KULT
A Rovatból

Dancing With The Stars: Sosem hittem volna, hogy valaha egy mondatban hallom a Måneskin és a paso doble szavakat

A harmadik adás témája: Több mint tánc. Hunyadi Donatella, Eszenyi Enikő és Király Linda landolt a veszélyzónába.


A rejtélyes cím arra utalt, hogy mindenki belecsempészett valami személyes üzenetet a produkciójába. Marics Peti a barátainak ajánlotta a Stana Alexandra oldalán lejtett hip-hop táncát. Bevallom, kicsit úgy érzem, a hip-hop esetében a „társastánc” fogalma nagyon tágan van értelmezve. (Ha már itt tartunk, a zene fogalma is.)

Maga Peti fogalmazta meg remekül: „Mit várunk a hip-hoptól?” Én mondjuk semmit, és ahhoz képest szórakoztató volt. A zsűrinek tetszett a produkció, de vártak volna valami váratlant.

A visszafogott értékelés ellenére 25 pontot kaptak, ami ebben a műsorban magasnak számít, főleg első produkcióra. Vicces megfigyelni az ilyen műsorokban, amikor a zsűri nagyon szakmai alapon nagyon kritikus, majd egy hirtelen fordulattal felpontozzák az imént lehúzott produkciót.

Ilyenkor szólnak le fentről a fülesbe, hogy „őket szeretjük”.

Király Linda személyes mélypontjait táncolta ki magából a csacsacsában Suti Andrással. (Közben azon gondolkozom, hogy én hogy fogom kicsacsacsázni ezt a műsort magamból.)

A zsűrinek legjobban az tetszett, ahogy Linda a felvezető kisfilmben felvállalta a hibáit (például felemlegette a Himnuszos malőrt), és mintegy mellékesen azért a táncot is megdicsérték. Juronics Tamás mondjuk várna már valami újat. 22 pontot kaptak csak, sovány vigasz, hogy ebben a szakaszban így is másodikok lettek.

Hunyadi Donatella az édesanyjának, Kiszel Tündének szerette volna megköszönni a sok szeretetet, rumba formában. Fogadjunk, ti sem gondoltátok, hogy az „Úgy szeretném meghálálni” című Kovács Kati slágerre rumbázni lehet. Hurrá, nem halunk meg hülyén.

A tánc végén még egy csokor virágot is kapott Kiszel Tünde. Lékai-Kiss Ramóna és Ördög Nóra is elsírta magát. Nóri kicsit elmoralizált azon, hogy lám mégsem olyan rossz, ha a celebek a médiában szerepeltetik a gyerekeiket (ahogy azt ő is teszi).

A zsűri azért annyira nem tudott meghatódni, hogy ne vegye észre a tánc hiányosságait (Donatella lábmunkáját korábban is kritizálták), és csak 21 pontot adtak.

Sosem hittem volna, hogy valaha egy mondatban hallom a Måneskin és paso doble szavakat, de most ez is megtörtént. Csuti a személyével kapcsolatos előítéleteket akarta letörni ezzel a tánccal.

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy erre a szado-mazo paso doble a legjobb megoldás, de Tóth Katica csinos a bőr ruciban és jól is táncol.

Szente Vajk is Katicát emelte ki. Juronics Tamás felhívta Csuti figyelmét, hogy ne tévessze meg a sok gratuláció: akinek nem tetszik a produkció, az általában nem jön oda. Én sem érzem úgy, hogy közelebb kerültem volna Csuti úr valódi énjéhez, de cukin örült a 24 pontnak.

Krausz Gábor az elvált férfiaknak üzent, szambában. Még mindig eggyel jobb, mintha a táncos fiúknak. A kisfilmjéből megtudhattuk, hogy úgy érzi, lezárta már a múltat.

Szente Vajk meg is irigyelte, hogy ő nem szambázott inkább, amikor elvált. Nóri dühöt érzett a táncban játékosság helyett, de a többiek nem értettek egyet vele. 23 ponttal jutalmazták. Mikes Anna megdicsérte Gábort.

Radics Gigi a magányos nőknek próbált vigaszt nyújtani, és úgy érezte, ennek az a legjobb módja, ha a saját dalára keringőzik. Nórának hiányzott valami, úgy érezte, nincsenek kellően összhangban Gigi és Baranya Dávid. Juronics Tamás és Szente Vajk megengedőbb volt, így 23 ponttal holtversenyben Karusz Gáborék mellé kerültek a tabellán.

Eszenyi Enikő a szüleinek tangózott. Megható volt a kisfilmben az anyukájával látni, valahogy közelebb hozta, háromdimenzióssá tette. Azt el kell ismerni, hogy Enikő hétről hétre a rá jellemző maximalizmussal odateszi magát a Dancingben.

A tangó persze nem idegen tőle, hisz egy teljes önállóestje erről szólt. Ördög Nórát még így is meg tudta lepni. 24 ponttal holtversenyben a második helyre kerültek.

Már csak T. Danny maradt, ő a szerelmének próbált üzenni. Jelentem, T. Danny egy zseni. Megvalósította sok férfi álmát:

egy gyönyörű nőt ölelgetett és fogdosott nyilvánosan úgy, hogy a párja nem hogy nem haragudott meg érte, hanem egyenesen meghatódott. Le a kalappal.

Danny és Lissák Laura jive-ot táncolt a Wake Me Upra, ami valóban egy tánciskolákban bevett jive alapdal. (Akárcsak a Kacsamesék főcímdala). Dannynek meglepően jól áll a rózsaszín öltöny, meglepően könnyeden jive-ozik, és még cigánykerekezni is tud. Az idei évad eddigi legmagasabb pontszámát kapták, 27-et mindösszesen.

Hunyadi Donatella, Eszenyi Enikő és Király Linda landolt a veszélyzónába. Ebből az utóbbi jelentett meglepetést, a másik két hölgynek ez már nem újdonság. A zsűri Lindát mentette meg, a nézők Donatellát. Így tehát Eszenyi Enikő számára ért véget a verseny, ami nem meglepő, legutóbb is a zsűrinek kellett megmentenie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk