KULT
A Rovatból

Csak a vérköpés hiányzott a Sztárban Sztár első adásából

Pápai Joci Zalatnay Cininek öltözött, Détár Enikő Kiss-esre sminkelte magát, Ekanem Bálint pedig a Bánk bánnal lett a legjobb. A zsűritagok csak úgy kapkodták a fejüket.
Szabó Eszter írása - szmo.hu
2017. szeptember 11.



Vasárnap este elindult a Sztárban Sztár ötödik évada, melynek ítészcsapatában idén személyi cserék történtek. Kell, hogy létezzen valamilyen televíziós humánerőforrás-rulett, amivel a showműsorok és tehetségkutatók zsűritagjait válogatják, más magyarázat nem biztos, hogy van arra, hogy éppen Papp Szabit és Stohl Andrást jelölték ki Bereczki Zoltán és Hajós András helyére. Ettől függetlenül simán lehetnek majd nagyon jól működő zsűritagok, ahogy például Gáspár Laci az X-Faktorban, vagy annak idején a nem feltétlenül kompetens, ám vicces és a csapatba illő Bakács Tibor a Megasztárban.

Az új megmondóemberek mellett továbbra is Liptai Claudia és Majka foglal helyet, a porondmester pedig továbbra is Tilla, úgyhogy a műsorvezetés idén is a lehető legprofibb lesz, annyi biztos.

A műsor egy jó hangulatú Despacito playback-kel indult, melyet Détár Enikő tett egyértelművé, hiszen ő az előadás során nem igazán ragaszkodott a dalszöveg által felajánlott szigorú keretekhez. Egyébként az előre felvett blokkok jellemzőek az élő adások során, mindez főként a versenyzők munkáját könnyíti meg. Az ilyen bejátszásokat sokszor aznap délután rögzítik annak érdekében, hogy este már ne kelljen vele foglalkozni és maradjon idő sminkelni, gyakorolni és parázni.

Stohl Andrásnak ez alkalommal más elfoglaltsága volt, úgyhogy az első adásra nem érkezett meg. Tilla közölte, hogy az első műsorban még nem lesz kiesés, de szavazás annál is inkább. A szerkesztők célja elméletileg a versenyzők szembesítése azzal, hogy mennyire szimpatikusak a közönségnek, vagy legalábbis az, hogy az aznapi produkciójuk mennyire volt ász.

A műsort Détár Enikő indította, aki a KISS együttes frontembereként, Paul Stanley ként lépett színpadra. Az első adás első fellépőjének lenni nem egyszerű, de Détár Enikőnek évtizedes rutinja van, melyet nem is félt használni. Ez a karakter azért volt jó döntés, mert a hasonlóság a sminkkel egyszerűen megoldódik és ha szereznek mellé egy jó kis zenekart is a színpadra, akkor azért elég ütős lehet a produkció. Az is lett.

A zsűrinek is tetszett, Papp Szabi a vérköpést hiányolta, de Enikő megnyugtatta, hogy ha még kétszer elő kell adnia, akkor a látványos showelem kérés nélkül is menni fog.

Másodikként Singh Viki állt színpadra, aki ezek szerint tényleg nem Hódi Pamela, a hangja is igazolta. Egy marha nehéz számot választott, Szandi Jódli dilijét és habár a kisfilmben parázott, hogy rossz lesz, ehhez képest tök jól hozta a nehéz hangokat is. Habár Viki nagyon kedves lánynak tűnik, tuti, hogy az iskolában ő volt az az eminens, aki minden dolgozat előtt azt mondta, hogy nem tanult semmit, majd végül ötöst kapott. A zsűritagok értékelték az előadásba fektetett munkát, Claudia a csíkos gúnya miatt Márianosztrán érezte magát, majd Majka közölte: nem hajlandó tudomást venni a dal létezéséről.

A folytatásban a Voice műsorából ismert Berkes Olivér következett, aki Amy Winehouse bőrébe bújt. Közben a héten a bokaszalagja elszakadt, ezért ülve adta elő a nótát, de ez még jól is állt neki, mivel így még jobban kihangsúlyozhatta Vino flegma stílusát. A hangszínt is szépen levette, Papp Szabi nem értette, hogyan lehetséges mindez. Claudia szerint félbe kellett volna vágni az énekes fejét annak érdekében, hogy Amy Winehouse-ra egy kicsit jobban hasonlítson.

Ezek után Janicsák Veca öltözött be LL Juniornak, és ahogy a kisfilmből kiderült: a próbákra magát az előadót is meghívták segítségképp. Az énekesnő az ítészek szerint jól pörgette a szavakat és lazán hozta a roma rappert.

Tillának köszönhetően egyébként egészen szürreális poénokkal van megtűzdelve a műsor, például ilyenekkel:

"

Claudia: Édesapád biztos, hogy most zokog otthon.

Veca: Ez egészen biztos, mert önmagát látja.

Tilla: Miért, mindig LL Junior akart lenni?

Ötödikként Kollányi Zsuzsi következett, akiről megtudhattuk, hogy Majka produkciójában énekel. Zsuzsi Pink-ként emelkedett a magasba és a levegőben lógva énekelt fejjel lefelé. Claudia nagyon köszönte, hogy részt vehet a műsorban, főleg az ilyen előadások miatt, Majkának viszont nem tetszett a légtornász mutatvány, mert szerinte ha az énekes leesik, akkor néhány koncertet le kell majd mondani. Leírva elég morbidnak hangzik, de élőben vicces volt.

Horváth Tamás Bob Marley-t személyesítette meg, nem is akárhogy, csak erről a helyszínen valahogy mindenki elfelejtett megemlékezni. Kicsit sznob hangulata van - és volt mindig is - a showműsorok zsűrizésének, amelyben a komolyzene például mindig arat, de egy internetsztár valamiért komolytalan és maximum poénkodásra lehet alkalmas ezek szerint.

Ebben a műsorban a külső és az energia egy dolog, de ha valaki a mozdulatokat és főképp a hangszínt is le tudja venni, talán az mutatja meg az igazán nagy tehetséget. Horváth Tamásnál mind megvolt, de a zsűri leginkább arra fókuszált, hogy nem olyan sovány, mint az eredeti előadó, aki maximum 43 kiló lehetett, így jó eséllyel bárki nagyobb darab nála.

Hogy Király Viktor honnan ismeri Rátonyi Róbertet az talán örök talány marad, ahogy az is, hogy miért öltöztették be helyette egy horrorfilm-forgatásról megszökött skorbutos kalóznak, aki az állandó vigyorgás miatt még ráadásul teljesen elmebetegnek is tűnt. Viktor egyébként mindent megtett az előadásért, amit csak lehetett. Alázatosan vette le a tőle teljesen idegen mozgást és a hozzá illő, ma már a modorosnak tűnő stílust is.

"Rátonyi Róbert - a fiataloknak mondom - nem így nézett ki!" - kommentálta Tilla, akinek szintén feltűnt az apró megjelenésbeli különbség. "Nem szeretnék úgy felébredni, hogy az ágyam végében állsz" – utalt az énekes megnyerő külsejére Papp Szabi.

A műsor harmadik részében Bruno Mars és Oláh Gergő állt színpadra, természetesen egy személyben. Az előadón látszott, hogy rengeteg munkát fektetett az előadásba és profi lett az eredmény végül.

Bereczki egy kicsit hiányzik, mert egy-egy vicces, ám hozzáértő beszólás azért nagyon kéne azon kívül is, hogy „szép a hangod”. Fontos lenne, hogy szakmai alapdolgokat észrevegyen valaki, az őrült, kényszeres sztendap helyett. A poénokkal nincs baj, csak jelenleg senki sem beszél az előadás minőségéről és mivel Stohl sem énekes, nyilván tőle sem várhatjuk majd el a szakmai nehézségek, előnyök és hátrányok kivesézését.

Csézyt Cher-nek maszkírozták az első döntőn. Van egy klasszikus Cher énektechnika, amit ezek szerint Csézy is ismer, ettől nagyon hiteles lett a produkció, viszont szegény rettenetesen ronda jelmezt kapott. "Ha mindenkinek ilyen hangja van, akkor nem fogunk tudni senkit választani. A következő adásban legyen valaki szar" – ötletelt Liptai Claudia.

A következő felkonfból kiderült, hogy a Puskás Petivel együtt éneklő Ekanem Bálint Simándy Józsefet személyesíti majd meg. A műsor készítői még mindig azt várják, hogy elhiggyük, hogy a szereplők meglepetésként kapják a dalokat, pedig semmi baj nem lenne azzal, ha kiderülne, hogy nem. Az előadás klassz volt és nyilván akármilyen jó is egy szerkesztőgárda, nem tudhatja, hogy egy énekesnek mihez van mondjuk ekkora tehetsége, mint Bálintnak az operához. Nem is feladatuk tudni egyébként, azért nem értem, hogy miért kell még mindig erőltetni ezt a verziót, de oké, elhiszem akkor, hogy Terike a médiaszakról dönti el, hogy Détár Enikő mit énekel a jövő héten. A zsűri egyébként állva tapsolt a produkció után.

Cserpes Laura Michael Jackson, pontosabban annak gyermekegyüttese, a Jackson 5 egyik dalát adta elő. Majka szerint aranyos volt a produkció és többet nagyon nem látott benne.

Pápai Joci Zalatnay Cinit választotta, és biztosan sejtette, hogy ezért még kapni fog a zsűritől, de pont attól volt remek választás a bőrébe bújni, hogy ekkor a labdát dobott fel vele. "Joci, te vagy a világ legbátrabb embere és ilyen egy kiköpött szépség!" - áradozott Papp Szabi, Majka pedig egyenesen nem volt hajlandó az asztal alól kimászni, amíg Joci a színpadon volt. Majka nagyon kell ebbe a műsorba, teljesen hülye.

A produkciók bemutatása után két körben szavazott a közönség, már akit lázba hozott a tét nélküli voksolás. Ez alkalommal a tizenkettedik helyen Cserpes Laura végzett,

az első pedig Ekanem Bálint lett.

Nyugi mi sem ismertük, de el kell ismerni, hogy szépen indított, ha az a célja, hogy ez megváltozzon. A bemelegítő adás után a jövő héten már valódi izgalmakkal és kieséssel folytatódik a Sztárban Sztár, ahol minden sikeres énekes adhat egypár pofont az imidzsének.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk