KULT
A Rovatból

Ehhez nem kell Woody Allennek lenni - megnéztük a Lövések a Broadwaynt a Thália Színházban

Jó alakítások, olcsó poénok - bebizonyosodott, hogy Woody Allen és a musical nem kompatibilis. Vélemény.


Végignevettem az előadást, amiben nagy szerepe volt a remek alakításoknak, mégis vegyes érzésekkel jöttem ki a színházból, mert óhatatlanul az volt az érzésem, hogy ehhez nem kell Woody Allennek lenni.

Figyelem, a cikk kisebb SPOILEREKET tartalmat – legalábbis azok számára, akik nem látták a filmet.

A Lövések a Broadwayn Woody Allen kevésbé felkapott filmjei közé tartozik,

bár szerény véleményem szerint az egyik legjobb alkotása.

A műmájer álművészekből űz gúnyt, akik annál nagyobb zseninek tartják magukat, minél kevesebb ember érti és értékeli őket, de közben titokban mind arra vágynak, hogy ünnepelt – és jól megfizetett – sztárok legyenek.

A történet röviden: David (Hevesi László) két bukott darabbal a háta mögött úgy érzi, végre megírta élete fő művét. Ügynöke, Marx (Szervét Tibor) felhajtja a darab bemutatásához szükséges pénzt. A befektető a New York-i alvilág egyik bandafőnöke, Nick (Szabó Győző). Egyetlen feltétele van: a barátnője, az antitehetség Olive is kapjon szerepet.

David némi tépelődés után elfogadja a kompromisszumot, sőt, kezdeti háborgása után abba is belenyugszik, hogy Olive testőre, Cheech átírja a darabját – annál is inkább mert az ifjú gengszter javaslataitól sokkal jobb lesz az előadás.

Cheech egyre jobban belelendül az alkotásba, ám egy nap rádöbben, hogy a gengszter főnök macája, Olive veszélyezteti a darab sikerét…

Az előadás megtekintése előtt vegyes érzések kavarogtak bennem. Woody Allen és a musical egy mondatban már-már paradoxonnak tűnik. Készített persze a rendező zenés filmet, ez a Varázsige I love you,

ami viszont éppen, hogy kíméletlenül kiparodizálta a musicalek klisékkel teli világát.

Nem arról van szó, hogy nem szeretem a musicaleket. Megvan a maguk helye a kulturális táplálékláncban. Van néhány kimondottan ütős darab is, mint a Kabaré vagy a Hair, és Alföldi Róbert azt is megmutatta az Őrült nők ketrecével, milyen sok múlik a rendezésen.

De azért a musicalek többsége mégiscsak habkönnyű szórakozás. Woody Allenben pedig pont azt szeretjük, hogy a humornál sokkal több van benne. És bár a darab története és szövege 80%-ban megegyezik a filmmel, mégis sikerült radikálisan felhígítani.

Míg a film egy intellektuális, groteszk komédia, a színpadi változat egy frivol, sikamlós kétértelműségekkel teli blődli, fallikus hot dogokkal.

Az előadás persze a maga módján szórakoztató, épp csak teljesen sikerült kilúgozni belőle azt az intellektuális többletet, ami kiemelte a tucatvígjátékok közül.

Nehéz eldönteni, hogy ez mennyire a rendezői felfogás hibája, és mennyire az alkotóké – ha minden igaz, Woody Allen maga dolgozta át színpadra a filmjét. Én sajnos utóbbira gyanakszom, különösen az idétlenre sikerült finálé tükrében, amit nem spoilerezek el, legyen elég annyi, hogy szerintem a szerzőnek egyszerűen nem jutott eszébe semmi jó lezárás.

A színészek viszont megérdemlik, hogy kicsit tüzetesebben foglalkozzam velük, mert ők vitték a hátukon a darabot.

Mórocz Adrienn pontosan olyan idegesítő Olive, amilyennek lennie kell. Egy idő után a puszta hangjával olyan hatást vált ki, mintha valaki a színfalak mögött folyamatosan a körmét húzogatná egy palatáblán, és tökéletesen megértjük Cheecht, amikor úgy dönt, mindenáron meg kell szabadulnia tőle.

Bevallom, Ember Márk nekem jobban tetszett Cheechként, mint a filmben látott Chazz Palminteri. Márk gengsztere közönségesebb, brutálisabb, piszkosabb, igazi keményfiú, akiről tényleg elhiszed, hogy bármikor szemrebbenés nélkül lelő, ha csak rosszat szólsz. Jelenléte fenyegető, és így sokkal nagyobb a kontraszt, amikor kibukik belőle a mélyen eltemetett művész.

Dívát alakítani mindig hálás feladat. Szinetár Dóra ki is hoz mindent Helen Sinclairből, a lecsúszott színésznőből, aki igyekszik fenntartani az A listás sztár imázsát, és ennek érdekében bevet minden manírt és cselt, ami csak egy színésznő fegyverkészletében megtalálható.

Neki sem könnyű az összevetés: a filmben a csodás Diane Wiestet láthattuk, aki a 80-as 90-es években Allen egyik kedvenc színésznője volt.

De Szinetár megmutatja, hogy kisujjában van a színház és a showbusiness, és képes kellő iróniával nézni önmagára és a szakmára.

Ugyanez elmondható Szervét Tiborról is, aki a dörzsölt színházi ügynököt, Marxot alakítja, roppant szerethetően.

Nagy Viktor lubickol a falánk Don Juan, Warner szerepében, a végjátékban igazi jutalomjáték jut neki, ahol egyszerre villanthatja fel drámai arcát, amikor a színdarabbeli színdarabot játssza, és komikus vénáját – amikor minden félremegy. Bevallom, Szabó Erikát most láttam először színpadon és kellemes csalódást okozott.

Mindenképp szeretném kiemelni Tamási Zoltánt, akinek Flender, a meg nem értett írózseni kisebb szerepe jutott, mégis emlékezetes alakítást tudott nyújtani, és Hunyadkürti Istvánt, aki kedvenc karakterszínészeim egyike, mindig örülök, ha láthatom.

Az egyetlen, aki – legalábbis azon az estén, amikor én láttam – némi csalódást okozott, az a gengszterfőnököt játszó Szabó Győző.

Nem akarok pálcát törni fölötte. Lehet, hogy én pont rossz passzban fogtam ki, de végig úgy éreztem, nem egy gengsztert látok a színpadon, hanem Szabó Győzőt, aki gengszternek próbálja kiadni magát.

Egy viccesen elmélyített hang még kevés.

Legalábbis nekem, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy Győzőnek nagy sikere volt, a közönség nagyokat nevetett a bohóckodásán, azt is megbocsátották, amikor olykor-olykor kiesve a szerepéből elröhögte magát.

Sajnálom, mert Szabó Győzőben szerintem ennél sokkal több van.

Úgy illik, hogy említsük meg a fordítókat, Hamvai Kornélt és Závada Pétert – rajtuk igazán nem múlt semmi –, és a zenekart felváltva dirigáló Bolba Tamást és Zádori Lászlót.

Aki szereti a vígjátékokat, a könnyed kikapcsolódást és a remek színészeket, feltétlenül menjen el a Thália Színházba – de ne legyen csalódott, ha Woody Allent nem találja. Egyszerűen nem musical-kompatibilis.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk