KULT
A Rovatból

Bombatalálat érte, bigámiával vádolták és börtönbe került adócsalásért – Sophia Loren 90 éves

„Az arca túl rövid, a szája túl nagy, az orra pedig túl hosszú” – mondták rá az első próbafelvételén, majd ő lett az olasz mozi egyik legfőbb dívája.


Eredeti nevén Sofia Costanza Brigida Villani Scicolone (ejtsd: Sikolóne) 1934. szeptember 20-án született Rómában. A szigorú katolikus Olaszországban a világrajövetele szégyenszámba ment, mivel egy nápolyi szépség, a színésznőjelölt Romilda Villani törvénytelen lányaként látta meg a napvilágot. Az apja egy Riccardo Scicolone Murillo nevű, nemesi származású, sármos szélhámos volt, aki azzal csábította el Romildát, hogy azt állította, a filmiparban dolgozik, majd elhagyta, amikor a lány terhes lett.

Az egyedül maradt Romilda teje hamarosan elapadt, és rettegett attól, hogy a beteges kisbabája meghal. Nem volt más választása, mint elmenekülni a szüleihez a Nápolyhoz közeli Pozzuoli nevű álmos tengerparti kisvárosba. Bár Romilda attól tartott, hogy szegény, de büszke családja nem fogadja el az ő törvénytelen gyermekét, Luisa mama és Domenico papa tárt karokkal fogadta őket.

Luisa gyorsan talált az éhező csecsemőnek szoptatós dajkát, a család pedig lemondott egy időre a húsételekről, hogy ki tudják őt fizetni.

Loren később arról írt, hogy sovány és csúnya gyerek volt, aki nem találta a helyét a gyönyörű anyja mellett, ráadásul az apa is hiányzott az életéből. De a családjában vigaszra lelt.

Csupán hatéves volt, amikor Nápolyt is elérte a II. világháború. Nyolc évtizeddel később élénken mesélt a borzalmakról: az éhezésről, arról, hogy éjszakáról éjszakára egy mocskos, zsúfolt vasúti alagútban bujkált, és arról, hogy megsebesült, amikor egy bomba repeszdarabja átszúrta az állát. Hogy elterelje a gondolatait a nehézségekről, Loren a mozi felé fordult. A légitámadások idején Pozzuoli mozijaiban keresett menedéket, amelyek valóságos menekülést jelentettek a mindennapi élet szörnyűségei, a szegénység és az éhség éles fájdalmai elől. A filmvásznon látott Rita Hayworth és Greta Garbo már korán elültették Sophia elméjében a magot: ő is színésznő szeretne lenni.

A függönyruhás pincérnő

A háború alatt Pozzuoli városa a tengerhez és egy katonai gyárhoz való közelsége miatt gyakran lett támadások célpontja, így a család a biztonsága érdekében Nápolyba költözött, és csak a harcok befejezése után tért vissza kivárosba. Loren nagymamája ekkor nyitotta meg a kocsmáját. Romilda ott zongorázott, Sophia testvére, Maria énekelt, a későbbi mozisztár pedig pincérnőként vette ki a részét a családi vállalkozásból. Közben pedig gyönyörű tinédzserré cseperedett. „Körülbelül a tizenötödik születésnapom környékén hirtelen egy formás, izzó testben találtam magam, amely tele volt élettel és ígérettel. Valahányszor végigsétáltam Pozzuoli utcáin, a fiúk megfordultak, és fütyültek utánam” – írta később a visszaemlékezéseiben Loren, aki szerint az édesanyja megragadta a lehetőséget, hogy saját meghiúsult álmait valóra váltsa az éppen kivirágzó lányán keresztül. 1949-ben benevezte Lorent A tenger királynője címen meghirdetett szépségversenyre.

Volt azonban egy probléma: a családnak nem volt elég pénze estélyi ruhára. Luisa nagyi, aki mindig is találékony volt, leszedte a család rózsaszín taftfüggönyét, hogy ruhát varázsoljon belőle, Romilda pedig fehérre festette az egyetlen pár cipőjét.

Loren végül nem nyert, de a tizenkét udvarhölgy egyike lett. Az egyik nyereménye egy vonatjegy volt Rómába, így ő és az édesanyja elindultak a fővárosba, hogy szerencsét próbáljanak.

Rómában Sophia statisztaként dolgozott, szépségversenyeken indult, és fotómodellkedett különféle, női olvasóknak szánt szappanopera-képregényekhez. Mindössze 16 éves volt, amikor egy barátnőjével vidáman táncolt egy Colosseum melletti étteremben, amikor megszólította őt az akkor 38 éves Carlo Ponti, az ismert olasz filmproducer. Azonnal megtetszett neki a lány, akinek felajánlott egy próbafelvételt, ami viszont nem úgy sült el, ahogy gondolták. „Lehetetlen őt fényképezni” – hallotta Loren az operatőrt morgolódni – „Az arca túl rövid, a szája túl nagy, az orra pedig túl hosszú.”

Cary Grant kosarat kapott

Az operatőr kritikái ellenére azonban Loren hamarosan az olasz filmművészet sztárja lett. 1950-től szerepelt olasz filmekben. ’51-ben felvette a Sofia Lazzaro művésznevet, de csupán két évig használta, 1953-tól kezdve ugyanis már Sophia Lorentként írták ki őt a plakátokra és a főcímekre.

Sophia egy ideig a nős Carlo Ponti szeretője is volt, és később őszintén bevallotta, hogy részben apjaként kezelte őt. „Ő olyan gyökeret és stabilitást adott nekem, amely a földön tartott, miközben a világ körülöttem szédítően kavarogni látszott” – nyilatkozta.

Titokzatos kapcsolatuk, amely tabunak számított a konzervatív Olaszországban, ahol a válás is törvénytelen volt, hatalmas próba elé állt, amikor Ponti elősegítette Sophia amerikai áttörését: Frank Sinatra és Cary Grant oldalán szerzett neki szerepet az 1958-as a Büszkeség és szenvedély című filmben.

Grant először nem örült, hogy egy ismeretlen olasz színésznő lesz a partnere, majd, amikor először találkozott Lorennel, megváltozott a véleménye. A forgatás során ők ketten eléggé összemelegedtek. Sophia beleszeretett Grantbe a hosszú, festői autókázások és romantikus vacsorák során a festői spanyol vidéken, ahol a filmet forgatták, Grant pedig hamarosan könyörgött Lorennek, hogy menjen hozzá feleségül, de a lány azt mondta neki, hogy még időre van szüksége.

A dolgok aztán Hollywoodban csúcsosodtak ki, amikor Loren és Grant az 1958-as Magányos apuka megosztaná című filmet forgatták együtt. Egy reggel Sophia és Carlo Ponti megdöbbenve értesültek arról az újságokból, hogy az ügyvédeik az olasz törvények megkerülése érdekében Mexikóban, meghatalmazottak útján összeadták őket. Loren szerint Cary Grant erre a hírre a forgatáson egy kissé kábultan és végül lemondóan, de úriemberhez méltóan reagált: „Minden jót, Sophia! Remélem, boldog leszel!” – mondta.

Oscar, házasság, bigámia

„Egy csapat voltunk, egy szilárd páros, kiegészítettük egymást, mint ahogy a legjobb családokban szokás” – írta Loren a Carlo Pontival való kapcsolatáról. Az olasz kormány és a közvélemény azonban évekig üldözte a párt, bigámiával vádolták őket, és a köztük lévő 22 év korkülönbség sem volt az ínyükre, vagyis igazából száműzőttekként éltek az Egyesült Államokban, Franciaországban és Svájcban. Loren nagyot csalódott szeretett hazájában.

Ponti elhidegült felesége, az ügyvéd Giuliana talált végül megoldást. Ő, Sophia és Carlo mindannyian francia állampolgárok lettek, ahol a válás törvényes volt. Így Loren és Ponti mexikói házasságát érvénytelenítették 1962-ben, Carlo és Giuliana ezután hivatalosan elváltak, a férfi és Sophia pedig 1966-ban végre rendesen összeházasodhattak, s ezúttal ők is ott voltak az esküvőn.

Addigra egyébként Sophia már milliókat kereső Oscar-díjas színésző volt. Az 1960-as A Római Birodalom bukásában Lucilla szerepéért ajánlottak neki először egymillió dolláros gázsit, 1962-ben pedig ő lett az első színész a történelemben, aki egy nem angol nyelvű filmért/szerepért Oscart nyert.

A szobrot a legjobb női főszereplő kategóriában az Egy asszony meg a lánya című filmben játszott Cesira szerepéért érdemelte ki. Egy özvegy anyát alakított, aki azért küzdött, hogy megvédje 13 éves lányát (Eleonora Brown) a háború, a nyomor és a bántalmazás borzalmaitól.

Ezután olyan filmek fémjelezték nevét ebben az időszakban, mint például a Tegnap, ma, holnap (1963), a Házasság olasz módra (1964), az Arabeszk (1966), a Napraforgó (1970), Az utazás (1974), vagy az Egy különleges nap (1977). De már az Egy asszony meg a lánya előtt is kapott Oscar-jelölést, a Házasság olasz módra női főszerepéért, illetve 1991-ben még egy arany szobrocskával gazdagodott, amikor 56 éves korában az Amerikai Filmakadémia neki ítélte az életműdíjat.

A börtön és a magyar meny

A magánélete azonban nem ment ilyen simán. Bár a Sophia és Carlo közti házassági hercehurca már a hatvanas években elrendeződött, az olasz jogrendszer továbbra sem hagyta őket békén: 1977-ben Carlo Pontit számos bűncselekménnyel vádolták, többek között törvénytelen pénzkereskedelemmel. Az olasz ingatlanjaikat lefoglalták, és ismét száműzték őket, majd Lorent 1980-ban börtönbüntetésre ítélték adócsalásért különféle, 1960-as évekbeli jövedelemadó-nyilatkozatok alapján. Sophia állítása szerint a könyvelője hibázott a papírokkal.

Azzal a kilátással szembesülve azonban, hogy soha többé nem láthatja az édesanyját (aki nem volt hajlandó repülni), Sophia 1982-ben úgy döntött, hogy visszatér Olaszországba, és letölti a büntetését. Miután feladta magát a hatóságoknál, Caserta városának női börtönébe vitték, ahol végül 17 napot töltött.

Sophia és Carlo házassága egyébként 50 éven át tartott, egészen a producer 2007-es, 94 éves korában bekövetkezett haláláig. Két fiuk született, Carlo Ponti Jr., akiből elismert karmester lett, valamint a filmrendezőként karriert csinált Edoardo Ponti, ő rendezte például Sophia legutóbbi filmjét, az Oscar-jelölt, 2020-as Előttem az életet is. Edoardo az ismert színésznő Sasha Alexandert vette feleségül 2007-ben (máig együtt vannak), Carlo esküvőjétől pedig hangos volt 2004-ben a magyar média is, mivel a magyar hegedűművész Mészáros Andreát vette feleségül a budapesti Szent István Bazilikában. A házasságuk 20 évig tartott, épp idén szakítottak, vagy már talán el is váltak.

Szurkol magának

Visszatérve azonban Lorenhez, bár máig aktív színésznőnek számít, a csúcskarrierjének végét az 1970-es évek lecsengése jelentette. A nyolcvanas évektől kezdve ugyanis jóval ritkábban vállalt szerepeket. 1980 óta mindösszesen kilenc mozifilmben tűnt fel (Szemünk fénye, Szombat, vasárnap és hétfő, Divatdiktátorok, Még zöldebb a szomszéd nője, Nap, A női lélek fájdalmai, Túl sok románc, Kilenc, Előttem az élet), illetve néhány tévéfilmben és sorozatepizódban.

S bár betöltötte a 90-et, továbbra is aktív társasági életet él, és állítólag az egészsége is kielégítő. Igaz, tavaly rendesen megijesztette a családját, a barátait és a rajongóit is, amikor 2023. szeptember 23-án csúnyán elesett a svájci otthonában, és sürgősségi műtétet kellett végrehajtani rajta, miután csípő- és combcsonttörést szenvedett. Napokkal később Loren menedzsere, Carlo Giuisti megerősítette, hogy Loren már jobban van, és fel fog épülni, de néhány hónap rehabilitációra biztosan szükség lesz. S hogy jól haladt a gyógyulás, mi sem bizonyította jobban, minthogy idén már több eseményen is megjelent, például a milánói Damiani Centenary gálavacsorán a Teatro Alcionéban március 14-én, ahol többek között Jessica Chastainnel együtt fotózták.

2020-ban Sophia azt nyilatkozta, képtelen elhinni, hogy közeledik a 90. életévéhez. „Amikor a tükörbe nézek, szurkolok magamnak. Nem azt kérdezem, hogy »Nagyszerű vagy?« vagy hogy »Szép vagy?« Nem! Hanem azt, hogy hogyan érzem magam belül, mennyire vagyok biztonságban, mennyire vagyok boldog. Ez az, ami számít.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk