KULT

Dancing With The Stars: Sosem hittem volna, hogy valaha egy mondatban hallom a Måneskin és a paso doble szavakat

A harmadik adás témája: Több mint tánc. Hunyadi Donatella, Eszenyi Enikő és Király Linda landolt a veszélyzónába.


A rejtélyes cím arra utalt, hogy mindenki belecsempészett valami személyes üzenetet a produkciójába. Marics Peti a barátainak ajánlotta a Stana Alexandra oldalán lejtett hip-hop táncát. Bevallom, kicsit úgy érzem, a hip-hop esetében a „társastánc” fogalma nagyon tágan van értelmezve. (Ha már itt tartunk, a zene fogalma is.)

Maga Peti fogalmazta meg remekül: „Mit várunk a hip-hoptól?” Én mondjuk semmit, és ahhoz képest szórakoztató volt. A zsűrinek tetszett a produkció, de vártak volna valami váratlant.

A visszafogott értékelés ellenére 25 pontot kaptak, ami ebben a műsorban magasnak számít, főleg első produkcióra. Vicces megfigyelni az ilyen műsorokban, amikor a zsűri nagyon szakmai alapon nagyon kritikus, majd egy hirtelen fordulattal felpontozzák az imént lehúzott produkciót.

Ilyenkor szólnak le fentről a fülesbe, hogy „őket szeretjük”.

Király Linda személyes mélypontjait táncolta ki magából a csacsacsában Suti Andrással. (Közben azon gondolkozom, hogy én hogy fogom kicsacsacsázni ezt a műsort magamból.)

A zsűrinek legjobban az tetszett, ahogy Linda a felvezető kisfilmben felvállalta a hibáit (például felemlegette a Himnuszos malőrt), és mintegy mellékesen azért a táncot is megdicsérték. Juronics Tamás mondjuk várna már valami újat. 22 pontot kaptak csak, sovány vigasz, hogy ebben a szakaszban így is másodikok lettek.

Hunyadi Donatella az édesanyjának, Kiszel Tündének szerette volna megköszönni a sok szeretetet, rumba formában. Fogadjunk, ti sem gondoltátok, hogy az „Úgy szeretném meghálálni” című Kovács Kati slágerre rumbázni lehet. Hurrá, nem halunk meg hülyén.

A tánc végén még egy csokor virágot is kapott Kiszel Tünde. Lékai-Kiss Ramóna és Ördög Nóra is elsírta magát. Nóri kicsit elmoralizált azon, hogy lám mégsem olyan rossz, ha a celebek a médiában szerepeltetik a gyerekeiket (ahogy azt ő is teszi).

A zsűri azért annyira nem tudott meghatódni, hogy ne vegye észre a tánc hiányosságait (Donatella lábmunkáját korábban is kritizálták), és csak 21 pontot adtak.

Sosem hittem volna, hogy valaha egy mondatban hallom a Måneskin és paso doble szavakat, de most ez is megtörtént. Csuti a személyével kapcsolatos előítéleteket akarta letörni ezzel a tánccal.

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy erre a szado-mazo paso doble a legjobb megoldás, de Tóth Katica csinos a bőr ruciban és jól is táncol.

Szente Vajk is Katicát emelte ki. Juronics Tamás felhívta Csuti figyelmét, hogy ne tévessze meg a sok gratuláció: akinek nem tetszik a produkció, az általában nem jön oda. Én sem érzem úgy, hogy közelebb kerültem volna Csuti úr valódi énjéhez, de cukin örült a 24 pontnak.

Krausz Gábor az elvált férfiaknak üzent, szambában. Még mindig eggyel jobb, mintha a táncos fiúknak. A kisfilmjéből megtudhattuk, hogy úgy érzi, lezárta már a múltat.

Szente Vajk meg is irigyelte, hogy ő nem szambázott inkább, amikor elvált. Nóri dühöt érzett a táncban játékosság helyett, de a többiek nem értettek egyet vele. 23 ponttal jutalmazták. Mikes Anna megdicsérte Gábort.

Radics Gigi a magányos nőknek próbált vigaszt nyújtani, és úgy érezte, ennek az a legjobb módja, ha a saját dalára keringőzik. Nórának hiányzott valami, úgy érezte, nincsenek kellően összhangban Gigi és Baranya Dávid. Juronics Tamás és Szente Vajk megengedőbb volt, így 23 ponttal holtversenyben Karusz Gáborék mellé kerültek a tabellán.

Eszenyi Enikő a szüleinek tangózott. Megható volt a kisfilmben az anyukájával látni, valahogy közelebb hozta, háromdimenzióssá tette. Azt el kell ismerni, hogy Enikő hétről hétre a rá jellemző maximalizmussal odateszi magát a Dancingben.

A tangó persze nem idegen tőle, hisz egy teljes önállóestje erről szólt. Ördög Nórát még így is meg tudta lepni. 24 ponttal holtversenyben a második helyre kerültek.

Már csak T. Danny maradt, ő a szerelmének próbált üzenni. Jelentem, T. Danny egy zseni. Megvalósította sok férfi álmát:

egy gyönyörű nőt ölelgetett és fogdosott nyilvánosan úgy, hogy a párja nem hogy nem haragudott meg érte, hanem egyenesen meghatódott. Le a kalappal.

Danny és Lissák Laura jive-ot táncolt a Wake Me Upra, ami valóban egy tánciskolákban bevett jive alapdal. (Akárcsak a Kacsamesék főcímdala). Dannynek meglepően jól áll a rózsaszín öltöny, meglepően könnyeden jive-ozik, és még cigánykerekezni is tud. Az idei évad eddigi legmagasabb pontszámát kapták, 27-et mindösszesen.

Hunyadi Donatella, Eszenyi Enikő és Király Linda landolt a veszélyzónába. Ebből az utóbbi jelentett meglepetést, a másik két hölgynek ez már nem újdonság. A zsűri Lindát mentette meg, a nézők Donatellát. Így tehát Eszenyi Enikő számára ért véget a verseny, ami nem meglepő, legutóbb is a zsűrinek kellett megmentenie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk