KULT
A Rovatból

Egy igazi bűnös élvezet Nicole Kidman új netflixes sorozata – A tökéletes pár kritika

Ha egy kompetens gyilkossági rejtélyre vágytok, akkor messziről kerüljétek el A tökéletes párt. Ám, ha jól akartok szórakozni és egy pár órán át néznétek szép embereket, ahogy butaságokat csinálnak, akkor keresve sem találhatnátok jobb sorozatot.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. szeptember 19.



Ez történik, amikor egy romantikus ponyvákat jegyző írónő úgy dönt, hogy ő bizony Agatha Christie wishes klónja lesz. Elin Hilderbrand főleg romantikus zsánerben alkotott, ám 2018-ban kiadták A tökéletes pár című rejtélyes gyilkosság köré írt regényét.

Amint a könyv elérte a „New York Times bestseller” jelzőt, a Netflix rögtön le is csapott a megfilmesítési jogokra.

Felkérték az amúgy színészként is dolgozó Jenna Lamiat showrunnernek, aki a többszörös díjnyertes író/rendezőnővel Susanne Bierrel elkészítette A tökéletes pár minisorozatot.

Érdekes látni hogyan épített Hiderbrand alapvetően klisésnek ható romantikus ponyva elemekből, koherens, ám kissé csalódáskeltő „whodunit” történetet. Nem mondom, hogy tipikusan az a kitalálható „ki-miért és hogyan ölte meg az áldozatot” típusú történet, de maradjunk annyiban, hogy a lezárás sokaknak olcsó megoldásnak hathat a rengeteg terelés után. Áh, a terelések… Nem viccelek, hat epizódos a sorozat, de több félrevezetés és feltételezett gyilkos van benne, mint egy teljes Helyszínelők évadban.

Az írónő folyamatosan játszik a nézővel, bedobnak egy csontot, amire mindenki ráharap, mint az éhes pirája áldozatára, aztán belép egy újabb szereplő, és borul minden.

Ez egy bevett módszer a nézők elterelésére, red herring-nek hívják, mert bedobnak a nézőtérre egy vörös heringet, és mindenki azt nézi, amíg a háttérben mások ügyködnek. Nos itt a sorozat háromnegyede ilyen húzásokkal van tele. A végére, már semmit nem hiszünk el, amikor felfedték a tényleges megoldást, még azt is kétkedve néztem, valóban ez-e a végső megfejtés.

Nem azt mondom, hogy nem élveztem A tökéletes párt, mert ideális „bűnös élvezet” típusú sorozat. Látni, hogy az alkotók is imádták a forgatást.

Történetünk szerint az egyszerű sorból származó Amelia (Eve Hewson) összeköti életét a szuperhíres és gazdag családból származó Benjivel (Billy Howle). A nagy napra össze is csődül a két család apraja-nagyja, hogy a párt ünnepelje. Ám nem mindenki örül a frigynek. Benji anyja, Greer (Nicole Kidman) egy irányításmániás, hideg, számító írónő, míg férje, Tag (Liev Schreiber) egy laza, imádnivaló óriás, aki megmondja az arcodba a véleményét, miközben viccelődik veled, és általában fogalma sincs ki vagy, vagy mi a neved.

Ők a tökéletes házaspár, persze csak kívülről nézve. Tag úgy csalja Greert, ahogy tudja, míg Greer is érdekes titkokat rejteget.

Benjinek van két testvére, a fiatalabb Will (Sam Nivola) egy kicsit labilis kamasz, aki próbálja feldolgozni, hogy a családja egy csapat seggfejből áll. Illetve az idősebb testvér Thomas (Jack Reynor) egy igazi fekete bárány, akit még eltartanak, de senki sem tudja miért viselnek el. Thomas felesége, Abby (Dakota Fanning) az aranyásók mintapéldánya, aki ráadásul éppen Thomas gyermekével várandós. Fontos karakter még a család két közeli barátja, a francia szupergazdag Isabel (Isabelle Adjani) és az indiai származású milliomos csemete Shooter (Ishaan Khattar).

Ez a népes kompánia az esküvő napján egy tragédiára ébred, egy gyilkosság történt az éj leple alatt a próbavacsora után. Nem lövöm le a poént, hogy ki halt meg, mert a sorozat se teszi egy ideig és a szerkezete miatt, úgy gondolom fontos részét képezi az élvezetnek ez az információ. A hatalmas lagzi helyszíne a család tengerparti birtoka. A látványvilág impozáns, a helyszín varázslatos, Nantucket egy gyönyörű sziget, a ruhák extravagánsak, a szereplők szépek.

Mintha tényleg egy romantikus ponyvát néznénk a Hallmark csatornán, amibe belerondít egy rejtélyes haláleset.

A folyamatos félreterelések mellett, ami még zavaró, az a rendőrnyomozók hihetetlen bénasága. A forgatókönyvíró valószínűleg nem nagyon látott még nyomozást, mert ennyire együgyű és alapvetően rosszul kezelt gyilkossági nyomozást én mozgóképen még nem láttam. Tényleg hibát-hibára halmoznak a rend szakadatlan őrei. Itt látszik igazán, hogy az írónő a ponyva részt élvezetesre írta, ám a nyomozáshoz és a rejtélyes gyilkosságokhoz nagyon nem ért. A megcsalások, romantikus kikacsintások működtek, még akkor is, ha közben éreztem, hogy az agyam folyik ki a fülemen át. A krimi szál viszont olyan mélyre süllyedt, mint a Titanic 1912-ben.

Technikailag szinte minden tökéletes a sorozatban. A látványos helyszínek elismerésre méltó kamerakezelés. A tempó működik, a történet pedig a maga egyszerűsége mellett nézeti magát. Bár mindenki kicsit egybites szerepet játszik, abból az egy-egy tulajdonságból mindenki kihozza a maximumot.

Nicole Kidman kemény kézzel tartja egyben a családot, míg Liev Schreiber azzal nem flörtöl csak, aki nincs vele egy helyszínen.

A fiúkat alakító színészek mind-mind irritálóak, ahogy lenniük kell az újgazdag ficsúroknak. Sam Nivolának kijárt volna egy-két atyai pofon, Jack Reynornak akár több is, míg a gyengéd, tutyi-mutyi Billy Howle még a leendő feleségét sem tudja levenni a lábáról. Még a történethez egyáltalán nem kapcsolódó szerelmi háromszöget is behoznak a sztoriba, ami nemcsak kellemetlen, hanem felesleges is. A gyönyörű ír szépség, Eve Hewson karaktere főszereplőnek gyenge lenne, ámde ilyen impozáns színészkoszúrban nincs vele baj, azon kívül, hogy ő se túl szimpatikus.

Azt tudtam, hogy Nicole Kidman nem tud méltósággal megöregedni és lassan már mosolyogni sem tud a sok operáció után, de Úristen, szegény Isabelle Adjanira nem ismertem rá.

Tény, hogy az egykor gyönyörű francia színésznő fiatalosabb a koránál (69), de halála után szerintem ezer évig nem fog lebomlani, mint a műanyag zacskók. Ám, a kedvencem a terhes, hisztis, alattomos aranyásót alakító Dakota Fanning. Egyszerűen minden megszólalása bicskanyitogató és ezt a színésznő olyan élvezettel adja át, hogy nem tudott idegesíteni.

Annak ellenére, hogy néha egy agylágyítóan, vérlázítóan buta sorozat A tökéletes pár, én nagyon jól szórakoztam rajta. Randisorozatnak, gyilkossági rejtélysorozatnak, romantikus ponyvának tökéletes és nem is akar más lenni.

Tudja magáról, hogy egy bűnös szenvedély, amit nem sok ember fog bevallani, hogy tetszik neki és ezt büszkén vállalja.

Engem behúzott a csőbe és élveztem. A tökéletes pár hat része magyarul megtekinthető a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk