KULT

Czutor Zoltán: Aki ismert emberként azt mondja, hogy nem politizál, ezzel mutat nagyon veszélyes irányt

A Belmondo frontemberét a zenekar 15. születésnapja mellett közéleti és bulvárszerepléseiről is kérdeztük, valamint arról, milyen érzés együtt zenélni feleségével és 9 éves fiával.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. november 12.



A járvány miatt nem kevesebb, mint hét alkalommal kellett elhalasztani a Belmondo lemezbemutatóval összekötött 15. születésnapi koncertjét, november 13-án viszont végre sor kerülhet rá az Instantban.

Ennek apropóján beszélgettünk Czutor Zoltánnal, de szóba került az is, nem ássa-e alá a hitelességét, hogy több bulvárműsorban is szerepelt, valamint az, nyílt politikai állásfoglalás-e, hogy színpadra lépett az ellenzék október 23-i nagygyűlésén.

– Milyen íve volt a Belmondo eddigi 15, vagyis most már inkább 16 évének?

– Talán a szaltatórikus a legjobb kifejezés rá, ami azt jelenti, hogy nem folyamatosan ugyanazon a szinten van, hanem időnként jön egy-egy kiugrás.

Az indulás is egy ilyen szerencsés pillanat volt, már a Lesz, volt, van című legelső dalunkat elkezdték játszani a rádiók. Ha ez akkor nem történik meg, valószínűleg nem húzta volna tovább egy-két évnél a zenekar.

Egy másik kiugró szakasz 2007-ben kezdődött, amikor elindult a megújult Petőfi rádió. Innentől nagyjából négy-öt évig jó időszakot éltünk, sok dalunkat játszották és sok helyre hívtak bennünket fellépni. Nálunk mindig szoros összefüggés volt a rádiós nyilvánosság és a koncertjeink nézőszáma között: amikor épp jól futott egy dalunk, mindig többen jártak ránk. Ilyen sláger volt például a Szabadon, a Rocksztár, a Tömegdiszkó, vagy a Mikor.

Az alkotói aktivitásunk viszont nem feltétlenül volt összhangban a fentiekkel. Hiába játszottak bennünket épp rendszeresen, ez nem jelentette azt, hogy az új számok is hasonló intenzitással születnek. Ilyen téren az utóbbi másfél év különösen tragikusan alakult: most szembesültünk vele először, mekkora szerepet játszik az inspirációban, hogy rendszeresen színpadra állhatsz és előadhatod, amit kitaláltál. Enélkül az alkotókedv is a töredékére csökken, ezért nem értek egyet azokkal, akik szerint örülnünk kellett volna a karanténnak, hiszen legalább volt bőven időnk dalokat írni. Nálunk ehhez fájóan hiányzott a motiváció.

– Kifejezetten nagy volt a fluktuáció a tagságban. Ennek mi lehet az oka?

– A keménymag azért elég régóta változatlan: Szabó Laci és én alapító tagok vagyunk, Paczári Viktor pedig már nyolc éve a basszusgitárosunk. A két elődje közül Temesi Bercitől azért váltunk meg annak idején, mert bár kiváló zenész, a nyilvánosságról és a kereskedelmi médiához való hozzáállásról nagyon mást gondolunk. Utána két évig Domján Gáborral játszottunk, nála semmilyen szakmai ok nem szólt közbe, egyszerűen külföldre költözött.

Dobosfronton valóban sokan megfordultak, de a legfrissebb fejlemény, hogy ismét Reggel Ferenccel dolgozunk, aki korábban talán a leginkább bevált ezen a poszton. Ő is magánéleti okok miatt távozott annak idején, de azóta úgy alakult a helyzete, hogy már össze tudja egyeztetni a kettőt. Sokáig billentyűsünk is volt, de mivel a jelenlegi hangos repertoár legfeljebb harmadában lenne szerepe, nem tartottuk szükségesnek. Az akusztikus koncertekre viszont változatlanul hívjuk.

– Elégedett vagy azzal a szinttel, ahol most tart a zenekar?

– Egyik zenekaromnál sem voltam ezzel elégedett soha, bárhol is tartottunk. Ha Magyarország legnépszerűbb zenekara lennénk, akkor azt gondolnám, hogy a világ legnépszerűbb zenekarának kellene lennünk. Az utóbbi három hónap szerencsére elég jól alakult, sokat koncerteztünk, különösen az előtte lévő másfél évhez képest.

A jövőt viszont megint egyre bizonytalanabbá teszi a járványhelyzet: a szervezők újra egyre óvatosabbak, már a január-februári dátumokat se nagyon merik lefixálni. A lemezbemutatót most már azért remélhetőleg megtarthatjuk, rá is fér, mivel összesen hét alkalommal kellett elhalasztani az első kiírt időpont óta. Sajnos a médiából olyan szinten ömlenek a pánikkeltő hírek, hogy egyre több zenész ismerőstől hallom, hogy az elővételben teltházas bulijaikra is jó, ha fél ház összejön végül. Óriási bizalmatlanság van a fejekben, és ez akkor se múlna el egyik napról a másikra, ha hirtelen azzal lenne tele a média, hogy már nincs semmi veszély.

– Tudnátok még innen feljebb lépni, mondjuk egy újabb rádiós slágernek köszönhetően?

– Ha most is léteznének olyan médiumok, mint amilyen a Petőfi volt 2007-2011 között, azt mondanám, minden esély megvan rá.

Az életem során eddig megírt nagyjából 500 dalból alsó hangon 70 alkalmas erre, de mivel összesen 8-10-et játszottak rotációban, a többségüknek nem volt alkalma bizonyítani. Ez a 8-10 egyébként a mai napig érvényes, de kicsit azért bánom, hogy sokkal jobbak merültek feledésbe.

Igaz, hogy az emberek túlnyomó része ma már a neten hallgat zenét, de szerintem az autóvezetés közbeni rádióhallgatásnak így is megmaradt a döntő szerepe.

– A Czutorok nevű formációban együtt zenélsz a feleségeddel és a 9 éves fiaddal. Milyen dinamikája van ennek?

– Az egész spontán módon alakult, jórészt a karantén alatt. A feleségemnek nagyon jó hangja van, Simon fiam pedig zavarbaejtően tehetséges. Csináltunk egy-két videót, ezután hívtak el bennünket fellépni néhány helyre. Egyébként a november 13-i Belmondo koncerten is ők ketten lesznek a vendégek, mivel velük is játszunk dalokat a zenekar repertoárjából, így kézenfekvő volt, hogy csatlakozzanak hozzánk néhány szám erejéig. Simon miatt ez valószínűleg az este első felében lesz, még alvásidő előtt, mert a Campus Fesztiválon éjfélkor kezdtünk, ami láthatóan eléggé megviselte szegényt. Bár lelkesen kezdett, de fél 1 körül már erősen ásítozott. Emiatt volt is némi lelkiismeret-furdalásom, de azzal nyugtatom magam, hogy ez nem egy hivatalos projekt, menedzsment sem áll mögötte, egyébként pedig abszolút azt látom a gyereken, hogy szívesen csinálja.

– Több bulvárműsorban szerepeltél már, például a Konyhafőnökben és a Nyerő Párosban. Celebnek tartod magad?

– A szó hagyományos értelmében (celebritás, vagyis ismert ember) talán igen, de az utóbbi időben inkább már olyanokra használják, akik nem csinálnak semmi értelmeset, csak a tévében hülyéskednek. Úgy gondolom, ez azért nem igaz rám. Ráadásul szemmel látható pénzt soha nem kerestem ezekkel a szereplésekkel, az egzisztenciámat mindig is az alkotó tevékenységemre építettem.

– Valószínűleg pont emiatt van, hogy a szakmában elég sokan mereven elzárkóznak a bulvártól. Neked mit adnak ezek a műsorok, miért mondasz igent rájuk?

– Nem vállalok el minden felkérést, csak azokat, ahol azt csinálhatom és mondhatom, amit szeretnék. Annak idején a Nyerssel is nagy megütközést keltettünk, amikor underground zenekarként reggeli műsorokban játszottunk. Pedig nem bohóckodni mentünk, hanem a saját számainkat előadni. Ezzel szerintem semmi probléma nincsen, és ma már egy Tankcsapda-szintű zenekart sem kérnek számon emiatt.

Nem azon kell kiakadni, ha valaki elmegy egy kereskedelmi tévébe, hanem azon, ha ott olyat mond, ami veszélyezteti az önazonosságát. A Konyhafőnökben egyáltalán nem fenyegetett ez a veszély, hiszen mindig is szerettem főzni, és úgy gondolom, hogy a Nyerő Párosból is mindketten jól jöttünk ki Zsanival. Egy ilyen műsorban azoknak a megítélése szenved csorbát, akikről kiderül, hogy valójában csak megjátsszák magukat. Mi semmi olyat nem mondtunk, ami bármilyen korábbi megnyilatkozásunkkal ellentétes lett volna.

– Felléptél az ellenzék közös október 23-i nagygyűlésén is. Ezt tekinthetjük nyílt politikai állásfoglalásnak?

– Tulajdonképpen igen, azt viszont mindig kiemelem, hogy konkrét párt kampányát soha nem segíteném, ahogy nem is csatlakoznék egyikükhöz sem. Az ellenzéki összefogás viszont hat pártból áll, így ezt a kiállásomat inkább nevezném társadalmi szerepvállalásnak. De egyébként sosem féltem politizálni, szerintem egy ismert embertől nagyon álságos minden olyan kijelentés, hogy ő egyáltalán nem foglalkozik politikával. Maga a szó ugyanis eredetileg a közösség ügyeiben való részvételt jelenti. Az adott közösség tagjaként felelős választópolgárként szerintem kötelességünk legalább képben lenni azzal, mi történik körülöttünk.

– Fontos, hogy egy zenész közéleti témákban is irányt mutasson a rajongóinak?

– Bármit tesz, mindenképp irányt mutat. Aki folyamatosan azt hangoztatja, hogy ő bizony nem politizál, az ezt a példát mutatja: olyan, mintha mindenkit arra biztatna, hogy ők se vegyenek részt a közügyek alakításában. Ez pedig szerintem nagyon veszélyes, és egyáltalán nem követendő út.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: