SZEMPONT
A Rovatból

Az Exatlon felfelé lóg ki a trash reality szemétdombjából

Az Exatlon All Starban értékes emberek versengenek egymással Dominikán. Megértem, ha valaki szeret szurkolni a versenyeken, de ezzel együtt számomra összességében unalmas ez a műsortípus. Szubjektív kritika következik.


Szeretnék egy jó tanácsot hagyni az utókorra. Ha valaha önkéntest keresnek egy faladatra, amit nem szeretnél elfogadni, akkor ne írj olyanokat a szerkesztődnek, hogy „ha nagyon nem akad senki, akkor esetleg megcsinálom”, mert ezt rajtad kívül mindenki más egyértelmű és határozott igennek fogja értékelni.

Pontosan így nyertem meg az Exatlon kritika kihívásokkal teli feladatát.

Rögtön a cikk elején szeretnék tisztázni valamit, hogy a kommentelőknek ne kelljen fáradniuk:

Nem, nem vagyok sportoló, és igen, az Exatlon leggyengébb versenyzője is valószínűleg lenyomna bármilyen tetszőlegesen választott erő és/vagy ügyességi feladatban. Könnyen lehet, hogy a műsorvezetők, sőt maguk a kommentelők is. A sötét sikátorról ne is beszéljünk.

Örülök, hogy ezt megbeszéltük.

Az Exatlon török liszenszműsor. Kicsit olyan, mintha a Big Brothert ötvözték volna a Játék határok nélküllel. (Utóbbira a nálam fiatalabbak talán már nem is emlékeznek, de Gugli barátunk biztosan segít.)

Van még benne csipetnyi Survivor is, annyi különbséggel, hogy ezúttal a nézőnek kell túlélnie a műsort. A műsorban két csapat küzd meg egymással. A Bajnokok, akik ismert és kevésbé ismert sportolókból állnak, és a Kihívók, amelybe sportos civilek kerülhetnek be.

Az első évadot egy hölgy nyerte, Huszti Katalin személyében,

ami alighanem sértette az urak egóját, mert a következő széria óta már avatnak külön női és férfi bajnokot is.

Ahogy a hasonló műsorokban szokás a versenyben a két csapat különböző ügyességi feladatokon méri össze az erejét, a győztes csapat pedig mindenféle előnyöket kaphat. Például rögtön az első napon azt döntik el, hogy ki költözhet be a mindennel felszerelt, medencés luxusvillába, és ki megy a fűtetlen faházba.

Aztán a műsor vége felé megszűnnek a csapatok, és mindenki önmagáért küzd, ez ugye a Legyek ura szakasz, ahol megszűnik a jópofizás, nincsenek barátságok.

Hogy pontosan milyen feladattípusok és nyeremények vannak, azt a műsor Wikipedia cikke szépen összefoglalja. Ha valaki nem látta a műsort, de mégis érdekelné (én mondjuk nem tudom elképzelni, hogy volna ilyen személy, de több dolgok vannak földön és égen), ott kielégítheti tudásszomját.

Az idei évad különleges abból a szempontból, hogy ez az Exatlon Hungary All Star nevet viseli, ami arra próbál utalni, hogy ezúttal a korábbi három évad legeredményesebb/érdekesebb szereplőit hívták vissza, hogy kiválasszák a bajnokok bajnokát.

Sajnos arra nem vették a fáradtságot, hogy az első adásban elmagyarázzák a szabályokat a műveletlen nézőnek, aki olyan paraszt volt, hogy eddig egyetlen adást sem nézett ebből a magasröptű műsorból, amit pedig csak neki készítenek, de azért viszonylag könnyű követni az eseményeket.

A két műsorvezető Monoki Lehel és Nagy Réka, akiknek munkássága eddig – bevallom – elkerült. Különösebben rosszat nem tudok írni róluk, pedig igény lenne rá. Korrektül megoldják a feladatot, ami azért olyan sok kihívást nem tartogat.

Meg hát elutazhattak Dominikára és még pénzt is kapnak érte, úgyhogy kicsit utáljuk is őket ezért.

A magam részéről akkor tudok igazán élvezni bármilyen sportversenyt – és hát azért ez kétségtelenül az –, ha van kinek szurkolnom. Mivel a dzsúdó azon kevés sportok egyike, amelyet valamennyire én magam is űzök (de nem viszem túlzásba), ezét Ungvári Mikinek, és így a bajnokoknak kezdtem szurkolni.

Ezzel együtt, az első adásban igen hamar eluntam azt nézni vagy másfél órán keresztül, ahogy 10-10 versenyző különböző kombinációkban háromszor végigmegy ugyanazon az ügyességi pályán, hogy eldöntsék, kié a villa.

Az sem segített, hogy a versenyzők kis videókban vallottak a versennyel kapcsolatos gondolataikról, amelyekben olyan Coelhót megszégyenítően magvas gondolatok röpködtek, mint például:

„Az első évadban a fejem megállított…”

Illetve az egyes futamok után volt villáminterjú egy-egy versenyzővel, amik pont olyan érdekesek voltak, mint amikor a focimeccs után a belüket kiköpő srácokat tűzik mikrofonvégre, hogy adjanak átfogó szakmai elemzést a látottakról.

Az ehhez hasonló műsorok valójában mind egy dolog miatt érdekesek: hogyan formálódnak a közösségek (már ha formálódnak), miként alakulnak az emberek közti dinamikák, kapcsolatok.

Az Exatlon felfelé lóg ki a trash reality szemétdombjából, mert a szereplők sportolók. A Big Brotherben és hasonmásaiban jellemzően nem atomfizikusok verődnek össze, a műsorkészítők kicsit rá is erősítenek, hogy olyan versenyzőket találjanak, akik kellően kiakasztanak mindenkit.

A celeb showkban, mint például a Farm, olyan emberek kerülnek össze, akik híresek, függetlenül attól, hogy az ismertségük között áll-e tényleges teljesítmény.

Az Exatlonok versenyzői viszont zömében értékes emberek.

Még az „amatőr” csapatba is nyilván olyanok jelentkeznek, akik valamit elértek már a sportok terén, mert egy hozzám hasonló fotelnehezéknek esélye sem lenne végigcsinálni azokat a pályákat értelmezhető időn belül, ha egyáltalán.

A sportolás pedig rettentő sok munkát, kitartást, és – az esetek zömében – észt, intelligenciát igényel. Igen, vannak kivételek, vannak bunkó, idegesítő, akár buta sportolók, de azért nem ez az alap, bármennyire is szeretik egyesek a kétbites agyú sportoló sztereotípiáját.

Azt valóban érdekes megfigyelni, hogy a heteken át tartó összezártság, a közös sikerek és kudarcok kiből mit hoznak ki. Az is érdekes, hogy a műsor történetét végignézve a kihívók jobban teljesítettek. A korábbi öt nyertesből egyetlen volt profi sportoló (Dr. Busai Gabriella kick boksz bajnok), és idén is a kihívók állnak jobban.

Érdekes kérdés, hogy a profi sportolók miért szerepelnek rosszabbul, de a választ nem tudom. Érdekes volt belepillantani az Exatlonban, de összességében nem az én műsorom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: Ez állami útonállás, csak a szégyen tölt el, mint ennek az országnak a polgárát és mint büntetőjogászt
Az ukrán pénzszállítók elleni akció egy olyan végvonaglás képét vetíti elé a jelenlegi hatalomgyakorlók részéről, amit a saját országában sosem szeretett volna látni - mondja a volt igazságügyi miniszter. Szerinte az eljáró NAV-osok felelőssége is felvethető.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. március 11.





A parlament utolsó ülésnapján a kormánypárti többség megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely visszamenőleges hatállyal próbálja törvényessé tenni az ukrán pénzszállító autókban talált pénz és arany lefoglalását, valamint lehetővé teszi, hogy 60 napig ne adják azt vissza Ukrajnának. Közben Lázár János nyíltan beszélt arról, hogy a TEK-es akció nem volt független a Barátság kőolajvezeték lezárástól, mert „mégse lehetünk olyan hülyék, hogy hagyjuk magunkat.” A Telex azt is kiderítette, hogy a NER-hez közel álló Garancsi István cége, a Criterion Készpénzlogisztikai Kft. rendszeresen végzett hasonló pénzszállításokat az ukránoknak, Ukrajna ugyanis az orosz támadás óta kénytelen közúton megoldani a készpénz és értékek szállítását.

Hogyan minősíthető jogilag a bécsi Raiffeisen Bank és a kijevi Oscsadbank közötti, bejelentett pénzszállítással kapcsolatos NAV-os akció? Hatással lehet-e ez a választásokra? Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel beszélgettünk.

— Hogyan lehet értékelni, ami történt?

— Ez egy törvényen kívüli történet. Tulajdonképpen, ha össze akarom foglalni, akkor egy útonállás. Minden eddigi értesülésünk szerint, és ilyenkor az értesülések tartalma valószínűleg igaz, mert ezek hitelesnek tűnnek, azóta szállítanak közúton ilyen pénzeket, amióta légtérzár van Ukrajna területe felett. Ez egy két bank közötti pénzszállítás, ami valóban rendszeresen történt. Ebben a rendszerességben egyetlen elemet most megakasztottak, és a később tanúként meghallgatottakat kifektették a betonra és megbilincselték. A pénzt pedig most visszatartják. Látom, hogy van egy törvényhozási próbálkozás, ami visszamenőleg próbálja törvényessé tenni ezt a törvénytelenséget, legalábbis azt a részét, hogy a pénzt visszatarthassák. Mindeközben egy felelős miniszter tesz egy olyan nyilatkozatot, hogy ez a pénz itt marad addig, amíg a Barátság kőolajvezetéket meg nem nyitják újra, és hogy tulajdonképpen az egész azért történik, mert elzárták a csapot. Az egészet nem tudom beleilleszteni egy büntetőeljárás menetébe.

Tanúkat általában nem fektetünk ki, nem bilincselünk meg. Egy minden határon ellenőrzött pénzküldeményre nem mondjuk azt, hogy pénzmosás gyanúja van, mert ez azért elég valószínűtlen két bank közötti pénzmozgás esetén.

Másrészt azóta sem látunk gyanúsítottat, aki a pénzmosást elkövette volna. Harmadrészt nem nagyon tudom, mi az a jogellenes magatartás – magyarul bűncselekmény, amiből ez a készpénz származik, és ezért lehet tárgya egyáltalán pénzmosásnak. Bűnös származás nélkül ugyanis az ilyen anyagi javak pénzmosás tárgyai nem lehetnek. Szóval akárhonnan közelítem meg, jogtalanság jogtalanságra halmozódik.

Ez egy állami útonállásnak tűnik az én számomra.

Az, hogy a hét embert kiutasították Magyarországról, egy idegenrendészeti eljárás keretében elképzelhető, csak hát annak sem tudjuk az alapját. Az ügyben részt vevő ügyvédtől származó, nyilvános közlések alapján pedig olyan furcsaságok is fölmerültek, hogy a hatóságok félrevezették az ügyvédet, az ukrán nagykövetet és a konzult is arról, hogy egyáltalán hol, milyen eljárási cselekmények folynak, ha ezeket egyáltalán szabályos eljárási cselekménynek lehet mondani. Ezért aztán az ügyvéd és a nagykövet kóborolt Budapest-szerte, keresvén a bilincsbe vert embereket, meg az eljárást egyáltalán, sikertelenül. Ha a véleményemet kérdi erről, akkor mint ennek az országnak a polgárát és mint jogászt, büntetőjogászt, csak a szégyen tölt el.

— Az állam is elkövethet bűncselekményeket?

— Az állam, mint olyan, nem követhet el bűncselekményeket, csak természetes személy. Olyan személy, aki esetlegesen állami megbízásra hivatkozik, amikor a magatartását tanúsítja, vagy az államban valamilyen felelős pozíciót tölt be. Ilyenkor

meg kell keresni azt a természetes személyt, aki mondjuk indította a TEK-es fiúkat arra, hogy állítsák meg és fektessék ki ezeket az embereket.

Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnök valótlanságot állít, amikor azt mondja, hogy már csak az is megmagyarázhatatlan, hogy az M5-ösön haladnak, holott az M5-ösön sosem jártak. Szóval egy biztos: aki itt állami tisztségviselőként megnyilvánult, az szinte kizárólagosan hamis állításokat tett. Vagy pedig olyat tett, mint az egyik felelős miniszter, aki azt mondta, hogy ezt kvázi bosszúból teszik, mert elzárták az olajcsapot.

— Ha bosszú, akkor miért beszélnek pénzmosásról?

— A kettő együtt természetesen nem lehet igaz.

— Mi a helyzet a végrehajtókkal? A NAV-os, TEK-es parancsnokok, a nyomozók láthatták, hogy ez nem jogszerű. Kötelességük lett volna megtagadni a parancsot?

— Én nem tudom, hogy ők mit látnak. A TEK-et egyszerűen kiküldték, hogy ezt a két kocsit meg kell fogni, és aki benne van, azt ki kell fektetni a betonra. Egyébként ha megfognak valakit, és az ő értesülésük szerint bűnözőkről van szó, akkor maga a kifektetés és a bilincselés lehetett akár szabályszerű is. A kérdés az, hogy kaptak-e olyan információt, ami alapján kétségbe kellett vonniuk, hogy jogszerűen járnak-e el.

Ha kaptak ilyen információt, akkor ők is bűnösök, amennyiben nem tagadták meg a parancs végrehajtását.

Ha nem kaptak ilyet, akkor természetesen az ő büntetőjogi vagy bármilyen felelősségre vonásuk nem állhat meg, hiszen lehet, hogy a TEK-et mint egy végrehajtó egységet küldték ki azzal, hogy a gyanú egyébként megalapozott, de az a részletek nálunk vannak. Ezt most még nem tudhatjuk. Természetesen a társadalom igényt tarthatna arra, hogy egy ilyen súlyos és szégyenletesnek látszó állami cselekvés esetén érdemi tájékoztatást kapjon az államtól. Ez itt természetesen nem valósult meg. Azért mondom, hogy természetesen, mert a jelenlegi hatalom viselkedésével ez tökéletesen összeillik. Ami a NAV-ot illeti, hogy ők miről értesültek, ott nem nagyon van ilyen kétségem.

Az eljáró NAV-os tisztségviselőknek tudniuk kellett, hogy mit csinálnak.

— Ebben az esetben viszont, ha tudták, akkor kötelességük lett volna azt mondani, hogy ezt nem csinálom?

— Azt gondolom, hogy igen.

— Azt máig sem tudjuk, hova vitték ezeket az embereket, továbbá megtagadták tőlük a jogot, hogy ügyvéddel beszéljenek.

— Ez egy olyan, kifejezetten illegálisnak tűnő eljárás, amiben még visszamenőleg sem tudjuk tisztán látni ennek a hét embernek a státuszát. Tanúként hallgatták ki őket, de akkor meg nem ilyen módon járunk el velük szemben. Egyébként a tanúnak is lehet képviselője a büntetőeljárásban. Ha van képviselője, és a hatóság erről értesült, akkor lehetővé kell tennie, hogy a tanú képviselője jelen legyen. Ha pedig terheltként, gyanúsítottként hallgatják meg, akkor végképp lehetővé kell tenni, hogy a védője jelen legyen. Emellett,

ha külföldi az illető, értesíteni kell az állama szerinti külképviseletet, de ha az magától jelentkezik, a nagykövet, a konzul vagy bárki, akkor ott is lehetővé kell tenni a jelenlétet, és a tájékoztatás kötelező.

Szóval ez, ami itt történt, egyszerűen nem minősíthető. Tudja, amikor túl sok baj van egy emberi cselekménnyel, akkor sokszor az ember azt se tudja, melyik végén fogja meg a történetet. Ebben a történetben minden rossz. És ezt koronázza meg az, hogy egy képviselő benyújt egy törvényjavaslatot, egy elképzelést, hogy hogyan kellene utólag legálissá tenni valahogy a pénz visszatartását.

Ez egy olyan végvonaglás képét vetíti elém a jelenlegi hatalomgyakorlók részéről, amit én a saját országomban sosem szerettem volna látni.

— A törvény elfogadása előtt Orbán Viktor is hozott egy rendeletet, amiben elrendeli a pénz eredetének vizsgálatát, azt is, hogy politikai szervezetek részesülhettek-e belőle. Elképzelhető, hogy az egész akció célja a TISZA Párt kizárása a választásból?

— A miniszterelnöki nyilatkozat a szürrealitások körébe tartozik. Természetesen lehet egy ilyen elképzelés, de a jelenlegi hatalom helyében én legalább mérlegelném, hogy egy állami cselekvésnek milyen társadalmi fogadtatása lesz. Az a reményem a magyar társadalom jövőjét tekintve, hogy az állami magatartások nem csúsznak át egy olyan szférába, ami már olyan mértékű nyugtalanságot kelt a társadalomban, amely aztán helyrehozhatatlan károkat okoz az országban.

— Orbán Viktor közben az ATV-ben azt is mondta, hogy létezik egy titkosszolgálati jelentés arról, hogy a TISZA Pártot Ukrajna finanszírozza.

— Mondott már ilyet, aztán a dokumentum sose került elő.

— Most viszont arra is biztatta az őt kérdezőt, hogy kérje a titkosítás feloldását.

— Hát intézkedjen ő hivatalból esetleg. Vagy kérje ő, mint magyar állampolgár.

— Közben több kormánypárti oldalon AI-jal generált képek jelentek meg az „ukrán aranykonvoj” lefoglalásáról, amik alatt tízezerszámra jelentek meg külföldi lájkolók. Lehet ebben az egészben szerepe az orosz szolgálatoknak?

— Nyilvánvalóan a tényállásnak ezt a részét nem ismerem. Azt tudjuk, hogy az orosz befolyásérvényesítés különböző technikákkal jelen volt választások idején akár Romániában, akár Moldáviában, akár Belaruszban. Sőt, arról is szárnyaltak fel hírek, hogy az USA-ban is jelen volt ilyen orosz akaratérvényesítés a legutóbbi és az azt megelőző választások idején is. Helytálló következtetés, hogy

az oroszoknak nem érdekük a hatalomváltás Magyarországon, és ezért itt is felléphetnek.

Én ezt nem tudhatom, de logikus lenne, hogy fellépjenek. Ezt a magyar állam tagadja, az orosz állam is tagadja, de ettől még lehet igaz. És ugye van olyan értesülésünk, hogy egy külföldi, viszonylag elfogadottan működő titkosszolgálat erről értesítette is a magyar államot.

— Alig több, mint egy hónap van a választásokig. Tegyük fel, a Fidesz hatalmon marad. Egy ilyen, a jogállamiságot ennyire nyíltan sértő ügy után milyen következményei lehetnek ennek Magyarország maradék reputációjára nézve az EU-ban?

— Itt nem is a reputációról van szó, hanem arról, hogy egy bel- és külföldön túlnyomórészt teljesen hitelvesztett társaság gyakorolná továbbra is a hatalmat. Mert most a választás megnyerése érdekében olyan magatartást tanúsítanak a jelenlegi hatalom reprezentánsai, ami végképp hiteltelenné teszi őket. Már többször mondtam, és most is mondom: ha a Fidesz érdekét tekintem, vagy a Fideszben hívők és a Fidesz hatalmát gyakorlók érdekét, akkor én a helyükben azt kívánnám, hogy a hatalomváltás egy választás útján történjen meg, és nem másként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„A sértegetés és a hányinger határvidékén jár” - Az Operaház főigazgatója Vörösmarty Mihálynak adná Krasznahorkai László Nobel-díját
A Nobel-díjas magyar író a La Repubblica olasz lapnak adott interjúban nevezte elmegyógyintézetnek az országot. Ókovács Szilveszter a Facebookon „übermensch lenézésről” és sértegetésről írt válaszul.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 10.



„Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak” – egyebek mellett ez a mondat is elhangzott abban a nagyinterjúban, amelyet Krasznahorkai László Nobel-díjas író adott, és ami komoly indulatokat kavart, miután március 9-én megjelent az olasz La Repubblica című lapban. A kijelentésekre Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a Facebookon reagált.

Az író az interjúban a magyar nyelvhez és a magyarsághoz fűződő viszonyát is taglalta.

„Messzire kerültem a magyar világtól, a butaságtól szennyezett magyar létezés fogalmától. Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem hasonlítható intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon történik”

– fejtette ki Krasznahorkai.

Az Operaház főigazgatója szerint az író nem könnyíti meg, hogy egy nemzet büszke lehessen a Nobel-díjára.

„Amikor megkapta, lelkes posztot írtam, önmagam ellen érveltem mellette, örömmel (sajnos, nélküle, sőt, válasza nélkül) játszottuk a könyve alapján készült Eötvös-operát – elkapkodtam a dolgot, azt hiszem” – írta Ókovács, aki úgy látja, Krasznahorkai nyilatkozata „a sértegetés és a hányinger határvidékén jár”, és azon az „übermensch lenézés is átsüt”. Az elmegyógyintézetes hasonlatra így tért ki:

„A Krasznahorkai által láthatólag kedvelt Magyarország-tébolyda mint metafora előtti helyzetleírás már nem is egy kampányba beletérdelt művészt, hanem konkrétan egy igazi ápoltat mutat, amennyiben komolyan gondolta azt, és nem az újságíró hamisított szöveget.”

Ókovács példaként hozta fel a közelmúlt magyar Nobel-díjasait – Kertész Imrét, Karikó Katalint és Krausz Ferencet –, akik szerinte méltó módon viselkedtek az elismerés után. Posztját ezzel a felkiáltással zárta: „»Itt élned, halnod kell.« Krasznahorkai Nobel-díját Vörösmarty Mihálynak!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mérő Vera a Magyar Péter-filmről: Végigsírtam, mert arra gondoltam, nem kell abban felnevelnünk a gyerekeinket, amiben eddig éltünk
A jogvédő aktivista a közösségi oldalán öntötte ki a szívét, miután megnézte a Tavaszi szél - az ébredés című dokumentumfilmet. Úgy véli, a remény helyét már egy szebb jövőbe vetett hit vette át az emberekben.


Mérő Vera jogvédő aktivista, publicista egy Facebook-posztban írta le, milyen hatással volt rá Topolánszky Tamás és Sümeghy Claudia „Tavaszi szél – az ébredés” című dokumentumfilmje, amely Magyar Péterről, a TISZA Párt elnökéről szól. Bejegyzését azzal kezdi, hogy nagyon nehéz szavakba öntenie a film által kiváltott érzéseket, hatásokat és felismeréseket, amelyek még egy éjszaka után is kavarognak benne.

Úgy véli, a film egyrészt megmutatja Magyar Pétert, az embert, „talán úgy, ahogy eddig még soha”, másrészt megerősített benne egy régi megérzést. Szerinte ez a megérzés mára bizonyossággá vált, és ki meri mondani, hogy „nemcsak hogy vége van, hanem valami visszafordíthatatlanul át is fordult”. Úgy fogalmaz: ezt a változást, ezt az „ébredést” már semmilyen titkosszolgálati mesterkedés vagy riogatás nem tudja felülírni.

„Tavaly nyáron éreztem ezt először hasonló, legalábbis alakuló bizonyossággal, a szigetemen, a zsákfalumban. Nem csak azt, hogy a korábban csontfideszes falu már egyáltalán nem volt az. Hanem azt, hogy

ez már nem csupán arról szól, hogy az emberekben a félelem helyét átvette a remény és bátran, a hangjukra találva elkezdtek beszélgetni egymással, kimondani, amit évek óta csak komoran, magukban gondoltak. Ekkor éreztem meg először, hogy a remény helyett elkezdett formálódni a hit egy lehetséges szebb jövőben. A hit azt jelenti, hogy az emberek már nem csak reménykednek a változásban. Fél lábbal már benne állnak.”

– írja. Hozzáteszi, ugyanezt érezte országszerte, a közösségi médiában, az utcán, boltokban és a tömegközlekedési eszközökön is.

Mérő Vera szerint a film nem Magyar Péter személyiségének megítéléséről szól, hanem a hitelességről. Párhuzamot von saját maga és a politikus között, mondván, mindkettejüket megosztó személyiségnek tartja, de a hitelességüket nem lehet megkérdőjelezni, mert van egy ügyük, amiben hisznek.

„És ugyanezt látom, ha úgy tetszik, felismerem a rokoni szálat Magyar Péterben is. Hogy bár nem biztos, hogy mi olyan nagyon kedvelnénk a másikat - sőt, jó eséllyel nem -, de ha egymás szemébe néznénk, nagy valószínűséggel meglátnánk a másik tekintetében, hogy van egy ügye. Hogy felismerte az ügye súlyát és jelentőségét. És hogy ez az ügy mennyivel nagyobb, mint ő maga” – fogalmaz. Úgy látja, ettől lesz egy ember megkérdőjelezhetetlenül hiteles.

Szerinte az országnak pontosan egy ilyen hiteles figurára volt szüksége, aki megmutatja, hogy a változás lehetséges.

„Hogy igenis ki lehet mondani: mi ezt meg tudjuk csinálni. Nem egyedül, hanem veletek. Mert hiteles vagyok, mert ugyanazt akarjuk, mert nagyon sokan akarjuk. És csak ki kell mondani, hogy meg fogjuk csinálni. Mert eldöntöttük. Így cserélte ez az ország a tanult tehetetlenség apátiáját a tanult optimizmus tettrekészségére. Mert felébredtünk”

– fogalmazott a jégvédő.

Azt is elárulta, hogy a filmet a tizedik perctől az utolsóig végigsírta.

„Egyszerűen azért, mert közben szorongattam a mellettem ülő kezét, és arra gondoltam: nem kell abban felnevelnünk a gyerekeinket, amiben eddig éltünk. Amiben az elmúlt tizenhat évben éltünk. És ahhoz, hogy ezt ne kelljen, nem az az egyetlen út, hogy elhagyjuk a hazánkat.”

Mérő Vera szerint Magyar Péter ehhez az érzéshez segített hozzá milliókat, egyfajta „vezetékként” működve, amely összeköti a pontokat, hogy az emberek ráébredjenek, mennyien vannak. Végül köszönetet mond az alkotóknak, akik szerinte áldozatokat hoztak és a szívüket-lelküket beletéve hoztak létre valami csodálatosat. Ezt állítja szembe a hatalommal, amelyet véleménye szerint a rettegés és a legalantasabb motivációk hajtanak, nem a hit, a remény vagy a szeretet.

„Ez a film emlékeztet minket arra, hogy történelmi pillanat előtt állunk. Hogy a szépségünket végre újra, teljes fényében mutathassuk meg”

– zárja bejegyzését.

A „Tavaszi szél – az ébredés” egy független, egész estés dokumentumfilm, amelyet Topolánszky Tamás Yvan rendezett, producerei pedig Topolánszky és Sümeghy Claudia. Az alkotók több mint egy éven át követték Magyar Pétert országjárásokon és otthoni beszélgetésekben is. A film saját forrásból, állami támogatás és szponzoráció nélkül készült, és 2026. március 12-én kerül a mozikba a JUNO11 Distribution forgalmazásában.

Magyar Péter mellett megszólal benne többek között Szabó Andrea politológus-szociológus, Dull Szabolcs, a Telex volt főszerkesztője, Lakner Zoltán politológus, valamint Ruff Bálint kommunikációs szakember. Emellett szerepelnek Magyar közeli munkatársai és támogatói is, mint Bódis Kriszta író, Radnai Márk, a Tisza alelnöke, Rost Andrea operaénekes és Nagy Ervin színész.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Novák Hunor a testvérének, Novák Elődnek és Dúró Dórának: Társadalmilag káros és veszélyes, amit az oltásokról terjesztenek
Az ismert gyerekorvos nem kímélte rokonait. Szerinte politikai haszonszerzésből beszélnek oltásellenes butaságokat.


Novák Hunor gyerekorvos a Facebookon írt arról, mit gondol testvére, Novák Előd és sógornője, Dúró Dóra oltásokkal kapcsolatos kommunikációjáról. A posztot azzal kezdi, hogy a családi ebédeken soha nem volt téma az oltásellenesség, a családja ugyanis szerinte nem az. Hozzáteszi, hogy náluk soha senki nem vádolta az édesanyjukat azzal, hogy az oltásokkal kárt okozott volna, és tudomása szerint Dúró Dóra sem kérdőjelezte meg a vakcinák hasznosságát.

Novák Hunor szerint

„a legfontosabb, hogy ha nem lenne a társadalomban egy összeesküvés elméletekre fogékony, rögeszmés, oltásellenes, tudománygyűlölő és orvosellenes csoportosulás, akinek szavazatai könnyen bezsebelhetők, a politika sem foglalkozna az ő megnyerésükkel és témáikkal. Hogy miért terjeszt ilyeneket Előd és Dóri is, annak nyilvánvalóan két oka lehet, de mivel politikába nem szeretnék belefolyni, ebbe nem mennék bele.”

Úgy véli, Dúró Dórának és Novák Elődnek semmilyen ilyen irányú végzettsége vagy tapasztalata nincs. „Nem mondom meg a tutit a gazdaságélénkítő programokról, mert nem értek hozzá. Nem teszek javaslatot arra, hogyan lehetne csökkenteni az abortuszok számát, mert nem a szakterületem, és nem mélyedtem el benne, mindkettő őrült összetett probléma. Mindkettő fontos téma, de politikusokkal ellentétben én csak arról beszélek, amihez értek.”

A gyerekorvos azt állítja, a politikusok által megosztott tartalmak 100% fake news-t jelentenek, ami társadalmilag káros és veszélyes. Szerinte „amit tehát ők megosztanak, azok nem az ő gondolataik és szavaik, hiszen nem is mélyedtek el soha a témában, hanem felületes, általános oltásellenes tévhiteket osztanak csak tovább. Sokszor nem is állítva, csak gyanútlanul kérdéseket feltéve, vagy kiragadott dolgokat félreértelmezve, átkeretezve adják a lovat a rögeszmés oltásellenesek alá. Ki kell emelnem: amit Dóri és Előd az oltásokkal kapcsolatban közzétett eddig, és azokból amilyen következtetéseket levonhatnak olvasóik, azok mind tudománytalanok és hamisak. Álhírek, rögeszmés összeesküvés elméletek, kiragadott félinformációk, megtévesztő végkövetkeztetésekkel. Aki az ő posztjaikat olvassa, azt hiheti, a COVID oltás meddőséget okoz és amiatt fogy a magyar. De ez nem igaz.”

Novák Hunor azt is állítja, hogy a politikusok oldalain olyan, általa „kamu oltáskárosodott eseteknek” nevezett történetek is megjelennek, amelyek megrémíthetik az embereket, holott szerinte valójában nem oltási mellékhatásról, hanem a szülő rögeszméjéről van szó. Példaként említ egy szülőt, akinek állítása szerint kivétel nélkül minden gyermeke „oltáskárosodott” lett, Novák szerint ilyenkor nehéz elfogadni a genetika szerepét.

„Nagyon szomorúnak tartom, hogy politikai okokból Dóri és Előd ilyen butaságok terjesztésében élen jár az utóbbi időben. Felelősségteljes, a mainstreammel szembe menő, számos tévhitet leleplező és modern felfogású orvosként ki kell mondjam: ezirányú tevékenységük társadalmilag egyértelműen káros, és veszélyes minden magyar állampolgárra, gyermekes szülőre is, azokra is, akik szeretnék gyerekeiket beoltani”

– írja.

Novák szerint az oltáselleneseknek nem csak az oltásokkal van bajuk, hanem a fogkrémmel és a K-vitaminnal is.

„Már a COVID oltás kapcsán elmondtam: az oltáselleneseknek nem csak az új MRNS vakcinákkal van bajuk, hanem minden vakcinával. Mostanra nyilvánvalóvá válhatott mindenkinek, hogy ebben is igazam volt: hiszen már nem csak a COVID vakcina, hanem a régi, akár évtizedek óta használatos kötelező oltások (gyermekbénulás, torokgyík, kanyaró stb) ellen is kampányolnak, azt állítva, hogy azok feleslegesek, sőt, veszélyesek.” A posztban arra a tragikus esetre is utal, amikor egy oltásellenes szervezet vezetőjének gyermeke belehalt a K-vitamin-hiány okozta agyvérzésbe, mert a szülő a konteók miatt megtagadta a vitamin beadását.

A kötelező helyett választható oltás szerinte veszélyes mindenkinek.

„Ez olyan, mintha valaki részegen ül volán mögé: nem csak magának okozhat bajt, ha elüt a zebrán valakit. Számos védőoltás jelentősen csökkenti annak az esélyét, hogy másokat megfertőzzünk.” Hozzáteszi, vannak, akik betegségük vagy életkoruk miatt nem olthatók, rájuk az oltatlanok veszélyt jelentenek, ezért az oltás beadása nem magánügy. Úgy véli, az oltásellenesekkel nem lehet szakmai vitát folytatni, mert rögeszmés összeesküvés-elméletekről van szó, ezért nem támogatja, hogy „konteós szülők kezébe adjuk a döntést”.

A Mi Hazánk az elmúlt években többször javasolta a kötelező oltások választhatóvá tételét „uniós mintára”, és kártérítési alap létrehozását is követelte az úgynevezett „oltáskárosultaknak”. A párt köreiben felbukkanó, oltás és autizmus közötti összefüggést sugalló állításokkal fact-checkerek is foglalkoztak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk