KULT
A Rovatból

Czutor Zoltán: Aki ismert emberként azt mondja, hogy nem politizál, ezzel mutat nagyon veszélyes irányt

A Belmondo frontemberét a zenekar 15. születésnapja mellett közéleti és bulvárszerepléseiről is kérdeztük, valamint arról, milyen érzés együtt zenélni feleségével és 9 éves fiával.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. november 12.


Link másolása

A járvány miatt nem kevesebb, mint hét alkalommal kellett elhalasztani a Belmondo lemezbemutatóval összekötött 15. születésnapi koncertjét, november 13-án viszont végre sor kerülhet rá az Instantban.

Ennek apropóján beszélgettünk Czutor Zoltánnal, de szóba került az is, nem ássa-e alá a hitelességét, hogy több bulvárműsorban is szerepelt, valamint az, nyílt politikai állásfoglalás-e, hogy színpadra lépett az ellenzék október 23-i nagygyűlésén.

– Milyen íve volt a Belmondo eddigi 15, vagyis most már inkább 16 évének?

– Talán a szaltatórikus a legjobb kifejezés rá, ami azt jelenti, hogy nem folyamatosan ugyanazon a szinten van, hanem időnként jön egy-egy kiugrás.

Az indulás is egy ilyen szerencsés pillanat volt, már a Lesz, volt, van című legelső dalunkat elkezdték játszani a rádiók. Ha ez akkor nem történik meg, valószínűleg nem húzta volna tovább egy-két évnél a zenekar.

Egy másik kiugró szakasz 2007-ben kezdődött, amikor elindult a megújult Petőfi rádió. Innentől nagyjából négy-öt évig jó időszakot éltünk, sok dalunkat játszották és sok helyre hívtak bennünket fellépni. Nálunk mindig szoros összefüggés volt a rádiós nyilvánosság és a koncertjeink nézőszáma között: amikor épp jól futott egy dalunk, mindig többen jártak ránk. Ilyen sláger volt például a Szabadon, a Rocksztár, a Tömegdiszkó, vagy a Mikor.

Az alkotói aktivitásunk viszont nem feltétlenül volt összhangban a fentiekkel. Hiába játszottak bennünket épp rendszeresen, ez nem jelentette azt, hogy az új számok is hasonló intenzitással születnek. Ilyen téren az utóbbi másfél év különösen tragikusan alakult: most szembesültünk vele először, mekkora szerepet játszik az inspirációban, hogy rendszeresen színpadra állhatsz és előadhatod, amit kitaláltál. Enélkül az alkotókedv is a töredékére csökken, ezért nem értek egyet azokkal, akik szerint örülnünk kellett volna a karanténnak, hiszen legalább volt bőven időnk dalokat írni. Nálunk ehhez fájóan hiányzott a motiváció.

– Kifejezetten nagy volt a fluktuáció a tagságban. Ennek mi lehet az oka?

– A keménymag azért elég régóta változatlan: Szabó Laci és én alapító tagok vagyunk, Paczári Viktor pedig már nyolc éve a basszusgitárosunk. A két elődje közül Temesi Bercitől azért váltunk meg annak idején, mert bár kiváló zenész, a nyilvánosságról és a kereskedelmi médiához való hozzáállásról nagyon mást gondolunk. Utána két évig Domján Gáborral játszottunk, nála semmilyen szakmai ok nem szólt közbe, egyszerűen külföldre költözött.

Dobosfronton valóban sokan megfordultak, de a legfrissebb fejlemény, hogy ismét Reggel Ferenccel dolgozunk, aki korábban talán a leginkább bevált ezen a poszton. Ő is magánéleti okok miatt távozott annak idején, de azóta úgy alakult a helyzete, hogy már össze tudja egyeztetni a kettőt. Sokáig billentyűsünk is volt, de mivel a jelenlegi hangos repertoár legfeljebb harmadában lenne szerepe, nem tartottuk szükségesnek. Az akusztikus koncertekre viszont változatlanul hívjuk.

– Elégedett vagy azzal a szinttel, ahol most tart a zenekar?

– Egyik zenekaromnál sem voltam ezzel elégedett soha, bárhol is tartottunk. Ha Magyarország legnépszerűbb zenekara lennénk, akkor azt gondolnám, hogy a világ legnépszerűbb zenekarának kellene lennünk. Az utóbbi három hónap szerencsére elég jól alakult, sokat koncerteztünk, különösen az előtte lévő másfél évhez képest.

A jövőt viszont megint egyre bizonytalanabbá teszi a járványhelyzet: a szervezők újra egyre óvatosabbak, már a január-februári dátumokat se nagyon merik lefixálni. A lemezbemutatót most már azért remélhetőleg megtarthatjuk, rá is fér, mivel összesen hét alkalommal kellett elhalasztani az első kiírt időpont óta. Sajnos a médiából olyan szinten ömlenek a pánikkeltő hírek, hogy egyre több zenész ismerőstől hallom, hogy az elővételben teltházas bulijaikra is jó, ha fél ház összejön végül. Óriási bizalmatlanság van a fejekben, és ez akkor se múlna el egyik napról a másikra, ha hirtelen azzal lenne tele a média, hogy már nincs semmi veszély.

– Tudnátok még innen feljebb lépni, mondjuk egy újabb rádiós slágernek köszönhetően?

– Ha most is léteznének olyan médiumok, mint amilyen a Petőfi volt 2007-2011 között, azt mondanám, minden esély megvan rá.

Az életem során eddig megírt nagyjából 500 dalból alsó hangon 70 alkalmas erre, de mivel összesen 8-10-et játszottak rotációban, a többségüknek nem volt alkalma bizonyítani. Ez a 8-10 egyébként a mai napig érvényes, de kicsit azért bánom, hogy sokkal jobbak merültek feledésbe.

Igaz, hogy az emberek túlnyomó része ma már a neten hallgat zenét, de szerintem az autóvezetés közbeni rádióhallgatásnak így is megmaradt a döntő szerepe.

– A Czutorok nevű formációban együtt zenélsz a feleségeddel és a 9 éves fiaddal. Milyen dinamikája van ennek?

– Az egész spontán módon alakult, jórészt a karantén alatt. A feleségemnek nagyon jó hangja van, Simon fiam pedig zavarbaejtően tehetséges. Csináltunk egy-két videót, ezután hívtak el bennünket fellépni néhány helyre. Egyébként a november 13-i Belmondo koncerten is ők ketten lesznek a vendégek, mivel velük is játszunk dalokat a zenekar repertoárjából, így kézenfekvő volt, hogy csatlakozzanak hozzánk néhány szám erejéig. Simon miatt ez valószínűleg az este első felében lesz, még alvásidő előtt, mert a Campus Fesztiválon éjfélkor kezdtünk, ami láthatóan eléggé megviselte szegényt. Bár lelkesen kezdett, de fél 1 körül már erősen ásítozott. Emiatt volt is némi lelkiismeret-furdalásom, de azzal nyugtatom magam, hogy ez nem egy hivatalos projekt, menedzsment sem áll mögötte, egyébként pedig abszolút azt látom a gyereken, hogy szívesen csinálja.

– Több bulvárműsorban szerepeltél már, például a Konyhafőnökben és a Nyerő Párosban. Celebnek tartod magad?

– A szó hagyományos értelmében (celebritás, vagyis ismert ember) talán igen, de az utóbbi időben inkább már olyanokra használják, akik nem csinálnak semmi értelmeset, csak a tévében hülyéskednek. Úgy gondolom, ez azért nem igaz rám. Ráadásul szemmel látható pénzt soha nem kerestem ezekkel a szereplésekkel, az egzisztenciámat mindig is az alkotó tevékenységemre építettem.

– Valószínűleg pont emiatt van, hogy a szakmában elég sokan mereven elzárkóznak a bulvártól. Neked mit adnak ezek a műsorok, miért mondasz igent rájuk?

– Nem vállalok el minden felkérést, csak azokat, ahol azt csinálhatom és mondhatom, amit szeretnék. Annak idején a Nyerssel is nagy megütközést keltettünk, amikor underground zenekarként reggeli műsorokban játszottunk. Pedig nem bohóckodni mentünk, hanem a saját számainkat előadni. Ezzel szerintem semmi probléma nincsen, és ma már egy Tankcsapda-szintű zenekart sem kérnek számon emiatt.

Nem azon kell kiakadni, ha valaki elmegy egy kereskedelmi tévébe, hanem azon, ha ott olyat mond, ami veszélyezteti az önazonosságát. A Konyhafőnökben egyáltalán nem fenyegetett ez a veszély, hiszen mindig is szerettem főzni, és úgy gondolom, hogy a Nyerő Párosból is mindketten jól jöttünk ki Zsanival. Egy ilyen műsorban azoknak a megítélése szenved csorbát, akikről kiderül, hogy valójában csak megjátsszák magukat. Mi semmi olyat nem mondtunk, ami bármilyen korábbi megnyilatkozásunkkal ellentétes lett volna.

– Felléptél az ellenzék közös október 23-i nagygyűlésén is. Ezt tekinthetjük nyílt politikai állásfoglalásnak?

– Tulajdonképpen igen, azt viszont mindig kiemelem, hogy konkrét párt kampányát soha nem segíteném, ahogy nem is csatlakoznék egyikükhöz sem. Az ellenzéki összefogás viszont hat pártból áll, így ezt a kiállásomat inkább nevezném társadalmi szerepvállalásnak. De egyébként sosem féltem politizálni, szerintem egy ismert embertől nagyon álságos minden olyan kijelentés, hogy ő egyáltalán nem foglalkozik politikával. Maga a szó ugyanis eredetileg a közösség ügyeiben való részvételt jelenti. Az adott közösség tagjaként felelős választópolgárként szerintem kötelességünk legalább képben lenni azzal, mi történik körülöttünk.

– Fontos, hogy egy zenész közéleti témákban is irányt mutasson a rajongóinak?

– Bármit tesz, mindenképp irányt mutat. Aki folyamatosan azt hangoztatja, hogy ő bizony nem politizál, az ezt a példát mutatja: olyan, mintha mindenkit arra biztatna, hogy ők se vegyenek részt a közügyek alakításában. Ez pedig szerintem nagyon veszélyes, és egyáltalán nem követendő út.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Tényleg nem tudom, mi köze ehhez a cicimnek" – 34 éves Emma Watson
Nem Angliában született, 11 évesen lett filmsztár, de igyekszik két lábbal állni a földön, és mindig kiáll a nők jogaiért.

Link másolása

A szemünk látára nőtt fel, hiszen alig 11 évesen szállt fel a Roxfort expresszre, hogy bevonatozzon a nézők szívébe és a filmtörténelembe. Emma Watson azonban nem csupán a filmvásznon aktív, hírnevét arra használja, hogy kiálljon a nők jogaiért, szerepeit is igyekszik meggyőződésének megfelelően kiválasztani és alakítani.

Ma pedig 34 éves az egykori kislány, akitől mindenki megtanulhatta, hogy kell helyesen hangsúlyozni azt, hogy leviosa. Ebből az alkalomból összeszedtünk néhány érdekességet a még mindig nagyon fiatal színésznőről.

Emma Charlotte Duerre Watson 1990 április 15-én született Párizsban, és a francia főváros közelében cseperedett ötéves koráig. Jogász szülei ekkor úgy döntöttek, visszaköltöznek Angliába. Később el is váltak, így Watson édesanyjával Oxfordshire-be költözött.

– Bár korábban is játszott iskolai darabokban, de a Harry Potter és a bölcsek köve volt az első hivatásos színészi munkája.

– 15 évesen ő volt a legfiatalabb, aki szerepelt a Teen Vogue magazin címlapján.

– A Szépség és a szörnyeteg szerepére kimondottan őt választotta a Disney Stúdió, ami nagyon ritka. Paige O’Hara, aki az 1991-es rajzfilm változatban Belle hangja volt szintén úgy nyilatkozott, hogy ő is Emma Watsont választotta volna. Később azt nyilatkozta erről a szerepéről, hogy a filmvásznon vált nővé.

– Belle kedvéért visszautasította a Kaliforniai álomban Mia szerepét. Azt végül Emma Stone kapta, aki Oscart nyert az alakításáért. Watson viszont Stone helyett került be a Kisasszonyokba.

– 2015-ben már a Hamupipőke főszerepét is felajánlották neki, de nem vállalta el.

– Jobban szeret autogramot adni a rajongóknak, mint fotózkodni velük.

– A kedvenc színészei Johnny Depp és Russell Crowe.

– Hivatásos jóga- és meditációoktató.

– Naplót vezet, amióta csak elkezdett filmezni. Már 30 kötet körül jár.

– Egy napon született Luke Evansszel és Emma Thompsonnal.

– Felszólalt az ENSZ-ben a nők jogaiért, és rendszeresen kiáll a gender egyenjogúságért.

– Emma ADHD-s, 5 éves kora gyógyszert szed.

– Egyszer azt nyilatkozta, a legnehezebb jelenete az volt, amikor Nevill megkérdezi tőle, ad-e jóéjt puszit Trevornak, a békájának. „Mindig elnevettem magam. Csúnyán kellett volna ránéznem, de nem bírtam megállni. nyolcszor kellett újra vennünk.”

– Az utóbbi években nem készített új filmet, mert úgy érezte, kicsit beskatulyázták. Szívesen visszatér a színjátszáshoz, de várja a megfelelő lehetőséget. Az biztos, hogy anyagi gondjai nincsenek, hiszen csak A szépség és a szörnyetegen mintegy 15 millió dollárt keresett.

– Sok képmutatónak bélyegezték amikor 2017-ben a Vanity Fair fotózásán bevállalt egy olyan képet, amin kicsit látszott a melle. Akkor így reagált:

„A feminizmus nem egy bunkósbot, amivel a nőknek egymást kell ütnie, hanem a lehetőségekről, szabadságról, egyenlőségről szól… Tényleg nem tudom, mi köze ehhez a cicimnek.”

– Közismerten azok közé a Harry Potter-sztárok közé tartozik, akik kritizálták J. K. Rowlingot a transzellenesnek tartott megnyilvánulásaiért.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Michael Douglas eszik, iszik, csajozik, mégis megvan az AppleTV+ első igazi bukása?
A Franklinnel az AppleTV+ elkövette az első nagy mellélövését? Eddig elég jó szériája volt, úgyhogy talán nem csorbít az amúgy nagyon jó renoméján, de sajnos látni az elpazarolt dollármilliókat a Franklin minden másodpercén.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 17.


Link másolása

Timothy Van Patten neve nem ismeretlen sorozatos berkekben. Rengeteg híres klasszikuson dolgozott már, mint rendező, ráadásul nem is kis címekben.

Olyan ikonikus szériákat tudok említeni, mint a Drót, a Deadwood, a Róma, a Maffiózók, The Pacific – A hős alakulat, a Trónok harca, a Fekete tükör, a Perry Mason, A levegő urai vagy a Gengszterkorzó.

Ilyen filmográfiával nem csoda, hogy az Apple TV+ rábízta a Franklin vezénylését. Nem tudom mennyire Van Patten hibája, de a Franklin nem lett túl jó.

Benjamin Franklin amerikai polihisztor, államférfi, diplomata, író, természettudós, filozófus, nyomdász és feltaláló életének 84 éve alatt több érdekes dolog történt vele, mint tíz férfivel történhet 200 év alatt.

A szegény családból származó 13. gyermek életrajza számtalan könyvet tölthetne meg.

Jópárat meg is töltött, a Franklin is egy ilyenen, Stacy Schiff, A Great Improvisation című könyvén alapszik. Nem olvastam az eredeti művet, de amit az AppleTV+-nak sikerült előadnia, az egy rettenetesen unalmas kis szelete ennek a hihetetlen élettörténetnek.

1776-ot írunk, az Amerikai függetlenségi háború alig egy éve zajlik, de a gyarmati erők sorra szenvednek súlyosabbnál súlyosabb vereségeket. A kongresszus helyzete egyre kilátástalanabb. Franklin fia is a britek háborús túsza lett.

Ezekből a harcokból meglepően nem látunk semmit, mert ezekben a sötét időkben Benjamin Franklin (Michael Douglas) átutazta az Atlanti-óceánt, hogy segítséget kérjen a francia nemzettől.

Unokája, Temple (Noah Jupe) kíséretében érkezik Passy kis falujába, amely viszonylag közel van Párizshoz. Itt szövi fondorlatos terveit, hogyan lehetne megnyernie magának a versailles-i támogatást Amerika britek elleni harcában. Igazi kémjátszma, sok-sok unalmas párbeszéd alá rejtve.

Nagyon hiteles az Apple-féle Franklin sorozat, már-már túl hiteles. Egy képkocka háborút kapunk ízelítőnek a harmadik részben, de ez a széria nem más, mint hosszú párbeszédek, partik, előadások és bálok sora, ahol úriemberek beszélgethetnek, miközben a kémek kihallgatják őket. Nem egyértelmű, ki kivel van valójában és mindenki csak a saját hasznát keresi. Van, aki pénzt, egyesek szerelmet, mások megbecsülést várnak Franklintől.

A megvalósítás elsőrangú, a kosztümök, a helyszínek, a tájkép és a díszletek elképesztően autentikusak.

A sorozat külön büszke lehet ezekre. Érezni, amikor szinte céltalanul mutogatják ezt a mozi-mágiát. Sokszor húzza a rendező az időnket egy-egy hosszúra hagyott nagytotállal. Természetesen hatalmas érdem és pirospont jár a történelmi hűségre, és az atmoszféra is páratlan, csupán annyi ezzel a probléma, hogy a tényleges tartalom, amit látunk, nagyon kevés.

Ahhoz képest, hogy Ben Franklinnek milyen érdekes élete volt, nagyon sokáig tartott, hogy egy ilyen nagy költségvetésű sorozatot készítsenek róla. Ez a szerep Michael Douglasnek szinte jutalomjáték. Látszik, hogy a nagy öreg élvezte a forgatást, hiszen jókat ehet, ihat és jól mulathat fiatal hölgyek társaságában, miközben csak beszélgetnie és néha színészkednie kell.

Nem érzem, hogy Douglas eltűnne a szerepben, inkább önmagát hozza, kicsit rájátszva Franklin szinte rocksztár szerepére, máskor meg aggódóan tűnődve.

Az unokáját alakító színész nekem kicsit túlságosan fiatal, de lehet pont ezért őt választották ki a szerepre, ő egy kis ártatlanság a megfáradt mester mellett. A többi színésszel sincs probléma, maximum annyi, hogy a teljes stábból ha öt karaktert fel tudok sorolni, azzal lehet, hogy sokat mondtam. Igazából alig van maradandó szereplő, de erről nem a színészek tehetnek, hanem a történészek… akarom mondani forgatókönyvírók.

Alig történik itt valami! Tényleg! Az egyik legnagyobb drámai csúcspont az első három részből az, amikor Franklin visszakapja a megjavított nyomdáját, miután azt ellenséges kémek összetörték. Értem, hogy így szimbolikusan visszakapta a hangját a feltaláló zseni, de ettől ez még gyenge tartalom, még streamingre is.

Egyáltalán nem szórakoztató, és nem érzem azt a „wow” faktort, amit az Apple álltalában képvisel.

Ez egy alapos történelemlecke, amely azt feltételezi, hogy van bőséggel háttértudásunk a korszakról, mert ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony megkavarodunk a sok-sok francia név mellett. Mostanában sokadik sorozatnál látom, amelyben előszeretettel használják az eredeti nyelvet, tehát itt a franciák franciául beszélnek, nem francia akcentusos angollal – ez is a pozitívumok közé tartozik a szememben. Van rajta kellő mennyiségű pátosz, hab és csillámpor is az átlagamerikai nézőnek. Láthatunk hitelesnek érződő kémjátszmát, és három rész alatt azért megértjük, hogyan mozgatták a szálakat a háttérből a diplomaták, de attól még rém unalmas az egész.

Amikor egy függetlenségi háborús történetre gondolok, nem az van a fejemben, hogy a győzelmekről és vereségekről csak híreket hallok, miközben semmit nem látok.

Nem véletlenül vizuális médium a televízió. Sajnos az egész túl unalmas, metodikus és nem érdekes. A Franklin megtekinthető az Apple TV+ streaming szolgáltató műsortárában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kijött Azahriah új albuma, és máris imádják a rajongók
Egy szokatlanul kemény, rockos dal is felkerült a zenész új lemezére. Az egyik videóklipben pedig percekig egy dél-amerikai szerpentinen autóznak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Éjfél után nem sokkal megjelent Azahriah legújabb albuma, vette észre az Index. A Skatulya I című lemez dalaiban hol angolul, hol magyarul, hol pedig spanyolul énekel Azahriah a tőle megszokott stílusban.

A dalokhoz videók is készültek, amiket a YouTube-on lehet megnézni. Több klipben is visszaköszön az a búváros motívum, ami a február közepén megjelent mariana.árok című dalhoz készült videóban bukkant fel először.

A kapu című dal videóklipje eltér a búváros vonaltól. Itt látszólag vágás nélkül, percekig egy dél-amerikai szerpentinen kocsikázunk:

A lesson című dalban dzsesszes elemek hallhatók, míg a viadal tele van magyar motívumokkal, a yukata pedig a latinos hangzásra épít, míg a tartarosz szokatlanul kemény, rockos lett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az eddigi legjobb nyitány, amit valaha láttunk? Tökéletesen indul a Fallout
Az Amazon válasza a Last of Us-ra! Bebizonyították, ez az óriás cég is tud legalább olyan jó posztapokaliptikus világot alkotni, mint az HBO. Sőt, sok tekintetben még talán jobb is, mint a zimbes-zombis, túlélő, apa-lánya sztori. Nem annyira személyes dráma, sokkal inkább vérgőzös utazás, egy igazi klasszikus sci-fi világba.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 15.


Link másolása

Aki nem ismerné a Fallout-jelenséget: a Fallout videojáték 1997-ben indult hódító útjára, akkor még az Interplay nevű, azóta már megszűnt cég készítette és az egyik legmeghatározóbb PC-s játékának tartják. Az 1998-as második rész többször is elnyerte a minden idők legjobb játéka címet, sok-sok szaklap toplistáján. A franchise fő csapásvonala egy időre eltűnt, aztán a Bethesda 2008-ban újjáélesztette és átültette a felülnézetes szerepjátékot, egy könnyedebb lövöldébe.

Ettől a perctől fogva várt mindenki egy Fallout-mozifilmet.

Számtalan próbálkozás volt a játéksorozat újjáélesztésére a 2008-as újragondolás előtt, de senki nem találta meg a tökéletes folytatást. A Fallout 3 se lett az, de nagyon ügyesen felépített marketingstratégiával és hatalmasnak tűnő játéktérrel rengeteg pénzt keresett a Bethesdának. Azóta sokat megélt a sorozat, egy negyedik epizódot, egy online lövöldét, de film sosem érkezett.

Egészen eddig. Az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat, és úgy döntött, sorozat formájában hozza el nekünk a világvégét. Azért fura, hogy sosem készült eddig adaptáció, mert a Fallout világa tökéletesen illik a mozivásznakra, ez az univerzum feldolgozásért könyörgött. Hatalmas, hangulatos, látványos és annyira mély, mint egy pocsolya. Ez egyébként a Bethesda-termékekre általában igaz, gondolok itt az Elder’s Scrolls sorozat ötödik részére, a Skyrim-re, vagy a tavalyi év egyik legközepesebb, ámde legdrágább sci-fi játékára a Starfieldre.

Minden Bethesda játékban van potenciál, de hosszútávon nem tudják átadni, amit ígértek.

Ezért tökéletes az ezüstvászon. Ott nem kell maradandót alkotni, csak 2 órán át szórakoztatni. Akkor miért gondolta úgy az Amazon, hogy egy sorozatra elég van a Falloutban? Mert ügyesen nyúltak az alapanyaghoz. Mondhatni jobb Fallout történetet kaptunk, mint a második rész óta bármi.

A videojátékok feldolgozásának igazi mekkáját éljük. A remek Last of Us, a hatalmas sikerű Super Mario film, vagy Five Nights at Freddy’s, mind-mind rengeteg pénzt kerestek a készítőknek. Így nem csoda, hogy mindenki akar egy szeletet a tortából. 2024-ben jön a Borderlands film és a Sonic harmadik része, de már 2025-re is bejelentették a Minecraft filmet.

Ez addig nem is probléma, amíg ha tisztelettel és hozzáértéssel nyúlnak az alapanyaghoz.

Márpedig a Geneva Robertson-Dworet és Graham Wagner alkotópáros igencsak jó munkát végzett. Az Amazon egy vagyont költött el a sorozatra, annyira látványos, autentikus, minden karakter úgy néz ki, mintha a játékokból léptek volna elő. Az első rész olyan szinten beszippantott, hogy az sem tűnt fel, hogy a második erős vissza esés volt. Ügyesen adagolták a misztikumot és az akciót.

Történetünk szerint a világ atomháborúban megsemmisült. Csak hatalmas Vault-oknak nevezett menedékhelyen élők élhették túl. Egy ilyen menedéklakót követhetünk Lucy MacLean (Ella Purnell) személyében, aki a 33-as Vaultban él édesapjával, Hankkel (Kyle MacLachlan) és testvérével Normmal (Moises Arias). Aztán történik egy váratlan esemény, és Lucy a felszínen találja magát, ahol kiderül, hogy nem minden úgy van, ahogy azt a történelemkönyveik mesélik.

Igenis vannak túlélők, ámde a kinti világ nagyon veszedelmes.

De Lucy nem áll le egy percre sem, a küldetése, hogy megtaláljon valamit, ami megmentheti a családját. Útja során rengeteg veszéllyel találkozik, sőt szinte csak azzal.

A színészfelhozatal nagyon impozáns, Ella Purnell-t már a Yellowjackets óta nagyon szeretem, de a többi főbb szereplő is zseniális. Walton Goggins szinte dupla szerepben brillírozik, egyik egy zombi szerű, szinte hallhatatlan fegyverforgató igazságtalanság osztó, zsoldos, a másik pedig a világégés előtti színész legenda. Mindkettőben felejthetetlen az amúgy remek karakterszínész.

Egyetlen problémám a Maximust alakító Aaron Motennel van.

Szegény srácot nagyon mellé-castingolták, egyszerűen nem hiteles a szerepben sajnos. Pedig sok volt az ő vállán is, a három főszereplő körülbelül egyformán osztozik a játékidőn.

De nem állhatunk meg itt. A mellékszerepekre is igazán sok ismert arcot nyert meg az Amazon. Az alig két részben szereplő Kyle MacLachlan mellett szerepel kisebb játékidővel Matt Berry, Jon Daly, Michael Rapaport, Fred Armisen, vagy Chris Parnell. Ezek nem nagy nevek, de amint meglátjuk a színészeket, rögtön tudni fogjuk kiről van szó.

A rendezői névsor is igencsak impozáns, három részre szerződtették Jonathan Nolant, a friss Oscar-díjas Christopher Nolan testvérét.

Ő is igazán ért ilyen történetek elmeséléséhez, gondolhatunk szerelemprojektjére a WestWorldre. De a többi rendező sem ismeretlen név a sorozatos szakmában. Bátran mondhatjuk, hogy az Amazon igazi profi stábot szedett össze.

De milyen a történet? Meglepően jó. Sokkal mélyebb, mint gondolnánk. Fordulatos, izgalmas és jól felépített. Igazi minőségi adaptáció, tökéletesen visszaadják a játékok hangulatát, egyszerre humoros és kegyetlenül sötét ez a posztapokaliptikus világ. Itt az atomháború az 50-es években robbant ki, így a Fallout egyszerre kosztümös film és sci-fi. Az egészet így képzeltem el, amikor anno a Fallout 3-al játszottam.

Érdekesség, hogy a Fallout világának szempontjából ez a történet a legfrissebb, tehát később játszódik, mint akármi eddig, amit láthattunk, így még igazi rajongóknak is tud újat mutatni, miközben tele van utalásokkal.

A frakciók bemutatása is zseniálisra sikerült, az Enclave elnyomó orwelli utópiájából csak egy pillanatot kapunk, de a Warhammer 40.000 szerű Brotherhood of Steel kegyetlensége és ridegsége ámulatba ejtő.

Technológiailag csillagos ötös az egész sorozat. Mint említettem az első rész szinte hibátlan pilot. Ilyennek kell lennie. Még a B történetszál a bunkerben is meglepően érdekes rejtély. Lucy testvéréhez köthető nyomozás megoldását is nagyon vártam, még akkor is, ha egy kicsit csalódás volt a lezárása, de maga az út, ahogy eljutottunk odáig az mesteri. Mintha az AppleTV+ Siló sorozatát néznénk, sokkal minőségibb megvalósításban, ami nagy szó, hiszen ott magasra tették a mércét.

Egy dologra viszont fel kell hívnom a figyelmet: erősen, 18+-os a sorozat.

Nagyon részletesen mutatnak be olyan dolgokat, amikre nem biztos, hogy mindenki látni akart. Például milyen, amikor egy több tonnás harci páncéllal felfegyverezett katona túl erősen fogja meg valakinek a kobakját. Bizony ott belelátunk majd a gondolataikba is bizonyos személyeknek és az Amazon meg is mutatja, meglepő realitással. Mintha csak a The Boys-t néznénk. Kevés dologtól zárkóztak el a készítők, mondhatni szinte semmitől, ami az erőszak és a mocskos poszt apokaliptikus világ bemutatásához szükséges volt.

Mindenképpen ajánlom a sorozatot. Még ha nem is a legjobb videojáték adaptáció a piacon, közel van a tökéletességhez. Sokszor jobb, mint bármi, amit a Bethesda adott nekünk 1998 óta. A történet működik, a világ csöpög az atmoszférától, ha nem is minden pillanata arany, az első rész szerintem az utóbbi évek egyik legjobb bevezetése volt.

Aki szereti a Fallout világát, az valószínűleg már látta is az összes részt, aki pedig azt sem tudja, mi ez, az is adjon neki egy esélyt.

Nem fogja megbánni. A Fallout sorozat megtekinthető az Amazon PrimeVideo kínálatában, magyar szinkronnal!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk