelmi különvonat az első világháborús frontok déli szakaszára, az Isonzó völgyébe, a caporetto-i áttörés 100 éves évfordulója alkalmából.
A híres helyszíneken megidézik az I. világháború egyik legvéresebb csatáját. A vonaton hagyományőrzők utaznak, és korabeli egyenruhákban mutatják be katonai felszerelésüket és fegyverzetüket. A harcok helyszínén a restaurált lövészárkokban kézitusa bemutatót is tartanak majd.
A történelmi vonaton a Kossuth-díjas Csík zenekar vezetője, Csík János kifejezetten erre az alkalomra összeállított baráti formációval lép fel; Kacsó Hanga Borbála népdalénekessel és zenésztársaival szívhez szóló katonadalokat szólaltatnak meg.
Az úton történészek mesélnek a Nagy háborúról, a csatákról, a magyar katonák életéről, hősies küzdelmeikről, az Orfeum kocsiban pedig egy kiállítást is megnézhetsz.
Az útvonal
A vonat a Semmering-hágón, a világ első magashegyi vasútvonalán keresztül Ausztrián át érkezik Szlovéniába. Ezt a vonalat 1854-ben adtak át, és 1990-ben felkerült az UNESCO Világörökség Listára. Az Isonzó Expressz 14 alagúton, 16 viadukton és több mint 100 kőhídon és átjárón halad át.
A látogatás első napján kiemelt ünnepséget tartanak, ekkor száll fel a vonatra a magyar és a szlovén házelnök, hogy közösen róják le kegyeletüket a harcokban meghalt katonák emléke előtt. A modrejcei katonatemetőben - ahol közel 1600, a tolmeini hídfőnél illetve a közeli csatatereken elesett osztrák-magyar katona van eltemetve - szlovén–magyar katonai ünnepséget és koszorúzást tartanak.
A cerjei emlékmű után a Doberdó-fennsíkon a San Martino del Carsóban tartanak múzeumlátogatást. Ezután az egykori magyar kavernákat, lövészárkokat, alagutakat, emlékhelyeket lehet bejárni.
Kluže erődhöz, majd a Kobaridi Múzeumhoz visz az út tovább, ahol magyar nyelvű dokumentumfilmet is bemutatnak az emberiség történetének egyik legnagyobb hegyi csatájáról. A Kolovrat-hegyen található szabadtéri emlékhelyről páratlan panoráma nyílik az Isonzó völgyre.
Az emlékúton lesz alkalom a kikapcsolódásra is. Kirándulást szerveznek a goriciai (görzi) várban vagy kirándulni lehet Postojna cseppkőbarlangjába, és strandolásra is lesz mód Portorozsba, vagy Velencébe vonattal is el lehet látogatni.
1881-82-ben építették az erődöt, amelyben a csaták ideje alatt parancsnokság működött, de nem harcoló alakulatokat is helyeztek el benne, sőt kötözőhely is volt. A heves ágyúzások ellenére nem sérült meg. Ma múzeum működik benne.
Pečinka-barlang
A háborúban menedékhelyként használták. A katonáknak emeletes ágyakat helyeztek el benne, a tiszteknek fülkéket alakítottak ki. A hegy csúcsán fényszórós figyelőpont volt.
A szentlélek temploma Javorcan
A gyönyörű Juliai-Alpokban, a Polog-hegy alatt álló templom Európa Örökség címet kapott. Az isonzói csaták idején az osztrák-magyar katonák 3. hegydandár katonái építették elesett bajtársaik emlékére. Az elhunyt katonák neveit (2565) a templom falán lévő, könyvként lapozható tölgyfatáblákba vésték. A templomban szentmiséket is tartottak.
Az Isonzó Expressz július 16-án indul Budapestről az öt napos körutazása.
A teljes programról és az utazásról bővebben ITT olvashatsz.
Az Isonzói csata
Az isonzói csaták az első világháborúban 1915-től 1917-ig zajlottak az Isonzó folyónál, a mai Szlovénia és Olaszország területén, az olasz fronton az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország illetve Olaszország csapatai között. A tizenkét csatában a magyar áldozatok számát 300.000-re becsülik, főként felvidéki, erdélyi, partiumi és kárpátaljai hadosztályok katonái haltak meg.
A Caporettói áttörés során az előrenyomuló monarchiabeli és német csapatokat az olaszok nem tudták megállítani, így az olasz csapatok visszavonultak a Piave folyóig. A 12. isonzói csata győzelmet hozott a Monarchia számára 1917-ben, az isonzói frontszakasz stratégiai jelentősége megszűnt, a frontvonal 100 km-rel nyugatabbra húzódott, mint a támadás előtt.
Az isonzói csaták során 1.100.000 olasz katona tűnt el, halt meg, vagy sebesült meg, a Monarchia vesztesége kb. 500 000 katona volt. A háború után az Isonzó völgye Olaszországhoz került, az Isonzó mentén kiépített védművek, lövészárkok a mai napig megmaradtak.
"Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (...) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni."
(E.H)
