Egy sms, és mindent otthagy a lány, akit a srác 15 éve nem látott - exkluzív interjú Domhnall Gleesonnal
Gleeson egy egészen különleges szériában vállalt szerepet: egy egymást rég nem látott szerelmespár egy sms-t követően talál egymásra hosszú idő után és indulnak együtt egy izgalmas közös utazásra, amit titok, hazugságk és bűn kísér. Mindezt humorral és thrilleresen egyszerre tálalva.
Hogy kerültél a Futás közelébe, és mi vonzott a filmben?
Épp befejeztem egy munkát, ami nagyon kemény volt, és érzelmileg eléggé megviselt. Kivételesen büszke voltam rá, de úgy éreztem, muszáj csinálnom valami könnyedebbet. Ezt megemlítettem az ügynökömnek és azt mondta, nos, pont szereztünk neked egy tévés forgatókönyvet. Nem is igazán gondoltam korábban arra, hogy tévés műfajban fogok mozogni, mert imádom a filmet, ahogy működik, és azt, hogy egy sztorit 90 percben mesélnek el – amúgy tudom, hogy most már a kisebbséghez tartozom.
De azért gondoltam, attól még elolvasom a forgatókönyvet. Ez volt a Futás – és elképesztő volt. Amúgy is nagy rajongója vagyok Phoebe Waller-Bridge-nek és Vicky Jones-nak (a Megszállottak viadala alkotói). Találkoztunk, tetszett, amiket mondtak arról, hogy bontakozna ki a történet. A szerelemről szólt, miközben végtelen lehetőségeket rejtett magában.
A Futás felforgatja a műfaji szabályokat: vígjátékot kever romantikával és thriller-elemekkel. Ez is vonzott benne?
Naná. Imádtam. Mennyire szokatlan dolog, és hogy sosem ült le a sztori! A kedvenc részeim azok, melyek egy picit a Mielőtt lemegy a nap című filmre hajaznak, de van egy csomó más dolog, ami előreviszi a történetet. Folyamatosan izgulunk, mi a fenét fog lépni legközelebb a két főszereplő, és hogy miként alakul a kapcsolatuk. Ezekkel az elemekkel jó játszani.
Örültél, hogy Merritt Wever lett a partnered?
Nagyon. Dolgoztam olyan kollégákkal, akik már dolgoztak vele, és tudták, hogy elképesztő dolgokra képes. Bármiben láttam, mindenben kivételes volt. Úgyhogy tudtam, hogy szuper lesz vele játszani. A kétszereplős jelenetekben az adott pillanatban kell reagálni a másikra, Merritt pedig iszonyú jó ebben, és fantasztikus a partnerének lenni.
Mesélj a karakteredről, Billy Johnsonról.
Sikeres lifeguru, de rengeteg hazugságot mond magának és másoknak is. Játszottam már jó pár rosszfiút, de Billy-re valahogy mégsem így gondoltam soha. Értem, hogy vannak a karakterének olyan szegmensei, melyek borzalmasak, de szerintem megpróbál jobb emberré válni. Ez nem kifogás a való életben, de egy drámában igen. Ruby (Merritt Wever karaktere) az, akivel együtt kellene lennie. Persze a lánynak is vannak antihős karaktervonásai, így elég jó pár lennének.
Végeztél kutatást a motivációs guruk és life coachok területén?
Nem igazán, mert ahogy Billy rátalált erre a karrierútra, az egészen szokatlan és tervezetlen volt. Úgy éreztem, ez abból adódik, hogy képes rá: ha belép egy szobába, azonnal ő lesz a legizgalmasabb ember ott. És ahogy erre rájött, ezek a szobák, termek egyre nagyobbak lettek. Arra figyeltem, hogy olyanná alakítsam, akiről ezt elhisszük. Illetve aszerint változik, ki van éppen vele egy szobában. Az egyetlen ember, akivel őszinte, az Ruby. A srác neki is hazudik, de ha valakivel őszinte tud lenni, az csakis Ruby.
Örültél, hogy megtarthattad a saját ír akcentusodat, és nagyokat káromkodhattál?
Persze, de általában szívesebben beszélek akcentussal, akármilyen perverzül hangzik is. Egy akcentus mindig jól kifejez egy karaktert, mindig így gondoltam. De most nagy ajándék volt nem ezen agyalni a változatosság kedvéért. Ami meg a káromkodást illeti… Hogy őszinte legyek, ez nem sokban különbözött a forgatási kommunikációmtól. Kamera előtt vagy mögött – kábé ugyanaz.