Az X-Faktorra ráférne egy alapos megújítás - megnéztük a 4. válogatót
Azt hiszem, az X-Faktorra ráférne egy alapos megújítás. Írni kéne Simon Cowellnek, segítsen rájönni, hogy lehetne a franchise-t megszabadítani a tehetséges énekesek nyűgétől.
A szerkesztőknek szemlátomást gondot okoz, hogy a jók elveszik a műsoridőt a nézettséget hozó futóbolondoktól.
Pedig jól indult a 4. válogató. Színpadra lépett a VoiSingers kórus, és nem lehetett kérdés, hogy színvonalas produkciójukkal tovább mennek. Amúgy is szeretem a kórusokat, annak ellenére, hogy rám abszolút igaz Woody Allen mondása: addig énekeltem kórusban, amíg rá nem jöttek, honnan jön a zaj.
A VoiSingers magasságai után jöttek Mória bányáinak feneketlen mélységei. Egy ponton maga a balrog is színpadra lépett, de aztán kiderült, hogy Istenes Bence az.
De menjünk szép sorjában. A fóti Boda Máté a barátaival érkezett, akiket valamiért beengedtek a színpadra, és ahogy Alex találóan megjegyezte, olyanok, mint a matekszakkör. Máté kb úgy is énekelt, ahogy én számolnám ki a cotangenst. (Vagy ahogy én énekelnék.)
Puskás Peti ismét színpadra állt, és megkoreografálta az optikus tánckart.
Tavaly volt a rendezvény kategória, az előző adásban mindenki bosszúálló volt. A mostani részben Laci végre megtalálta a legtalálóbb hasonlatot az „olyan rossz, hogy már jó” versenyzőkre, ők lettek a „kóborlók” avagy „zombik”.
Bár sok volt a cirkusz, azért jutott lelki kenyér is.
Ezután hosszú perceken keresztül olyan versenyzőkkel kínoztak minket, akik a Csobot Adél és Istenes Bence által is feldolgozott Sowiesót gyilkolták.
Köztük volt Bagossy Ivett, aki Nagykárolyból érkezett, akárcsak Adél, ugyanabban az iskolában, ugyanannál a tanárnál tanult énekelni, ugyanolyan cuki volt,
Aztán jött Istenes Bence, aki Hogyishívják kuzinnak öltözött az Addams-familyből, bár ifjabb Hörcher Lászlóként mutatkozott be. (Lehet, a készítők már akkor tudták, hogy ez a rész Halloween előestéjén kerül adásba.)
Bence, miután jól megtréfált mindenkit – de jót nevettünk –, közölte, hogy látni akarta, dolgozik-e az asszony, majd spontán elénekelte Adéllal a Sowiesót.
A zenekarok mezőnyét ezen az estén a Beneath My Skin erősítette. Lehet amúgy, hogy nem figyeltem eléggé, de nekem úgy tűnik, hogy zenekar kategóriában nincsenek vérciki produkciók. Oké, volt, aki nem jutott tovább, vagy rezgett a léc,
Kiemelnék egy furcsaságot. Azt, hogy az idiótákat sokszor tömbösítve adják le, megértem. Nekünk is csak egy idegrendszerünk van.
Különösen így éreztem ezt a „csodabogár” mixben, amiben olyanok léptek színpadra, akik valamiért kilógnak, furcsák, de tulajdonképpen nem rosszak. A szakmai önéletrajzzal érkező tanárnő vagy a jódlis lány esetében például nem láttunk annyit, hogy meggyőzően megállapíthassuk, igazuk volt a mentoroknak az igenekkel.
Nagy kérdés, hogy ha valakinek például a jódlizás a különlegessége, mennyire való az X-Faktorba, ahol elvileg körről körre más műfajokban kell megmutatni magát. Csak remélni merem, hogy nem fog mindig jódlizni.
Magyarországon egy embert tudok, aki jódlisként indult tehetségkutatón, és ismertté vált. Ő Forgács Gábor, de talán nem véletlen, hogy ő sem a jódlira építette a karrierjét. Illetve jódlisztárként itt van még Szandi, de szerencsére ő is csak egy dal erejéig merészkedett erre a vékony jégre.
Hogy a Fülöp-szigeteki Margie Apellido hogy keveredett Magyarországra, és miért pont itt indult az X-Faktoron, rejtély, mindenesetre örüljünk neki. A sok ilyen-olyan sláger után felüdülés volt egy kis Purple Raint hallgatni, pláne ilyen jó előadásban.
A műsor második felében volt ismét némi műbalhé a mentorok között, aminek a lényege az volt, hogy Laci és Peti valamiért nem képes (vagy nem akarja) megérteni, hogy lehet poénos, vidám a zsűri úgy is, hogy közben szakmailag megalapozott szavazatokat ad.
Aztán szerencsére jött Besne Sándor, és elénekelte a Tom és Jerry egyik betétdalát, a Crambone-t, ami nem volt jó, viszont annyira valószínűtlen, hogy erre még talán én is igent adtam volna. A mentorok közül szemmel láthatóan egyedül Laci tudta, mit hallanak, de vitte magával a többieket.
Ez volna amúgy az eredeti:
Nem maradtunk szívszorítás nélkül sem. Éliás Tibor sikeres énekes-színészi karriernek fordított hátat egy szívinfarktus után, most, közel a 70-hez, 24 év után visszavágyik a színpadra.
Erkel Bánk bánjából a Hazám hazámmal – ha valaki jól el tudja énekelni – nehéz melléfogni, szem nem marad szárazon.
Kérdés, hogy az X-Faktor-e a megfelelő műsor Tibornak, képes-e, hajlandó-e adott esetben Lócit énekelni (az előzetes alapján a Táborban az egyik kötelező dal a Nem táncolsz jobban lesz).
Árvavölgyi Patrik Billie Eilis-dallal készült. Patrik meglehetősen megosztó, viszont nagyon jól énekel.
Na és ennyire jól énekelnek.
Jött még a Crash zenekar, akik a Madách Színház Rocktábor című előadásának fellépőiből állnak, frontemberük pedig a hooliganses Kiss Endi lánya, Bodza. A rock is ritka vendég az X-Faktor színpadán, remélem, sokáig eljutnak.
A műsor végére kaptunk még néhány „fiatal lány aki felnőttként énekel” kategória jelentkezőt. De az i-re a pontot Kovács Harmat (Gyopár húga) tette fel, aki nem aprózta el, ő is Billie Eilish-t hozott, és cserébe négy igent vitt haza.
Jövő héten tábor, aminek a végére letisztul a mezőny. A zombik remélhetőleg legyőzőkre találnak, és kiderül, ki az, aki nemcsak tehetséges, de dolgozni is akar.
