Csernus doktorral és önismereti tréningekkel mentenék meg a kisgyerekes anyákat
14 milliárd forint EU-s pályázati pénzből nyitottak országszerte Család- és karrierpontokat, hogy segítsék a kisgyerekes nők munkavállalását. A projekt három évig tart, ebből egy letelt, ezért kiválasztottunk közülük hármat, és megnéztük őket közelebbről. Kiderült, hogy az irodák csak pár hónapja nyitottak meg, eddig főleg Csernus doktorral, Pál Feri atyával, önismereti tréningekkel és tanácsadással próbálkoztak. Aki komolyan veszi, nehéz fába vágja a fejszéjét, aki nem, papíron az is jól teljesíthet.
Az elmúlt hónapokban 71 Család- és karrierpont lepte el az országot Szombathelytől Baján át Mátészalkáig. Ezeket egy 14 milliárd forintos, “Nők a családban és a munkahelyen” című EU-s pályázat keretében nyitották, hogy segítsék a kisgyerekes anyák munkavállalását, és ezen keresztül ösztönözzék a gyerekvállalást.
A kiírásban látványosan a fejletlenebb régiókat célozták meg. Közép-Magyarországról egyáltalán nem lehetett pályázni, nyertek viszont egészen apró településeken is, például a Baranya megyei Kisharsányban és a szabolcsi Kállósemjénben is. Ezek az irodák elvileg arra jók, hogy három éven át népszerűsítsék az atipikus foglalkoztatást, vagyis mindent, ami túl van a hagyományos, reggel nyolctól délután négyig tartó munkavégzésen. Ilyen például a részmunkaidő, a rugalmas munkaidő vagy a távmunka is.
Ezek a megoldások nem túl elterjedtek Magyarországon, az összes foglalkoztatott alig négy százaléka dolgozik részmunkaidőben, ellentétben a nyugat-európai országok 30-40 százalékos arányával. Pedig tényleg megkönnyítené a kisgyerekes anyák (ne adj Isten, apák!) dolgát, ha elszaladhatnának délután az óvodába, vagy időnként otthonról dolgozhatnának. (Ez persze nem azt jelenti, hogy az atipikus foglalkoztatásnak kizárólag előnyei vannak. Sokszor csak rövid távra lehet tervezni velük, kevesebbet lehet keresni, és adott esetben a főnöknek is kiszolgáltatottabb az ember. Ugyanígy az sem magától értetődő, hogy azonnal meghozzák a kedvet a gyerekvállaláshoz. Erről a részmunkaidő kapcsán itt írtunk bővebben).
A kormány családpolitikájában egyre fontosabb szerepet kap a nők munkavállalása, amire szükség is van, hiszen a gyerekvállalás óriási hátrányba sodorja őket a munkaerőpiacon. Szülés után szinte esélyük sincs utolérni a férfiak fizetését, már ha a főnök nem dönt eleve úgy, hogy inkább megszabadul tőlük. Ebben a cikkben három nőt mutattunk be, akik a terhességük elején széles mosolyokat és gratulációkat kaptak, aztán hirtelen mégsem volt hová visszamenniük dolgozni. Nem beszélve arról, hogy ha egy gyerekes nő próbál munkát találni, az interjúkon előszeretettel faggatják a családi életéről.
Ha minden jól megy, 2020 végéig ezek a – fejenként nagyjából 200 millió forintba kerülő – Család- és karrierpontok meggyőznek néhány munkáltatót arról, hogy alkalmazzanak gyerekes anyákat. Közben utóbbiaknak szintén segítenek a munkalehetőségek felkutatásában, a család és a karrier összehangolásában. Ezen kívül közösségi programokat szerveznek és gyerekmegőrzést is vállalnak, ha valakinek éppen arra van szüksége.
Ez így remekül hangzik, de vajon a gyakorlatban is van értelme? Ellátogattunk három településre, a harmincezer lakosú Salgótarjánba és Gyöngyösre, valamint a tízezres Pásztóra, amelyek mind hátrányos helyzetű térségekben vannak. Kíváncsiak voltunk, mihez kezdenek a pénzzel, milyen eredményeik vannak eddig, és egyáltalán mit gondolnak a magyar nők helyzetéről.
Pál Feri atya segít!
"Könnyű azt mondani, hogy szüljél három gyereket. Ez nem egyszerű vállalás sem a férfi, sem a nő számára. Fontos, hogy ez egy harmonikus dolog legyen, a nő ne csak azt érezze, hogy be van zárva a négy fal közé. Nehéz összeegyeztetni a családot, a munkát és az önmegvalósítást."
Huczekné Rétvári Mónika régóta aktív a pásztói közéletben. Tizenegy éve vezeti a Nők Civilben Egyesületet, amely eddig főleg közösségi eseményeket szervezett, az első nagyobb rendezvényük a 2007-es rockfesztivál volt. Ezen kívül az elmúlt években tartottak retro bulisorozatot, városi gyereknapokat, kirándulásokat, filmvetítéseket, családi napokat és jótékonysági ruhaosztásokat is, társszervezői minden nagyobb városi ünnepségnek.
Amikor tavaly februárban kiderült, hogy 200 millió forintot nyertek a pásztói Család- és karrierközpontra, a sajtóban azért is kritizálták őket, mert korábban sosem foglalkoztak a nők munkaerőpiaci problémáival.
Huczekné Rétvári Mónika szerint viszont ez egyáltalán nem baj, nagy hasznát veszik, annak hogy az évek alatt mélyen beágyazódtak a helyi közösségbe, és nagy kapcsolati tőkével rendelkeznek. Jórészt a meglevő tapasztalataikra építenek a projektben is, vagyis sok közösségi programot és előadást szerveznek, olykor híres emberekkel, legközelebb például Csernus doktort várják. “Ezek szemléletformáló események” – mondta.
Huczekné Rétvári Mónika / Fotó: Végh László / Forrás: abcúg“Olyan előadókat próbálunk hívni, akik sok embert vonzanak. A ‘Nők a vidékfejlesztésben’ című programunkon helyi vállalkozók mutatták be, hogyan lehet egy jó ötlettel sikert elérni akár a mezőgazdaságban, akár a turizmusban. Voltak köztük férfiak, de nők is, hiszen sokszor a feleség is része a vállalkozásnak. Ezzel jó példát mutatunk, önbizalmat, perspektívát adunk annak, aki toporog, és nem tudja, mihez kezdjen az életével. Ennek a programnak az volt a csúcspontja, amikor meghívtuk Stahl Juditot. Ő ugye a gasztronómián keresztül kapcsolódik a vidékfejlesztéshez, és egy talkshow keretében elmondta, az ő élete sem indult rögtön csillogással”.
Az “Anya akadémia, apa akadémia” című programra Pál Feri atyát hívták. “Ennek is az a lényege, hogy pozitív energiát, erőt sugározzunk a hallgatóságnak. Pál Feri atyánál kevés pozitívabb ember van, rengeteg könyvet írt, csodálatos személyiség. Másfél nap alatt teltházat biztosítottunk, szerintem ez országos rekord”.
A “Köztünk élő sikeres nők” programon pedig Pásztón élő vagy onnan elköltözött nőket mutattak be, köztük egy modellt, egy festőművészt és egy ruhatervezőt. “A magyar társadalomra nagyon jellemző a depresszió, ilyenkor viszont mindenki szembesülhet vele, hogy a szomszéd utcából is ki lehet törni. Ezek az előadások nagyon sikeresek, ahogy egyre több az olyan könyv is, amely a pozitív gondolatokat erősíti. Nem véletlenül”.
Huczekné Rétvári Mónika szerint ezek az események azért is hatékonyak, mert minden alkalommal megismertetik a Pásztói Család- és Karrierpont céljait és feladtait is. “A pályázatban előírt indikátorokat a nyertes megvalósítók a szakmai tervükben meghatározott tevékenységek által érik el. Mi szemléletformáló rendezvényeken, workshopokon, képzéseken, segítő szolgáltatások keretében érjük el a célcsoportokat. A projektnek köszönhetően hatékonyabban el tudjuk érni az embereket egy nagyobb rendezvénnyel. Ha a projekt költségvetése megengedi, miért ne hívjunk színvonalas előadókat? Jobb eredményeket érünk el, ha egy hiteles ember, mint Pál Feri atya elmondja, mennyire más emberek lehetnénk, ha rendbetennénk a fejünkben levő gátlásokat”.
Elsőre nehezen érthető, hogy egy híres előadó, akire nyilván sokan kíváncsiak, mitől fogja megoldani a nógrádi nők munkaerőpiaci gondjait. Huczekné Rétvári Mónika szerint “itt kapcsolódnak be a hamarosan induló képzések. Szándékosan nem OKJ-s tanfolyamokat kínálunk, hanem csupa olyat, amelyek önismeretről, stresszkezelésről, kommunikációról, együttműködésről, személyiségfejlesztésről szólnak. Ahhoz, hogy valaki el tudjon helyezkedni, muszáj, hogy megfelelő önismerettel bírjon. Szüksége van egy biztató közegre, látnia kell a pozitív példákat”.
A központban ingyenes mentálhigiéniás tanácsadást is kínálnak heti két órában. “Ezt szeptemberben kezdtük, de eleinte hiába hirdettük, nem jöttek az emberek. Mostanra már olyan teltház van, hogy márciusig nincs szabad időpont” – mondta Huczekné Rétvári Mónika, aki szerint ez a nagy rendezvényeknek köszönhető. “A HR-es munkatársunk is egyéni szinten foglalkozik az emberekkel. Segít önéletrajzot írni, felkészülni az állásinterjúra”.
Cserepes virág, terítő, pelenkázó megvan?
A Család- és karrierpontokat eredetileg Nőközpontoknak nevezték volna. Így szerepelt a pályázati felhívásban és abban a kézikönyvben is, amelyben a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. pontról pontra leírta, hogyan kell kinéznie egy ilyen irodának. A névváltásról hónapokkal a projekt hivatalos indítása után, 2018-ban értesítették a nyertes pályázókat.
Bár az eredményhirdetés 2017 őszén volt, a nyertesek csak 2018 tavaszán kapták meg az említett kézikönyvet, amely végigvette, milyen feltételeknek kell megfelelniük a központoknak ahhoz, hogy engedélyt kapjanak. Kikötötték, hogy a központok nem lehetnek hivatalszerűek, viszont muszáj volt kitenni cserepes növényt, terítőt és képeket a falra. Kötelező volt gyereksarkot és pelenkázót is létrehozni, elsősorban persze a gyerekeknek, de ugyanígy “fontos, hogy a betérő ügyfelek megtapasztalják a családbarát szemléletet akkor is, ha nem gyermekkel jönnek” – írták.
A salgótarjáni Család- és karrierpont / Fotó: Végh László / Forrás: abcúgEzek érthető szempontok, ha egyszer a kisgyerekes anyák bizalmát próbálják megnyerni, maga az eljárás mégis sokat elárul az EU-s pályázatok nehézkességéről és a töménytelen papírgyártásról. “Amikor megérkezett a kézikönyv, összehasonlítottuk a tartalmát a saját szakmai tervünkkel. Nem volt hatalmas eltérés, de mivel már volt egy elfogadott költségvetésünk, minden új dologról változásbejelentő lapot kellett beadnunk. Pedig az elején még azt kommunikálták, hogy azt kell megvalósítanunk, amit leírtunk, és elfogadtak a szakmai tervünkben” – mondta Kiss Katalin, a salgótarjáni Család- és karrierpont projektmenedzsere. “Emellett megértem az ő törekvéseiket is, hiszen azt akarták, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy hivatal”. A salgótarjáni irodát végül augusztusban auditálták, a gyöngyösit pedig októberben.
Vagyis bár papíron három éven át, 2018 és 2020 közt zajlik a projekt, ebből akár 8-10 hónapot is levonhatunk.
Sőt, a kétezer fős, szintén nógrádi Nagyorosziban csak novemberben kaptak engedélyt, és a bútorokra idén év elejéig kellett várni. Gál Zsuzsanna Éva, a főpályázó Nyugat-Nógrád Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat munkatársa telefonon azt mondta, a szakemberhiány miatt késlekedtek ennyit.
“Sokáig nem tudtuk felállítani a stábot, mert volt, aki előzetesen megígérte, aztán mégsem tudott jönni. Vannak olyan települések, ahol külön embereket tudtak felvenni, nálunk munka mellett kell csinálni”. Gál szerint idén márciusban már biztosan lesznek nőket segítő programjaik, de baba-mama klubot például addig is tartanak a gyesen levő anyáknak. Tervben van az is, hogy a környék aprófalvaiban házhoz viszik a szolgáltatásokat.
A nagyoroszi konzorciumba bevonták az Együtt Európáért Alapítványt és a Magyar Női Uniót (MNU) is, utóbbi a kalocsai konzorciumnak is tagja. A nagyoroszi projekt leírásában az MNU azt állítja magáról, “hisz a nők és férfiak egységében, elutasítja a feminista mozgalmak szélsőségeit”, és “A HAGYOMÁNYOS CSALÁDI ÉRTÉKEK, TRADÍCIÓK MEGŐRZÉSE, a jövő generációinak való átadásában meghatározó szerep jut a nőknek, úgyis mint családanyáknak, ezzel összhangban számunkra kiemelten fontos összehangolni a munka és magánélet világát”. (Kiemelés az eredetiben).
Bármi lehet a számok mögött
Az EU-s pályázatok sikerességét különöző indikátorokkal mérik. Ebben a projektben ilyen például, hogy
• 2018. december 31-ig vonjanak be 150 hátrányos helyzetű embert, vagy
• összesen vonjanak be legalább húsz munkáltatót.
A nagyobb, régóta működő szervezetek könnyen teljesítik ezeket a számokat, hiszen más, hasonló projekteken keresztül már megismerték a célcsoportjukat. Kérdés, hogy ezek a számok pontosan milyen minőségű munkát takarnak, hiszen egy ember bevonásának számít az is, ha már egyszer bement az irodába, és aláírt egy papírt arról, hogy tájékoztathatják a programokról. Ez még nem jelenti azt, hogy a következő két évben bármiben részt vesz majd. Előírás az is, hogy a harmadik év végére legalább 20 embert juttassanak munkához vagy más munkaerőpiaci programba. Ezt úgy is lehet teljesíteni, hogy valakit tényleg rugalmas beosztású munkásba juttatnak, és úgy is, hogy mondjuk elirányítják a munkaügyi központ pék képzésére.
A kettő között óriási különbség van, és az ilyen jellegű projektek ellenőrzésekor általában nem derül ki, mi van a számok mögött. “Húsz éve vagyok a szakmában, és a tapasztalataim szerint a pályázón múlik, hogyan valósít meg egy projektet. Az ellenőrzéskor 99 százalékban azt nézik, hogy minden dokumentum a helyén van-e. Nagyon fontos, hogy pénzügyileg az utolsó fillérig minden alátámasztott legyen, a szakmai rész viszont sokszor a pályázó saját lelkiismeretére van bízva” – mondta Kiss Katalin, a salgótarjáni projekt menedzsere.
Kiss Katalin / Fotó: Végh László / Forrás: abcúgSzerinte ennek a projektnek “semmiképp sem szabad abban kimerülnie, hogy szabadidős központot csinálunk, ahová bejöhetnek az anyukák, rajzolhatnak a gyerekek, jól érezzük magunkat, és mézeskalácsot sütünk. Mi is tartunk családi napot, ez jó arra, hogy bevonzzuk az anyukákat, de a fókuszban mégis a munka és a magánélet összehangolásának kell lennie”.
Bele lehet állni a cipőmbe!
A gyöngyösi győztes konzorciumot a Gyöngyösi Kolping Család nevű szervezet vezeti. A Wikipedia szerint a Kolping mozgalom tagjai a “katolikus egyház tanítását vallva fő feladatuknak tekintik a szociális problémák megoldását a keresztény szellemiségű nevelés által”. Gyöngyösön eddig jórészt vallásos programokat szerveztek (“Mit jelent kereszténynek lenni?” előadások), szakközépiskolát és szállót üzemeltettek.
A Család- és karrierpont körüli szakmai munka nagy részét azonban nem ők, hanem a Gyöngyösi Oktatásért és Kultúráért Alapítvány, vagyis a GYOKA végzi (a harmadik tag a Heves Megyei Térségfejlesztési Nonprofit Kft). Az alapítványt vezető Fülöp Henrik szerint a Kolping elsősorban az iskolája miatt került szóba ennél a pályázatnál, hiszen sok hátrányos helyzetű gyerek jár hozzájuk, akiken keresztül a családot is könnyebb megérinteni. “Ugyanakkor mi találkozunk az ügyfelekkel, mi foglalkozunk velük egyénileg, és mi szervezzük a képzéseket is” – mondta Fülöp. Fülöp. A Kolping a gazdasági, gazdálkodási feladatokért, a Heves Megyei Térségfejlesztési Nonprofit Kft pedig a munkáltatókkal való kapcsolattartásért felel.
Fülöp Henrik / Fotó: Hajdú D. András / Forrás: abcúgFülöp korábban Fidesz-közeli, felnőttképzéssel foglalkozó vállalkozóként került be a sajtóba. A róla megjelent cikkekből kiderül, hogy
• szívesen fotózkodik fideszes politikusokkal,
• a cége jól járt a “Vállalkozz itthon, fiatal!” programmal is.
Ezzel kapcsolatban az Abcúgnak azt mondta, kapcsolatainak semmi köze a pályázati sikereihez. Szerinte ez bárkire könnyen rásüthető, pedig ő sem csak állami szerveknek dolgozik. “Tizenöt éve ezt a szakmát csinálom, nem mást. Nem arról van szó, hogy tegnap asztalos voltam, holnap meg matematikus leszek. Órákig beszélhetnék róla, min mentem keresztül, hogy ilyen tudásom, tapasztalatom és gyakorlatom legyen. De szívesen leteszem ide a cipőmet, bele lehet állni, és el lehet látni a feladatomat!”
Az itteni projektben két Család- és karrierpontot is nyitottak. Az egyiket annak az egykori lovardának a földszintjén, ahol az IOSZIA Kft. is működik, a másikat pedig néhány sarokkal odébb, a Kolping család székhelyén. Itt nemcsak gyereksarkot, de egész gyerekszobát is kialakítottak. “Azért vágtunk bele, mert az utóbbi években több új cég is megjelent Gyöngyösön, akik a munkaerőhiány miatt kénytelenek lesznek nyitni azokra, akik még nem jelentek meg az elsődleges munkaerőpiacon, így a gyerekes anyákra is” – mondta Fülöp.
A dajka nem attól dajka, hogy a gyereket dédelgeti
Sersztnyev Aida, a gyöngyösi projekt HR-tanácsadója saját bőrén is megtapasztalta, milyen nehéz visszatérni a gyerekek után a munkába. “Négy gyerekem van, nyolc-kilenc évig otthon voltam velük, utána kikerültem a munkaerőpiacra az orosz-testnevelés szakos végzettségemmel. Senki sem akart már oroszt tanulni, úgyhogy maradt a tesi. Újra kellett gondolnom, mit kellene tanulnom ahhoz, hogy elhelyezkedjek. Ez egy nagyon nehéz feladat, sokan belesüppednek a helyzetükbe, ragaszkodnak a meglevő végzettségükhöz, és nem tudnak előrelépni”.
Kása Fatime, Sersztnyev Aida, Fülöp Bertalanné és Fülöp Henrik / Fotó: Hajdú D. András / Forrás: abcúgŐ egyéni szinten foglalkozik a Család- és karrierpontba betérőkkel, eddig nagyjából 100-150 emberrel. Hasonló munkát végez a projektben Fülöp Bertalanné, Fülöp Henrik édesanyja is, aki nyugdíjba vonulása előtt idősek nappali ellátásával foglalkozott.
“A napokban bejött egy diplomás hölgy, akinek megszűnt a munkahelye. A neten annyiféle információt talált, hogy már teljesen meg volt kavarodva, emberi hangra volt szüksége. A végére annyira jól érezte magát, hogy haza se akart menni. Valaki más egy szórólapon látta a nevünket. Kiderült, hogy nemrég került a városba, nincsenek itt rokonai, és a fodrászhoz se tud elmenni, mert nem tudja hová tenni a gyereket. Elmondtam, hogy mi tudunk vigyázni a gyerekre, és még az állásinterjúhoz is kapott néhány tanácsot” – mondta Fülöpné.
Sersztnyev szerint “az első találkozás egy feltárás arról, hogy mit szeretne csinálni, mit tanult eddig. Szép dolog, ha valaki dajka akar lenni, de vajon tudja-e, mi lesz ott a feladata? Mert az nemcsak abból áll, hogy dédelgeted a gyereket az oviban, hanem takarítani, mosni is kell. Sok ilyen tévhitet el kell oszlatni, mielőtt eldöntjük, milyen tanfolyam lenne megfelelő”.
Kihelyezett munkaügyi központ?
Salgótarjánban a 25 éves Seagull Alapítvány vezeti a projektet. Korábban szaképző iskolát is működtettek, a megyei szakképzési centrumok létrejöttekor pedig felnőttképzési központot hoztak létre.
Kiss Katalin projektmenedzser eredetileg mérnökként és szociálpedagógusként végzett, 15 éve foglalkozik felnőttképzéssel, jórészt erre koncentrálnak most is. “Vállalkozóvá válás segítése, kommunikációs készségfejlesztés, digitális kompetenciák, angol, német… Amire igény lesz.” – sorolta, milyen tanfolyamokat terveznek. “Vannak, akik munkahelykeresésben, önéletrajzírásban kérnek segítséget, és kis létszámban volt már mentálhigiénés tanácsadás is”.
A projektek lebonyolítóival beszélgetve annyiszor kerültek szóba a tanfolyamok, hogy egy idő után úgy tűnt: ezek az irodák valójában olyasmire vállalkoztak, amit egy jól működő munkaügyi központnak kellene ellátnia. Kiss szerint mégis van különbség, hiszen “itt személyes tanácsadásra is van lehetőség. A hivatali keretek közt működő foglalkoztatási főosztályon nem biztos, hogy könnyen megnyílnak az emberek. Mi próbálunk személyes kapcsolatokat kialakítani, komplexebben segíteni”.
Kása Fatime, a gyöngyösi projekt munkatársa szerint az ő munkájuk annyiban több, hogy “rendet tehetnek az emberek lelkében is. Amikor valakit 22 év után kirúgnak az állásából, felmerül benne, hogy miért nem elég jó. Aztán amikor munkát keres, azzal szembesül, hogy sehová sem kell, mert nincs megfelelő végzettsége, túlkoros, vagy éppen gyereke van. Először vissza kell adni az önbizalmát, hogy van értelme csinálni. Az embereknek figyelemre és törődésre van szükségük”.
Sersztnyev Aida is úgy látja, hogy a munkaügyi központ nem erről szól, ott inkább “szalagon fut az ügyintézés, nem azért, mert annyira rosszul csinálják, hanem mert annyira leterheltek”. Ráadásul Fülöp szerint lehetetlen lenne ezt a projektet annyi emberre kiterjeszteni, ahánnyal a munkaügyi központokban foglalkoznak, hiszen Gyöngyös vonzáskörzetében kapásból “van nagyjából 15 mentálhigiénés szakember, nem több”.
Hol vannak ebben a nők?
Egy ilyen központban tehát több idő és lehetőség juthat személyes tanácsadásra, akár pszichés segítségre is. Ez viszont minden nehéz helyzetben levő embernek jót tenne, nemcsak a nőknek. Így felmerül a kérdés, mitől szól ez az egész speciálisan a nőknek.
Gyöngyösön úgy látják, a projekt kezdetben tényleg inkább a nőkre fókuszált, de ez időközben megváltozott, és kiterjedt az egész családra. Ezért is változhatott a nevük Család- és karrierpontra. “Ha bejön egy apuka, aki egyedül neveli a gyerekét, nem fogjuk elküldeni” – mondták.
Néhány éve a Család-és karrierpontokhoz hasonló kezdeményezéssel állt elő az anyaság és a munka összehangolásával foglalkozó Jól-Lét Alapítvány is. 2013 és 2015 között egy norvég alapos pályázat keretében működtették a Nóra-pontokat, ahol a nőknek tanácsadást és elhelyezkedési segítséget nyújtottak, a munkáltatóknak pedig érzékenyítést kínáltak.
“Az ideális szakmai tartalom a pályaújrakezdő személyes adottságaira, énképének, önérvényesítő képességének állapotára épül. Például pályaorientációs tanácsadás segítségével érdemes feltárni, hogy mi lenne az egyén számára a benne rejlő potenciálnak leginkább megfelelő munka és munkakörnyezet, mi szükséges a beilleszkedés megkönnyítéséhez. A hosszú ideig inaktív nők esetében szükséges lehet egy ismeretfelújító vagy éppen új szakmát adó képzés. Nagyon fontos a munkáltatók befogadó, rugalmas szemléletének kialakítása, megerősítése, a döntéshozók érzékenyítése, a családi élettel összeegyeztethető munkakörök kialakítása iránti igény felkeltése, és az erre vonatkozó gyakorlati tudás átadása. Mindez ugyancsak egy hosszabb folyamat” – foglalta össze Keveházi Kata, az alapítvány vezetője a Nóra-pontok szakmai szemléletének lényegét.
A gyöngyösi Család- és karrierpont / Fotó: Hajdú D. András / Forrás: abcúgMindez szinte szóról szóra visszaköszön a Család és Karrierpontok pályázat céljainak leírásánál is, az alapstruktúrát leszámítva ugyanakkor Keveházi sok különbséget lát a két koncepció között. Ez már első látásra feltűnik, hiszen a Nóra-hálót “gendertudatos munkaerő-piaci és anti-diszkiminációs tanácsadó hálózatnak” nevezték.
“Úgy látom, az EU-s projektben nem kap hangsúlyt családon belüli egyenlő munkamegosztás előmozdítása, és még kevésbé a nőket érő diszkrimináció felszámolása” – mondta.
Keveházi szerint a nők munkaerőpiaci hátrányai abból is táplálkoznak, hogy a közbeszéd a hagyományos szerepet támogatja, ismeri el, ami mintegy elvárásként jelentős nyomást helyez a kisgyermekesekre. Mivel az otthoni teendők ellátása a nőkre hárul, a munkahelyek sem tekintik teljes értékű munkavállalónak őket. A magánélet esélyegyenlősége alapvető a munkaerőpiaci hátrányok felszámolásához. Ezekben a projektekben is foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hiszen a szemlélet változása nélkül az új családok ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek majd. Salgótarjáni, pásztói és gyöngyösi látogatásaink során úgy tűnt, ez a téma legfeljebb az egyéni mentálhigiéniás tanácsadásokon szokott előjönni, ha felhozza valaki.
A Jól-Lét Alapítvány nem pályázott, Keveházi azt mondta, “genderszervezetként úgysem nyertünk volna”.
“A Nóra-háló fenntarthatóságát a Norvég Civil Alap által támogatott szervezetek elleni politikai támadások ellehetetlenítették, a Nóra-pontokat működtető szervezetek helyi szinten nehéz helyzetbe kerültek. A témával összefüggő EU-s pályázatoknak már 2011 óta követelménye volt, hogy az önkormányzatok képviselőtestületeinek hozzájárulása kellett a pályázat benyújtásához is” – mondta.
Sok múlik a munkáltatókon
A projekt egyik fő célja elvileg, hogy rábírja a munkáltatókat, érdemes alkalmazni valakit annak ellenére, hogy gyereket nevel, vagy otthon ápol valakit. Salgótarjánban január végén tartják az első tréninget munkáltatóknak és HR-vezetőknek, ahol az atipikus foglalkoztatás előnyeit fogják bemutatni.
Huczekné Rétvári Mónika szerint Pásztó környékén sok munkáltató nem is tudja, milyen lehetőségeik lennének ezen a területen. “A helyi varroda például megtehetné, hogy odaadja a dolgozóknak a varrógépeket, hadd dolgozzanak otthon. Így megspórolná a rezsiköltséget, a dolgozó pedig úgy oszthatná be az idejét, ahogy akarja”. Ebben a varrodában eddig még csak a dolgozókkal léptek kapcsolatba, de szeretnék a munkáltatónak is bemutatni az ötletet.
“Igyekszünk nagyobb munkáltatókkal felvenni a kapcsolatot. Tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, a mi dolgunk, hogy figyelemmel kövessük, mennyire nyitottak, és esetleg vesznek-e fel olyan HR-eseket, akik más szemléletet hoznak a cégbe”.
Keveházi Kata szerint is ez az egyik legnehezebb feladat. “Számomra logikátlan, hogy ha ekkora munkaerőhiány van, miért nem változtatnak a cégek a munkszervezési gyakorlataikon, miért nem rugalmasabbak, miért nem csinálnak beilleszkedési programokat. Egy Család- és karrierpont ezt nagyon jól elő tudná mozdítani”.
Szerinte egy ilyen projekt sikerét leginkább az alapján érdemes mérni, hogy képes-e szemléletbeli változást elérni a környezetében. “Természetesen komoly siker, ha sikerül konkrét emberek elhelyezkedési nehézségein enyhíteni, de mindez nem elég a tartós megoldáshoz. A pályázati rendszer jelentős hibája, hogy finanszírozás lejártát követően két év után úgy szűnnek meg a projektek, hogy épp hogy csak elkezdődtek”.
