KULT
A Rovatból

Deadpool és Hulk együtt próbálják megmenteni a világot - Az Adam-projekt

Az utóbbi idők egyik legjobb Ryan Reynolds-filmje, amely nem váltja meg a világot, nem lesz klasszikus, ámde piszok szórakoztató. Kritika.


Lehet hogy a Netflix ismétli önmagát, de amíg ilyen minőségű a végtermék, nem panaszkodhatunk. A Netflix próbálkozik, nagyon-nagyon próbálkozik. Ryan Reynolds előző filmje, a Különösen veszélyes bűnözők a streaming szolgáltató kevésbé jól sikerült darabjai közé tartozott, pedig megnyerték hozzá Dwayne Johnsont és Gal Gadot-ot is.

Nézzük, milyen egy szóló Reynolds projekt.

Hát semmi új, de még mindig szórakoztató. Én továbbra is kedvelem a színészt, és felőlem bátran mellé állhat a rendező Shawn Levy is.

Az Adam-projekt semmi eget rengetőt nem mutat, nem váltja meg a világot, nem lesz klasszikus, ámde piszok szórakoztató zsánerfilm. Shawn Levy teljesen újraértelmezte pályafutását az utóbbi időben. Régebben olyan filmek rendezőjeként ismerhettük, mint az Éjszaka a múzeumban-trilógia vagy a Vasököl, ám valljuk be, ezek kissé feledhető családi filmek.

Később rátalált a Netflix és segített tető alá hozni egy kisebb kulturális szenzációt, a Stranger Things-t a streamingóriásnak.

Ekkor megfertőzhette valami a 80-as évek hangulatából, mert azóta valahogy minden munkája hasonló atmoszférájú. De ez abszolút nem baj. A Stranger Things utáni mozija a Fox stúdió utolsó nagy blockbustere volt, amit aztán megvett a Disney kilóra: ez volt a Free Guy. Szintén könnyed családi mozi volt, borzasztó sok számítógépes utalással és egy nagy falat Ryan Reynoldsal. Levy-nek annyira bejött a közös munka, hogy vitte is magával a következő filmjéhez.

Az Adam-projekt pont úgy kezdődik, mint egy klasszikus 80-as évekbeli sci-fi. Egy űrhajó menekül egy másik elől, nem ismerjük még a történetet, de

már ekkor tudjuk, kik a rosszak és a ki a jó a történetben.

Majd időutazás, találkozunk a szereplők fiatalabb énjével és elkezdődik egy idősíkokon átívelő kaland. A mostani trend, vagyis a 80-as évek majmolása sokaknak már unalmas lehet, de itt valahogy nem volt zavaró. A történet butácska, sok lényeges információt kihagytak, nem magyaráznak meg bizonyos dolgokat. Mi miért történik, és hogyan? Ki miért lesz gonosz? Ilyen kérdéseket fel se tegyünk. Kellett egy gonosz és voilá? Lett egy. Ha mindezek felett szemet hunyunk, akkor egyszerűen csak magával ragad a hangulat, és a játékidő végig leköti a figyelmet.

Tökéletes péntek esti családi kikapcsolódás, amelyben van bőven akció, közben megnevettet és még egy-egy könnycseppet is elmorzsolunk néha.

A 106 perc hamar elröppen, és amikor vége, elégedetten felállunk a kanapéról, de egy hét múlva már valószínűleg nem fogunk rá emlékezni, ezért akár újra is lehet nézni. Az Adam-projekt ezért készült.

Lássuk a szereplőket: mindenki papírvékony karakter, de ide nem is kell más. Ryan Reynolds megint hozza a Deadpool-figurát, most szupererő nélkül, de a dumája megvan. Jennifer Garner bájos és szerethető, Zoe Saldana nagyon kemény, Catherine Keener piszkosul gonosz, Mark Ruffalo pedig Dr. Bannert játssza a Bosszúállókból: egy bohókás, de zseniális tudós. Érdekes volt látni, hogy ez a két „karakter” milyen jól mutat együtt, igazából el tudnék képzelni egy hasonló felállású Marvel-filmet is – kicsit olyan lenne, mint a Thor: Ragnarök. Ennyi hatalmas hollywoodi név mellett a film igazi sztárja Walker Scobell, aki az ifjú Ryan Reynoldsot alakítja, méghozzá nem is akárhogy.

Kevés gyerekszínész van, akik előtt emelem a kalapom, de Mr. Scobell hihetetlenül jó.

Ő a film végére, a nagy akciófináléra kicsit eltűnik érthető módon, de ő a film szíve és lelke. Fantasztikusak ketten együtt Reynoldssal. A forgatókönyv azon része kiemelkedőre sikeredett, amikor ez a két karakter együtt van: szellemes, gyors, repülnek a poénok, ügyes munka.

A castingra nem lehet panaszunk, de a tempóra és atmoszférára sem. A Free Guy is hasonló volt, de ott talán kicsit túlnyújtották a sztorit, Az Adam-projekt viszont megtalálta a tökéletes játékidőt. Több idősíkban járunk kalandjaink során, hiszen klasszikus időutazós film, de az egészből mégis az említett 80-as évek hangulata köszön vissza, hiába 2022-t írunk, kicsit olyan, mint A Galaxis őrzőiben – modern sci-fi, nosztalgikus hatással. A zenék, a stílus és még a tempó is hasonló.

Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor mondhatjuk, hogy a forgatókönyv nem túl erős, ami igaz is.

Kő egyszerű, semmi meglepetés, minden pont úgy és akkor történik, amikor számítunk rá. Egy-két bátrabb döntés van a szkriptben, de ha abból indulunk ki, hogy régen mit engedhettek meg maguknak a „családi filmek”, akkor itt semmin nem fogunk meglepődni. Cserébe a megvalósítás kárpótol mindezekért. A CGI jól néz ki TV-n, meg merem kockáztatni, hogy akár moziban is megállná a helyét, az akció követhető és látványos, a zene pedig fantasztikusan sikerült és a soundtrack is megér egy misét.

Aki akar egy jó estét, családdal, vagy barátokkal az bátran rányomhat a lejátszás gombra. Egy kis Vissza a jövőbe, Kincsvadászok és E.T. nosztalgia hullámvasút,

szívvel-lélekkel gyártott tömegszórakoztatás.

Tudtam én, hogy a Különösen veszélyes bűnözők csak egy pillanatnyi képzavar volt, és a Netflix tudja, hogy kell szórakoztató filmet csinálni. Ha így folytatják következő Reynolds-Levy projekt még jelen filmünknél is jobb lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: