Búvárkodó nagymamák fedeztek fel egy ritkaságnak hitt állatpopulációt a Csendes-óceánban
Tudományos szenzációt okozott az a néhány vagány idős hölgy, akik heti öt alkalommal több mint 3 km-t úsznak és búvárkodnak a Csendes-óceánban.
Így fedeztek Új-Kaledónia fővárosa, Noumea egyik öblében egy jelentős tengeri mérgeskígyó-populációt, amelyről a tudósok eddig azt hitték, hogy ritkaságnak számítanak
– írja a Guardian
Claire Goiran, az új-kaledóniai egyetem kutatója és Rick Shine ausztrál professzor kisebb, ártalmatlan fajtákat tanulmányozott a Citrom-öbölben, köztük a teknősfejű tengeri kígyót, de időnként találkoztak a másfél méter hosszú, olivafejűnek nevezett mérgeskígyóval is.
Azt hitték, hogy ez a népszerű turistaövezetben az ilyen tengeri lény csak véletlenül fordulhat elő, tekintettel arra, hogy 15 év alatt mindössze hatszor látták.
2013-tól kezdték el alaposabban vizsgálni, hogy jobban megértsék az öböl ökorendszerét.
Goiran először egy barátnőjét kérte meg, hogy segítsen neki a víz alatti fotók elkészítésében, aki annyira fellelkesült, hogy szomszédasszonyát is bevonta. Ő tovább terjesztette az izgalmas programajánlatot, végül összejött a „fantasztikus nagymamák” 7 fős csapata, amelyben a legfiatalabb hölgy 60, a legidősebb pedig 75 éves volt.
Ahogy a csapat egyre több fotót gyűjtött össze, Goiran és Shine rájöttek, hogy alaposan alábecsülték a nagy tengeri kígyók populációját. Azóta már megjelentették tanulmányukat az Ecosphere szaklapban, amelyben több mint 250 példány jelenlétéről számoltak be, és hogy szinte mindegyiknek van valamilyen különleges ismertetőjele, tehát könnyű az egyes egyedeket azonosítani. Feltételezik, hogy ezek a kígyók fontos szerepet töltenek be a táplálkozási láncban a korallzátonyokon keresztül, de erről egyelőre kevés adat áll a tudósok rendelkezésére.
Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy bár az öbölben nap mint nap ott fürdőznek a helyiek, és a sétahajók utasai, még egyetlen kígyóharapásról sem érkezett jelentés.
A nagyicsapat munkája tehát nélkülözhetetlen volt, bár ritkán lehetett őket egyszerre összehozni, mert valamennyien nagyon aktív életet élnek: futnak, vitorláznak, kerékpároznak, jógáznak, ha éppen nem az unokákkal foglalkoznak.
Egyikük, Aline Guémas elárulta, hogy egyáltalán nem félt e tengeri szörnyektől, a potenciálisan halálos harapás ellenére. Azért, biztos, ami biztos, tisztes távolságban tartották magukat tőlük és tartózkodtak a megérintésüktől, de a felvételek készítése mellett részt vettek a kígyók azonosításában és dokumentálták jellemzőiket. Megfigyelték például, hogy általában nagyon gyorsan mozognak a vízben, kivéve akkor, amikor táplálékot keresnek. Barátnője, Sylvie Shebert elárulta, hogy ő először félt, de egyre inkább megbarátkozott velük, mert érdekelte a rájuk bízott munka, és hogy miközben élvezetből úsztak és búvárkodnak, a tudományos világnak is hasznára lehetnek.
