Brad Pittet ritkán lehet vegytiszta akciófilm főszerepében látni, pláne manapság, amikor amúgy is válogatósabb a szerepeit illetően. A John Wick, az Atomszőke, a Deadpool 2., valamint a Halálos iramban: Hobbs és Shaw rendezőjének, David Leitch-nek mégis sikerült megnyernie korunk egyik legnagyobb filmsztárját, ráadásul nem is akármire.
A gyilkos járat ugyanis egy teljesen kattant, ultrabrutális, poénokban és belsőségekben bővelkedő eszement akciómóka, amiben kétszeres Oscar-díjas színészünk olyasmikre kényszerül, amit filmen eddig nem igazán láthattunk tőle.
De kezdjük az elején, mi is pontosan ez A gyilkos járat, avagy eredeti címén Bullet Train, avagy még eredetibb (japán) címén Mariabitoru. Ez utóbbi ugyanis egy 2010-ben megjelent japán regény Iszaka Kotaro tollából: egy fekete humorú thriller öt bérgyilkosról, akik egy Tokióból Moriokába tartó vonaton utaznak, és felfedezik, hogy a küldetéseik összefüggenek, így kérdéses, melyikük éli túl a halálos robogást.
A japán könyvre azonban nem a hazájában, hanem egyenesen Hollywoodban figyeltek fel, a Sony pedig néhány változtatással és néhány szupersztárral felvértezve küldte mozikba a szeletelős tölténybalettet.
A gyilkos járatban a helyszín és miliő megmaradt, csak a szerelvény Tokióból most Kiotóba tart, és természetesen több japán karaktert (köztük a főszereplő Katicát) amerikanizáltak, hogy így szerepelhessen a filmben többek között Brad Pitt, Sandra Bullock, Aaron Taylor-Johnson (Kick-Ass), Brian Tyree Henry (Örökkévalók), Joey King (A csókfülke-trilógia), Michael Shannon (Tőrbe ejtve), Logan Lerman (Percy Jackson-filmek) és Zazie Beetz (Deadpool 2.) is.
Ez a díszes kompánia, kiegészítve Hiroyuki Sanadával (Az utolsó szamuráj) és Andrew Kojival (Kígyószem: G.I. Joe - A kezdetek) találja magát egy villámgyors vonaton, ki-ki más-más feladattal, egymás ellenfeleiként.
Persze itt csak fedőnevek vannak, Katica, Mandarin, Citrom, Herceg, Farkas, Darázs, ilyesmik, de nem is várhatunk mást egy ilyen sötét és gyilkos hajlamú bábúkkal megpakolt sakktáblán, amelyen az utolsó pillanatig kétséges, hogy hányan maradnak talpon, és végül ki adja a mattot.
Katica (Pitt) csak egy aktatáska lenyúlása végett szállt fel a sikló veszedelemre, az ikrek, Mandarin (Taylor-Johnson) és Citrom (Henry) pedig egy maffiafőnök fiát és egy rakás lóvét próbálnak visszaszállítani az apához/tulajhoz. Az ártatlan küllemű, de nagyon is veszedelmes Herceg (King) bosszúszomjas tervet forral, ahogyan Farkas (Bad Bunny) is. Ellentéten azonban a sakk-kal, itt semmi sem csak fekete és fehér, hiszen, bár egyikük sem egy angyal, azért a személyiségjegyeik merőben mások.
David Leitch és forgatókönyvírója, Zak Olkewicz (A félelem utcája: 1978) érezhetően megpróbálták elkészíteni a 2020-as évek első nagy kultfilmjét az akció zsánerén belül. Lásd: film közbeni karakterkiírások, extravagáns kamerakezelés, a mellékalakok minisztorijai, vicceskedő, laza dialógusok, a retrós zene- és betétdalhasználat, az adott helyzethez nem illő tárgyak, párbeszédek, események, az x percenként adagolt fordulatok és persze a CGI-vérrel bőségesen dúsított brutalitás. S noha ezek némelyike működik is, azért Zak Olkewicz nem Quentin Tarantino, ahogy Leitch sem, így a próbálkozások jó része hangtalanul csapódik be mellettünk, nevetés, hökkenés vagy szemgúvadás nélkül.
A menősködés így izzadtságszagúvá és kissé túltolttá korcsosul, A gyilkos járat töménységére nem ártott volna a „kevesebb néha több”-elvet alkalmazni.
Azért elkeseredni sem kell, Leitch ugyanis van annyira profi, hogy az akciókat változatosan, látványosan és ötletesen tárja elénk, ráadásul felettébb pörgősen: A gyilkos járat 126 perces játékideje során legalábbis nem sok időnk van a szusszanásra, folyamatosan érkeznek a bunyók, a lövöldözések és a vérengzések.
Emellett pedig a karakterek sokszínűsége is gondoskodik arról, hogy ne lankadjon figyelmünk a film nézése közben.
Nem is lett volna itt alapvetően semmi baj, ha az alkotók egy kicsit visszafogták volna magukat, bár az kétségtelen, hogy A gyilkos járat alaphelyzete, őrült sodrása és még őrültebb akciói emlékezetessé teszik a látottakat, s Pitték lelkesedése is átsüt a vászonról, így végső soron érdemes jegyet váltani a filmre és vele együtt erre a vonatra. Attól a fránya érzéstől azonban, hogy ebből azért többet ki lehetett volna hozni, nehezen tudunk majd megszabadulni.
Brad Pittet ritkán lehet vegytiszta akciófilm főszerepében látni, pláne manapság, amikor amúgy is válogatósabb a szerepeit illetően. A John Wick, az Atomszőke, a Deadpool 2., valamint a Halálos iramban: Hobbs és Shaw rendezőjének, David Leitch-nek mégis sikerült megnyernie korunk egyik legnagyobb filmsztárját, ráadásul nem is akármire.
A gyilkos járat ugyanis egy teljesen kattant, ultrabrutális, poénokban és belsőségekben bővelkedő eszement akciómóka, amiben kétszeres Oscar-díjas színészünk olyasmikre kényszerül, amit filmen eddig nem igazán láthattunk tőle.
De kezdjük az elején, mi is pontosan ez A gyilkos járat, avagy eredeti címén Bullet Train, avagy még eredetibb (japán) címén Mariabitoru. Ez utóbbi ugyanis egy 2010-ben megjelent japán regény Iszaka Kotaro tollából: egy fekete humorú thriller öt bérgyilkosról, akik egy Tokióból Moriokába tartó vonaton utaznak, és felfedezik, hogy a küldetéseik összefüggenek, így kérdéses, melyikük éli túl a halálos robogást.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Megérkezett az első előzetes a Harry Potter-sorozathoz - Kiderült, ki lesz az új Dumbledore és Piton
A sorozat a tervek szerint 2027-ben érkezik az HBO Maxra, de máris úgy fogalmaznak: "Az HBO Max történetének legnagyobb eseménye." A sorozatot a Trónok harca és az Utódlás tapasztalt alkotói készítik.
Havas táj, egy magányos alak griffendéles köpenyben a roxforti kviddicspálya felé tart – az HBO kedden lerántotta a leplet a készülő Harry Potter-sorozat első hivatalos fotójáról, egyúttal belengetve, hogy ma érkezik az első kedvcsináló előzetes.
A képen a fiatal Harry Potter látható hátulról, akit Dominic McLaughlin alakít, a poszt képaláírása pedig mindössze ennyi volt: „holnap”, egy villámcsapás-emoji kíséretében – írta a The Hollywood Reporter.
A szemfüles rajongók egy „Fred és George” feliratú molinót is kiszúrhattak a kép jobb felső sarkában, utalva a Weasley-ikrekre.
A sorozat J. K. Rowling hét fantasyregényét dolgozza fel újra, hűen követve a könyvek cselekményét: a tervek szerint minden évad egy-egy kötet történetét meséli majd el. A produkciót az HBO tapasztalt alkotókra bízta, a forgatókönyvet az Utódlás című sorozat egyik írója, Francesca Gardiner írja, a rendezői székben pedig több epizód erejéig a Trónok harca veteránja, Mark Mylod foglal helyet.
A főszereplő triót McLaughlin mellett Arabella Stanton (Hermione Granger) és Alastair Stout (Ron Weasley) alkotja. A felnőtt karaktereket is ismert nevek formálják meg: a kétszeres Golden Globe-díjas John Lithgow lesz Albus Dumbledore, az Ozarkból ismert Janet McTeer Minerva McGalagony, Nick Frost pedig a félig óriás Hagridot játssza. A szereposztás egyik érdekes csavarja, hogy az egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb figurát, Perselus Piton professzort a színesbőrű Paapa Essiedu alakítja.
„Az HBO Max történetének, sőt talán a teljes streaming világának legnagyobb eseménye." nyilatkozta JB Perrette, a Warner Bros egyik igazgatója.
A sorozat bemutatóját 2027-re tervezik, így a mostani kedvcsináló egy hosszú és minden bizonnyal látványos marketingkampány első lépése. A Harry Potter-könyvekből világszerte több mint 600 millió példány kelt el, a nyolc mozifilm pedig összesen több mint 7 milliárd dolláros bevételt termelt, így a tét óriási.
Havas táj, egy magányos alak griffendéles köpenyben a roxforti kviddicspálya felé tart – az HBO kedden lerántotta a leplet a készülő Harry Potter-sorozat első hivatalos fotójáról, egyúttal belengetve, hogy ma érkezik az első kedvcsináló előzetes.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Beton.Hofi is fellép Puzsérék Hősök terei koncertjén két nappal a választás előtt
A Beton.Hofi is felkerült a Polgári Ellenállás Hősök terén tartandó Rendszerbontó Nagykoncertjének programjára. A szervezők demonstrációnak szánják az eseményt, egy-egy rendszerkritikus dallal és közösségi gyűjtéssel.
Beton.Hofi is fellép egy szám erejéig a Rendszerbontó Nagykoncerten, ezzel 45-re nőtt a közreműködők száma. A hírt a Puzsér Róbert által alapított Polgári Ellenállás közölte a Facebookon.
A koncertet és politikai demonstrációt április 10-én, a két nappal későbbi országgyűlési választás előtti pénteken tartják a Hősök terén. Az eseményt közösségi finanszírozásból szervezik.
Puzsér Róbert, a Polgári Ellenállás alapítója a Helyzet:van! hétfői adásában beszélt arról, hogy az eseménnyel az eddig széttartó indulatokat szeretnék összecsatornázni, és „meghajtani vele a választási hajlandóságot”. Hozzátette, a cél az, hogy „átpolitizáljunk olyan társadalmi csoportokat, aki nem követik a politikai realityt”. Puzsér azt is elmondta, hogy
minden előadó egyetlen, rendszerkritikus dalt ad majd elő.
A Beton.Hofi mellett többek között fellép Azahriah, Krúbi, Co Lee, az Elefánt, a Hősök, Bongor, a Carson Coma két tagja, Héra Barnabás és Bóna Zsombor, valamint Laár András, a Bankrupt, a Felső Tízezer és Funktasztikus.
A Facebook-eseményben azt írják, a cél, hogy „a tizenhat év alatt felgyűlt rendszerbontó indulatból a kultúra nagyszabású közösségi élményét formálja meg”. A bejegyzés szerint azért adnak hangot a kritikus daloknak, hogy „megmutassák és a választók tömegében tudatosítsák: véget ért a következménytelenség kora”.
A rendezvény házigazdája Tóth Jakab lesz.
A szervezők kiemelték: "A koncert közösségi finanszírozásból valósul meg, a fellépők kivétel nélkül ingyen vállalják a szereplést, a beérkező adományokat teljes egészében a technikai és infrastrukturális megvalósítás költségeire fordítjuk".
Beton.Hofi is fellép egy szám erejéig a Rendszerbontó Nagykoncerten, ezzel 45-re nőtt a közreműködők száma. A hírt a Puzsér Róbert által alapított Polgári Ellenállás közölte a Facebookon.
A koncertet és politikai demonstrációt április 10-én, a két nappal későbbi országgyűlési választás előtti pénteken tartják a Hősök terén. Az eseményt közösségi finanszírozásból szervezik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Quimby zenekar közleményben tudatta a rajongókkal, hogy Kárpáti „Dódi” József kórházba került, ezért nem tud részt venni a zenekar szombati, MVM Dome-beli születésnapi koncertjén.
Bár a zenész állapota már javul, a koncerttel járó terhelést egyelőre nem vállalhatja.
A zenekar szavaival élve nehéz napokon vannak túl, és nem csak a készülődés miatt. „Nehéz napok vannak mögöttünk, és nem csak azért, mert teljes erőbedobással készülünk a szombati születésnapi koncertünkre” – áll a Quimby közleményében. A csapat hivatalos üzenetben fogalmazta meg a döntés hátterét és okait.
„Dódi kórházba került, és bitang nehéz szívvel kellett tudomásul vennünk, hogy nem fog ott állni velünk az MVM Dome színpadán szombaton. Azonban számunkra is az a legfontosabb pillanatnyilag, hogy teljesen felépüljön, és mihamarabb együtt zenélhessünk. Hétfőn meglátogattuk, már sokkal jobban van, jókedvűen fogadott bennünket, de a koncerttel járó terhelésnek nem szeretnénk kitenni” – írja a zenekar.
A mostani koncert különösen fontos a zenekar életében, hiszen a Quimby a 35. születésnapját ünnepli. A jubileumi fellépést a tervek szerint megtartják, de Kárpáti József nélkül.
A Quimby zenekar közleményben tudatta a rajongókkal, hogy Kárpáti „Dódi” József kórházba került, ezért nem tud részt venni a zenekar szombati, MVM Dome-beli születésnapi koncertjén.
Bár a zenész állapota már javul, a koncerttel járó terhelést egyelőre nem vállalhatja.
A zenekar szavaival élve nehéz napokon vannak túl, és nem csak a készülődés miatt. „Nehéz napok vannak mögöttünk, és nem csak azért, mert teljes erőbedobással készülünk a szombati születésnapi koncertünkre” – áll a Quimby közleményében. A csapat hivatalos üzenetben fogalmazta meg a döntés hátterét és okait.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nagyobb, véresebb… de jobb is? Egy biztos, a magyar címe szörnyű - Aki Bújt 2: Jövök!
Az első rész friss és kegyetlenül szórakoztató volt, ezért a folytatásra a készítők többet akartak. Papíron működhetne, a gyakorlatban azonban egy testvérdráma, amit egy véres túlélőhorror közepébe erőltettek bele. A kérdés már csak az: megérte-e egyáltalán folytatni?
Az úgynevezett „ikerfilmek” jelensége régóta a hollywoodi filmgyártás egyik különös mellékterméke. Időről időre előfordul, hogy hasonló alapötletek szinte egy időben öltenek testet a vásznon, mintha a stúdiók kollektív tudattalanja egyszerre kapna ihletet ugyanabból a forrásból. Ez önmagában még nem probléma, sőt, izgalmas összehasonlításokra ad lehetőséget.
Ám amikor ezek az egyforma alkotások egy időben kerülnek a mozikba, elkerülhetetlenné válik a verseny a nézők pénztárcájáért.
Most is egy ilyen helyzetnek lehetünk szemtanúi, ahol két, kísértetiesen hasonló koncepcióra épülő film próbálja elnyerni a közönség kegyeit.
Az egyik film a Zazie Beetz nevével fémjelzett Meg fognak ölni. Korrekt szereplőgárdával és kellően humoros gyilkolásokkal csábítja a nézőket a mozikba. A másik ilyen produkció egy már ismert alapokra építkező folytatás, amely az előző rész sikerét igyekszik tovább kamatoztatni: az Aki bújt 2: Jövök! Az első film 2019-ben igazán friss, kis költségvetésű, energikus darabként robbant be: egyszerű, de hatásos koncepciójával. Egy mennyasszonynak túl kell élnie egy éjszakát, miközben férje őrült családja vadászik rá.
Feszes tempót, véres látványt és ironikus humort húztak rá. Nem véletlen, hogy sokak számára emlékezetes élményt nyújtott.
Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezők, vagy ahogy az internet ismeri őket a Radio Silence csapata, visszatért a rendezői székbe és Matt még a forgatókönyvbe is besegített. De vajon képes lesz a Meg fognak ölnivel felvenni a kesztyűt az Aki bújt 2: Jövök!?
A főhősnőnk visszatér, ám ezúttal nem csupán egyetlen fenyegetéssel kell szembenéznie: a veszély megsokszorozódik, a tét emelkedik, a film világa pedig kitágul. A folytatás közvetlenül az előző végétől veszi fel a fonalat, szinte egyetlen lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva szegény Gracenek (Samara Weaving). A készítők láthatóan mindent nagyobbra, hangosabbra és látványosabbra terveztek. Több helyszín, több szereplő, több akció, igazi klasszikus folytatás-logika. Ami nem biztos, hogy mindig működik.
A szereplőgárda valóban impozánsabb lett. Ismert arcok sorakoznak fel a vásznon, ami önmagában is ad egyfajta plusz élményt, különösen a műfaj rajongóinak.
A főszereplőnk Samara Weaving továbbra is karizmatikus és erőteljes jelenléttel bír, a mellékszereplők között pedig több olyan színészt is találunk, akiknek puszta feltűnése is nosztalgikus örömöt okozhat. Itt van Sarah Michelle Gellar, Elijah Wood, most a The Pittben sorozatban nagyot menő Shawn Hatosy, Nestor Carbonell, Maia Jae, Kevin Durand, de még David Cronenberg is beköszön egy epizódszerepre. Vicces volt látni a nagy horrorrendezőt, mint a sátánista házak urát. A dinamika különösen jól működik a főszereplőnk és testvére között. Ugyanis Grace-nek nem csak önmagát kell megmentenie most, hanem testvérét Faith-t (Kathryn Newton) is. A kapcsolatuk egyszerre feszültséggel teli és érzelmileg terhelt, ami papíron erős dramaturgiai alapot jelent.
Technikai szempontból is érzékelhető az előrelépés. A látványvilág gazdagabb, a díszletek tágasabbak, a vérgőzös jelenetek kidolgozottabbak. De vajon a több jobb? Az alkotók nem spóroltak az effektekkel, és ez sokszor valóban látványos eredményt hoz, ám nem üt annyira. A film tempója lendületes, az akciójelenetek energikusak, és akad néhány kifejezetten emlékezetes pillanat.
Mindezek ellenére azonban az összkép meglehetősen felemás. A legnagyobb probléma talán éppen abból fakad, hogy a készítők túlzottan komolyan vették a „nagyobb = jobb” elvet.
A történet világának kitágítása ugyanis együtt járt a misztikum elvesztésével. Ami az első részben sejtelmes és nyugtalanító volt, az itt túlrészletezett és túlszabályozott lett. A háttérben meghúzódó erők működését aprólékosan elmagyarázzák, szabályrendszereket állítanak fel, amelyek inkább terhelik, mint gazdagítják a narratívát. A néző képzeletének alig marad tere, hiszen szinte mindent készen kap, előre megrágva.
Ez a túlmagyarázás különösen a cselekmény rovására megy. A történet gyakran megtorpan, hogy újabb és újabb információkat öntsön a nyakunkba, miközben a feszültség fokozatosan elillan. Az akciók közötti átvezetők sokszor inkább didaktikusnak hatnak, mintsem organikusnak. Egy dolgon segít a nagy szabálymagyarázat, hogy a filmnek több ideje van mutogatni a díszleteit és jelmezeit.
A másik jelentős gyengeség a film érzelmi vonulata. A központi konfliktus: a két eltávolodott testvér kapcsolatának rendezése, önmagában érdekes lehetne, ám a megvalósítás teljesen logikátlan. A karakterek közötti párbeszédek gyakran mesterkéltnek, túlhangsúlyozottnak tűnnek. Az érzelmi kitörések sokszor nem a helyzetből fakadnak, hanem mintha kizárólag dramaturgiai kényszer szülte volna őket.
Különösen zavaró, amikor a szereplők irracionális döntéseket hoznak pusztán azért, hogy a cselekmény egy adott irányba haladhasson.
Egy életveszélyes helyzetben játszódó történet esetében az ilyen logikátlanságok könnyen kizökkentik a nézőt. Teljesen béna és klisés, amikor egy ponton azért veszik össze a két főszereplő, hogy a forgatókönyvírók elválasszák őket… átlátszó és gyenge írás. Amikor a karakterek nyilvánvalóan ésszerűtlenül viselkednek, az nemcsak hiteltelenné teszi a jelenetet, hanem a feszültséget is rombolja.
Összességében a film tipikus példája annak, amikor egy sikeres alapötletet megpróbálnak mindenáron felturbózni, ám közben elveszik mindaz, ami eredetileg működött. A látvány és a színészi játék sokszor kárpótol, de a történet túlterheltsége és az érzelmi szál erőltetettsége miatt az élmény nem válik igazán emlékezetessé. Pedig a Faculty – Az Invázium után majdnem harminc évvel egy filmben láthatjuk Shawn Hatosyt és Elijah Wood-ot. Ez volt az egyik kedvenc testrablós horrorfilmem, még mindig megvan DVD-n.
Akik kedvelték az első részt, valószínűleg ebben is találnak majd szórakoztató elemeket, még ha nem is érzik majd ugyanazt a frissességet.
Azok számára viszont, akik eddig kimaradtak ebből a világból, aligha lesz kihagyhatatlan darab. Egy korrekt, helyenként látványos, de összességében túlbonyolított akció-horror, amely inkább a túlzásairól, mintsem az erényeiről marad emlékezetes.
Az úgynevezett „ikerfilmek” jelensége régóta a hollywoodi filmgyártás egyik különös mellékterméke. Időről időre előfordul, hogy hasonló alapötletek szinte egy időben öltenek testet a vásznon, mintha a stúdiók kollektív tudattalanja egyszerre kapna ihletet ugyanabból a forrásból. Ez önmagában még nem probléma, sőt, izgalmas összehasonlításokra ad lehetőséget.
Ám amikor ezek az egyforma alkotások egy időben kerülnek a mozikba, elkerülhetetlenné válik a verseny a nézők pénztárcájáért.
Most is egy ilyen helyzetnek lehetünk szemtanúi, ahol két, kísértetiesen hasonló koncepcióra épülő film próbálja elnyerni a közönség kegyeit.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
