KULT
A Rovatból

„Az egyetlen csávó vagy az egész országban, aki a Gyere kislányra elkezd sírni” - megnéztük az X-Faktor döntőjét

Nem várt fordulatokat hozott az utolsó adás, akit győztesnek vártam, harmadik lett, és az nyert, akire azt hittem, elsőként búcsuzik,


A finálé nyitányaként Gáspár Laci két kiesett mentorával, Szabó Bencével és Toldi Sándorral vadonatúj, saját karácsonyi dalát énekelte, ezzel mintegy megalapozva a műsor hangulatát.

A dal megtalálható a YouTube-on is, bár klip még nem készült hozzá. További különbség, hogy a videomegosztón hallható változatban Sárközi Roland is közreműködik.

Adásról adásra zajlik a "ki hány nővel jön be" című műsor a színpadon Pápai Joci és Miller Dávid között. A döntőre csavartak még egyet a sztorin, most ugyanis Szépréthy Roland vonult be a hölgyekkel a Maszkban híressé vált Cuban Pete című dalra. Aztán a Joci és Dávid közt kitört cicaharc után végre érdemben is elkezdődhetett a döntő.

Ezen az estén a három versenyben maradt versenyző összesen három produkcióval készült: egy új versenydallal, duettet énekeltek a mentorukkal, valamint még egyszer elénekelhették a legsikeresebb produkciójukat - de ez utóbbira már csak kettőjüknek nyílt lehetősége, mivel az egyik versenyző az első két produkció után kiesett.

Érkeztek a mentorok, gondolom senkit nem lep meg, hogy mindenki a saját versenyzője győzelmét jósolta. Laci úgy vélte, azért kell Sárközi Rolandnak győzni, mert ő a legjobb énekes. Majka mindjárt az elején egész komoly lobbizásba kezdett az Éberkóma javára. Valkusz Milán inkább élvezni akarta a döntőt, Tóth Andi pedig énekesnőként annak örült volna legjobban, ha a legjobb énekes nyer - nyilván Sárközi Rolandra célozva.

Aztán megtudtuk, hogy a múlt héten kiesett Ziliczki Nóra kapta a legsokoldalúbb előadó különdíját, egy kétszemélyes törökországi nyaralást.

Fehér Krisztián lépett színpadra elsőként Álomkép című dalával. Kisvideójában kesergett egy sort azon, hogy mennyire mélyen hatott rá Majka kritikája az előző adásban - a rapper felhívta rá a figyelmét, hogy a hirtelen jött népszerűség nem fog örökké tartani, ha a műsor után is szeretne a szakmában maradni, azért Krisztiánnak bizony keményen dolgoznia kell.

Az éneklése most sem volt a topon, a dal nem volt rossz, de nem is volt forradalmian más, mint bármi, amit eddig hallottunk. Laci egyszerre szórakozott, de meg is hatódott, mert a dal a saját pályakezdésére emlékeztette.

“Nagyon jól megírtad, én nem tudnám így megírni.”

A mentoroknak különösen az tetszett, hogy Krisztián nem csajozni akar, hanem ahogy énekelte: “egy szép asszonyt szeretnék”. Bár Majka bíztatta, hogy még fiatal, ne engedje el a csajozást, az asszony ráér később is. Milán megköszönt mindent Krisztiánnak, főleg, hogy úgy érzi, rajta keresztül kicsit újra megtalálta önmagát is.

Következett az Éberkóma, akiket Majka elvitt ebédelni, és mintegy mellékesen meghívta őket, hogy lépjenek fel vele az Arénában a koncertjén.

Ahogy megszokhattuk, új számmal érkeztek, a címe Sorry. Milán szerint az Éberkóma pontosan azt hozta, amit szeretett volna, hogy elfelejthesse a versenyt, és csak élvezhesse a produkciókat.

Laci annyira nem bulizott jót, nem tetszett neki a szám. Nem fogta meg. Nem értette a szöveget, bár mint mondta, lehet, hogy ő már nagyon boomer. (Akkor mit szóljak én.) Illetve ismét felrótta, ahogy a vokállal megtámogatták a fiúkat. Persze borítékolható volt, hogy Majka ugrani fog rá, és kicsit össze is vesztek. Tóth Andinak viszont nagyon tetszett a produkció.

“Mindig olyan érzésem van, mintha több időtök lenne ezt a produkciót a színpadra lenni, pedig nem.”

A következő produkció előtt Miller Dávid bejelentette, hogy jövőre nem csak X-Faktor lesz, hanem érkezik a Csillag születik is. 12 évvel ezelőtt láthattuk utoljára a felturbózott Ki mit tudot, és leginkább Puzsér Róbert feltűnése tette emlékezetessé, aki zsűritag volt. Aztán jó időre nem láthattunk hasonlót, leszámítva egy 2015-ös próbálkozást a Got Talent formátummal, de ezek szerint több fantáziát látnak a saját fejlesztésű műsorban. Ezeknek a műsoroknak az a nehézsége, hogy bár elvileg minden produkcióval lehet jelentkezni, igazán nagy, tartós sikert ott is az énekesek tudnak elérni.

Na de ez a jövő zenéje, az X-Faktorban Sárközi Roland következett a Yesterday című Beatles-slágerrel. Talán egyszer régen, a Megasztárban volt Beatles-hét (pont Gáspár Laci évadában), de ezt leszámítva a Bealtes ritkán szerepel a hazai tehetségkutatók repertoárjában.

Roland szépen elénekelte, bár nem volt extrán különleges produkció. Hangilag rendben volt, jól is épült, de nekem mégis az volt az érzésem, hogy egy “sima” szép dalt csináltak a popzene egyik legszívbemarkolóbb slágeréből.

Ehhez a dalhoz elsősorban nem is nagy hang, hanem egy Paul McCartney-szintű egyéniség kell.

A mentoroknak összességében tetszett. Majka kihasználta a lehetőséget, hogy a korábbi vitájukra visszatérve odaszúrjon egyet Lacinak a vokál kapcsán, így megint az ő disputájukról szólt a műsor.

Következtek a mentorduettek, ezúttal Majkáék kezdték a kört a Belehalokkal. Ezt a dalt egyébként is szeretem, és Dezső Balázs remixe is jól sikerült. Az Éberkómának nem kellett kicsit sem keresnie a helyét a számban, flottul belesimultak.

A mentorok most nem mondtak véleményt, gondolom részben tapintatból - ne kritizálják a mentor kollégát - de azért is, mert mint látható volt a totálokban, Milán már nem ült a helyén. Nyilván készült a közös produkcióra.

Milán és mentoráltja két nap alatt rakta össze a dalt, a hip-hopot próbálták vegyíteni Krisztián stílusával. Bevallom, nekem ez tetszett legjobban eddig Krisztián produkciói közül, ami nyilván sokban Milánnak közreműködésének is köszönhető.

Marics Peti helyében én kezdenék aggódni.

Az utolsó duettben Gáspár Laci és Sárközi Roland Laci Bolond vagyok című slágerét énekelte. Én a döntőbe valami ütősebb dalt választottam volna, amiben nagyot lehet énekelni, de hát mit értek én hozzá. Pápai Joci közlése szerint ez a “cigány rocky”. Laci elmondta, hogy hét év alatt most élvezte legjobban a közös munkát.

Elérkezett a pillanat, amikor lezárták a szavazást, és kiderült, ki lesz az X-Faktor idei évadának harmadik helyezettje. Én ezen a poszton Krisztián kiesésére számítottam, mert bár Milánnal jók voltak, gyengébb előadónak tartom a másik két versenyzőnél. De tévedtem, Miller Dávid elsőként Krisztián nevét mondta a továbbjutók között.

Felhagytam a tippelgetéssel, ebben a műsorban azt hiszem, egyszer sem jöttek be a jóslataim.

Roland vagy Éberkóma, ez volt a kérdés. Végül Sárközi Roland örülhetett, a rapkvintett számára ért véget a műsor. Majoros Péter zárszóként megjegyezte, hogy fogalma sincs, hogy tudták volna végigtolni az utolsó hetek hajtását, ha neki egynél több versenyzővel kell foglalkoznia, és biztos benne, hogy az Éber kóma maradandót fog alkotni.

Ők is kaptak különdíjat: ők léphetnek fel jövőre a Sziget Fesztiválon.

Az utolsó körben újra indították nulláról a szavazatokat. A versenyzők legnagyobb sikerükkel léptek színpadra. Szerintem senki számára nem lehetett kérdés, hogy Fehér Krisztián a Gyere kislányt énekelte el újra, és az sem meglepő, hogy megint nagyon jó volt, sőt jobb, hiszen Kriszitán is fejlődött az elmúlt hónapokban, és a körítés is sokkal profibb volt, mint a válogatón.

Laci nagyon megdicsérte, biztos benne, hogy Milán, G.W.M. segítségével Krisztián még sokra viheti.

Majka amikor megtudta, hogy Krisztián ezt a dalt fogja énekelni, úgy érezte, a többieknek kár is elindulni. Hozzátette, hogy Krisztián ma este volt a legjobb. Andi is egyetértett, szerinte Krisztián nem a műsort, hanem az egész országot nyerte meg. Milán nagyon meghatódott, nehezen találta a szavakat. Dávid meg is jegyezte:

“Drága, Miló,... szerintem az egyetlen csávó vagy az egész országban, aki a Gyere kislányra elkezd sírni.”

Sárközi Rolandék sem bíztak semmit a véletlenre, a My Wayt választották utolsó számnak. Roland most is nagyszerűen énekelte. Andi szerint ő fejlődött a legtöbbet, a mentor hölgy egy győztes produkciót látott. Majka továbbment:

“Te, haver, Las Vegas-i show vagy.”

Milán is elismerte, hogy Roli világszinten énekel. Laci úgy érzi, ő látta meg a válogatón egyedül Rolandban, hogy mi van benne. Szerinte neki nagyobb szüksége van a győzelemre, mert Krisztián már jó úton van, de Roland műfajával sokkal nehezebb érvényesülni. Sőt, szerinte Roland érdemli meg a győzelmet.

A mentorok az utolsó szó jogán mind elmondták, mennyire jó és egyben nehéz volt ez az évad. Laci persze már rutinos, de rajta kívül mindenkinek ez volt az első X-Faktora mentorként.

Tényleg már csak az eredményhirdetés maradt hátra, a szokásos időhúzás után kiderült, hogy 2024-ben az X-Faktor győztese Fehér Krisztián. Ennek örömére még egyszer meghallgathattuk a Gyere kislányt. Krisztián nyereménye 36 millió forint.

Véget ért a móka (és az évad) mára, de lesz jövőre is X-Faktor. Az új mentorok szerintem beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, bár Milán eleinte nem találta a helyét. A legtöbbször Tóth Andival tudtam egyetérteni, de Majka is meglepően jól vette az akadályt.

Maradjatok így, mondanám nekik, de hogy tényleg marad-e ez a mentorcsapat, az a jövő zenéje.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Lemondta a fellépését a Sziget egyik fő előadója, kiderült, ki jön helyette
A Sziget szervezői gyorsan reagáltak a váratlan fejleményre, így a pénteki napon szintén világsztár zárja a Nagyszínpad programját.


Váratlan bejelentést tett a Sziget Fesztivál: A$AP Rocky lemondta több augusztusi európai koncertjét, köztük a budapestit is. A szervezők azonban gyorsan pótolták a kieső előadót, így

augusztus 8-án, pénteken a Nagyszínpad fő fellépője Kid Cudi lesz.

A Grammy-díjas rapper, énekes és producer a 2000-es évek végén robbant be a köztudatba. Debütáló albuma, a Man on the Moon: The End of Day rögtön hatalmas siker lett, és dupla platinalemezzé vált. Azóta több mint 22 millió lemezt adott el világszerte, és két Grammy-díjat is bezsebelt.

Kid Cudi, polgári nevén Scott Ramon Seguro Mescudi jelenleg új albumán dolgozik, amelynek első dala Neverland címmel idén májusban jelent meg. Érdekesség, hogy Travis Scott is tőle kapta a művésznevében szereplő „Scott” nevet, mert Cudit gyerekkora óta példaképének tekinti.

A Sziget Fesztivál idén augusztus 6. és 11. között várja a látogatókat. A fellépők között ott lesz Shawn Mendes, Armin Van Buuren, Nelly Furtado, Papa Roach és Anima is. A zenei programok mellett színházi előadások, cirkusz és más különleges élmények is várják a fesztiválozókat.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A félénksége miatt vállal meztelen szerepeket, mindig titkolja a párkapcsolatait, és „eltolta” magától Harvey Weinsteint – Eva Green 45 éves
Bár Párizs a kedvenc városa, már 20 éve boldogabb Angliában, és bár egyiptológus akart lenni, 14 évesen Isabelle Adjani megváltoztatta az életét. Íme Eva európai és hollywoodi sikertörténete.


Eva Gaëlle Green Párizsban született 1980. július 6-án, édesanyja, Marlene Jobert (születési neve Maurer), algériai-zsidó származású francia színésznő, édesapja, Walter Green pedig svéd és francia származású fogorvos. Eva gyakran jellemezte magát „nem gyakorló zsidóként”, aki gyerekként soha nem járt zsinagógába. „Úgy érzem, hogy a világ polgára vagyok. A filmnek és az életnek nincsenek határai.” Van egy kétpetéjű ikertestvére is, Joy, akivel elsősorban Párizs 17. kerületében nőttek fel. A családját burzsoának írta le, és megjegyezte azt is, hogy az ikernővére nagyon különbözik tőle. A vezetéknévük egyébként a svéd „gren” szóból származik, amely „faágat” jelent.

Eva Franciaországban tanult az angol nyelvű American University of Paris egyetemen, a tanulmányai egy részét pedig Angliában és Írországban töltötte. Csendes, visszafogott tanuló volt, aki élénk érdeklődést mutatott az egyiptológia iránt már hétéves korában, amikor először meglátogatta a párizsi Louvre-t.

14 éves volt azonban, amikor megnézte az 1975-ös Adéle H. története című François Truffaut-filmben Isabelle Adjanit, akinek az alakítását látva elhatározta, hogy belőle is színésznő lesz.

Édesanyja eleinte fenntartásokkal kezelte Eva színészi ambícióit, attól tartva, hogy az túl nagy terhet jelenthet az amúgy érzékeny lányának, végül azonban támogatta a törekvéseit. 17 évesen Eva beiratkozott a párizsi St. Paul Drama School hároméves színészkurzusára. Később elmondta, hogy az iskolai előadásokban mindig a „vérbeli gonosz” szerepeket választotta, hogy így tudjon megbirkózni a mindennapi érzelmeivel.

Erről álmodozott

A színészi tanulmányai befejezése párizsi színházakban kezdett játszani, 2001-ben, 20-21 évesen még Molière-díjra is jelölték a Jalousie en Trois Fax című darabban nyújtott alakításáért. Az első filmszerepét Michael Haneke 2001-es A zongoratanárnő című filmjében játszotta, de az még inkább statisztamunka volt, ráadásul a végefőcímben sem tüntették fel a nevét.

Két évvel később azonban, mindjárt az első mozifilmes feltűnése, ami rögtön főszerep is volt, meghozta a színészi áttörését: ez volt Bernardo Bertolucci Álmodozók (2003) című filmje.

A legendás rendező így jellemezte akkor Evát: „Olyan gyönyörű, hogy az már igazságtalan.” A szülei kezdeti ellenkezése ellenére bólintott rá Bertolucci ajánlatára, a filmben ugyanis számos meztelen jelenetben szerepelt, és később bevallotta, a forgatáson abszolút jól érezte magát, viszont eléggé zavarba jött, amikor a szülei is megnézték a filmet. Az alakítását pozitívan fogadták a kritikusok, egyesek az amerikai Liv Tylerhez hasonlították.

Vesper a neve

Az Álmodozókban nyújtott alakítása felkeltette Ridley Scott rendező figyelmét, aki a 2005-ben bemutatott hollywoodi eposzban, a Mennyei királyságban Szibilla, Jeruzsálem királynőjének szerepét osztotta rá. Ez a film nemzetközi elismertséget hozott számára, igaz, a mozis változatában jelentősen lecsökkentették a szerepét, szóval Green kifejezetten örült, amikor később, a rendezői változatban újra kiemeltk a karaktere összetettségét.

Nem is kellett sok a következő, még nagyobb filmes eseményhez: nagyjából az utolsó pillanatban kapta meg Vesper Lynd szerepét a 2006-os Casino Royale című Bond-filmben. A forgatás ugyanis már folyamatban volt, és a rendező, Martin Campbell szerint „a szereposztás elég nehéz volt, mivel még nem volt meg a végleges forgatókönyv, a a Bond-lányok kapcsán pedig addig csupán annyi volt a lényeg, hogy milyenek a mellei meg a feneke.” Campbell azonban látta Green alakítását a Mennyei királyság rendezői változatában, és felkereste őt. A színésznő elolvasta a forgatókönyvet, és úgy találta, hogy Vesper karaktere sokkal mélyebb, mint a legtöbb Bond-lányé. A filmért később pozitív kritikákat kapott, és azóta is az egyik legjobb Bond girlnek tartják, az Entertainment Weekly egyenesen a valaha volt négy legjobb közé választotta. A Casino Royale-ban nyújtott alakításáért pedig Eva 2007-ben BAFTA-díjat kapott az év legjobb feltörekvő színészeként.

Tim Burton múzsája

A Casino Royale óriási sikert aratott a mozipénztáraknál szerte a világon, ezért utána természetesen rendesen beindult Eva hollywoodi karrierje is.

2007-ben feltűnt Az arany iránytűben, majd volt néhány függetlenfilmes szerepe, többek között Fliegauf Benedek Méh című filmjében, 2010-ben.

2012-ben találtak egymásra Tim Burton rendezővel (állítólag csak szakmai értelemben) az Éjsötét árnyék kapcsán. Azóta két további filmet forgattak együtt: a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit (2016) és a Dumbót (2019). 2014-ben két kultfilm folytatásában is feltűnt nagy szerepekben, a 300: A birodalom hajnalában és a Sin City: Ölni tudnál értében. Ugyanebben az évben bevállalt egy hosszabb munkát is, három éven és három évadon át szerepelt a Londoni rémtörténetek című gótikus horror-fantasysorozatban.

Fontos még megemlíteni a 2019-es Ígérem, hogy visszatérek című űrhajós drámáját, amelyet sokan a legjobb alakításának tartanak, bizonyos bennfentesek szerint nem sokkal maradt le az Oscar-jelölésről sem. Utoljára pedig A három testőr új, kétrészes feldolgozásában láthattuk Miladyként a magyar mozikban 2023 őszén (A három testőr: D’Artagnan) és 2024 tavaszán (A három testőr: Milady).

Parasztok, B-kategóriás szemét és hányás

2018 áprilisában bejelentették, hogy Green főszerepet fog játszani az A Patriot című sci-fi-thriller műfajú filmben. 2020 augusztusában viszont már arról számoltak be, hogy a színésznő, aki egyben a projekt executive producere is volt, beperelte a produkciós céget, a White Lantern Filmet, mert miután végül leállították a filmet, nem fizették ki neki a 800 000 fontos tiszteletdíjat, pedig erről korábban fizetési kötelezettséget vállaló szerződést kötöttek. A White Lantern a saját keresetében azt állítja, hogy Green tönkretette a filmet, például azzal, hogy további drága stábtagok felvételét követelte. A cég azt is állította, hogy Green több mint 1 millió fonttal tartozik nekik, miután kilépett a projektből.

Végül Eva 2023 áprilisában megnyerte a pert, amely során nyilvánosságra kerültek a barátainak küldött WhatsApp-üzenetek, amelyekben a színésznő a stábtagokat „parasztoknak”, a produkciót „szar B-kategóriás filmnek”, a producer Jake Sealt pedig „tiszta hányásnak” nevezte.

A bíró azonban megállapította: „Lehet, hogy Green rendkívül kellemetlen dolgokat mondott Seal úrról és a stábról, de ez abból fakadt, hogy őszintén aggódott, amiért a Seal úr irányítása alatt készülő film nagyon rossz minőségű lesz, és nem fogja igazságosan visszaadni azt a forgatókönyvet, amely iránt ő és a korábbi rendezők annyira lelkesek voltak.”

Titokzatos és paradox

Eva 2005 óta, tehát már 20 éve Londonban él. Azóta többször kijelentette, hogy Angliában boldogabb, mint Franciaországban. Amikor pedig arról kérdezték, hogy miért szeret grafikus, szexuálisan túlfűtött szerepeket játszani, Green ezt „paradoxnak” nevezte, hiszen saját bevallása szerint félénk természetű. „Nem igazán értem, miért csinálom ezt. Terápiára kell járnom!” Azt mondta, a sötét, torz lelkű karaktereket is kedveli, mivel azok lehetővé teszik számára, hogy felszabadultnak érezze magát. Ettől függetlenül igyekszik változatos szerepeket vállalni, hogy ne skatulyázzák őt be.

A magánélete viszont teljes rejtély. Annyit tudni nagyjából, hogy sosem volt férjnél, és nincsenek gyermekei, 2002 és 2003 között együtt volt az Álmodozók-beli partnerével, Michael Pitt-tel, 2005 és 2007 között pedig a nála 14 évvel idősebb Marton Csokassal, akivel a Mennyei királyságban játszott együtt. Pletykálták, hogy 2015-ben viszonyba kezdett Tim Burtonnel is (köztük már 22 év különbség van), de ezt sosem erősítették meg. Eva gyakran osztotta meg gondolatait a szerelemről és a párkapcsolatokról, elárulva, hogy nagyra értékeli a függetlenséget és a magányt, s megnyugvást talál abban, hogy távol él a reflektorfénytől. Beszélt arról is, hogy milyen nehéz egyensúlyt tartani a párkapcsolatok és a színészi karrier között, amely gyakran hosszú utazásokat és intenzív koncentrációt igényel.

2017-ben pedig bevallotta, hogy az azóta börtönben raboskodó producer, Harvey Weinstein egy üzleti megbeszélés során nem megfelelő módon közeledett hozzá, de ő „eltolta” magától.

Evát legközelebb a Nincs idő meghalni és a True Detective rendezője, Cary Joji Fukunaga új, Vér a havon (Blood on Snow) című krimi-thrillerében láthatjuk, amely Jo Nesbø azonos című regényének adaptációja, s amelyben olyan színészpartnerei lesznek, mint Benedict Cumberbatch, Aaron Taylor-Johnson és Ben Mendelsohn. Több mint ígéretes…


Link másolása
KÖVESS MINKET: