SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos az egymilliós átlagbérről: Ön az ifjú emberek naivitásával komolyan vesz valamit, amit nem kell komolyan venni

A volt jegybankelnök szerint az egymilliós átlagbért képtelenek lennének kifizetni a vállalkozások. Olyan, hogy gazdasági semlegesség pedig nem létezik. Aki ezt komolyan gondolja, az drámai, tragikus irányt jelöl ki, egyenes utat az Európai Unióból és a NATO-ból való kilépéshez.


Orbán Viktor itthon új gazdasági programot jelentett be, például egymillió forintos átlagbért, ezer eurós minimálbért, a lakáshoz jutás megkönnyítését, és a kis- és középvállalkozások támogatását ígéri. Konkrétum egyelőre kevés hangzott el, de a miniszterelnök a kiszivárgott hírek szerint az esztergomi Fidesz-frakcióülésen is szinte kizárólag erről beszélt, valamint a gazdasági semlegességről, ami szerint a legfontosabb elérendő cél.

Mit jelenthet a gazdasági semlegesség, jó lenne-e ez Magyarországnak, és komolyan vehetőek-e például az átlagbérrel és a minimálbérrel kapcsolatos kormányfői ígéretek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Bod Péter Ákos egyetemi tanárral, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével.

– Mekkora a realitása Orbán Viktor legújabb gazdasági ígéreteinek, és van-e mindennek köze ahhoz, hogy Magyar Péter pártja egyre népszerűbb?

– Biztos, hogy a belpolitikai helyzet nagyot változott. De láttunk már ilyet. Amikor három évvel ezelőtt a Márki-Zay-jelenség veszélyesnek tűnt a kormánypártra nézve, akkor több ezer milliárd forintos pénzelköltést indított el a kormányzat. Akkor nem csupán beszélt szép dolgokat, hanem ténylegesen lett adócsökkentés, juttatás-emelés, vállalkozásfejlesztés, önkormányzati és állami nagyberuházások felgyorsítása. Nem is egyszerű végigmenni azokon az ösztönző intézkedéseken, amelyeket végrehajtottak azért, hogy az akkor kibontakozó ellenzéki összefogás támogatottságát mérsékeljék.

Most úgy néz ki, még erőteljesebb ellenfelük támadt, viszont az akkor elköltött pénz, ami nyilván nem térült meg, nagyon hiányzik, mostanra a magyar államháztartás igen rossz bőrben van.

Sosem volt egyensúlyban az elmúlt évtizedekben, de a hiánya bizonyos években elviselhető mértékű volt, bár finanszírozni akkor sem volt olcsó. Nos, a költségvetési hiány 2020 óta minden megengedett mértéket meghalad, az a bizonyos előírt 3 százalék csak vágy maradt az elmúlt öt évben, a megemelkedett hiány finanszírozása pedig egyre drágább. Most valóban születtek bejelentések különféle élénkítő-gyorsító célú intézkedésekről, de azért jó volna látni egy állami költségvetést. Nincs még, majd novemberben lesz. Mondjuk, a költségvetési törvényt sem lehet nagyon komolyan venni sajnos az utóbbi időben Magyarországon, de azért abban legalább elvileg számok vannak, elvileg kell lennie mögötte egy hatástanulmánynak: mekkora bevételt vár az intézkedésektől az állam, és akkor mekkora kiadási tételt vállal magára. Amíg nincs leírt költségvetés, addig minden csupán deklaráció, bejelentés. Az is, hogy majd a vállalkozók támogatást kapnak. Most éppen egy magyar üzletemberről, Demján Sándorról elnevezett program keretében.

Ilyen bejelentést azonban én egy tucatszor hallottam az elmúlt 30 évben: a vállalkozóknak rendre megígérik, hogy valamilyen forráshoz fognak jutni, ha jól alakul minden.

Tehát én azért visszafognám a lelkesedést, vagy akár a félelmet is. Lelkes lehet az ember, hogy de jó, hogy ezek a pénzek jönnek, de ott lehet a félelem is, hogy mibe fog kerülni az utókornak? Ezek a bejelentések a politikai színtéren születtek, és általában az szokott lenni sajnos már régebb óta, hogy előbb születik meg egy bejelentés, és csak utána kezd az apparátus osztani, szorozni, majd jönnek a szakminiszterek, vagy még alacsonyabb rangú tisztviselők, és elmondják, mi az, ami ebből valószínűleg bekerül a joganyagba vagy a költségvetésbe.

– És mit kezdjünk az egymillió forintos átlagbérrel?

– Ön az ifjú emberek naivitásával komolyan vesz valamit, melyről azt gondolom, hogy nem kell komolyan venni. Mondott a miniszterelnök valamit, ami kifejezi azt az óhaját, szándékát, törekvését, jóindulatát, hogy jó magas legyen a bérszint. Majd egy másik mondatában a vállalkozóknak tőkét ígért, hogy jobban fejlődjenek.

Már a mostani bérek is költségtételként gondot jelentenek a kisvállalkozóknál, ennek a dupláját, háromszorosát pedig egyszerűen képtelenek lennének kifizetni. Nem is lesz ebből egymillió forintos átlag.

Én már némi kis menekülőutat fel is fedeztem a szivárgó információkban. Ugyanis a miniszterelnök valami olyat mondott, hogy egymillió lesz, és ehhez megnyeri a társadalmi partnerek támogatását. Ez a félmondat arra utal, hogy a bérügyről meg kell kérdezni a munkaadókat és a munkavállalókat. A munkavállalókat nem szokták megkérdezni újabban, hiszen a szakszervezetet kimondottan kerüli a miniszterelnök. Nem is tudom, hogy egyáltalán találkozott-e a szervezett munkavállalók képviselőivel az elmúlt időszakban. A munkaadókkal azonban szokott együtt szerepelni, és a munkaadók is bármennyire lojálisak, azért nyilván el fogják mondani, hogy ezt nem viseli el a gazdaság. Akkor pedig kénytelen lesz majd a parlamentben, vagy valahol máshol, például a Várkert Bazárban, vagy egy kúria kertjében elmondani, hogy

bár ő jóindulattal ezt meg ezt szerette volna, de ezek a földhözragadt, anyagias vállalkozók nem voltak ezekhez kellő partnerek.

Most előre szaladtam a jövőbe, de oka van, hogy a bemondott kerek számokat óriási szkepszissel tekintek. A korábbi nagy ígéretek is csak részben, vagy nem valósultak meg, illetve statisztikai trükkök kellenek ahhoz, hogy a „sikert” ki lehessen pipálni. Például még a 2010-es választásokkor egymillió új hazai munkahelyet ígértek. Született elég sok, amint a 2008-as gazdasági válság levonult, meg persze százezrek elmentek külföldre. Na most, ha őket is itthoninak számítjuk, illetve a gyesen levőket aktívnak tekintjük (márpedig oda sorolják őket újabban), továbbá, ha a máshol aktív munkanélkülinek nevezett közmunkásokat besorolják foglalkoztatottnak (nem azok), akkor már majdnem összejönne tizen-x év alatt az az ígéret, amit egy optimista pillanatban kimondott a miniszterelnök. Ez egy példa arra, hogy hogyan viszonyuljunk ezekhez a deklarációkhoz.

– Jó, akkor most szándékosan tovább játszom a naiv ifjút. A meghirdetett gazdasági semlegesség nem valamiféle játéktér bővítés? Tudjuk, hogy a magyar gazdaság erősen kötődik a némethez, ami most bajban van. Lehet erre a gazdasági semlegesség egy megoldás?

– Én a semlegesség ügyét hazai használatú fogalomnak gondolom, illetve remélem, hogy az. Ugyanis, ha ezt komolyan gondolná a magyar kormányzat, az egyenes utat jelentene az Európai Unióból és a NATO-ból való kilépéshez. Hozzáteszem,

Strasbourgban ez a semlegesség szó a magyar miniszterelnöktől nem hangzott el. Miért? Ugyanis megvalósíthatatlan mindaddig, amíg Magyarország ezeken a szervezeteken belül van.

Egyébként a német függés nagy, de nem rettentő, és leginkább a feldolgozóipar egy szegmensére, a járműiparra vonatkozik. A német gazdaság az Európai Unió gazdaságának körülbelül egynegyedét teszi ki, ilyen értelemben fontos partner. De nekünk az egész EU az igazán fontos. De mondjuk ki világosan: a gazdasági semlegességnek közgazdasági, pénzügyi, technológiai értelme nincs, Magyarország esetében különösen nincs. Katonai semlegesség van, diplomáciai semlegesség van, viszont egyik sem vonatkozik ránk, mert népszavazással megerősített módon Magyarország nem semleges, a NATO-nak a szövetségese, tagja, az Európai Uniónak tagja.

Aki ezt komoly szándékkal mondja, drámai, tragikus irányt jelöl ki.

De tegyük fel, hogy nem ez az igazi cél, talán csak a hazai nagyközönségnek szól. Egy ilyen politikai mondásnak két funkcióját tudom elképzelni. Az egyik az, hogy van egy széles réteg, amelynek ez a fogalom tetszik, amelyben rezonál, hogy maradjunk ki, ne vállaljunk értékközösséget és kockázatokat Nyugat-Európával. Rezonál, és nemcsak a cinikus vagy kalmárszellemű kispolgárban. Tudni kell, hogy a harmadik útnak voltak nagyon színvonalas és mélyen gondolkodó képviselői, Németh Lászlótól kezdve Karácsony Sándoron át egészen az ’56-os pillanatokig, amikor még úgy nézett ki pár napig, hogy talán a semlegesség realitás lehet. Persze napok alatt kiderült, hogy nem az. Tehát talán ennek a „maradjunk ki a bajokból” szövegnek lehet valamilyen bemért médiahatása. Az új kormányszlogen másik funkciója pedig talán az, hogy

racionálisnak hangzó érvet, támaszt ad annak a gyakorlatnak, amit a kormány most muszájból csinál.

Kényszerűségből, hiszen az EU által felmutatott jogállamisági teszten nem bír átmenni a magyar kormányzat. Szerintem egyelőre nem is tesz elég erőfeszítést. Kényszerből hát olyanokhoz fordul pénzért, akiket nem foglalkoztatnak jogállamisági, demokratikus ügyek. Ezek azonban nyilván nagyon-nagyon más értékrendű rezsimek. Az európai értékrendhez képest gyakran felháborítóan korrupt és autoriter, elnyomó politikai rendszerekről van szó. Most kényszerűségből odafordul új pénzekért a magyar kormány, csakhogy ennek ne legyen kényszerjellege – mert ugyan, ki vallja be, hogy kényszer hatására cselekszik –, így a propaganda azt állítja a gyanútlan hallgatónak, hogy emögött stratégia van. Pedig lett volna, és talán még mindig lenne fogadókészség az EU-ban, hogy a kormány korrigáljon, és eleget tegyen a kritériumoknak.

Az uniós jóindulati tőkét azonban minden nap égeti, emészti a kormány.

És a nap végén föl kell venni a pénzt valahonnan.

– Ide sorolandók a kínaiak? Igaz, hogy tőlük éppen most elég nagy hitelt vettünk fel, de a kínaiak felé fordulás egy nagyon tudatos politika, már akkor elkezdődött, amikor még jöttek ide a pénzek szép számmal.

– Üzletelni lehet mindenkivel, ahogy Kínával is mindenki üzletelt, és még ma is, noha egyre óvatosabban. De a függés az más. És mégiscsak van mindennek erkölcsi, értékrendi vonatkozása. Milyen rezsimek felé jár évek óta a magyar külügyminiszter? Kínában, mondjuk, nem könnyű kereszténynek lenni. A muzulmán országokban sem. Azokban az „isztánokban”, amelyekkel most barátkozik a magyar kormányzat, nagyon nehéz kereszténynek lenni.

Hogyan is fér össze a nagy keleti barátkozás kormányszinten azzal, hogy itthon látványosan kereszténykedő a kormány?!

No, itt jönnek a propagandisták a magyarázattal: igen, igen, de mindemögött ott van egy nagy stratégia: ez pedig a gazdasági semlegesség, mert ez azt jelenti, hogy innen is átvesszük a jót, onnan is átvesszük a jót, higgyétek el, hogy ebből jó lesz. Én ezt gondolom a keleti közeledés legjóindulatúbb magyarázatának. Hallhatók kevésbé jóindulatú magyarázatok, amelyek úgy szólnak, hogy a világban meglévő korrupt rendszerekkel jó üzletelni, mert az üzletben bennelevő nem szokott rosszul járni. Ő maga nem, az ország azonban igen. És végül léteznek olyan magyarázatok is, hogy ez a semlegességi szöveg valóban a szövetségi rendszerből való kilépést, kiugrást, vagy kisodródást készíti elő. De az értelmezést nem akarom végiggondolni, mentális önvédelemből.

– Azt mondta, hogy a kormányzat minden nap égeti az uniós jóindulati tőkét. Az elmúlt heti strasbourgi események a nemzetek képzeletbeli tőzsdéjén mennyivel értékelték le Magyarországot?

– Nem tudom, hogy lehet-e mérni az azonnali és a középtávú hatást. Nyilván kellemetlen az azonnali, mert a feladat az lett volna, hogy a magyar elnökség bemutassa az elgondolását, és ahhoz támogatást kapjon, mert fontos témákat tűz a programjára. Az, hogy októbert írunk, de a bemutatás nem az elnökség indulásakor történt meg, hanem középidőben, mutatja, hogy ez egy nagyon különös félév. Már itt nem jól indul a dolog. Strasbourgban pedig alapvetően nem a magyar elnökség programjáról volt szó, hanem a magyar kormányról és annak vezetőjéről, ez is kellemetlen. Még ha a dicsérő szavak lettek volna többségben, akkor is furcsa lett volna, mert nem ez a rendeltetése egy ilyen rendezvénynek. A középtávú hatásról is fontos szólni, hiszen a magyar kormányzatnak fontos volt az a néhány téma, amit nagy apparátusi felkészüléssel előterjesztett, és most fel kell tennünk a kellemetlen kérdést: sikerült-e ezekben előrelépni.

Az olvasót csak emlékeztetem, hogy a versenyképesség és például a szabályozott migráció, továbbá a demográfia szerepelt a magyar kormány prioritási listáján. Eleve ironikus, hogy csupa olyan terület, ahol a magyar teljesítmény kifejezetten gyenge.

Talán arra nem gondolt senki, hogy ki lehet oktatni ezekben az ügyekben a társállamokat, azonban ha már ezeket nevezte meg súlyponti témának, jogos várakozás az, hogy érdemi vita lesz ezekről. Azonban a történések az Európai Parlamentben mindenről szóltak, csak arról nem, hogy hogyan lehetne versenyképesebb Európa, és hogyan lehetne például a gazdasági és nem gazdasági vándormozgásokat értelmesen terelni, vagy például hogyan lehetne a demográfiai helyzeten javítani, amelyet illetően a magyar viszonyok roppant szomorúak és aggasztóak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Az egyik legnagyobb NER-titok nyomában: 5000 milliárdot rejtettek el, de az állam most visszaszerezheti
Több ezermilliárd forint van magántőkealapokban, aminek egy jó része állami pénz. Csakhogy a tulajdonosok személyét homály fedi. Bódis András újságíró évek óta kutatja a rejtett pénz útját, és szerinte az új kormány hatékonyan felléphet, akárcsak a vagyonkezelő alapítványoknál.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 21.



Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, Nagy Márton, Szalay-Borbovniczky Kristóf, Habony Árpád vagy épp Rogán Antal környezetében egyformán talált magántőkealapokat a Válasz Online újságírója, Bódis András, aki évek óta kutatja, hogyan halmozódik fel ezekben a NER leggazdagabbjainak vagyona, és hogyan keveredik az állami százmilliárdokkal. A Tiborcz-szállodák látványos fejlesztéseinek egy részét vagy épp a földből kinövő új kormányzati negyedeket egyaránt ilyen forrásokból finanszírozták. Közben azonban mindenki csak sejtheti, de senki sem tudhatja biztosan, kik állnak ezek mögött a magántőkealapok mögött, a tulajdonosok kiléte ugyanis a NER egyik leginkább őrzött titka. Csakhogy most lehullhat a lepel.

Hogyan derülhet ki a valódi tulajdonosok személye? Visszaszerezhetőek-e a magántőkealapokba és vagyonkezelő alapítványokba átpumpált állami százmilliárdok? Erről beszélgettünk Bódis Andrással.

— A magántőkealapok szinte a semmiből bukkantak fel. Hogyan jelentek meg, és mi volt a hivatalos indoklás a létezésükre? Nem verték nagy dobra a bevezetésüket.

— Nem, mert ez egy létező, a nemzetközi cégjogban private equity néven ismert forma, csak Magyarországon nem nagyon használták. Az első ilyen alapot 2015-ben hozták létre, de a forma igazán 2020 környékén indult be. Most már 200 fölött van a számuk. A NER felső köre kezdte el használni ezt a formát, a 200 alap körülbelül háromnegyede tisztán köthető az alapkezelőkön keresztül a NER tetejéhez. Amikor alapkezelőknél dolgozó szakemberekkel beszéltem, megkérdeztem, hogy az adóelőny miatt csinálják-e. Azt mondták, hogy egyértelműen a valós tulajdonosok eltitkolása a cél. Ez egyfajta offshore újratöltve.

— Egy olyan offshore, amihez ki sem kell menni az országból.

— Igen, bár a normál offshore-hoz sem feltétlenül, ha van kint egy ügyvéd. De ide aztán abszolút nem kell. A dolog még annyival is érdekesebb, hogy az ügyvédnek sem kell tudnia, kit képvisel. Tegyük fel, hogy van egy zártkörű részvénytársaságod, amelyik a magántőkealap befektetési jegyeinek a tulajdonosa. Ha ebben a Zrt.-ben te egy olyan mikrotulajdonos vagy, aki felé egy osztalékelsőbbségi részvénnyel elterelik a profit 99%-át, akkor maga az ügyvéd, aki a magántőkealapos felépítményben közreműködik, még ő sem tudja, hogy a végén te vagy a valós tulajdonos. Ő csak annyit lát, hogy van egy Zrt., aminek a látszólagos többségi tulajdonosa megbízza őt a közreműködéssel. Ez egy nagyon okos cégforma. Míg egy offshore céghez kell egy ciprusi vagy Seychelle-szigeteki ügyvéd, akit megbízol, itt egy ügyes felépítéssel még a közreműködő ügyvéd sem tudja, ki a valós haszonhúzó.

— A magántőkealapokba rengeteg állami pénz is áramlott. Ez tehát teljesen törvényes?

— Nem, a magyar Alaptörvénybe maga a Fidesz írta bele, hogy átláthatatlan tulajdonosi struktúrájú szervezetekkel állami pénzből nem lehet szerződést kötni. Ehhez képest a Nagy Márton által felügyelt Nemzeti Tőkeholding elismerte a Válasz Online-nak, hogy bőven 2000 milliárd forint van valamilyen alapban, aminek a nagy része magántőkealap.

Az állam tehát olyan alapokba rakott ki pénzt, amilyeneket az Alaptörvény tilt.

— Akkor a legegyszerűbb út az, ha kimondják, hogy ezek alaptörvény-ellenesek?

— Szerintem rapid törvényhozás kell. Két iskola van a jogászok között, de szerintem az első a járhatóbb út. Bele kell írni a jogszabályba, hogy meghatározó állami tőkével működő magántőkealapot csak állami tulajdonú alapkezelő kezelhet.

Ettől kezdve minden olyan üzletben, amelyikhez magántőkealapon keresztül vettek igénybe állami tőkét, hirtelen az állam rálát mindenre. Aztán eldöntheti, hogy részt akar-e venni benne tovább, vagy kivonja a tőkét.

Ez az egyszerűbb út, és csak egy sor egy jogszabályban. Mások, például alkotmányjogászok azt mondják, hogy mivel a helyzet ordítóan alaptörvény-ellenes, a kormány felhatalmazhatja magát a szerződésektől való elállásra, és visszaveheti a saját tőkéjét. Szerintem ez a vitathatóbb út. Az elsővel viszont nem törhet bele egy új kormányzat bicskája, mert itt nem arról van szó, hogy elloptak egy pénzmennyiséget, hanem arról, hogy 2000 milliárd forintnyi tőkét helyeztek ki magánhasználatra. Az állam feladata csak annyi, hogy a saját jogaiba visszahelyezze magát.

— Ezekben az alapokban nem csak állami pénz van. Mi a helyzet a betett magántőkével?

— A baj a magántőkealapokkal az, hogy nem látjuk őket, nem transzparensek. Amíg ez így van, addig különösen nehéz bármit tenni. Az alaplépés az lenne, ha az új kormányzat kimondaná, hogy az értékpapírok – a magántőkealapok befektetési jegyei és a részvények is – csak elektronikus, dematerializált formában létezhetnek. Jelenleg lehetsz úgy részvényes, hogy papíron ki van nyomtatva a részvény, és akinél a páncélszekrényben van, az a tulajdonos. Ha nem vezetik be a részvénykönyvbe, akkor a neved sem szerepel sehol. A részvénykönyvet pedig egy földi halandó nem látja.

A cégnyilvánosság megteremtése a nulladik lépés.

Ha minden értékpapír elektronikusan létezik, onnantól a Nemzeti Bank felügyelete alatt az egész transzparens lesz, legalábbis a hatóságok számára. Ez a nulladik pont. Utána lehet arról beszélni, milyen pénzek vannak ezekben az alapokban. A tapasztalatom szerint a leggyakoribb konstrukció az, hogy az állam 50-70% közötti tőkét tesz bele, a maradékot pedig a magánszereplők. De az is kérdés, hogy az micsoda. Nagy Márton körül találtam olyan alapot, ahol 70% az állami tőke, a maradék 30-at pedig az MBH Banktól felvett hitelből biztosították magánoldalon. Tehát nem sokat kockáztattak.

— Van-e arra jogállami mód, hogy ne csak az állami részt találják meg, hanem az is kiderüljön, kik a valódi tulajdonosok?

— Elvileg ennek már most is így kellene lennie, de a Fidesz-kormányzat ezt elodázta. Július 1-től elvileg jön egyfajta nyilvánosság, látnunk kellene a tényleges haszonhúzókat. De ahogy az elején mondtam, ha a haszonhúzó mögött egy olyan Zrt. van, ahol egy osztalékelsőbbségi részvénnyel egy mikrotulajdonos viszi el a profitot, akkor lehet, hogy Kovács Józsefeket fogunk látni haszonhúzóként, de valójában nem ő az. Itt azonban lehet lépni, van mozgástér a cégjogban, lehet módosítani a szabályokat, például megtiltani az osztalékelsőbbségi részvényeket. Ha van akarat, egy új kormányzat láthatja, kinek mije van az országban.

— A pénteki cikkedben Tordai Csaba egy gondolatára reagálsz, miszerint ha nincs gyors lépés, ezek az elrejtett pénzek és gazdasági struktúrák annyira megszilárdulnak, hogy sokkal nagyobb hatalmi problémát jelentenek. Lehet jogállami módon gyorsan intézkedni?

— Kétharmaddal sokkal könnyebb gyorsnak lenni. Egy kormányzatnak van mozgástere, hogy a pénz- és tőkepiacok működésébe beavatkozzon, új szabályokat hozzon, vagy a meglévők alkotmányosságát biztosítsa. Az Orbán-kormányzat a magánnyugdíjpénztárakhoz is hozzányúlt, annál sokkal kisebb beavatkozásokra van szükség ahhoz, hogy átláthatóvá tegyük, ami eddig rejtve volt. Nem gondolom, hogy itt bármi el tud akadni.

Ha van akarat, lesz átláthatóság, ha nincs, akkor nem.

— Tegyük fel, hogy van akarat. Mikorra lehet ebből törvény és valós intézkedés, például vagyon-visszavétel?

— Az előző kormányzat megmutatta, hogyan lehet gyorsan jogszabályokat hozni, akár egy éjszaka alatt. Nem gondolom, hogy ehhez sok idő kell, szerintem nyárig minden megtörténhet. A magántőkealapoknál eleve van egy július 1-jei határidő, amit az EU nyomására a Fidesznek is be kellett volna tartania. Ezt lehet gyorsítani, el tudom képzelni, hogy már június elejétől beáll az új rend. Gyorsan lehet haladni, és viszonylag hamar vissza lehet helyezni az államot a saját jogaiba.

— A másik nagy terület a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a KEKVA-k. Úgy tűnik, ezeket még egyszerűbb átalakítani.

— Szerintem az a legegyszerűbb. Úgy jöttek létre, hogy a jogszabályba beleírták: az alapítói jogokat a továbbiakban nem az állam, hanem a meglévő kuratórium gyakorolja. Így például Lázár János a saját családtagjaira is átörökíthette volna a saját kekvája irányítását. Ahogy ezt beleírták a törvénybe, úgy bele lehet írni azt is, hogy mostantól a KEKVA-k alapítói jogait a magyar állam vagy egy kijelölt szerve gyakorolja.

Ezt egyetlen sorral vissza lehet venni.

A radikálisabbak szerint az egész KEKVA-törvényt hatályon kívül kell helyezni, de szerintem a kuratóriumok lecserélése a jobb út. Ha a magyar állam visszaszerzi az alapítói jogokat, onnantól az ő akarata érvényesül, nem a fideszes politikusoké. Ez nagyon gyors tud lenni, és itt 2-3 ezer milliárd forintnyi állami vagyonról beszélünk.

— Milyen célt szolgáltak ezek az alapítványok?

— Az állam kiszervezési modelljének részei voltak. A maguk szempontjából volt benne ráció. Például az MCC sorsát összekötötték a Mol és a Richter sorsával. A két legnagyobb tőzsdei cég egykori állami tulajdonrészének profitjából biztosították az MCC finanszírozását a költségvetéstől függetlenül. Úgy gondolták, a Mol és a Richter profitja mindig el fogja tartani az MCC-t.

— Akkor ez két lépcsőben is működhet? Először az állam átveszi a KEKVA-k irányítását, aztán akár meg is szüntetheti őket.

— Ha van egy új kuratórium, amit az állam nevez ki, az onnantól az állam jogait gyakorolja. Mondhatja azt, hogy azonnal visszaszolgáltatja a teljes vagyont az alapítónak, a magyar államnak. Ha az állam visszaszerzi az alapítói jogokat, onnantól például a Molban lévő tulajdonrész ismét állami tulajdon. A többi már csak technikai kérdés.

— A magántőkealapok és a KEKVA-k révén mekkora vagyon szállhat vissza állami tulajdonba?

— Ez a kettő együtt 4-5 ezer milliárd forintnyi vagyont jelent. Ez szerintem nem csekély. Első lépésnek és a közérzet javítására biztosan jó. Hogy utána a jóerkölcsbe ütköző szerződéseket hogyan lehet érvényteleníteni, vagy adóoldalon beszedni a pénzt, azt már a politika fantáziájára bízom. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy kétharmaddal lehet extrém, unortodox dolgokat csinálni. A kérdés, hogy a társadalom elbírja-e, ha unortodox módon szedik vissza az ellopott pénzt. Feltételezem, hogy egy jól belátható ideig igen.

— Magyar Péter jogállami eszközökről beszél. Másrészt ez a 4-5 ezer milliárd forint nagyon jól kommunikálható, hiszen ebből többszörösen lehetne finanszírozni például az egészségügy éves plusz forrásigényét.

— Ez nem készpénz. A KEKVA-kban lévő vagyon, ha visszakerül, az állami vagyon visszaszáll az államra. A magántőkealapokba kihelyezett tőkénél viszont lehet pénzt felszabadítani. De ott is meg kell nézni minden esetet külön. Lehet olyan üzlet, amiben az államnak érdemes benne maradnia. Például a Tiborcz István-féle luxusszállodák finanszírozásába nem biztos, hogy állami pénzt kell tenni, az megoldható magánúton.

De lehet olyan közcélt is érintő beruházás, ahol megéri benne hagyni az állami pénzt.

Vagy ha már felépítették a 4iG nevű tőzsdei céget, nem biztos, hogy szét kell rohasztani, inkább legyen az állami tulajdonrész a meghatározó. A lényeg, hogy az állam cselekvőképes legyen a saját vagyonát illetően. Ezt pedig gyorsan meg lehet csinálni.

— Tehát szeptemberre már láthatók lennének az eredmények?

— Az a legkésőbbi időpont szerintem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szijjártó Péter súlyos betegségéről, a jachtozásáról és felesége százmilliókat termelő cégének titkáról is beszélt
Szijjártó Péter a Telexnek adott interjújában azt mondta, több orvosi beavatkozáson is átesett. A 2020-as adriai jachtozásának szerinte semmi köze nem volt a pozíciójához, azt pedig nem tudja, kiknek dolgozik felesége cége, ami évente 4-500 milliós profitot hoz.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Telexnek adott több mint 3 órás interjút, amelyben beszélt a miniszterelnök „luxizást” emlegető kritikájáról, a 2020-as jachtozásáról, felesége cégének sikereiről, valamint a Fidesz jövőjéről és saját politikai ambícióiról is.

Az interjú első részéből kiderült, hogy a miniszter a saját gyerekeit távoltartja a politikától. „Én azt is megtiltottam a fiúknak, hogy túl sok politikát fogyasszanak, meg nézzenek, mert a magyar politika sokkal brutálisabb, mint lennie kellene” - jelentette ki. „Én próbálom a fiúkat megóvni. És nagyon remélem, hogy ez az ország nem fog eljutni oda soha, hogy gyerekek váljanak politikai viták áldozatává” - fogalmazott. Így otthon nem volt téma a Fidesz kampányban elhangzott állítása, hogyha a Tisza nyer, az ukrán frontra vihetik a mai fiatalokat. Az is kiderült, Szijjártó maga sem néz tévében híreket, és az interneten sem olvas ilyesmit, a média ugyanis szerinte „öli a lelket”.

A gyűlöletkeltésben játszott szerepükről azt mondta, 28 éve ismeri Rogán Antalt, és ő nem úgy ismeri, mint aki bárki ellen is gyűlöletet akar kelteni.

Az oroszokkal való viszonyáról azt mondta, elintézhetné egy mosollyal a hazaárulás és a kémkedés vádját, mert nonszensz, „de mégis ezek olyan durva szavak, amikre muszáj érdemben reagálni.” Szerinte ők csak Magyarország energiabiztonságát tartották szem előtt. „De emiatt a hazaárulás, meg a fogottság vádját kiáltani, na ezt gondolom én soknak, őszintén.”

Szerinte ők senkinek az érdekét nem szolgálták ki.

Kijelentette, mindig nagyon rosszul esik neki, amikor oroszbarátnak állítják be a politikájukat.

„Mi nem oroszbarát, hanem magyarbarát politikát folytatunk. Az miért nem jó Magyarországnak, hogy sokkal olcsóbban vehetjük az orosz energiát, mint bármely más ország?” - tette fel a kérdést.

Szóba került a kegyelmi ügy is, aminek kapcsán Szijjártó Péter szerint alapvető motivációkra nem született kielégítő válasz. Ő is „áll a sorban”, és várja a választ. Bár megkérdezhetné, szerinte a volt köztárasági elnöknek és a neki tanácsot adó Balogh Zoltánnak az ország számára kellene választ adniuk. „Ha az illetők, akik ebben benne voltak, nem adnak rá választ, én mi tudok csinálni?” - kérdezte.

Arra a kérdésre, hogy a választási vereségben szerepet játszott-e Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Szijj László, és a többiek gazdagodása, a külügyminiszter azt válaszolta, „a mi teljesítményünket az emberek nagyrészt azon a prizmán keresztül ítélték meg, hogy nem politikai szereplők hogyan használták ki azt a becsületes kormányzati munkát, amit a miniszterelnök és kormányának tagjai elvégeztek.” Azt mondta, személyesen dühíti, hogy míg ő 11 éven át éjt-nappallá téve dolgozott, olyan emberek tevékenysége alapján ítélik meg őket, akik nem viseltek politikai felelősséget.

Fábián Tamás erre megkérdezte, hogy az ő felemelkedésükhöz önöknek semmi köze nincs?

Erre Szijjártó azt válaszolta, ő a saját döntéseiről tiszta lelkiismerettel el tud számolni, Orbán Viktor pedig valóban nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Szerinte a miniszterelnök teljesítményét is méltánytalan olyan szereplők magatartásán, gátlástalanságán megítélno, akik nem viselnek politikai pozíciót.

Mészáros Lőrinc gazdagodásáról azt mondta, arról Mészáros Lőrincet kell megkérdezni. „Egy felnőtt ember, aki nyilvánvalóan el tudja mondani, hogy miből mi lett neki. Én nem tudok ezért felelősséget vállalni” - jelentette ki. Azt elismerte, hogy 22 éve nem jutott volna eszébe, hogy akivel beszélget, egyszer a világ leggazdagabb embere lesz.

„Tudom, hogy ez sok emberben kérdéseket vet fel, de nem a gyerekem, nem az apám, azt javaslom, hogy akinek kérdése van, az tegye fel neki.”

Ezután szóba került Szijjártó 2020-as jachtozása is. A külügyminisztert 2020. augusztus 16-án fotózták le egy Szíjj László kormányközeli oligarchához köthető jachton. Erről most azt mondta, hogy a legjobb barátja, Benkő Szilárd hívta meg a családjával egy hajóútra. Állítása szerint a döntést az is befolyásolta, hogy a Covid-helyzet miatt bonyolult lett volna más nyaralást szervezni a kevés rendelkezésre álló időben. „Így döntöttem. És elmentünk velük” – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy véletlen egybeesés-e, hogy a jacht egy olyan oligarchához, Szíjj Lászlóhoz köthető, akinek cégei állami támogatásokat és megbízásokat kaptak, például a Külügyminisztériumtól is 6 milliárd forintot, Szijjártó Péter azt felelte, a kettő között semmilyen kapcsolat nincs.

„Soha semmilyen összefüggés nem volt az én nyaralásom meg a hajó tulajdonosának gazdasági támogatásai között” – jelentette ki.

Az interjúban szóba került az is, hogy az őt jachtozni hívó legjobb barátja, Benkő Szilárd egyik cége is kapott 280 millió forint állami támogatást a Külügyminisztérium által felügyelt pályázaton. A miniszter elmondása szerint fogalma sem volt arról, hogy a barátja pályázott.

„Szeretném aláhúzni, hogy nem tudtam róla, hogy pályázott, nem szólt, hogy pályázik” – fogalmazott.

„A Szilárd soha egyetlen egy alkalommal sem kért tőlem semmilyen segítséget az ő gazdasági tevékenysége során, soha a büdös életben. És ezt most vagy elhiszik, vagy nem, ez ettől még így van” – mondta. Szerinte több száz másik cég is megkapta ezt a támogatást, és nem lett volna jogos kizárni Benkő cégét a pályázatból csak azért, mert ismerik egymást.

A felesége cégének, az Interior Design Kft.-nek a kiugró, évi 400-500 millió forintos nyereségével kapcsolatban Szijjártó Péter azt mondta, ez a pénz nincs a családi kasszában, a felesége befekteti azt.

A legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy ő közbenjár-e a cég érdekében, amire a válasza egyértelmű nem.

„Soha semmilyen módon nem folytam bele a feleségem tulajdonában lévő vállalkozásoknak az ügyeibe. Ő soha semmilyen segítséget tőlem nem kért, soha semmilyen állami támogatást, állami megbízást nem kapott” – hangsúlyozta.

Szerinte felesége cége azért lehet sikeres, mert „valószínűleg jó menedzsmentet választott, valószínűleg jó munkatársai vannak, jól dolgoznak.” Ezen a ponton a riporter emlékeztette Szijjártót, hogy a cégről nyilvánosan gyakorlatilag semmilyen információt nem lehet elérni, még azt sem lehet megtalálni, mivel foglalkoznak. Ráadásul míg más, hasonló méretű cégek évente 10%-os nyereséget érnek el, a külügyminisztere feleségének cége 20-30%-ot, de volt olyan is, amikor 50%-ot.

Szijjártó Péter azt ismételgette, ő nem folyik bele felesége cégügyeibe, náluk ez nem téma otthon. Arra a kérdésre, hogy kik a cég megrendelői, azt válaszolta: „fogalmam sincs.” Azt azonban tudja, hogy a felesége vállalkozásai nem állnak üzleti kapcsolatban állami cégekkel, mert ezt már az elején tisztázták.

A Fidesz jövőjét firtató kérdésre úgy reagált, „a Fidesz jövője Orbán Viktor nélkül nem elképzelhető”. A választási vereségben szerinte mindenkinek van felelőssége, de Orbán Viktor erről nyíltan beszélt. A jövőbeli feladatairól szólva egy személyesebb témát is érintett.

„Tavaly egy szűrővizsgálat során született egy olyan diagnózis, amit ha az ember szemébe mondanak, azt nem szívesen hallgatja” – mondta, hozzátéve, hogy több beavatkozáson is átesett, és ez a helyzet befolyásolja a jövőbeli szerepvállalását.

„Van egy családom. És van két gyerekem, akik az elmúlt 12 évben nem a nyertesei voltak annak, hogy az édesapjuk sokat volt távol. A legdrágább mindig az elszalasztott idő. Ilyenkor, mikor az emberrel közölnek egy ilyen diagnózist, akkor azért elgondolkodik, hogy hol van a teherbíróképesség vége.”

Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor nem említette őt a lehetséges utódok között, azt mondta, hálás ezért. „Hál’ istennek soha nem volt ilyen ambícióm. Nekem soha nem volt ilyen ambícióm. Én azt gondoltam mindvégig, hogy a külügyminiszteri pozíció az a csúcs, amit én elérhetek” – fogalmazott.

Kijelentette, hogy biztosan nem lesz a Fidesz vezetője. „Én a miniszterelnök miatt, Orbán Viktor miatt jöttem a politikába, és soha nem vágytam, és nem is vágynék az ő pozíciójára. Ebben biztosak lehetnek” – tette hozzá.

A Fidesznek szerinte változnia kell, mert a politika alapvetően megváltozott, és a teljesítményt ma már leginkább a közösségi médián keresztül mérik.

„Engem nagyon frusztrált, hogy ha az ember elér egy sikert, mert mondjuk egy nagy beruházás eljön Magyarországra és létrehoz sok ezer munkahelyet, az sokkal kevésbé érdekes annál, mint hogy tud-e három jópofa mondatot mondani a TikTokon” – mondta.

Zárásként megerősítette, hogy továbbra is büszke fideszes, de elismerte, hogy a közösségük nem hibátlan, és a jövőben sok mindent másként kell majd csinálniuk.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az ország megtörhetetlen gerince” – így reagáltak a kommentelők arra, hogy Ruff Bálint kancelláriaminiszter lesz
Nem örültek még úgy miniszternek, mint Ruff Bálintnak. A Partizán Vétójából ismert médiaszemélyiség, egykori tanácsadó Gulyás Gergelyt váltja a poszton, a Miniszterelnökséget fogja vezetni a Tisza-kormányban.


Magyar Péter bejelentette, hogy a Partizán Vétó című músorából ismert Ruff Bálintot kérte fel Miniszterelnökséget vezető miniszternek.

Mint írta, Ruff Bálintot a nyilvánosság főként közéleti szerepvállalásai miatt ismeri, de számára a közigazgatási tapasztalata is kiemelten fontos. Úgy véli, Ruff bizonyította rátermettségét az elmúlt években.

„Az elmúlt években közéleti megszólalásaival nemcsak széles látókörűségét, hanem kérlelhetetlenségét és felelősségtudatát is bizonyította. Magyarországnak pedig hatalmas szüksége van erre”

– véli Magyar Péter.

Mutatjuk, hogy hogyan reagáltak a hírre a leendő miniszterelnök támogatói:

„Ruff Bálint az ország megtörhetetlen gerince. Kiváló választás!”

„Ruff Bálint nekem a biztosíték, hogy jó irányba fogunk menni.”

„Wow, Ruff Bálint miniszter lesz, ez egyszerűen csodálatos! A legjobb embert választotta ki a Miniszterelnökség élére, hogy felügyelje, hogy a valódi rendszerváltáltás tényleg megtörténjen! Bálint nem csak okos, tisztánlátó és egyenes, de érzékeny, csupaszív ember is: a kormány lelkiismereteként fog működni!”

„Gratulálok Bálint, így egy kicsit kevésbé fáj a Vétó megszűnése.”

„Better Call Ruff!”

„Pont most délelőtt hallgattam az utolsó Vétó adást, leülök a géphez, erre ez fogad...”

„És akkor ez most ilyen lesz, hogy kompetens személyek töltenek be pozíciókat? Kell idő mire megszokjuk.”

„Best crossover ever."

„Én most sírva fakadtam a boldogságtól, dr. Ruff Bálint miniszter.

Gratulálok Neki és dr. Lőrinc Viktóriának is! Köszönjük.”

„Ruff Bálint. Már egy hete nem sírtam, úgyis ideje volt.”

„Azt a mindenit! Nagyon-nagyon örülök, hogy Bálint ekkora szerepet kap a kormányban. Hajrá, Bálint, veled vagyunk!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: Sulyok Tamásnak viselnie kell a következményeket, mennie kell
A kegyelmi botrányt kirobbantó jogász értékelte lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt. Szerinte az államfő az orbáni hatalmi gépezet részeként működött.


A Vidéki Prókátor nevű jogász „SULYOKNAK MENNIE KELL” című bejegyzésében fejtette ki véleményét a köztársasági elnökről a Facebookon. Felidézi, hogy több mint két évvel ezelőtt, Sulyok Tamás megválasztásának napján azt írta, az új elnök ismert „rendszerszolga-előélete” ellenére is tiszta lappal indul. Szerinte Sulyoknak lehetősége volt választani, ahogy fogalmazott: „ő maga dönthet arról, hogy államfőként a sólyomi, vagy az áderi utat választja-e.” Az volt a kérdés, hogy „valódi államfőként fog-e tevékenykedni, sikerül-e olyan tekintélyre és megbecsültségre szert tennie, amelynek köszönhetően az ellenzéki magyarok is elfogadják köztársasági elnöknek, vagy pedig a fékek és ellensúlyok rendszerét idejemúlt hülyeségnek tekintő orbáni hatalmi gépezet egy elemeként fog csupán működni.”

A kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd szerint az államfő meghozta a döntését.

„Sulyok döntött és olyan mélységekbe sikerült levinnie a tekintélyét és a megbecsültségét, amilyen mélyen talán még egy köztársasági elnöké sem volt”

– állítja.

Hozzáteszi, hogy

„az orbáni maffiaállamot megdöntő magyarok millióinak a szemében minden szempontból alkalmatlan az államfői tisztség betöltésére.”

Szerinte ha az államfő másképp cselekedett volna, a nemzet egységét képviselve, az igazság és erkölcs mentén megszólalva, és kiállva a hatalom által megtámadottak mellett, akkor most nem merülne fel az elküldésének kérdése.

A Vidéki Prókátor emlékeztet a két évvel ezelőtti írásának zárómondataira, melyeket most ismét szó szerint idéz: „Az elkövetkező években Sulyok Tamás emberként, magyarként és demokrataként egyaránt meg fog mérettetni, s bár ennek során elszámolással kizárólag a lelkiismeretének tartozik majd, elnöki tevékenysége fölött az utókor, vagyis a történelem mindenképpen ítélkezni fog. Rendelkezik a döntés szabadságával, terheli annak felelőssége és viselni fogja annak következményeit.”

A jogász megállapítása szerint Sulyok Tamás valóban megmérettetett, és „most jött el az ideje annak, hogy viselje ennek következményeit.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: