prcikk: „Nagyon sokan azt hitték, hogy ez valamiféle Kartel-light formáció” – Dos Diavolos lemezpremier és interjú | szmo.hu
KULT
A Rovatból

„Nagyon sokan azt hitték, hogy ez valamiféle Kartel-light formáció” – Dos Diavolos lemezpremier és interjú

Ganxsta Zolee és Takács Vilkó delta bluest játszó duója már a második albumát adja ki. Elmesélték, hogy indult az egész projekt, miben különbözik az alkotói folyamat a Kartelhez képest, és mennyire vevők itthon az emberek erre a műfajra.


Ganxsta Zolee felcsapott sírásónak! Legalábbis a Dos Diavolos nevű formációjának legújabb lemezén ezt a szerepet is magára öltötte. Az alábbiakban a duó másik tagja, Takács Vilkó gitáros mesél a december 15-én a GrundRecords gondozásában megjelenő Sírásó című albumról, amelyet a hivatalos premier előtt egy nappal először nálunk lehet meghallgatni.

– Eleinte nem feltétlenül terveztetek hosszabb távon ezzel a projekttel. Miért készült mégis második Dos Diavolos album, ennyire jó fogadtatása volt az első lemeznek?

– Minket is meglepett a fogadtatás, illetve a felkérések száma is, úgyhogy ez már az első lemez megjelenése után eldőlt, hogy ezt bizony nem csak egy sima mellékszálként akarjuk csinálni, hanem szeretnénk folytatást.

Eleinte nagyon sokan azt hitték, hogy ez valamiféle Kartel-light formáció Kartel dalokkal, de már a kezdetek kezdetén sem volt szó, és mostanra pedig bátran mondhatjuk azt is, hogy a Dos Diavolos-nak lett egy saját közönsége, akik tagjai nem feltétlenül a Kartel rajongótáborából kerültek ki.

Sokan bírják Zolit, mint jelenséget vagy mint tévés személyiséget, de a rap műfaja messze áll tőlük, ezt a duót viszont imádják. Leginkább belőlük lettek az igazi fanok, és bátran állíthatom, hogy ezidáig nem volt negatív tapasztalatunk koncertek terén.

– Az Egyenesen a mocsárból korong valahogy úgy indult, hogy Zoli olyan ötleteket mutatott neked, amik nem voltak túl kartelesek. Most is történt hasonló vagy ezeket a dalokat már céltudatosan a Dos Diavolosnak írtátok?

– Zolee teljesen durva mennyiségben ír szövegeket, néha magam sem bírom már követni, hogy akkor mi micsoda, amikor ezeket elküldi nekem Viberen. És igen, ahogy mondod, volt egy rakás olyan dalszövege, amire mondtam, hogy mind király, de egyáltalán nem tudom elképzelni a Kartel produkciójába. Na, valahogy így kezdődött az egész Dos Diavolos.

Zolee a COVID alatt elég jól megtanult autodidakta módon gitározni, majd fogta magát, és ezekhez a nem karteles szövegekhez nekiállt pár akkordot hozzácsapni, majd mivel elég sok szabadidőnk volt a pandémia alatt, összejárogattunk, és elkezdtük ezeket a dalokat kidolgozgatni. Közben én is elkezdtem magamat kikupálni stúdiózásból, úgyhogy lényegében mindent fel tudtunk venni otthon, nem voltunk kötve semmihez és senkihez.

Az első lemeznél még nem volt egy kiforrott irány és hangzás, de most már nagyon ráálltunk arra is, hogy a lehető legjobban autentikus legyen a lemez, és minél jobban meg tudjon szólalni. Ezek a dalok, amik a Síráson vannak, már kifejezetten ehhez a lemezhez készültek, és magunk is meglepődtünk, mennyire gördülékenyen ment a munka.

– Zolival már régóta dolgoztok együtt. Miben hasonlít és miben tér el a (műhely)munka a Dos Diavolos és a Kartel esetében?

– Teljesen más a kettő metódus. A Kartel esetében mindig külső producerrel dolgozunk, aki elkészíti az alapokat, és nekünk ahhoz kell hozzátennünk a saját ötleteinket, illetve Zoliéknak felrappelni a soraikat. Az is egy jó meló, mert pl. Zoli nagyon sokszor ott helyben írja meg a szövegeket, és annak van egy ilyen bunker hangulata, amikor a stúdióban történik az alkotás, de én sokkal jobban szeretem, amikor teljesen a magam ura vagyok, és nem kell igazodnom senkihez, haha!

A Dos Diavolos esetében elég egyszerű a munkamenet. Zoli megírja az alap akkordokat, riffeket, átjön, meghallgatom, majd felvesszük a dalt gitárral és énekkel. Ezt követően nekiülök, és elkezdek – Zoli szavaival élve – varázsolni. Kidolgozom a dalt, meghangszerelem, feljátszok mindent, felvokálozok mindent, másnap pedig már vígan hallgatjuk a kész felvételt. Az a kőkemény, hogy igazából majdnem minden az első take-re fel szokott gurulni, nem nagyon agyaljuk túl a dalokat, mert ennél a műfajnál az nem lenne kifejezetten előnyös. Szándékosan nem polírozunk a végletekig, mert ehhez a zenéhez kifejezetten passzol a koszos játék. Olyan szempontból ez nem túl előnyös, hogy utólag nekem is le kell szednem a saját gitártémáimat, mert sok hónap után már fogalmam sincs, mit hogyan játszottam fel, de ez a legkevesebb.

A teljes új lemez:

– A Sírásón két angol szerzemény is szerepel. Van ennek különösebb oka vagy egyszerűen csak így gurultak ki?

– Zoli megmutatta a Swamp Witch szövegét, és nekem annyira tetszett, hogy fel is vettük azonnal. Ez a dal a legmélyebbre hangolt szerzemény. Emlékszem, ültünk a stúdiószobában, és mondtam neki, hogy ezt kicsit hangoljuk lejjebb, majd végül megérkeztünk a "pincébe", és két teljes hanggal tekertük le a hangolókulcsokat. Súlyos is lett a javából. A másik angol dal a semmiből jött, egyszer csak megírta a Zoli, én pedig örültem neki, mert szerintem sem hangulatban, sem másban nem lóg ki a lemezről. Tudom, hogy ilyenkor azt szokás mondani, hogy azért készültek ezek a számok angol szöveggel, mert nyitunk külföld felé, de itt semmi ilyen tudatosság nem volt. Egyszerűen ezeket nem magyarul írta meg a Főnök.

– Ezt a műfajt alapvetően az USA déli államaihoz szokás kötni – ott elképesztően népszerű, míg itthon inkább rétegzenének tűnik. Mit gondolsz, illetve mi a tapasztalat: van létjogosultsága a hazai piacon? Nyitottak rá az emberek?

– Zolinak mindig is jó érzéke volt ahhoz, hogy egy számára közelálló műfajt meghonosítson itthon.

Én nem nagyon tudok más magyarul éneklő mocsári blues duóról itthon. Eleve, amit mi játszunk, az egy keserűbb válfaja a blues-nak, nincs benne túl sok vidámkodás, viszont ez nekünk mindig is jobban tetszett. Mivel rengeteget utazunk, ezért csomószor találomra beírunk valamit a Spotify-ba, mint pl. swamp blues vagy dark blues vagy esetleg deep blues, és annyi kurvajó zenekart találunk, hogy van miből inspirálódni.

Közös kedvencünk pl. a Left Lane Cruiser, amit szintén a véletlen böngészésnek köszönhetünk. Mi úgy látjuk, hogy nagyon nyitott erre a közönség, és már nem csak azért jönnek el egy koncertre, mert a Ganxsta énekel és gitározik, hanem azért, mert tetszik nekik ez a műfaj, szeretik a feldolgozásainkat is, illetve itt tényleg az a jellemző, hogy nincs két egyforma fellépés. Dalok között megy a baromkodás, illetve nagyon sok alkalommal még setlistet sem írunk, csak bedobunk egy-egy dalt, és azt kezdjük el játszani. Mi ez, ha nem örömzenélés? Számomra a mai napig megdöbbentő, hogy mennyi emberhez eljutott az Egyenesen a mocsárból, és hogy mennyien ismerik a saját dalainkat is.

– A december 15-i Fröccsteraszos koncertet tekinthetjük lemezbemutatónak is, vagy arra valamikor máskor kerül sor?

– Neeem, ez csak egy lemezmegjelenési buli lesz, magát a bemutatót majd jövő tavaszra tervezzük, mert azt akarjuk, hogy mindenki ismerje már az új anyagot, és akárcsak az első lemez esetén, az elejétől a végéig eljátsszunk majd róla minden dalt. Arra is gondoltunk, hogy valami exkluzív színházteremben tartjuk ezt a koncertet, hogy akár a dalok közti közjátékokat is elő tudjuk vezetni. Egy biztos, ilyen show-t még nem látott magyar közönség, mint amit kigondoltuk, de többet egyelőre nem árulhatok el.

– Tudnál mesélni bármilyen vicces vagy emlékezetes sztorit, ami a Dos Diavoloshoz köthető?

Bármennyire is fura, hiába ezek a mély dalok, mi mindig nagyon jó hangulatban stúdiózunk. Különösen imádom a dalok közti hangjátékok elkészítését, azt rendre rommá szoktuk röhögni. A legemlékezetesebb sztori a DAL-ban is előadott Nem tanulunk semmiből című tételhez fűződik. Zoli mindig feljátssza a saját részeit, aztán rendszerint megkérem, hogy hadd csináljam a többi részét egyedül a felvételeknek, mert engem zavar, ha nincs meg a privát szférám alkotás közben. Így is történt, elköszöntünk, elment haza, én meg felvettem egy verziót, kitaláltam bele öt gitárszólót, patika módon megkevertem, majd elküldtem neki, amire közölte, hogy jó-jó, de sokkal jobban hangzott, amikor nem torz hangszínű gitárokkal játszottam, hanem akusztikussal.

Ez volt éjjel két órakor, majd annyira felcsesztem magam ezen, hogy hajnali ötig újrajátszottam mindent, mert valószínűleg amúgy sem bírtam volna aludni sem. Hajnalra kész lett dal, másnap hívott is, hogy mennyire király a végeredmény, gratulál!

Nyilván fogalma sem volt róla, mennyire anyáztam, amikor érzékeltette, hogy nem tetszik neki az első verzió, ellenben utólag azt mondom, hogy nem bánom a cserét, mert ezerszer jobb lett így a végeredmény.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Ingyen lehet megnézni húsvétkor a Magyar Péterről szóló dokumentumfilmet
Az alkotók egy társadalmi igényre hivatkozva döntöttek a film ingyenes közzététele mellett. Céljuk, hogy az üzenet eljusson oda is, ahol a mozik az ország felében nem adtak vetítési lehetőséget a filmnek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 03.



A Tavaszi szél – Az ébredés című film alkotói egy videóüzenetben jelentették be, hogy az elmúlt hetek eseményeire és a nézői visszajelzésekre reagálva egy szokatlan döntést hoztak a film forgalmazásával kapcsolatban. Elmondásuk szerint úgy érzik, hogy a bevett, üzletileg logikus stratégiát felülírja egy társadalmi igény, nevezetesen az, hogy a film az ország minden pontjára eljusson.

Premier a kapcsolódó cikkünkben!

A filmesek szerint a „rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat szül”. Kijelentették, hogy a saját szakmai szempontjaiknál fontosabbnak tartják a közös jövő formálásához való hozzájárulást. Mint mondták, ezzel a lépéssel lemondanak olyan további szakmai és anyagi előnyökről, lehetőségekről és elismerésekről, amelyeket egy hagyományos forgalmazási út mellett elérhetne a film.

„Például, hogy eléri a 200 ezer nézőt moziban, ami a vágyunk volt, és amihez elég jó úton haladtunk a jelenlegi 130 ezer nézővel” – tették hozzá.

Az alkotók hangsúlyozták, a Tavaszi szél mozivászonra készült, és állításuk szerint „a kormányzati és propagandatámadások ellenére is kimagaslóan teljesít a mozikban”. Beszéltek a pozitív nézői visszajelzésekről is, mondván, a közönség együtt nevet és érzékenyül el a vetítéseken, a végén pedig tapsolnak és énekelnek. „Őszintén nem is mertünk arra gondolni, hogy ilyen fogadtatása lesz majd a filmünknek” – vallották be.

A döntésük hátterében az is áll, hogy szerintük a film nem juthatott el mindenkihez.

„A Tavaszi szél az ország mozijainak felében nem kapott lehetőséget” – állították.

Ezért merült fel bennük a kérdés, hogy „hogyan juthat el akkor mindenkihez a remény és a bátorság üzenete”. Úgy látják, a film a nézői visszajelzések alapján is a bátorságról, a reményről és a hitről szól. Szerintük arról, hogy „mi, magyarok képesek vagyunk felelősséget vállalni a tetteinkért, képesek vagyunk felismerni egy történelmi pillanatban, hogy az történelmi, és ezekben a pillanatokban képesek vagyunk összezárni, és a közös cél érdekében az egyéni érdekeinket háttérbe helyezni”.

Ennek értelmében bejelentették:

„a csapatunkkal közösen azt a döntést hoztuk, hogy a húsvéti hétvége apropóján ma este 19 órától vasárnap éjfélig ingyenesen elérhetővé tesszük a filmet az eletedmozia.hu platformunkon”.

Ugyanakkor felhívták a figyelmet a döntés súlyos szakmai következményeire is. Elmondásuk szerint „a szakmában szokásos gyakorlatok és szerződéses feltételek alapján ez a döntés normál esetben ellehetetleníti a film további hasznosítását, a mozis forgalmazását, a streamerekkel való együttműködést, a televíziós forgalmazást és a nemzetközi fesztiváloztatást is”. Hozzátették, hogy ezekben a megállapodásokban „mind kizáró tényező az ingyenes online megjelenés”.

Az alkotók továbbra is a mozis élményt helyezik előtérbe. „Ha van film, amire különösen érvényes, hogy közösségi élményként működik leginkább, az a Tavaszi szél” – vélekedtek. Arra kérték a közönséget, hogy aki teheti, továbbra is moziban nézze meg a filmet.

Kitértek a döntés anyagi vonzataira is, megemlítve, hogy „a nettó gyártói bevételek 11%-a gyermekvédelemre megy, így ez a lépésünk ezt is befolyásolja”.

Arra buzdították a nézőket, hogy ha tehetik, vegyenek mozijegyet akkor is, ha online nézik meg a filmet, vagy támogassák a megjelenést a videó alatt „szuperlájkkal”.

A lényeg számukra, hogy a hétvégén minél többen lássák a filmet, és beszélgessenek arról, „milyen bátor, szolidáris és érzelmileg intelligens nép vagyunk”.

Üzenetük szerint, bár sok mindenben nem értünk egyet, „mégis több bennünk a közös, mint ami szétválaszt, és a nap végén mindannyian hazaszerető, kedves, és nem utolsósorban rendkívül jófej emberek vagyunk”. A bejelentést azzal zárták, hogy a film péntek este 19 órától vasárnap éjfélig lesz ingyenesen elérhető az eletedmozia.hu oldalon, és kérték a videó megosztását, hogy minél több emberhez eljusson a hír.

A filmet itt lehet majd megnézni pénteken este hét órától:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Madarász Katalin, a magyarnóta királynője
A halálhírt a Dankó Rádió jelentette be, amely 2024-ben életműdíjjal tüntette ki a művésznőt. A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.


A Dankó Rádió Facebook-oldalán közölte a hírt hétfőn délután: 92 éves korában elhunyt Madarász Katalin, a magyarnóta és a cigánydal egyik legnépszerűbb előadója.

A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.

„Rádióhallgatók generációinak alapvető élménye és első találkozása ezekkel a műfajokkal Madarász Katalin hangjához kötődik.”

A poszt felidézi, hogy az énekesnő első rádiófelvételei 1953-ban készültek, és szinte azonnal a magyarnóta és a cigánydal egyik legismertebb előadója lett, majd legendás színpadi párost alkotott Gaál Gabriellával.

Munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével és a Magyar Kultúra Lovagja címmel is elismerték, a Dankó Rádió pedig 2024-ben életműdíjjal tüntette ki.

A rádió a következő szavakkal búcsúzott tőle:

„Családjának, barátainak őszinte részvétünk!Emlékét, kedves mosolyát, humorát soha nem feledjük, zenei örökségét megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk. Nyugodjon békében!”

Azt egyelőre nem tudni, hol és mikor helyezik örök nyugalomra az énekesnőt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
80 éves lett Bródy János: A magyar könnyűzene lírai hangja, aki generációk gondolatait formálta dalaival
Fiatalon mérnöknek készült, de hamar a zene felé fordult. Lázadó, ironikus hangvétele és társadalomkritikus dalszövegei miatt a hatalommal is szembekerült. Idén áprilisban tartja meg a magyar zenei ikon utolsó koncetjét.


Nyolcvan év: egyetlen estével készül lezárni egy legendás korszak végét Bródy János, az egykori Illés és a Fonográf együttes legendás dalszerző-előadója. Ezzel a nagyszabású arénakoncerttel készül pályafutásának befejezésésre.

A dátumválasztás nem véletlen: az eseményt április 11-én, a magyar költészet napján tartják a Papp László Budapest Sportarénában, szimbolikusan összekötve a dalszövegírást a lírával.

A koncertet egyszeri és megismételhetetlen életmű-összegzésként harangozták be.

A visszavonulás szándékát a zenész még karácsonykor jelentette be az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, ahol a tőle megszokott visszafogottsággal, de egyértelműen fogalmazott. „Megérlelődött az az elhatározásom, hogy április 11‑én, a Költészet napján befejezettnek tekintem a zenei életbe való közreműködésemet” – mondta korábbi tudósításunkban.

Amikor a beszélgetésben elhangzott a „búcsúkoncert” kifejezés, a zenész legenda finoman árnyalta a képet: „Olyasfajta, olyasfajta, ezt nem szívesen jelenti ki az ember.” A jubileumi év azonban nem csak az elköszönésről szól.

Szeptemberben jelent meg Az első 80 év című új albuma, a Magyar Zene Házában pedig április 2-án nyílt meg a „Bródy 80” pop-up kiállítás, amely relikviákkal és pályaképpel tiszteleg a művész előtt.

Bródy a közéleti állásfoglalástól ma sem riadt vissza az évfordulója kapcsán kiadott dalában. Alkatrész című új dala is egyértelmű üzenetet hordoz: azoknak szól, akik egy „embertelen, és szakadék felé haladó gépezetnek” a részei.

Bródy pályája az Illés-együttessel indult a hatvanas években, ahol a magyar nyelvű beat megteremtése mellett a sorok közé rejtett társadalomkritika mesterévé vált.

A hetvenes-nyolcvanas években a Fonográf folk-rock zenekarral ért el országos sikereket, miközben Szörényi Leventével olyan maradandó színpadi műveket alkotott, mint az István, a király. Dalszövegíróként Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezeinek is meghatározó alakja volt.

Bródy János legismertebb dalai, mint a Ha én rózsa volnék, az Az utcán, a Miért hagytuk, hogy így legyen?, a Lesz még egyszer vagy a Filléres emlékeim nemcsak dallamaik miatt váltak emlékezetessé, hanem mély, gondolatébresztő szövegeik révén is, amelyek gyakran finom társadalomkritikát, líraiságot és személyes hangvételt ötvöznek, így generációk számára adtak közös élményt és értelmezési keretet.

A közéleti szerepvállalás mellett a magánéletét érintő támadásokról is beszélt, a fiát ért sajtóhírek kapcsán. „Ezt a saját bőrömön érzem, hogy mennyire igaztalan és valótlan híreket képesek sokszorosítani.”

Bródy János a magyar könnyűzene lírai hangja, aki generációk gondolatait formálta dalaival.

Születésnapján egy olyan alkotót ünneplünk, aki csendesen, mégis mélyen szólt bele a történelembe és a lelkekbe. Boldog születésnapot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Czigány György, a legendás Ki nyer ma? műsorvezetője
Életének 95. évében, április 6-án elhunyt Czigány György, a Magyar Rádió és Televízió meghatározó alakja. A műsorvezető munkásságát József Attila- és Erkel Ferenc-díjjal is elismerték.


94 éves korában elhunyt Czigány György József Attila- és Erkel Ferenc-díjas költő, újságíró, a Magyar Rádió legendás Ki nyer ma? című műsorának alapító műsorvezetője.

Czigány György hangja generációk számára volt meghatározó: a Déli Krónika után felcsendülő, nyugodt, kedves orgánum, amelyhez generációk igazították az órájukat.

Ez a hang némult el örökre április 6-án. A hírt a családja tudatta a Magyar Távirati Irodával. Személyében egy köztiszteletben álló művész, nem túlzásként egy kulturális intézmény távozott.

Czigány György 1931. augusztus 12-én született Budapesten. A zene iránti elköteleződése a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre vezette, ahol Kadosa Pál tanítványaként zongoraművész-tanári diplomát szerzett.

Bár a Krisztinavárosi templomban orgonált, tehetségét végül nem a koncertpódiumon, hanem a Magyar Rádió stúdiójában kamatoztatta.

Zenei rendezőként, majd főosztályvezetőként a rádió zenei arculatának egyik legfőbb formálója lett, később pedig a Magyar Televízióban is vezető pozíciókat töltött be. Munkásságát a legmagasabb szakmai és állami díjakkal ismerték el, többek között József Attila-, Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és Prima Primissima-díjjal is kitüntették.

Az irodalom iránti szenvedélye is végigkísérte életét: több tucat verseskötete és prózai műve jelent meg, 1999-től pedig a Magyar Írószövetség költői szakosztályának elnökeként tevékenykedett.

Életművének koronája, a Ki nyer ma? – Játék és muzsika tíz percben című komolyzenei vetélkedő 1969-ben indult, és egy olyan korban hozta be a klasszikusokat a nappalikba, amikor a kultúra terjesztése még valódi missziónak számított.

A műsor, amely közel tízezer adást élt meg, egy zseniálisan egyszerű ötleten alapult, amit Czigány György maga így foglalt össze:

„A hírek és az időjárás után miért ne jöhetne egy kis Mozart vagy Beethoven?” Ez a kérdés forradalmasította a zenei ismeretterjesztést. A napi tízperces játék nem vizsgáztatni, hanem szórakoztatva tanítani akart, felkelteni a kíváncsiságot, hogy a hallgatók az egyperces részletek után maguk keressék meg a teljes műveket.

A kiegyensúlyozott, kulturált hang mögött egy súlyos tragédiákat is megélt ember állt. Élete legnehezebb időszakairól ritkán, de megrendítő őszinteséggel beszélt.

„Meghalt az első feleségem, és a három gyerekem közül a középső. Azt szoktam mondani, hogy a tragédiákat nem feldolgozni és elfelejteni kell, hanem magunkhoz ölelni és megőrizni” – nyilatkozta korábban.

Ez a mély, emberi tartás tette lehetővé, hogy a gyász feldolgozhatatlan súlya alatt is folytassa alkotói és közművelői munkáját. A veszteségek ellenére is szerencsésnek tartotta magát, mert megvalósíthatta mindazt, amit eltervezett.

„Azt hiszem, a szerencsés tragédiáimon túl szerencsés ember vagyok, mert amit akartam, megcsinálhattam.”

Öröksége túlmutat a rádióhullámokon. A Ki nyer ma? szellemisége annyira eleven maradt, hogy a formátumot az elmúlt években a közmédia újraélesztette, színpadi változatban is tovább éltetve a legendát.

Czigány György egy olyan korban teremtett értéket és közösséget, amelyben a közszolgálat még valódi tanító és felemelő gesztus volt. Búcsúztatásának részleteiről később intézkednek, de a hangja, amely évtizedeken át volt a magyar otthonok mindennapjainak része, a kulturális emlékezetben örökre megmarad.


Link másolása
KÖVESS MINKET: