Családi affér: a Netflix legújabb romantikus vígjátéka minden, csak nem vicces és nem romantikus
Nem tudom, miért csinálja ezt a legnagyobb streaming szolgáltató… Miért áldoz pénzt és tehetséges emberek idejét az unalom oltárán. A legújabb „nagy dobásnak” szánt Zac Efron és Nicole Kidman nevével fémjelzett romantikus komédia minden, csak nem vicces és nem romantikus. Azonban vontatott, kiszámítható és fájdalmasan irritáló film.
A színészeket se értem. Jó, Joey King már a Netflix logó mellé jár. A megannyi sikeres tini „tartalom” után Zac Efronnak tényleg ezt a szerepet szánta az ügynöke? Önmagát játssza, kicsit kicsavarva. Biztos vicces első pillanatban, de ennyi… Egy pillanat. A film többi játékideje felesleges bugyutaság. Nicole Kidman pedig nem tud méltósággal megöregedni. Elvállal egy szerepet, ahol a 21 évvel fiatalabb, nőcsábász Zac Efronnal alkotnak egy szenvedélyes szerelmespárt, hozzáteszem kicsit sem hihetően.
Nem vagyok szörnyeteg, kezdjük a jóval. A film valamennyire reális képet mutat egy híresség magánéletéről és egy filmforgatás folyamatairól. Persze ebben is benne van a netflixes „minden szipi szuper” ferdítés, de nem annyira zavaró.
Hallani mostanság megdöbbentő történeteket nagyobb színészekről – tudom, nem szép a valósághoz hasonlítani egy netflixes nyáltengert –, de kihagyott ziccernek éreztem. Ott lett volna lehetőség a filmben. De ezzel is az a probléma, hogy ez a szupergazdagok, a felső tízezer problémáiról szól. A „szegénynek” minősülő Nicole Kidman és családja olyan házban él, amiben a filmet megnézők 99%-a sose fog. Irreális az egész.
Viszont a romantikus szál, és a köré mesterségesen kreált konfliktus szinte kínzott. Történetünk szerint Chris Cole (Zac Efron) megahíres színész. Olyan Chris Evans szintű, aki egy szuperhős-sorozattal futott be és nem képes elengedni azt, mert úgy érzi, az juttatta fel a csúcsra, az is fogja ott tartani. Pedig a harmadik rész forgatásán rájön, mennyire buta az egész forgatókönyv. Az asszisztense, Zara (Joey King) azt tanácsolja, szerezzen egy új írót, aki megoldja a problémás jeleneteket a szörnyűnek ható filmben.
Nem tudom ez direkt van-e, de ha igen, akkor minden elismerésem a „beszólásnak”. Tehát próbálnak új írót szerezni a filmhez, mintha a színészeknek és az asszisztenseknek hatalmas beleszólása lenne egy szuperprodukció forgatókönyvébe… hát nem. Minő véletlen, Zara anyukája, Brooke (Nicole Kidman) jólmenő író. Nem nehéz kitalálni mi lesz a vége. Chris és Brooke viszonylag hamar egymásra találnak, ami persze nem tetszik Zarának és úgy viselkedik a 24 éves felnőtt nő, mint egy 13 éves hisztis kamaszlány. Persze érthető lenne a félelme – hogy édesanyját ne bántsa meg a sztár, mint megannyi nőt az életében –, ha értelmesen beszélne bárki is ebben a filmben.
De itt senki nem úgy viselkedik, mint egy normális ember. A konfliktust megoldó beszélgetés egy értelmes családban nem a századik perc környékén érkezne, hanem a tízedikben. Annyira fájdalmas nézni, ahogy mindenki kínlódik és szenved egy olyan kérdéskörön, amit meg lehetne oldani két és fél perc alatt. Zara viselkedésére pedig a megoldás egy szívlapát lenne a képébe a harmadik hisztirohama környékén. Bár lehet, csak engem irritált annyira a karakter, mint egy tályog a végbélben. Nem viccelek, a film közel két órája minimum négynek tűnt, pedig minden színészt szeretek, aki szerepel benne. Csak azért nem szedem ízeire ezt a rettenetet, mert ismerem a színészek képességeit. Efron és Kidman között semmi szikra nincs.
Persze nem ugyanazok a műtétek okai, mert Zac Efronnak volt egy csúnya álltörése, ami miatt egészen más lett az állszerkezete, mint azt megszoktuk tőle, viszont Kidman, mint említettem nem fogadja el a korát. Olyan az arca, mintha egy porcelánmaszkban játszana. Semmi érzelem nem látszik rajta, nem tudom mikor örül, mikor szenved. Akit viszont jó volt látni, az Kathy Bates volt. Egy igazi ikon a hölgy, itt is kisujjból hozza a bölcs nagyi karaktert. Joey Kinget pedig csak azért tudtam elviselni, mert kedvelem a színésznőt és tudom, hogy ennél sokkal többre képes. Ha valaki Zaraként ismeri meg, akkor valószínűleg máskor nem fog megnézi olyan filmet, amin az ő neve is szerepel a stáblistán.
Megígértem, hogy visszafogom magam, ami a színészeket illeti, mert ők nem tehetnek a végeredményről. Viszont Carrie Solomon írót és Richard LaGravenese rendezőt többet nem engedném forgatni. Egyik megírta ezt a filmnek nevezett celluloid hulladékot, a másik meg bólogatva leforgatta. Volt régen egy kifejezés ezekre a filmekre, hogy Hallmark-film. A Hallmark cég csinált rom-komokat és béna krimiket a saját csatornájukra, amikkel ki tudták tölteni az üres műsoridőket. Ezek persze szinte nézhetetlen TV-filmek voltak. Mára ez a kifejezés lassan Netflix-film lesz, ha így folytatja a streaming óriás. Értem, hogy szükségük van heti újabb és újabb nagy dobásokra, de ez a rendszer fenntarthatatlan.
Felkérnek egy Jennifer Lopezt egy béna sci-fire (Atlas). Még akkor is, ha élvezhető a film, nem tudja visszahozni az árát, nincs ideje és ereje hozzá. Majd készítenek egy Nicole Kidman-Zac Efron rom-komot, ami ráadásul rettenetes lesz. Pláne, hogy a karácsonyi szetting követelte volna az ünnepi bemutatót, de ennyire nem bíztak a „tartalomban”. Mi lesz a következő? Egy kemény bosszú-akciófilm Jessica Albával?!... Várjunk csak, mi is a heti másik nagy premier a Netflixen? Ajaj…
